Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-16 / 7. szám

4. oldal._______________________________________LOSONCI ÚJSÁG 1911 február 16. Öngyilkosság a rendőr előtt. Andrey Sándor vaskereskedő tanuló Salgótarjánban a kir. járásbirósági épület előtt öngyilkos lett. Főnöke Bicheller Jakab salgótarjáni vaskereskedő őt ra­koncátlan magaviseletéért megdorgálta s ezt a túl érzékeny 16 éves fiú annyira a szivére vette, hogy főnöke tudta nélkül a kirakatból egy revolvert vett magához, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. A ke­reskedő neszét vette a fiú szándékának és azon­nal értesítette a fiú édes atyját aki egy rendőrt felkért, hogy keresse meg fiát s állítsa vissza az üzletbe. A rendőr találkozott is a fiúval, aki midőn látta, hogy felé közeledik, a zsebéből kirántotta a revolvert s a rendőrre szegezte. — Ne jöjjön hozzám, mert lelövöm. De mi­dőn a rendőr megnyugtátólag beszélt hozzá, hogy semmi baja sem lesz s közelebb lépett a fiúhoz, ez hirtelen maga ellen fordította a revolvert s ön­magára lőtt. Az érkező orvos is már csak a ha­lált konstatálta. Gergely Samu beton és vasbeton gyára Miskolc, Vay-ut 9. Állandó raktár ásott és furott kutakhoz, továbbé hidak és földalatti vízelvezetők­höz betoncsövekből 10 cm. belmérettől 125 cm. belméretig. Vállalkozik víztelenítési, szárazzátételi és betonmunkálatok szakszerű kivitelére. 6—26 Kérődzés rágalmazással. A „Losonc és Vidéke“ ismét kérődzik. A A L. és V.-nek pedig tulajdonképpen nem is kel­lene kérődzenie, mert hisz ő egy lap, amely pon­tosan megjelenik hetenként egyszer vasárnap. És mivelhogy az úristen a vasárnapot a pihenésnek szentelte, a L. és V. is, a pihenésnek, a nyuga­lomnak a szimbólumát képvise i, mert akárhogy is forgatod ezt a pihenési lapot, jámbor olvasó, a a legkisebb nyomát sem találod meg benne a törekvésnek, a dolognak, a munkának. Azaz pardon! Munkáról van benne szó. Legalább ezt a szót. hogy munka, ebben a kap­csolatban „munkapárt“ meg lehet találni mégis benne néhanapján. Nohát, kérem, ez is valítmi Pedig ez a lap mégis nagyon érdekes. Tudni­illik az az érdekes és felette mulatságos is, hogy egy olyan nagy, hatalmas és gazdag párt, mint a losonci munkapárt, — ilyen sivár, eszmeszegény, témákban szűkölködő lapocskát, vagy lopócskát tart, mint a Loponc és Vidéke. Egy olyan part, mint a losonci munkapárt, ame ynek xerxesi tábo­rában olyan öblöshangu Stentorok, olyan nagy­­kaliberü öregágyuk vannak, — hogy az a kis füzfa­­fütyülő, amely a maga korcsállapotában „Losonc és Vidéke“ néven kelti fel maga iránt a jóakaratu, elnéző szánalmat, — nem méltó a minisztert jelölő munkapárthoz. Az ilyen kis fütyülőcskét még a fajátékokat árusító trencséni tót is csak nagyne­­hezen alkalmazná a falovacskájának szerkezetéhez. Ez a „Losoic és Vidéke“ a lényegtelenség­gel, a semmivel, a nagy nullával való hasonla­tossága folytán az észrevétlenség vakhomályából néha-néha megkísérli kiemelni magát. Ilyenkor belenyúl gondolat-társolyájába, de jaj, onnan sötét üresség ásit ki. A más lapok emlőin táplálkozó lapocska megvigasztalódik. Nem is kell hozzá nagy képzelőtehetség, elhiteti magával, hogy ő is az emlősök osztályához tartozik, ahol pedig — a természetrajz szerint — családi tradíció, a már egyszer összerágott anyagot újra elővenni. Ezt az élettani műveletet nevezik: kérődzésnek. így kérődzik a Losonc és Vidéke minden érdemlegesebb alkalomból a Bazovszky-ügygyel. Mi nem akarunk itt a Bazovszky-ügynek meritumában bocsátkozni, ez most nem feladatunk. Elhessegettük gyakran a politikai tisztessé­günk tornácába betolakodó verebek szemtelensé­gét. De a türelemnek egyszer mégis vége szakad. Rá fogunk lépni a nyakára a szemtelen verébnek'! Mert olyan arcátlan nyilatkozatok, olyan ripők ráfogások és rágalmak, mint aminők a L. és V. legutóbbi számának a hasábjait beszennye­zik, aligha értek még valaha nyomdafestéket. Micsoda politikai elvetemültség kell ahhoz, hogy valaki a losonci függetlenségi pártot a ma­gyarság eszméjének rovására való paktálással s pánszláv agitátorokkal való szövetkezés rágalmá­val illesse. És hogy ha azt a vádját továbbra is fenn­tartja s nem szűnik meg a losonci függetlenségi pártra és annak vezetőembereire ezután is a nyel­vét öltögetni, akkor álljon majd helyt ezen rágal­makért a büntetőjogi felelőség terhe mellett is. Hallottunk már sokat a párttürelmetlenség­ről, tapasztaltuk is ; láttunk égbekiáltó erőszakos­kodást, kíméletlenségeket, kegyetlenkedéseket a hatalmi párt részéről. Eltűrtünk mindent, hisz nem tehettünk egyebet. Hadjárat volt, amelyben hősiesen elestünk. Átélt már a mi nemzetünk tatárjárást, mohácsi vészt is. Van szomorú emlékű Világosunk is. — De mindig talpraállott a nemzet, visszaszerezte jogait, önállóságát. Bízunk s nagy a reményünk, hogy ismét öntudatra fog ébredni a nemzet. (—y.) Ä V . JluNGÓVl AlTVEDLETT " ASUTAS A losonci vasutasoknak politikai üldözteté­séről annak idején lerántottuk a leplet. Haraggal zudult fel az erőszak láttára minden jóérzésü em­ber és a kinos eset országszerte méltó felháboro­dást keltett. Erre a vasúti áthelyezési botrányra vonat­kozólag egy nyilatkozatot vettünk észre a „Losonc és Vidékéiben. A nyilatkozat alá az egyik áthe­lyezett vasutas, Huszár Kálmán pályafelvigyázó neve van aláírva. A pályafelvigyázó ur nyilatkozatáról nem sokat tartunk. Őt a prés alá tették, csavartak egyet rajta s ő most úgy nyilatkozik, amint neki parancsolják. És ezt nem is vesszük rossz néven tőle. Elvégre ő azért pályafelvigyázó, hogy a saját életpályájára is felvigyázzon. Mostanában nagyon korrupt időket élünk. A magyar közállapotok rosszabbak az oroszországi despotizrnusnál. Már megkezdődött a magyar­­kozákok garázdálkodása, már ismeretessé váltak a hivatalos presszió kancsuka-ütései és az áthelye­zések Szibériája. Ezek után elhisszük Huszár Kálmán pálya­­felvigyázónak, hogy szolgálati érdekből helyezte­tett át. Miért ne hinnők el ? Megbocsátjuk neki, hogy mungóvá lett, hogy az erőszaknak engedett. Azonban a nyilatkozatban, amelyet vele aláírattak, oly szemenszedett valótlanságok és elfer­dítések vannak, amik a rágalmazás tényálladékát is megállapítják s emiatt lapunk szerkesztői a nyilatkozó vasutas ellen megteszik sajtó utján elkövetett rágalmazásért a bűnvádi feljelentést. Drágaság és okai. Irta: Lukács Ödön, nagyváradi v. tanácsos A világgazdaság piacán a szükségletek árai nagy emelkedést mutatnak. Nemcsak az ipari cik­kek, hanem a legszükségesebb élelmiszerek is igen megdrágultak, emellett a kulturális haladás folytán az igények is nagyban emelkedtek, a fogyasztás is növekedett. A fejlődő igények s ezzel szemben az áremelkedés az egész világot a pénzhajszolásra kényszerítik. A pénz pedig mindég kevésbbé ké­pes a növekvő szükségletek fedezésére. A pénz vásárló ereje hanyatlott, illetve ha a pénzt árunak tekintjük, a pénz ára leszállt. A szükségleti cikkek értékének a pénz árá­val szemben fordított aranyu emlkedése megterem­tette az általános drágaságot. E nyomasztó teher az egész világ gazdasági viszonyaira ránehezedik, hazánkban pedig különösen veszedelmes mértéket ölt. A gazdasági konjunktúrák különböző alaku­lásai szerint jelentkezése hol részleges, csak bizo­nyos áruhoz kötött, hol általános, a gazdasági élet minden szükségletére kiterjedő. Az egyéni, társa­dalmi és nemzeti élet e nagy veszedelmének fel­lépte különböző okokra vezethető vissza s az el­lene védekezés módjai szintén az előidéző okok különféleségei szerint váltakoznak. A kormány által megindított védekezési akció sikeressége tehát a drágaságot előidéző okok eredményes felkutatá­sától, iletve azok pozitív megállapításától függ. Az utolsó évtized nemcsak politikai életünk­ben, nemcsak alkotmányos és közjogi fejlődésünk­ben, hanem gazdasági történetünkben is egy uj korszak kezdetét jelenti. A kifejlődött nemzeti ön­tudat az életre hivott nemzeti sovinizmus a poli­tikai meggyőződést az önállóság eszméje felé te­reli, ezenkívül a haza minden fiát anyagi, mint szellemi téren fokozott produktiv munkára ösztö­nözi. Megfeszített erővel és akarattal halad és tör előre nemzetünk, hogy utolérje a szerencsé­sebb viszonyok között élő nyugati népeket s fel­emelkedjék a vagyonosság és műveltség elérhető legmagasabb fokára. E nemzetfejlesztő nagy mun­kánál azonban több ifjúi hév és lelkesedés, mint gyakorlati érzékkel találkozunk. Különösen gazda­sági téren tervszerütlenséget és túlzást kell tapasz­talnunk. Ezt a túlhajtott tevékenységet, ezt a lá­zas munkát és a velük előidézett tényleges szük­ségletet, az üzérkedés még túlbecsüli s a valódi, vagy legalább némileg indokolt és reális alappal biró értékeket teremt. A vállalkozási szellem túl­­hajtásokban nyilatkozik, terjed a tőzsde játék. Az árucikkek árainak emelkedése egyfelől, a termelő növekvő nyereségei, másfelől, szervezkedésre kész­teti a munkásosztály. Az egyesülésben rejlő erő­vel sarokba szorítják a munkaadókat és egyre nagyobb munkabéreket erőszakolnak ki maguk számára. A munkaadók a munkásokkal nem bír­nak, feladják a szabad versenyt, szövetkeznek egymással az árak emelésére. Létre jönnek a kar­tellek, a fogyasztó közönség nélkülözi a kizsák­mányolás elleni egyedüli óvszert a szabad versenyt. A munkások — hiszen ők is fogyasztók — a kartellek nyomását szintén érzik és ezért újabb és újabb munkabéremelkedést erőszakolnak ki. A termelők, a munkaadók az árucikkek árainak fel­emelésével felelnek s igy egyik társadalmi osztály a másik rovására igyekezvén kedvezőbb anyagi helyzetét biztosítani, a termelési erők harca állan­dósul, az osztálygyülölet nő, a drágaság mind na­gyobb arányokat ölt, az elégedetlenség terjed, szóval bekövetkeztek a „rossz idők“, amelyeket mindenfelé tapasztalnak. Az úgynevezett „régi jó idők“ csak akkor fognak visszatérni, ha az állam a munkálatokkal karöltve alapos kezelés alá veszi a drágaság okait és ügyes gazdasági politikával igyekszik a sú­lyos helyzetet orvosolni. Közgazdaság. x A februári országos vásár. A f. hó 13-iki országos vásár nemvárt nagy forgalom mellett folyt le. A szarvasmarha felhajtás, a losonci járásnak az állatbetegségek alól való feloldása folytán, váratlanul élénk volt. Az árak óriási módon felszöktek s páronként 1000 —1300 koro­náig terjedtek. Nagyszámban hajtattak fel sertések is s ugyancsak magas árakon s élősúlyban 1.8;'—1.48 koronáért keltek el. x Kivonat a kereskedelmi cégjegy­zékből. A balassagyarmati kir. törvényszék, mint cégbíróságnál az egyéni cégek lajstromába beje­gyeztettek : Schwarcz Adolfné szül. Klein Irma női és férfi divatáru kereskedő Losoncon, Hacker Elemér bank- és váltóüzlet Bgyarmaton, Salamon Manó férfi és női divatáru kereskedő Losoncon. A társascégek lajstromába: Losonc és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezetnél az elhalt Kotzó István és Rebák Ede helyett Nagy József és Domborovszky Károly igazgatók cégjogosult­sága bejegyeztetett. Továbbá Az első bgyarmati munkásöltöny- és fehérnemükészitő vállalat Strei­­singer és Gansel cégű közkereseti társaság meg­szűnés folytán töröltetett és a Csitári fogyasztási és értékesítő szövetkezet Csitár székhellyel beje­gyeztetett. x Óvodaépítés Abelfalván. A balassa­gyarmati allamépitészeti hivatal január 31-én meg­tartott versenytárgyaláson az állami óvoda és melléképületeinek építési munkálataira beérkezett ajánlatok közül Cserei Ferenc építész 16048 K 96 f-t kitevő árajánlata, mint legolcsóbb — fogad­tatott el. Nyilttér. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a Szak «MB BÓR-£S,Q’JS LOTMlONJARmNŰ §Yaé®v§?0ésűDiT© Ital. , •Káváié mucvmajtÖm rlUTKEZ£LŐS£G: gPSUJES. Főraktál Perl L. Mihály cégnél Losonc TELEF0N-SZÍM0K Szerkesztőség . Felelős szerkesztő Kiadóhivatal 120 91 114 A LAPB1ZOTTSÁO KÉPVISELŐJE KUJN1S GYULA — Felelős szerkesztő — Dr. VALYI BÉLA. Főszerkesztő KRISTOFF SÁNDOR Kiadó lakás. 2 Május 1-ére 1 úri garzon lakás: 3 bm torozott utcai szoba és zárt folyosó külön bejárattal kiadó. Bővebbet Vásár-tér 14. szám alatt az udvarban.

Next

/
Thumbnails
Contents