Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-16 / 11. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1911 március 16. Mit hoz a jövő ? A bankvita, amely közel két hónapon át foglalkoztatta a képviselőházat, véget ért. Ha eredményekben nem is, de tanulságokban kétségtelenül gazdag volt ez a vita. A közelmúlt nagy politikai válságának tengelyét a bankkérdés képezte, amelynek kapcsán egészében felvetődött a kérdés: elérkezett-e az ideje Magyarország gazdasági felszabadításának a lenyűgöző osztrák járom végleges le-ázására. A függetlenségi és 48-as párt túlnyomó többsége megállt kiáltott a koalíciós kormányzásnak, amely bár a függetlenségi absolut majoritásra támaszkodott, a függetlenségi Programm beváltásának és gyakorlati érvényesítésének parancsoló kötelességétől mindinkább eltávolodott. A keserves csalódásokon átment nemzet a függetlenségi párt kettészakadásának pillanatában mintha visszanyerte volna egy pillanatra reményét és bizodalmát és annak az elszánt csapatnak, amely a függetlenségi zászlót kezébe ragadta, talán sikerülnie fog ezernyi külső és belső ellenség legyőzése árán is megvalósítani jövő nagy proplémáját a gazdasági téren : rabok legyünk vagy szabadok ? Visszafojtott lélekzettel várták a nemzeti ügy igaz barátai, vájjon sikerül-e Justh Gyulának, aki soha fel nem adott törvényes jogunk megvalósított programmjával lépett a felség elé, — eloszlatni minden aggodalmat, legyőzni a gáncsvetőket és kivívni azt, ami egy független nemzet fennmaradásának létfeltétele, hogy jogunkkal szabadon élhessünk is ? Fájó reminiscencia annak felelevenítése, hogy Magyarország gazdasági felszabadítását hol nyíltan, hol lappangva dolgozó erők lehetetlenné tették és megindult az akció, mint már annyiszor, ennek az orsrszágnak történelmében, teremteni akárhogyan is egy többséget, amely az eddigi alárendelt helyzet és nyomasztó állapot prolongálására vállalkozik Ilyen előzmények után érthető és természetes, hogy a függetlenségi és 48-as párt álláspontjának igazolására, a gazdasági függetlenség megvalósitása nélkülözhetetlenségére, bizonyítására az érvek, a döntő bizonyítékok hatalmas seregét vonultatta fel és ha ezúttal konkrét eredményre nem is mutathat reá, elérte azt, hogy a közvélemény figyelme teljes mértékben a gazdasági kérdések felé fordult és ezzel alapját vetette egy jövendő, a -közel jövőben újra kitörő gazdasági függetlenségi törekvés sikeres megvalósulásának. Mit hoz a jövő, milyen a legközelebbi idők politikai perspektívája: ez a kérdés lép előtérbe egész komolyságában. A parlament munkapogrammja egyelőre normális állami szükségletek kielégítését öleli fel. Megkezdődött az ujoncvita, követi a költségvetés tárgyalása, esetleg az indemnitásnak pár hónapra való meghosszabbítása. Mindezen kérdések egészséges politikai viszonyok között normális tárgyalási mederben teljes objektivitással szoktak megvitatást nyerni. Egészségesnek azonban a mostani politikai viszonyokat alig nevezhetjük. A lefolyt választások keserű tapasztalatai ott élnek még a lelkek mélyén, és érlelik azt a processust, amely aggódva, tépelődve keres gyógyító irt a nemzet romlott közállapotainak orvoslására. így, akarva, nem akarva, minden parlamenti munka nexusba kerül egy nagy kérdéssel, amely Magyarország jövendőjére a legmesszebb kihatással bir: a vá- 1 isztói jog megoldásának problémájával. Amíg ez a korszakos reform a törvényhozás asztalára nem kerül, minden alkalommal, bármely tárgynál felmerül a kérdés, mikor, milyen formában, hogyan akarják ezt a reformot tető alá hozni. Ennek megoldása a legnagyobb fontossággal biró feladat, ami erre az országgyűlésre vár. Minden más kérdéssel szinte úgy van a politikai világ, mint az utas, aki a végső állomás felé lázas sietséggel haladva, útjában kénytelen kisebb állomásokon is vesztegelni, de szeme előtt csak az lebeg, hogy hova akar elérkezni. Nyugvópontra a magyar törvényhozás működése addig aligha fog jutni, amig egy uj választói törvényben le nem rakták az alapját a nemzet már jogokkal biró és még jogokkal felruházandó milliónyi tömegei részére, váleményük és meggyőződésük minden befolyástól ment, szabad és hamisítatlan megnyilvánitásának. A függetlenségi párt az altalános, egyenlő és titkos választói jogért megy a végső, élet-halál harcba és ha a roformmal késnek, el van szánva e harcot provokálni már a létszámemelés kérdésénél és igy minden valószínűség szerint a véderőreform tárgyalásának megkezdése nyit uj lapot Magyarország politikai küzdelmeinek történetében. VÁROSI ÜGYEK (—) Van is, nincs is. Boldogult Cobel, volt városi rendőrkapitány ébredjen a te szellemed és jelenj meg városi vezetőink és városi atyáink álmában, súgván nekik, hogy Losoncnak van is fürdője, nincs is. Itt a tavasz. A szabad erdei jó levegőbe vágyó városi közönségünk bentrekedt, nem juthat ki a kies losonci fürdőbe, mert a régi, hires Cobel-ut már a kaszárnyától kezdve egy feneketlen, merő sártenger. Már évek óta nem lett kihomokolva az erdőbe vezető gyalogút, már évek óta elhanyagolt állapotában csak hosszan tartó szárazság idején járható. Igazán érthetetlen, hogy e nemes város vezetősége mitsem tesz e gyalogút jókarban tartására. Az a pár szekér troszka rosszabb a semminél; kavics és durva homok kell oda. A csatornakészitéssel feltúrt kocsiút sok helyen magasabb a gyalogjárónál ; innét van az, hogy esős napokon szinte kis patakként folyik át a viz és járhatlanná válik a gyalogút. Ilyenkor hosszú kerülővel a befásitott ligeten át közeledik a gőzmalmi munkás nép és a kifelé sétálni vágyó közönség, természetesen akaratlanul is nagy kárt okozva a gondosan és nagy költséggel kiültetett fiatal fácskákban. E hónap a legalkalmasabb idő arra, hogy még tavasznyilta előtt rendbe hozassák a Cobel-ut, a város önmagának tesz jót s a sok adót fizető közönség is talán megérdemli, hogy a fürdőbe vezető járható útja legyen ! Nemes városunk érdemes tanácsa ébredésének és cselekvésének végre már itt lehetne az ideje 1 Ha pedig a száraz ut egyelőre korainak tetszenék, úgy a nagy közönség érdekében s a liget megvédése szempontjából jó lenne közlekedő ladikokról gondoskodni addig is, mig a patak elég kavicsot és homokot hord össze. (—) Ki a hibás ? Igen régen hallottuk már, hogy a Soltész kiskorúnak körülbelül 900 koronát kitevő készpénz vagyonát, mely egy hitelező által lefoglaltatott s a foglalásról a városi árvaszék Is értesítve lett, ennek dacára az előadó a végrehajtást szenvedetteknek kiutalta s igy azt a kiskorúak fel is vették. Az illető hitelező természetesen az árvaszéket perbe fogta és még természetesebb, hogy az árvaszéknek fizetnie kellett. Most már aztán viszont az árvaszéknek, illetve a város vezetőségének ezt kellene keresni, hogy a téves kiutalásban ki a hibás, kinek kell a 900 koronát az árvaszéknek visszafizetni ? Annak idején — igen régen — úgy tudjuk arról volt szó, hogy a vezetőség a hibát városunk elhunyt számvevőjében kereste. A közgyűlés azonban Sacher Aladár dr. indítványára Havas Gyula elnöklete alatt Hertsko Jenő dr. és Sacher Aladár dr. személyében bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására es annak megállapítása céljából : kinek mulasztása, avagy hanyagsága okozta a város károsodását. Felmerült t. i. annak kérdése is, nem lehet-e az illető előadót okolni, kinek az iratok mellett levő letiltási rendelményt látnia kellett. Mindez, a téves kiutalás, a város perlése a vizsgálóbizottság kiküldése, ismételjük, már régen történt és még mindig nélkülözzük a bizottság eljárásának eredményét. A város vezetősége helyesen fogja tenni, ha sürgető lépéseket tesz a vizsgálat megejtése iránt és igyekszik megnyugtatni a város közönségét. Kirohanás a Marosi mozija ellen. A L. és V. megint közérdeklődik. Március 5-iki számában a derék Marosi mester mozijára vetette Árgus-szemeit. Kifogásolja, hogy a mozielőadások alatt a melléktermek ajtai zárva vannak s amellett követeli az előadások azonnali megszüntetését. Szóval a L. és V. megint bódétakar. Ami eltiltaná a színészetet a Vigadó nagytermétől, mert hiszen, ha a mozi-előadások tűzveszélyesek, százszor, ezerszer veszélyesebbek a szinielőadások ! Tudtunkkal semmi ok sincs arra, hogy a mozit tűzveszélyesnek lehessen mondani. Az előadások alatt gyufa legfeljebb a képeken fordul elő. Tudtunkkal sokkal tűzveszélyesebbek voltak az ugyanezen teremben nem is oly rég rendezett bizonyos pártvacsorák. Hallomásból tudjuk, milyen szép kantáros, vastag szivarok dicsérték ott annak idején a munka rezsimjét s hogy ilyen alkalmakkor mekkora érdeklődés, micsoda zsúfoltság szokott lenni, azt meg egyenesen a L. és V.-ből tudjuk. Dehát a pártvacsorák, óh azok nem veszélyesek, ott még a mozi se volt veszélyes, ez egészen más. Igenis, mi is követeljük, hogy a mellékajtók nyitva tartassanak, ha már másért nem, hát a L. és V. és a gyengébbek kedvéért. De mi ok van arra, hogy a szegény Marosi mester dicséretes vállalkozása egyszerre romba döntessék, hogy a mozi-előadások, melyek kulturmissziót teljesítenek, melyeket már megszoktunk a jövő színházának tekinteni s arrelynek különösen Losoncon, ahol színészetben úgyis elvétve akad részünk, okvetlenül tisztességes hely adandó — egyszerre megszűnjenek. És mi ok van arra, hogy ismét praecedens legyen arra, hogy a szinészet megint szégyenletes akolban találjon csak helyet ?! Úgyis egész bizonyosra vehető, hogy a jelenlegi mozi tönkretétele esetén, kis idő múlva, megint átengedik a nagytermet valami uj vállalkozás számára. S talán éppen innen fuj a szél. Hisszük, hogy a rendőrkapitány ezt a kisded kirohanást átadja a jól megérdemelt feledésnek. D. HÍREK. Haverdáék ítéletét a Kúria a bejelentett semmiségi panaszok elutasításával helyben hagyta. így ma mát bizonyos (mert hiszen eddig az előzmények után nem volt kizárva még egy negyedik bíróság delegálása sem), miszerint Haverda Mariska gavallérjaival együtt gyilkosság bűnébe esett és ezért fegyház büntetést kell elszenvedniük. Mi hívei vagyunk az cskiidtbiróság intézményének, a Kúria iléletét pedig nem kritizáljuk. Hiába is tennénk. Azt azonban Haverda Mariskáéknak a fegyházban se lehet megtiltani, hogy a felett gondolkozzanak, miszerint mégis furcsa az, mikor valakit Szegeden felmentenek és Budapesten elitéinek és különös, hogy amikor a Kúria a budapesti esküdtszék ítéletét helyben hagyta, ugyanakkor a szegedi esküdteket lesajnálta. 1848 március 15 ikét, a magyar nemzet történetének ezt a legnagyobb napját a hagyományos keretekben hatvankettedikszer ünnepelte e hó 15-én Losonc város közönsége. Már délután 4 órakor élénken gyülekeztek a meghívott testületek és intézetek a városháza előtt, hogy 5 órakor impozáns menetté alakulva, a Kossuth-szobor elé vonuljanak. Itt vette kezdetét a tulajdonképpeni ünnepély. Áhitatos lélekkel énekelte az egész közönség az énekkarral együtt a Hymnuszt. Majd Makay Lajos ev. ref. lelkész emlékezett meg a nagy napról, fejtegetve annak jelentőségét és tanúságait tartalmas, szépen átgondolt ünnepi beszéd keretében. A Szózat eléneklése után a honvédemlékhez ment át a tömeg, hogy azt kegyeletesen megkoszorúzza. Ezután az áll. tanítóképző-intézet ifjúsága énekelte el alkalmi dalát. Befejezésül a Rákóczi-, Kiskarsa-és Erzsébet-utcán át ismét a városházához vonult a menet. A szép nap befejezéséül este fél 9 órakor a városi Vigadó nagytermében népes társasvacsora lesz. Úgy a tartalmas pohárköszöntőket, mint magát az ünnepi beszédet helyszűke miatt csak jövő számunkban közöljük bővebben. Gyászrovat. Gellénfalvi Gellén Kálmán miniszteri segédfogalmazó 87 éves korában Budapesten jobblétre szenderült. Temetése f. hó 10-én ment végbe Losoncon a lakosság óriási részvéte mellett. Gellén Endre ügyvéd, a függetlenségi párt egyik oszlopos tagja fiát gyászolja az elhunytban. — A szerkesztőségünkhöz érkezett gyászlelentés szerint meghalt id. fáji Fáy Albert a bgyarmati ev. ref. egyház tb. gongnoka, Nógrád és Gömör vármegyék virilis megyebizottsági tagja, volt nemzetőrkapitány f. hó 9-én reggel fél 10 órakor élete 88-ik évében. Temetése f. hó 11-én volt Szügyben. A „Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkör“ folyó hó 15-én az ünnepély után alakult. Először dr. Vályi Béla, a függetlens. és 48-as párt ügyvezető-alelnöke vázolta lelkes megnyitó beszédében meggyőzően az alakulás célját és jelentőségét, melynek befejezéseképpen a kitörő lelkesedés csillapodtával a körnek az illetékes fórumok által régebben jóváhagyott alapszabályai olvastattak fel. Jelentette ezután a párt ügyvezetőalelnöke azon örvendetes tényt, miszerint a párt körbe máris jelentékeny számmal léptek be, fel is olvastatván az eddigi tagok teljes névsorát. Ennek megtörténte után megválasztották a tagok soraikból a tisztviselői kart és a választmányt, melynek teljes névsorát jövő számunkban fogjuk közölni. A szabályszerűen beadott indítványok folytán elhatározta többek közt a kör, miszerint Beniczky Árpádot, a kerület volt orsz. képviselőjét disztagjává választja, Kossuth Lajos halála évfordulóját f. hó 19-én megünnepli s egyebeket. A fényesen sikerült alakuló gyűlés részleteiről egyébként jövő számunkban fogunk bővebben beszámolni.
