Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-14 / 11. szám

1912. március 14._________________________LOSONCI UJS A O 3. oldal.

a nagy személyforgalom miatt alkalmatlanak bizonyult. A tanács ezt a javaslatot is pártolólag terjesztette a közgyűlés elé

A fásitás és parkírozás nagyon fontos egészségi érdeke a város közönségének és amellett elengedhetetlen kelléke minden a rendezett jellegre igényt tartó városnak. És ha már a fentebb említett terek rendezéséről van szó, nem hallgathatjuk el a Kubinyi-tér felőli véleményünket sem. Se télen, se nyáron nem felel meg ugyanis az ott levő aszfaltsivatag, melyet az elő perctől fogva nevetségesnek tartottunk. Okvetlenül és pedig a legközelebb ki kell venni a szobor körüli aszfalttömegeket, amelyek a teret különösen nyáron egészségtelenné és elviselhetetlenné teszik. A Kossuth szobor környékét az eddiginél nagyobb területen kell parkírozni, virágokkal gruppokkal díszíteni és természetesen szakszerűen ápoltatni és gondoztatni. Csudáljuk, hogy ez nem jutott a bizottság eszébe, de reméljük, hogy a városi mérnök már a legközelebb a Kubinyi-téri elhibázott állapotok radikális szanálásáról is gondoskodni fog. Hiszen jó, jó : messze van még az az idő, amikor az oda nem való katholikus templom megfelelőbb helyet fog találni s szabadon engedi érvényesülni az egész Kubinyi-teret, de azért a meglevő tér rendbehozása már nem késhetik sokáig.

A drágaság és

az állami tisztviselők.

A mungókormány megbukott; pedig kár érte! Két év alatt fünek-fának annyit ígért, hogy szinte világrekordot ért el e téren. Legtöbbet pedig a tisztviselőknek ígért.

És mit kaptak a tisztviselők az ígéret fejében ? Szép beszédeket, rózsás reményeket és keserves, tragikusan keserves csalódásokat.

Az elégületlenség a tisztviselők közt országos. Nem is csuda. Most is, mint a múltban, Ígéretekkel táplálják őket. Sohasem fogadják el az országos tisztviselői egyesület tervezetét, de mindig tanulmányokat végeztetnek a miniszterek régi miniszteti tisztviselőkkel s nem érnek reá sohasem a törvénytervezet végleges átnézésére. így volt ez most Lukács László pénzügyminiszterre!, igy Széli Kálmán alatt, stb. Ha valamit kellene adniok, ha a tervezet is már-már elkészült: megbukik a kormány. Oly ügyesen, oly politikusán intéznek a tisztviselői fizetések javítása érdekében mindent, míg végül is a minisztereket eszi meg a politika a tisztviselőknek szánt éhbérrel együtt.

A politika, óh a politika! Ez minden bajunk kutforrása, minden szegénységünk szűlőanyja. A hatalmon lévő pártok, az országos képviselő urak, a hatalmas miniszterek rendszerint csak személyi, no meg liferáns-politikát űznek. Ettől hízik Ausztria; ettől terem a cim, az ordó!

Nem csoda hát, ha „a szociális problémák megoldását“ — amint találóan írja egy pályatársam minapi levelében — „ma már a társadalom rétegeinek alig egy két árnyalata várja a kormánytól ; mindegyik a tömör erő segítségével, közszellemmel oldja meg; ha kell, brachiummal is érvényt szerez saját létérdekének.“ — És csodák csodája, csak az állami tisztviselők bíznak még mindig, csak ők várják ölhetett kézzel felülről a jóakaró méltatást. És méltatás helyett mindig csak ígéretet kapnak, néha alamizsnát is, hogy ne kelljen szégyentarisznyável a nyakukban koldulni menniök.

Ez Magyarországon, ebben az agyonpolitizált gyűlölet-országban — amint Porzsolt Kálmán mondja — az állami tisztviselők jutalma. Pedig az állam kötelessége volna, hogy a becsületesen teljesített munka fejében az álláshoz mérten, ahhoz szabott korszerű fix fizetést nyújtson tisztviselőinek, akik testi és szellemi erejüket, fizikai idejüket, mindenüket az államnak kénytelenek szentelni.

De az államnak, a mindenkori kormánynak erre sem ideje, sem kedve, sem akarata nincsen. Amit a katonai moloch, a bécsiek által irányított nagyhatalmi állás megkövetel, azt Tisza és pártja meggondolás nélkül megszavazni hajlandónak nyilatkozott, de a nagy drágaság közepette a tisztviselők anyagi helyzetén segíteni egy tizsoros törvényjavaslattal rá nem ért. Jól mondja egy kartársam : az állami tisztviselők simplex kerékfogacskái az állam óriási gépezetének, de nem olajozzák ezeket, csak vízzel locsolják. Mi allami tisztviselők e miatt „idő előtt megrozsdásodunk, elkopunk és idegölő óriási munkánk mellett arra is kevés a

reményünk, hogy az ideig-óráig pihenő ócskavas nyugvó állapotába kerülhetnénk.“

Bezzeg máskép van ez Ausztriában! Ott nem a ved erőtörvény-javaslat letárgyalása az első és legvitálisabb érdek, hanem a drágaságot enyhíteni hivatott tisztviselői ftzetést-rendező törvényjavaslatok gyors letárgyalása és életbeléptetése. Ott van a tisztviselők számára pénz; nálunk pénz van — katonára, de drágasági pótlékra, tisztviselői fizetés rendezésre nincs.

Mi hát a teendő? — A drágaság tényleg létezik. Nem a tisztviselők csinálták. A termelők csinálják. Ők fizetik az adót is. Ők tartják el az államot is. Ha kell a polgárságnak, az államnak tisztviselő: törődjön is velük! Fizesse is őket emberileg!

Azért, állami tisztviselők, ne törődjetek a politikával; törődjetek első sorban magatokkal. A politika nem ad kenyeret, az legfeljebb vértanukat csinál belőletek, ha nem szavaztok az uralkodó többséggel. Törődjetek magatokkal! Tartsatok össze, ébredjetek álmos lethargiátokból, vessetek véget a jámbor reménykedésnek és az alamizsnát váró szégyenletes poltronságnak s törődjetek magatokkal, családotokkal, hogy éhen ne pusztuljatok.

Kormányok mennek, kormányok jönnek. Az állam gépezete nem szünetelhet, nekünk tisztviselőknek dolgoznunk kell. Hogy dolgozhassunk: kérünk emberséges, álláshoz mért, korszerű fizetést, de ezt a fizetést az ország adózó polgársága nyújtsa s ne a mindenkori kormánytöbbség kegyelemmorzsaként, mert reá szavaztunk.

Tömörüljünk, tartsunk össze, törődjünk saját érdekeinkkel, hogy a drágaság — amely ellen mindenki védekezhetik, csak a kötött fizetésű tisztviselő nem — el ne pusztítson bennünket, koldusbotra ne juttassa nyomorgó családunkat.

Egy állami tisztviselő.

HÍREK.

o o

Kinema-szkecs.

Ki nem a-kar szkecset látni ?

Mindenki akar. Losoncon mindenki megnézte az Apolló színházban lefolyt kinemaszkecs-előadásokat. Minden előadásnál tömött padsorok előtt gördült fel a függöny, hogy látni engedje a gyönyörűen berendezett sárga szobát mulatságos lakóival együtt.

Csendesen és unalmasan peregnek le a Gaumont cég nagyszerű filmjei, de nem nézi a megszokott érdeklődéssel a festői tájakat senki, nem mulat szívből a francia tréfákon és nem remegted meg oly bensőségesen az északi népek szentimentálizmusa: mindenki az utolsó szám gyönyörűségeivel szkecsegteti magát.

Végre nagy lustán felhuzódik a függöny és ez a kinema-szkecs. A közönség el van ragadtatva, műértők frappirozva ér zik magukat, mások pedig csalódottan néznek széjjel: «Hát ez az a kinema-szkecs?» «A feleségem hű asszony» mint darab semmit sem nyújt. Az egész nem egyéb, mint rosszul sikerült utánzata Heltai «Naftalin»-jának, felöntve azonban jó bőven a Molnár Ferenc közszájon forgó vicceivel. De hát nem ez itten a fődolog. Senki sem a darabot, nem a taitalmát nézi, hanem magát ezt a műfajt, amelyben a közönség önkéntelenül és minden rendőrkapitányi tilalom ellenére a jövő szinielőadását látja. Mennyire kitágulnak a színdarabok térbeli kiterjedési határai. Mennyivel közelebb jut a színpad a reális élethez! És élénkbe tolul száz meg száz lehetőség és eshetőség. A színpad is és szinmüirás valami beláthatatlan átalakulás előtt áll napjainkban.

Nem kell lenézni és nem kell lekicsinyelni a kinema-szkecs «hülyeségeit». Gondoljunk arra, hogy abban a műfajban, amelyet most a könnyű mulatságra vágyó kevés igényű közönség közé bevezetnek,

amelyet a szivébe szinte belopnak, ebben a műfajban fognak még lejátszódni a leglelkesebb tragédiák, a kinema-szkecs kereteiben fog kardjába dűlni a nemes Brutus, ez fogja megeleveníteni a II. Richárd rémlátásaiba kinema-szkecs fogja modernizálni az Ember tragédiája technikáját. Tisztelni kell ennek a nagyszerű perspektívának első fénysugarát, amelynek rengeteg horderejét azok sem tudták, akiknek fantáziájában először megszületett.

Thespis kordája hordozta magán valaha a görög dráma csiráit. A vásári komédiás lett az ősapja minden magasan szárnyaló tragédiajátszásnak és mindennek, ami a színpadról az emberek közé évezredek óta kultúrát sugároz. Ilyen Thespis kordája a kinema-szkecs, a jövendő idők színjátszásának. Ma még minden benső tartalom nélküli, vagy egészen primitiv bohókás dolgokat nyújt csak, melyek magukban véve alatta maradnak a mai követelményeknek, de mi már látjuk a jövőbeli szkecset, amely tömegeket fog lelkesedésre gyújtani, amely mellett vén cinikusok fognak elérzékenyülni, amiről nem újságcikkeket, hanem tankönyveket fognak összeírni a firkászok.

Március 15. A szabadság ünnepét megünnepli a nemzet országszerte. Megyénkben is mindenütt ünnepélyek fognak tartatni ez alkalomból. A tartandó ünnepségekről a következő kis összeállítást sikerült megszereznünk:

Losoncon délután 4 órakor gyülekeznek a városháza előtt a meghívott testületek, intézetek és egyesületek, 5 órakor vonulnak fel a Kossuthszoborhoz, ahol az ág. evang. énekkar a himnuszt énekli. Az ünnepi beszédet Patak Károly főgimn. tanár tartja, megkezdve a Kossuth-szobornál és folytatva a honvédemlék előtt. Ezután még a tanítóképző intézet énekköre egy ünnepi dalt ad elő, amelyet a szokásos körmenet fog követni. Este 8 órakor társasvacsora lesz a Vigadó nagytermében. Az állami főgimnázium délelőtt 11 órakor rendez ünnepélyt az intézet rajztermében. Az ünnepi beszédet Szakait Zoltán VIII. o. t., önképzőköri titkár mondja, szavalni fognak Szegedi Vencel és Gyürky Sándor és még több zene es énekszámot adnak elő. Vendégeket szívesen látnak. Az áll. tanitóképzőintézet délután 8 órakor tartja ünnepélyét az intézet tornatermében, .melyre a rendezőség a közönséget ezúton hivja meg. Az ünnepi beszédet elmondja Szűcs Jenő ifj. elnök, a Nemzeti dalt szavalja Kuzma Mihály s ezenkívül több hazafias darabot ad elő az ifj. zene és énekkar, köztük egy melodrámát Tornász Sándor szavalatával. A polg. leányiskola d. e. 10 órakor szintén ünnepelni fog, valamint ünnepélyeket tartanak az összes helybeli elemi iskolák is.

Balassagyarmaton d. u. 5 órakor kezdődik az ünnepély, nehogy a múlt évi ablakbeveréseket az éretlen elem megismételje. Az ünnepély szónoka dr. Koltai Gyula főgimnáziumi tanár lesz, szavalni pedig Szebenyi László községi jegyző fog. Kovács S. József református lelkész a ref. templomban ünnepi istentiszteletet tart. Ugyanaznap ünnepelnek még az összes egyházak, a róm. kath. és ág. hitv. ev. egyletek, — a főgimnázium és a balassagyarmati összes iskolák.

Korponán A Korponai Széchenyi Kaszinó ünnepélyén az ünnepi beszédet Plac'ny Gyula földbirtokos, Korpona sz. kir. város volt polgármestere tartja, mely iránt az érdeklődés igen nagy a társadalom minden rétegében. Hisszük, hogy a vidék is képviseltetni fogja magát a kaszinó ünnepélyén, amely este 8 órakor kezdődik. A korponai állami polgári iskola ünnepélyén, d. e. 9 órakor, az ünnepi beszédet Csollár Ilár rendes tanár mondja, inig a növendékek szavalatokkal és hazafias dalokkal áldoznak a nap emlékének.

Füleken méltó ünnepség keretében fogja a szabadság emlékünnepét megülni a zománcgyári tűzoltóság. A 120 tagból álló tűzoltó testület a Brüller-féle vendéglőben hazafias ünnepélyt rendez, amelyen Ehrlich Sándor tűzoltó főparancsnok fogja méltatni március 15-ike jelentőségét. Az ünnepélyt társas vacsora zárja be.