Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-11 / 15. szám
LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek effve.ülelek továbbá a • SZERKESZTŐSÉG: Egész évre.............................................8 K — f. ■ 7 ' 5- ■ f -i * ♦ i ä«, ä » ■ Losonc, Jókal-utca 4, hová a lap szellemi Félévre..................................................4 K - f. „ Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre.......................................2 K-f. TM évi előfizetési dij 5 korona. u KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE: B Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyi-tér li . hová az eloflzeté-Egész évre.............................................10 K — f. gj B sek, hirdetések, mindennemű pénzküldef,elévrt:.....................................................5 K-f ^ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■* * B felszólalások intézendok. VII. évfolyam 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 április 11. Meghívó. A Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkör f. évi április hó 14-én délután 3 órakor a régi Vigadó különtermében rendes évi közgyűlését tartja, melyre az összes tagokat tisztelettel meghívjuk. Losonc, 1912. április 11. Dr. Vályi Béla ügyv. cilelnök. Beniczky Árpád elnök. Mi lesz most? Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon ma nagyon kevesen, minimális kevesen foglalkoznak napi politikával. Napi politikával, amelytől a mai körülmények között senkinek semmi várni valója nincsen, amely csak bosszúságot és elkeseredést ébreszt minden józanul és becsületesen gondolkodó ember lelkében. Az a minimális kevés ember pedig, aki veszi magának azt a kellemetlen fáradságot, — az is tanácstalanul áll most a zajongó szenvedélyek ártó forgatagában. Megint ugyanarra a munkára vállalkozik a siker legcsekélyebb kilátása nélkül az a kormány, amely ebbe a munkába egyszer már nevetségesen és csúfosan belebukott. Minden remény nélkül távozott helyéről, mint a kivert hamiskártyás — és most visszatér teljesen azonos erőviszonyok között fennen fenyegetőzve, hogy majd megmutatja ő. No hát, ha egy év alatt nem tudott semmit sem csinálni a maga gyalázatos nemzetromboló programmjával, akkor erre még kevesebb kilátása van most. Amikor a függetlenségi és 48-as párt soha nem ismert hévvel és kitartással megy bele a szent küzdelembe, amikor ezt a derék és egyedül céltudatos pártot soha nem ismert határozottsággal támogatják a népek jogokra szomjazó milliói. Ha valaha végeztek a magyar parlamentben lélektelen, inunkátalan munkát, ha volt valaha üres szalmacséplés a magyar országgyűlés munkára szánt helyén, — akkor most lesz csak egyszer igazán. Az ellenzék megújult erővel, megnövekedett lelkesedéssel és nem csökkent harci kedvvel megy bele a nem uj küzdelembe, a régi harcnak folytatásába, a kormány pedig nem kecsegteti magát uj reménnyel, nem hozott magával semmi újat, csak elcsépelt és be nem vált ideológiáját, amely egy hosszú harc alatt lehetetlennek és érvényesithetetlennek bizonyult. Nagy szemérmetlenségre, perfekt politikai erkölcstelenségre vall a magyar kormány részéről ezt a küzdelmet most élőiről kezdeni s a nemzet életét elavult, középkori világnézetük vívódásaival megint megrövidíteni, a haladásban ok nélkül visszavetni. De mindezeket Khuen Héderváry részéről mi már megszoktuk, tőle mást nem is várhatunk és azt is nagyon jól tudjuk, hogy ez a régen csődöt mondott politika tulajdonképpen csak egy nagyon csekély számú klikknek rejtett céljait leplezi és nem egyébre való, mint az idő kergetésére, elodázására, hogy csak minél később következzék el a becsületes politika ideje, amikor kicsavarjuk a feudális grófok kezéből a gyeplőt. Ezek után csak azokat tudjuk sajnálni, akik felülnek a grófok frázisainak s elhiszik, hogy nemzeti politika az ő családi, házi politikájuk. Akik evvel a naiv hittel mennek bele a most elkövetkezendő komoly küzdelembe. ■. • . . . ■ ■ Pesti élet. V. Husvét. Valahányszor éjfélkor kiszálltam a losonci állomáson és nekiindultam a Vasuti-utcának : egy Ady-sor jutott eszembe. „Páris helyett falu csöndje“ ... A vonatkerekek ritmikus, zajos kattogása után egy néma és alvó házsor fogad. Olykor egy-egy katona áll valamely kapuban „édes kettesben“, — de a többi néma csönd. Az utca félhomályában — percekig küzködtem magamban, leirjam-e ezt a kompromittált kifejezést, de kénytelen vagyok vele — álmosan pislogtak a villanylámpák. De az első, amit huzamos pesti élet után észrevesz az ember: az ég, a nyilt, tágas égi mező, ami szinte odatolakszik a szemem elé; alvó fellegek közt sugarasan ül a hold; mekkora ég, mekkora kedves kék térség odafönn, meglepetve nézi palotáktól határolt égi folyosókhoz szokott szemem. Csönd, nyugalom mindenütt: — úgy hat a szemre, fülre, szivre, mintha egy pohár édes, meleg tejet innál, ami nincs hamisitva . . . Most eszmélek rá igazában, micsoda Pest. Hogy egy élményre ráeszméljek, át kell élnem előbb az ellentétjét; ha nem ismernék árnyékot, a fényt sem venném észre, ha örökké melegen volnék és hideg nem érne, akkor a melegségre sem eszmélnék rá. Ha rossz nem volna, jó sem lenne. Most tudom, micsoda Pest, hogy jön az unalom. Nem itt a helye arról szólni, hogy mi az oka a losonci unalomnak, hogy mi hiányzik, ami foglalkoztassa az embert, hogy mi lehetne az a kovász, ami az álmos életet itt erjesztené, Jön az unalom és az ember tehetetlenül áll vele szemben, céltalanul váltogatja a helyét, a dolgát, beül a kávéházába, korzózik a napon, —r hasztalan. Unalom ellen nincs orvosság. És aztán járunk erre-arra pesti cimborák: ábrándozunk a pesti életről együtt, mint akiket a paradicsomból vertek ki; a losonci patakot elnevezzük Dunának, a Lánchíd rajta az a hidacska, amit most építenek ; a Tugár az Buda, a pataktól innen az Pest. . . Most tudom, micsoda Budapest. Valahogy kimúltak azok a néhai jó versek, amik a szülőföldnek mint olyannak gyönyöreit zengedezték: hogy például farkatcsóválva fogad a Bodri kutya és más hasonló jók. Ó, a kutyatartásra adó van kivetve ! Úgy várom Pest mozgalmas és tartalmas életét, ahogy tán a szerelmesét várja az ember. Itt Losoncon — az „Az Újság“ szerint legalább — napok óta vad vihar dühöng, ami letépdesi a házak fedelét, ó borzalom! Ott már bizonyára süt a nap a körutakon, bonnoktól virítanak a Muzeumkerti padok és zöld lombba borulva várnak a fák. Maga a zaj is az utcákon, mily eleven és gazdag hangszerelésü harmóniává tisztul. Mint csókba: dalba forr a sok zörej. Engedje meg kérem, hogy ideírjam ez unalmas cikk végére — végén csattan az ostor ■ egy versemet. A cime: „Dalol az utca“ • A kavargó utcákon csavarogva Magamba merülve gondolkodom én. Ténfergek a zajló embersorokba S bezárt agyamba nem jut hang, se fény. Egyszerre csak — mintha aludtam volna S most ébrednék az utca közepén — Csodálva és gyönyörrel hallom én, Zenél az utca, uj zenét dalolva. — Oly kedves a villamos csengetője, Egyik csengő a másiknak felel, A gépkocsik harsogva szállnak el, Csattanva csapnak csákányok a kőre. Szörnyű zenéje, halál muzsikája Fölzeng az utcán tüzoltókocsiknak. Harmóniába forr a lárma — tik-tak Már jártatok igy a tavasz zajába ? Hallottátok már az utca dalát? E sok-sok hangszer — hallom kábulatban Mind egy szimfóniában összevág, S mintha a tavasz szólna halkan Kotnlós Aladár.
