Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-09 / 10. szám
VI. évfolyam. 10. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 márCÍUS 9. ___ _ _ S _ !/*“ P ~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK A áfSfe A £ £ S S Ü lÉHfl A BPÜfc SZERKESZTOSEO : I nnniifii ü ípip —I 11 \ 11MI I || I ^ líra L#fü' | Ilii||111II HililHIl ,viJu 5 ■_ BJ BJ BJb 1 ■ BJ B BJ BJ KJ É A BJ ;íssstirsaíK Egyes szám ára 20 fii. ^^BB Ív Br ^OSeP^ «jgj v%jy talban. POLITIKAI, KÖGAZDASAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egy aj vasútvonalról. A poltár—rimaszombati h. é. vasút kiépítése hir szerint közeli megvalósulás előtt áll. Kubinyi Géza orsz. képviselő, aki a vicinálisok terén a múltban kifejtett erős közgazdasági tevékenységét ugylátszik újból felakarja vennil, — mint ezen vasút engedélyese, nagyban buzgólkodik terve keresztülvitelén. Rimaszombat városa állítólag 400000 koronával járul hozzá a vasúthoz és a Szuha vidékebeli érdekeltség is nagyobb pénzbeli hozzájárulást helyezett kilátásba. A vidék, melyet ezen egyébként rövid vasút érint, sem mezőgazdasági, sem ipari tekintetben nem nyújt biztosítékot arra, hogy a létesítésével járó költség belátható időn belül gazdaságys befektetésnek bizonyuljon. És hogy Gömörtnegye és specialiter Rimaszombat mégis akkora buzgalmat fejt ki a megvalósítása kürül, kizárólag abból a körülményből magyarázható meg, hogy Rimaszombat a múltban tanúsított, rövidlátó vasúti politikáját igyekszik némileg helyre ütni. Tudvalévő dolog, hogy a losoncvidéki h. é. vonal építésével kapcsolatban Pallós Armin, mint a vasút volt engedélyese, Rimakokova és Rimaszombat között szándékozott vasutat létesíteni, mint amely összeköttetés eltekintve a Rimavölgyének közigazgatási politikai és törvénykezési szempontból Rimaszombathoz való tartozandóságától, helyrajzi tekintetben is az egyedüli helyes és természetesnek kínálkozó megoldás lett volna és midőn ezen terve kiviteléhez Rimaszombat városától a legjobbban érdekelt féltől anyagi hozzájárulást kért, a város vezető emberei gúnyos elutasításban részesítették azon megjegyzéssel, hogy hiszen ő spekulációból épit vasutat, mihez ők segédkezet nem nyújthatnak. Pallós közgazdasági ismereteiben természetesen -messze állott attól a felfogástól, mintha vasutakat csupán valakinek szép szemeiért szerelemből építenének és merész fordulattal, vasuttechnikai nehézségek leküzdése mellett, nagy költséggel, Rimakokovát Losonccal kötötte össze. Losonc okos előrelátással a tervet anyagilag támogatva, Gömörvármegyének ezen vasút által érintett vidékét magának gazdasági tekintetben nagy mértékben biztosította és lekötötte annyira, hogy ezen vidék részéről komoly törekvések merültek föl Gömörvármegyétől való elszakadásra és a vasúti összeköttetés folytán egybeforrt Nógrádvármegyéhez leendő csatoltatását illetőleg. Ezen ténynek esetleges megvalósulásától való félelemből, az ennek kapcsán fakadó szégyenérzettől és a múltban szerzett tapasztalatokon okulva, mennek el most már az engedékenység legszélsőbb határáig és szavaznak meg nagy anyagi hozzájárulást a vasút létesítése céljából. Bár ipari és kereskedelmi tekintetben Losonc összehasonlíthatatlanul fölötte áll Rimaszombatnak és a vidék termékeinek nagyobb és biztosabb piacot nyújthat, szóval az emberek gazdasági igényeit fokozottabb mértékben képes kielégíteni, mégis valószínű, hogy Rimakokova vidékét, Rimaszombattal leendő vasúti összeköttetése esetén, el fogja veszíteni. A városok gazdasági versenyét megakasztani nem lehet. Minden városnak joga, sőt kötelessége, hogy boldogulásának és gyarapodásának föltételeit legjobb belátása és ereje szerint szabja meg. A poltár rimaszombati h. é. vasút kiépítését, ha a szükséges tőke rendelkezésre áll, nem tudjuk megakadályozni, mégis Nógrádvármegyének minden eszközt meg kellene ragadnia, hogy a poltár rimaszombati vasút helyett ezen vidék forgalmának helyes és célszerű lebonyolítására egyedül alkalmas és közigazgatásilag1 már bejárt Fülek-Fazekaszsaluzsány-Ri maszom bat, helyesebben Losonc Fazekaszsaluzsány —Rimaszombat (melyekben az elágazás Perse m. helynél terveztetik) vasutirány építtessék meg, mely eszmének keresztülviteléhez úgy a vármegyének, valamint Losonc városának is, nagyobb anyagi áldozattól sem szab.id visszariadnia Melegen ajánljuk ezen ügyet a vármegye és városunk vezető embereinek figyelmébe. A tanitóképezde és az üzletvezetőség. Napról-napra fejlődő és épülő városunkat számos tervei között, a Rakottyay féléken kivül most különösen két dolog foglalkoztatja. A vasúti üzletvezetőség idehozatala és egy uj tanítóképző-intézet építése. Mindkét terv igen dicséretreméltó. Úgy tudjuk azonban, hogy mindkét terv keresztülvitele számos akadályokba ütközik. Az uj tanítóképző intézet felépítése csak a jövő zenéje maradhat mindaddig, mig annak jelenlegi, állítólag a célnek ma már meg nem felelő épületével az állam nem rendelkezett, esetleg el nem adta. Az üzletvezetőség idehozatalának terve pedig legalább egyelőre megtörik azon, hogy annak elhelyezésére ezidőszerint alkalmas épülete a városnak nincsen. Úgy tudjuk, hogy a tanítóképző épületének eladasa kérdésében már folytak is tárgyalások. Tudjuk azt is, hogy az üzletvezetőség, — melyet beavatottak állítása szerint rövid időn belül meg kell kapnia Losoncnak, — a városi Vigadó épületébe kerül Ennek azonban egy időbeli nagy akadálya van. A városi Vigadó mindaddig meg nem szünhetik, mig Rakottyay terve keresztül nem vitetik. Már pedig bármennyire kívánatosaknak tartjuk is azt, hogy a Rakottyay-féle tervek az uj szállóra, színház és gőzlürdő tekintetében minél előbb megvalósuljanak, — legalább is az idő rövidségé miatt kétkedünk abban, hogy 1913-ban uj színházunk, uj gőzfürdőnk és uj szállodánk legyen. így az üzletvezetőség létesítésének időpontja. sőt esetleg maga a létesítése is erősen problematikussá válhatik. Egy ezidőszerint bizonyára megszerezhető intézménynek elszalasztása pedig egy még bizonytalanért (legalább is idő tekintetében azért) igazán kár, pótolhatatlan kár lenne. Ezért helyesnek, a város érdekében állónak tartanánk, ha lépések tétetnének oly irányban, hogy az idehozandó üzletvezetőség a tanítóképző épületét venné át, a tanitóképezde pedig uj épületet kapna. A két kérdésnek ily módon való megoldása először rövidebb lenne Rövidebb lenne, mert hiszen az államnak nem kellene tárgyalnia magánosokkal a képezde eladása tekintetében, hanem a kérdést elintézné a kultusz- es kereskedelmi tárca egymás között. De a kérdésnek ilyképeni elintézése — azt hisszük — az üzletvezetőségre nézve előnyösebb is lenne. Mi a tanitóképezde jelenlegi épületét egy vasúti üzletvezetőség céljaira beosztásánál, helyiségei számánál és nagyságánál fogva sokkal alkalmasabbnak tartjuk a Vigadónál. A tanitóképezde 55 helyiséget foglal magában, a helyiségek között óriási termek, valóságos csarnokok vannak. Átalakításuk jóval rövidebb időbe és kevesebb költségbe kerülne, — úgy hogy azt mondhatjuk, miszerint az üzletvezetőség 1912. év őszén vagy 1913. év tavaszán (mindenesetre hamarább, mint a Vigadóval való kombináció esetén) már itt lehetne, mig az uj tanító képezdei épület felépítése tekintetében a szükséges intézkedések már is megtehetők lennének. Mondhatja valaki, hogy igen ám, de mit fog csinálni igy a varos a Vigadóval ? Hát először is mi megint csak azt mondjuk, hogy Rakottyay terveinek keresztül vitele 4—5 esztendőt feltétlenül igénybe vesz és igy a Vigadó jövendő sorsáról gondoskodni 4—5 év elég idő. De a város megtalálhatja a maga számítását a Vigadóval az üzletvezetőség nélkül is. Mindenek előtt egyre szaporodó lakosságára tekinteitel jól jövedelmező bérházat csináltathat belőle Hiszen végeredményében mellékes az, kitől kap bért érte De mi magasztosabb rendelkezést is látunk a Vigadó épülete számára. Alig kisebb kívánsága városunknak az üzletvezetőségnél egy állami ipar- és egy kereskedelmi iskola létesítése. Úgy tudjuk, hogy Hazai Samu képviselő tett is ilyfajta ígéretet. Mennyivel könynyebb lesz ezen áldásos intézmények meghonosítása akkor, ha a város e célra a Vigadó épületét már most felajánlja és eziránt tárgyal. Ez épület a város gócpontjában van, megfelelő belterületekkel. A szükséges átalakítások sokba nem kerülnek és megfelelően létesíthetők. Egy város fejlődésénél egy-két év nem sokat számit, mondanák többen. Ez igaz. Csakhogy a közmondás, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra“ a városokra is áll. Az üzletvezetőség kérdése már évek óta foglalkoztat minket. Hol megkapjuk, hol nem kapjuk, — hozta a fáma. Most komolyan mondják, hogy létesítése rövid időn belül bizonyos. Ha ez igaz, okulva a múlton, ragadjuk meg az alkalmat és üssük a vasat addig, mig meleg. Lupus. ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 12-52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és ásványvizkereskedését. ■ Vidéki rendelmények még aznap a leggondosabb csomagolás mellett lesznek eszközölve. (Ingyen csomagolás.) Kávé pörkölde. Pontos és szolid kiszolgálás.
