Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-04 / 14. szám

LOSOHCIÚJSÁG

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Községek, egyesületek, továbbá a SZERKESZTŐSÉG :

!fffvZrfre............... ; : SS = !: ! N6grádmegyei Tan.tök és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére ■

Negyedévre'.::............................2 K - f. H évi előfizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL:

VIDÉKRE: E Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előfizeté-Egész évre.......................................10 K — f. ■ E sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre . . 5 K — f. _ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. — mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K 50 f fl __ ■ felszólalások intézendők.

VII. évfolyam 14. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 április 4.

A választójog titkossága.

Ma — amikor azt kell tapasztalnunk, hogy léteznek emberek, akik képesek máról-holnapra sutbadobni oly igényeket és kívánalmakat, melyekért még tegnap deklarációkat tettek, mellüket verték és mozgósítottak minden faktort, hogy melléjük álljon az ország «közvéleménye», amikor látjuk, hogy akadnak elég szép számban emberek, akik a hatalomért képesek egyszerre mosolygós arcot mutatni azoknak, akikre még tegnap összeráncolt homlokkal, sziszegve tekintettek, — igazán csak egyet tudunk igazságként leszögezni : hogy soha ez az ország rosszabb és megbízhatatlanabb elemek kezében nem volt, mint ma és minden lehető elkövetendő, hogy ezek az elemek minél előbb lekerüljenek a láthatárról.

Az, ami annyi romlottság és korrupció láttára leginkább veszélyeztetve van s amit ennek a kormánynak kezében nem lehet és nem szabad hagyni és a sok huza-vona, szóbeszéd és magyarázgatások közepeit elsikkadni engedni, — a választójog reformja.

Akarva, nem akarva tiszta dolog ma már mindenki szemében, hogy a választójog reformja előtérben van s attól elzárkózni lehetetlen. Ezt még a legkonzervativebb politikusok is látják, érzik és éppen ezért törekvésük csak oda irányulhat immár, hogy e kérdés még a lehetőségig elodáztassék, vagy ha már ez nem lehetséges is, valamely oly változás álljon be e téren, mely a ma a hatalmat kezében tartó elemek sérelmeire nem szolgál, vagy legalább nem érinti őket oly mértékben, mely esetleg a gyeplő teljes kivételét jelenthetné valamikor.

Ha ezeknek a választójog reformja ellen részint bujkálva, részint nyíltan küzdő ellenzőknek szavait halljuk, — úgy annyit már megállapíthatunk, hogy részint a részbeni okozás, részint pedig a körülmények kényszerítő hatása alatt belátják a választójognak az általánosság és egyenlőség alapján való kiterjesztését, sőt sokan még a «demokratikus alapokon» való reformtól se zárkóznak el, de a titkosságot nem, vagy legalább nem a maga teljességében, minden választóra kihatólag emlegetik.

Pedig a választójognak kiterjedése titkosság nélkül semmit se ér s igy az

ki ellene van, vagy tudatlan és renyhe ahhoz, hogy e létfeltétel felett gondolkozzék, illetve gondolkozhassék, — vagy politikai kalóz, ki még ezután is.rabolni, jogoktól fosztani akar. El akarja venni a polgártól az egyik kezével azt, amit a másikkal adott.

«A szavazás nyilvános volta a szavazó rabszolgasága», mondja Yves Guyot, aki pedig nem volt szociálist*. S valóban nincsen ország tán a földkerekségén, melyre ez az igazság inkább rá illenék a mienknél. Mert van-e még ország, — kultur állam — hol a korrupciónak, a pressiónak stb. oly sokféle, kiszámíthatatlan alakzatával találkoznánk, mint a mienkben? Van-e szavazó polgára ennek az országnak, ki ellen, ha nézeteit szabadon hirdetni merészeli, mindenféle piszkos eszközt fel nem használnak kulturemberek, magas társadalmi osztályhoz tartozó, süvegeit emberek? Hiszen még azok a társadalmi rétegek is, melyet állandóan részt vesznek a vesztegetésben képmutatóan panaszkodni szoktak a társadalom romlottságán!

Miután pedig látják a roform ellenzői, hogy újabb érvek ellen, melyek a titkosságot ordítva sürgetik, küzdeni nem lehet, mert szemükbe kacag minden ember, ki egyszer keresztülment a mai választások tortúráin, ha azt emlegetik előtte, hogy a titkosság ellenkezik a magyar ember önérzetével és becsületes nyíltságával, kapják magukat és a magyarság hegemóniáját féltik a reformtól, illetve helyesebben a titkosságtól.

Csodálatosan hangzik azonban, de úgy van, hogy még eddig egyetlen-egy érvet se hallott a radikális közvélemény, mely benne a titkosság iránti szeretetét meggyengiteni alkalmas lenne. De nem is hozhatnak fel, mert minden ezen üres, még eddig meg se magyarázott jelszó mellett felhozandó (eddig még nem láttunk egyetlen komolyat se) érv megtörik azokon az örök igazságokon, melyekért a függetlenségi és 48-as párt harcba szállott s melyeket, ha módja lesz, ki is fog fejteni egyszer.

Hát t. konservativ urak, s a magyarság hegemóniáját féltő urak, feleljenek csak erre: eddig a magyarság hegemóniáját csak a mai korrupt választási módszer tudta fentartani ? A magyarság mai fölénye csak az erőszak, az etetés-itatás, pressió eredménye? Hiszen ennek állítása mig egyrészt a legnagyobb

fokú erkölcstelenség sankcionálása, másrészt oly megalázó volna, melyet arcpirulás nélkül nem szabad magyar embernek elviselni! Ugyan-ugyan. Hát nem a gazdasági és szellemi fölénye a magyarságnak az, mely évezredes vezérszerepet biztosított neki e honban? És e szellemi és gazdasági fölény veszíteni fog akkor, ha a jogoknak az egyenlőség alapján való kiterjesztésével a magyarságnak eddig jogtalan ezrei is jogokhoz jutnak? Hát a magyarság a maga mindjobban és jobban gyarapodó fölényével okos politika mellett nem lesz képes inkább beleolvasztani magába az alacsonyabb nivoju nemzetiségieket? Hát az erőszaknak van nemesitő, fékező hatása? Oroszország tud boldogulni a finnekkel, a lengyelekkel? Nem kell belátnunk azt, hogy a mai nemzetiségi, fanatikus, utópisztikus küzdelmet nem a tömegeknek harcai, de a mai osztályuralom, a megyei hatalmukat féltő zsentrik és a nemzetiségi középosztályból származó, társadalmilag kiszorított ügyvédek, papok stb. harca, akik sovinisztikus, kifelé tekingető műpolitikájukkal éppen úgy a saját zsebüket hizlalják, mint a mi „Üzletszerű kurucaink“? Nem kell belátnunk, hogy a népek nagy tömegének kenyér kell s nem pánszláv ábrándok; hogy a népek tömege tisztességes inégélhetést, jó iskolákat akar s bizonyos, miszerint, ha egyszer felszabadult ez ország közélete az oligarchák mindent megfojtó hatalmától, úgy sokkal hamarább lesz lehetséges az egyesítés munkája, mint a mai kényszermagyarcsitással ?

Mindezt mindannyian belátjuk, még azok is belátják, akiknek nem érdekük ennek belátása. Csakhogy éppen az kell, hogy meglegyen a titkosság ellenzőinek, amit mi szanálni akarunk. Legyen meg továbbra is a mód, az eszköz az erőszakra, a pressióra, a vesztegetésre, az etetés-itatásra. A választók számának szaporítása legfeljebb az emberek értékét fogja csökkenteni. Aki eddig 10 koronáért szavazott, ezentúl 5 koronával is meg fog elégedni. De titkosság mellett mindez illusorius, mert az a magyar ember, kinek természeténél fogva őszintén és nyíltan kell megjelenni tudni szavazásra az urna előtt, gazember lesz, ha titkosan szavaz, mert nem fog nagyobb lelki háborgást előidézni nála az előbb lopva vagy nyíltan markába csúsztatott 5 korona.