Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-28 / 52. szám

VI. évfolyam 52. szám Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1911 december 28.

A A A A A B A

B ^nH ww Wt bB flnH H isi (gi 9

Igész évre 8 kor. fii. ^H Hl MB H tig£. Mm Wj Kan SSI Bsf BH Hi K H5 Ha ■■ H H| ■ ^H hová a lap szellemi

^H B B ^H B B B HH BH Hb HB H| |H ^H H| minden

~fn- I 1119 11mm | Q| 11 B BB ■ 11 kTM;^27S

Negyedévre^ kor. 50 fi, B I

I 111 B

i B ■ ■ l B flB AB SfÄ

fÄ

sBüLUdUnul UlluHU ífe

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

a

Igiomoly munka. Hm, Mintha arról ^ tehetne valaki, hogy odafönt az l Olympuson kora tavasztól késő őszig, egy hosszú nyár minden hevében, egy elszánt ellenzék fáradhatatlan ellenállása közben olyan javaslatot méltóztatik tárgyaltatni, amelyről nemcsak a laikusok és ellenzékieskedők, de odafönt, sőt legfelsőbb helyen is nagyon jól tudják, hogy nem lesz belőle semmi sem. De persze, mikor egy félévi meddő igyekezettel keresztül akarnak préselni egy olyan reformot, melyet keresztülhajtása után senki sem hajtana végre, mert hiszen ehhez a monarchia másik felének hasonló értelmű határozata szükséges, mikor aztán egy félévi ilyen nevetséges játszadozás után nem jut idő a komoly munkára, akkor természetesen a rossz fiú, az ellenzék a bűnös, mert megakadályozta, hogy a nép nyakára újabb milliós terhehet rakjanak, mert nem engedte, hogy az egész ország sok évi komoly munkájának meglevő és még csak ezután kiverejtékezendő gyümölcsei a telhetetlen Moloch gyomrának ideig-óráig való táplálékául szolgáljanak. A költségvetést nem lehet elpaktálni; afelett nem lehet csak úgy áta-botában keresztül menni. Annak minden tételét meg kell vitatni, mert abban nem a kormány és nem az ellenzék, hanem az egész ország legfontosabb érdekeiről van szó. Elég nagy kár, hogy a félévi véderős játék miatt annyira előrehaladt az idő, hogy a kormány csak oly igen későn tért észre, hogy az ellenzék már nem állíthatta sorompóba a szónokok egész hadát, hanem kénytelen volt megelégedni főkifogásainak és alapvető elveinek ismertetésével. Az az egy

havi indemnitás nem oly halálos veszedelem s különösen azok ne sírjanak miatta, akik nem átallották egy drága félesztendőt ellopni az országtól és parlamentjétől. És ez aztán komoly munka és komoly beszéd, o o

*?F|fikor az ember már neki adja mam rí gát annak a nagy gondolatnak, ra 0 hogy ime, megint fordult egyet az idő kereke, megint letűnt az emberek egy magukcsinálta időbeli szakja, — mikor keresztülszenvedjük egy esztendő szenvedéseit, keresztülnevetjük egy esztendő boldogságait, reméljük egy esztendő reménységeit, — akkor egyszerre beront egy szurtos ember s alkoholos tenorban boldog uj esztendőt kívánva nyújtja várakozásteljes tenyerét. Az újévi felköszöntés a mi átkos borravalórendszerünknek, a mi antiszociális jótékonyságunknak egyik kinövése. Nálunk nem tisztességes rendes fizetést kapnak az emberek tisztességes és rendes munkájukért, hanem alamizsnát könyörögnek a társadalomtól, mely nem tehet arról, hogy a borravalót kunyorálónak nincs olyan fizetése, mely neki tisztességes existenciát nyújtana s felmentené attól, hogy koldulással pótolja nyomorúságosán keresett kenyerét. Mért nem adnak a munkaadók olyan fizetést, mért nem rendezzük be életünket úgy, hogy az emberi büszkeség és méltóság már existenciájának tényénél fogva erősen éljen ama borravalóért házaló emberekben. A modern alapokon berendezett társadalom büntetése az ujesztendei borravalókéregetés, aminthogy nyomorúsága és nyűge, belső szegénységének aranyzsinóros takarója az egész jótékonyság összes intézményeivel,

minden jószívűségeivel és vállveregető öndicsérgetéseivel együtt. Belső igaz tartalom nélkül való társadalmi életre, erkölcsileg balkáni jellegű állapotokra mutat az, ahol a fizetést még alamizsna, a munkakönyvét és iparigazolványt még koldustarisznya pótolja meg, ha akár egyszer egy esztendőben is.

De azért ilyenkor újévkor ne gondoljunk a világ bajával, ne engedjük magunkat kizökkenteni az emelkedett hangulatból, ha ugyan ez a hangulat az élet ezer gondja között zavartalanul megjöhet, ne törődjünk kulturreményekkel és szociálpolitikával, hanem türelmesen, jószivüen, jótékonyan, úri fölénnyel fizessünk, csak fizessünk: — b. u. é. k., b. u. é. k.!

o o

iiróságaink túlterheltsége sokszor ^ képezi kérdés és beszéd tárgyát, 7A de talán soha se annyira aktuális, — ha hiába is — beszélni erről, mint éppen egy év lezárásakor és egy újabb év közeledtével. Lázas munka folyik most a hatóságok hivatalaiban mindenütt. Ügyek, melyek befejeztét hiába vártuk hónapok óta már, egy-két perc alatt elintézést nyernek e pár nap folyamán. Mert a jó statisztikánál nincsen fontosabb dolog mostanában. Áldjon-e vagy verjen a sors keze valakit, az attól függ csak, hogy milyen a statisztikája. A statisztika a hivatalnok konduitlistája. Nem is csoda azután, ha a formaságok túltengő betartásával, különösen az utolsó napokban, megtörténik sokszor az is, hogy elvesz a lényeg, eltűnik az igazság és tévedésből oly szók hangzanak el bírói ajkakról s oly határozatok

Jő az álom

Az este már az ajtainkon áll,

Süket csönd ült meg már szobát, falut. A zeg-zugokban hallgat a homály,

Az óra kettyene'se elaludt.

A fal szeme: a tükör néz mezőn,

Az éj harmatja lágyan rálehelt. Homály táncol falon, függönyredőn, Mintha vonnának selymes arnylepelt.

Halk álmok járnak. Egy-egy butorajk, Mint félálomból, halkan felsóhajt S künn lárma, ajtó, minden clcsitul.

Az éj ölelve, lágyan rámhajol.

Csönd. Álmodom. S ujjam közül a toll Halkan, puhán kihull

Fővárosi levél.

Darvas János

Újév előtt, szilveszter előtt miről lehetne beszélni. Két dologról: a b. u. é. k--ről és a színházakról És ilyenkor rágják a pesti szerkesztőségekben a tollakat a croquisirók és a cikkírók, hogy mit is Írjanak az aktuális dolgokról. Hálistennek a magyar sajtónak már oly viharos, zajos és nagy múltja van, hogy ezekröi a témákról már mindent elírtak az újabb generáció előtt. Ezért van az, hogy amint őseink nyereg alatt puhították a húst, úgy puhítjuk mi most az újévi cikk gondja alatt a tolláinkat.

A boldog újévet kívánok témája épp olyan lecsépeit, mint a drágaságé, de épp úgy foglalkoztat mégis mindenkit. Most '’sak attól félünk mi szegény adózó budapestit,., ogy a drágaságra való tekintettel az újévi ajándékok és gratulációk

taksáját is felemelik. (Bizony, ide is kellene már egy taksamérő.)

De majd meglátjuk. Ha a mohácsi vészt kibírtuk, mi, budapestiek, akkor az idei újévet is ki fogjuk bírni.

Ellenben a színházak nem tudom hogyan fogják kibírni. Hiszen — állítólag, a színházi kommünikék szerint — már most is roskadnak az emeletek és karzatok a nagy tömeg súlya alatt. Pedig most még nincsenek is itt az újévi pótlékok, remunerációk és egyebek, amik a szegény hivatalnok-családokat is képesítik egy-egy színházestére úgy újév táján.

De a színházak nemcsak újévvel gondolnak, hanem törődnek az újév utáni szezonra is. Sőt még inkább azzal törődnek. Újév után következik a főszezon, amikor a színházak versenyezve vágják ki a legnagyobb ütőkártyáikat. Abból a programmból, amit itt alább adunk, már kiviláglik ez, de mi megsúghatjuk — szokott diszkréciónk épségben tartásával, hogy ez még nem minden. Még minden színháznak van olyan slágerje, amit nem mond el.

Az Operaház bejelenti, hogy újév után három uj operát és Zic íy Géza grófnak egy munkáját fogja bemutatni. Az uj operák : Ábrányi Emil Paolo és Francesca cimü zenedrámája, Puccini legújabb müve: A nyugat leánya és Humperdinck meseoperája : A királyfiak. Zichy Géze pedig a Rákóczi-trilógiának végre utolsó részével a Rodostóval fog szerepelni, hogy valahogy ne maradjon olyan szezonja az Operának, amikor ő nem szerepel.

A Nemzeti programmján először Bernhard Shawnak uj vigjátéka „Nem lehessen tudni“

szerepel. Utána Hehbel Juditját fogják hemutatni, majd Pierre Wolf Tiltott szerelem cimü színmüve és Biró Lajos és Lengyel Menyhért közös müve A cárnő kerül színre. De van a Nemzeti színháznak még más francia darabja is, amit szükség esetén kihoz.

Á Vígszínház nagyszabású programmot állított össze a főszezonra. Legelőször Véber és Crosse Csitri cimü vigjátéka kerül színre, utána Ibsen Nórája következik. Francia darabok közül tervbe van véve Porto Richenek Le vieil hőmmé cimü drámája és egy uj Flers és Caillavet darab. A magyar szerzők közül Garvay Andor, Szomory Dezső, Pásztor Árpád, Hegedűs Sándor szerepelnek.

A Magyar színház keveset igér, de azt talán betartja. Mindenesetre megígéri Farkas Palnak A varsányi- csata cimü darabjat, amely — tekintettel a szerző közismert kitűnő összeköttetéseire —■ már a premiér napjan könyvalakban is meg fog jelenni.

A Népopera első premiérje az uj évben Verdi Rigolettoja lesz. Készülnek még a Szibériára, valamint a Varázsfuvola reprizére.

A Király színházban beütött a Leányvásár, úgy hogy Reöthy csak az Évát, Lehár uj operettjét akarja az idén előadatni.

Ez a színházak újév utáni programmja. Ha ehhez még hozzávennék a pesti orfeumok és kabarék és egyéb hasonló intézmények programmját, csak a januárit, teli tölthetnők vele a lapot.

Hogy azonban ez a programm be fog-e ütni, azt majd egy másik tényező, egy szerény, de igen fontos tényező : a közönség fogja megmondani, 5.