Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-07 / 49. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1911. december 7. Finom szivarkahiivelyek ezrenként 1*50—2 koronáért kapható Kármán Zsigmond könyvkereskedésében Losonc jogtanácsosa lenne, csak annyit lehet mondani, hogy ez a kérdés igazán az illető ügyvéd ur magánügye, melybe — úgy hisszük — még az „ügyvédszövetség“ se szólhat bele. Elvégre a tisztességes és törvény határain belül végzett ügyvédi munka egyforma anyagi és erkölcsi értékkel bir, akármely tisztességes ember kezéből származik is. Egy nem ügyvéd. VÁROSI ÜGYEK o o (—) A képviselőtestület legutóbbi ülésén hozott határozatok, amelyekről annak idején részletesen emlékeztünk meg, f. hó 4-én délben valamennyien jogerőre emelkedtek. A törvényhatósághoz való felterjesztésnek mi sím állván tehát útjában, ez rövidesen meg fog történni. (—) A város gazdálkodását nem akarjuk ezúttal részletesen tárgyalni, csupán egy kisebbszerű körülményre kívánunk rámutatni. A városi erdőből már rég eltűnt a tavalyi hó, de a tavalyi fa csak nem akar eltűnni. Még mindig tetemes mennyiség hever künn, anélkül, hogy elszállítása és értékesítése tekintetében intézkedés történnék. Ez a fa az esős idők következtében már korhadásnak indult s nem kell mondanunk, mily nagy kárral járna, ha megfelelő intézkedés nélkül használhatatlánná válnék. (—) Uj utca. A Kisbég utcával párhuzamosan, ujonan nyitott utcát most vonja be hálózatába a Clára. Ezzel meglesz a modern városi utcának lényeges kelléke, a villanyvilágítás. Hogy ez megfelelő lesz-e, az tisztán a Clárától függ. Várakozással tekiniünk a jelzett helyen tavasszal meginduló építkezések elé. Kiváncsiak vagyunk, vajon a girbe-görbe keskeny, elpuskázott utcák száma fog-e szaporodni, vagy lesz-e rá gondja az illetékes köröknek, hogy a modern igényeknek megfelelő, tágas szép utcát nyerjen a város, Meguntuk már az ötcentiméteres aszfaltozást és félméter széles utcákat, meguntuk a faluképü viskókat, megunta már mindenki. Ne engedélyezzenek csak magas, modern házakat és csináljanak olyan széles utcákat, amelyen még — nem tréfából mondjuk, — villamos vasút is fog valaha száguldozni. Egy város tervszerűsége nem évekre, hanem évtizedekre terjed. (—) Az Alsó-patakpart utcai csatornázás felett az érdekeltek meghallgatására f. hó 18-ára a városháza tanácstermébe tűzetett ki az érdekeltségi tárgyalás. Végre ez az utca is veszteni fog valamit keleti jellegéből. A gyárak nem fizetnek. Mi lesz a kövezetvámmal? Nem kellemes feladat előtt áll talán már e sorok megjelenésekor Losonc város tiszti ügyésze. Az ő kötelessége lesz, hogy azon három legnagyobb gyári cégtől, melyek 2, sőt 3 évről hátralékos kökövezetvámjukat minden intés és figyelmeztetés ellenére megfizetni vonakodnak, tartozásukat peres utón behajtsa. Ezreket akarnak elvonni e tőkeerős cégek a város jövedelmeitől, érzékenyen megrövidítve ezáltal a város háztartását és a többi adózókat. Az ez ügyben kibocsátott miniszteri határozat megvárása nélkül még évekkel ezelőtt egyezséget kötöttek a szóbanforgó gyárak a várossal, melynek értelmében kövezetvám megváltása címén bizonyos nagyobb pausálösszegek fizetésére kötelezték magukat. Megfeledkezve azután ezen egyezségről, a rájuk nézve kedvezőbb miniszteri határozat alapján akarnak most a fizetés alól kibújni. Csak azt csudáljuk, hogyan lehetnek évekre visszamenőleg hátralékban, mert hiszen a város fix összegben megállapított annuitást fizet évről-évre a kövezetre felvett kölcsön után, s igy a gyárak által be nem fizetett pausálösszegek, melyek az annuitásnak tetemes részét képezik, csakis a kisemberek, a drágasággal küzdő fogyasztók rovására voltak már évek óta előteremthetők. így hálálják meg a kapitalisták a nekik nyújtott kedvezményeket, ilyképen igyekeznek kibújni azon kötelezettségek alól, melyek a legutolsó szekeres gazdát is terhelik. Bezzeg, ha a Petőji-utca kikövezéséről van szó, akkor ők a nagylelkű emberbarátok, akik százaknak nyújtanak megélhetést, de ha kövezetvámot kellene fizetni, akkor már csak szegény, szerencsétlen gyárosok. Teljesen igazságos a város követelése a három gyárral szemben, nemcsak az egyezségi kikötések figyelembevételével, hanem arra való tekintettel is, hogy a gyárak igenis használják, koptatják és rontják a kövezetét, amikor nyersanyagukat és áruikat tengelyen szállítják és luxusjármüveiket használják. Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt fogja mondani a balassagyarmati kir. törvényszék is. És ha netán a bíróság nem ezt fogja mondani, tökéletesen igaza lesz a városnak abban, ha ellenzárat fog alkalmazni és sorompót állítva a renitens gyár kapuja előtt, megvámol mindent ami abból kikerül. Pártoljuk, szeretjük és propagáljuk a nagyipart, amig benne a közjóiét garanciáját és a kisemberek éltetőjét látjuk, de kárhoztatjuk és üldözzük, ha a közérdekekkel, a polgárság vitális érdekeivel helyezkedik szembe. A magántisztviselők estélye, Akik a f. hó 2-iki estélyen megjelentek — pedig sokan voltak, mert a Vigadó nagytermét teljesen megtöltötték — magas művészi színvonalon álló hangversenyt élvezhettek végig, melynek befejeztével jól mulathattak a táncolok is. A hangverseny művészi színvonalát biztosították a fővárosi művész közreműködők, másodsorban a helybeli közreműködő zenetekintélyek, akik egy cseppet sem akartak visszamaradni a fővárosi művészektől, hanem sűrűn tartott próbáikkal teljes erejükből igyekeztek magas nívón tartani a hangverseny műsorát. A hangversenyt a cs. és kir. 25. gyalogezred zenekara nyitotta meg Nessler nászindulójával és Kéler—Csokonay nyitányával. Schimrik karmester biztos dirigáló készsége itt éppen úgy nyilvánult meg, mint a hangverseny végén a Puccini és Morena-féle egyvelegnél, sőt fokozottabb mértékben Schmeichler Alfréd énekszámainak kíséreténél. Liszt Ferenc magyar ábrándja következett ezután Izák Juliska és Márkus János által előadva két zongotán. Magát az alapvető thémát elég gyors tempóban indították meg; azt lehetett hinni, hogy a variátióknál és főként a zenemüvek végén előfordulni szokott gyorsításoknál majd zökkenni fog a játék megindított tempója. De a darab előadása remekül sikerült: csillogott-ragyogott az első zongora majdnem hihetetlen merész tempóban a kombinált scálaszerü részleteknél és lehelletszerü futamoknál s hatalmasan támogatta társát a másik zongora a fődallam kiemelésével és a kíséretben az alkalmazkodással. Most lépett a pódiumra Geyer Stefi hegedűművésznő. Előkelőén és egyszerű batiszt ruhában jelent meg a közönség előtt s játszotta Goldmark hangversenyét és Reger albumblattját, majd egy későbbi pontban előadta Hubay egyik ábrándját és csárdajelenetét, ráadásul Simonetti madrigaljat. A megjelenésében tapasztalt nemes egyszerűség még inkább jellemezte hegedüjátékát. Bámultuk, hogy mennyire uralkodik a hangszere fölött, úgy szól az, ahogy csak ő akarja. Különösen a lágy és érzelmes zenei részeknél. A legkönnyebb részletből észrevétlenül a legnehezebb részletekbe tud átmenni, anélkül, hogy ezt arcának vagy testtartásának legkisebb mozdulata elárulná. Meleg tónus és széles vonás jellemzi Geyer játékát, kellő lágyság és finom kivitel ott, ahol erre szükség van, mint ahogy tapasztalhattuk a hangfogóval eljátszott madrigálnál. Antalffy-Zsiross Dezső már mint kisérő is előnyösen mutatkozott be, különösen jó hangsúlyozásával, ami tulajdonképpen alapszükség a helyes kisérésnél, mert csak igy képes támogatni szólojátékos társát. Önállóan adott elő egy saját szerzeményt „Holdfény játéka a tengeren“ cicnüt, Grieg tavaszi dalát és Liszt F. Le rossignolját. Á választott müvek inkább lágy előadásra vannak szánva, mintha nem is várnák a zajos elismerést. Előadó játéka teljes elismerést vívott ki, különösen feltűnt és tetszett az elsőnek bemutatott zenemű lágysága, hárfaszerüsége. Schmeichler Alfréd Wagnertől és Mendelsohntól énekelt dalokat a gyalogezred zenekarának kíséretével. Lágy és amellett erőteljes baritonját most uj változatban hallgathatta meg a losonci közönség, amely különben is Schmeichler énekét mindig szívesen hallgatja. Egyeseknek nagyon tetszett az első müdal, mert kissé mélyebb fekvésű s éppen azért az énekes hangja kissé más világításban tűnt fel. Igazi elemében — véleményünk szerint — a ráadásul adott harmadik dalban volt az előadó, amelynél a bariton magas [octávájába eső hangjait az / határig erőteljesen érvényesíthette. Midőn magáról a hangversenyről ekként beszámoltunk, nem mulaszthatjuk el megdicsérni a hangverseny rendezőségét, mely mindent elkövetett a közönség kényelmének lehető biztosítására s a terem díszessé tételére nézve. Sajnos azonban, hogy a színpadot még az ott elhelyezett babérfák és pálmák se tudták fényesebbé, sőt barátságosabbá se tenni. Az az ócska, ezernyi lyuktól sötétlő szobadiszlet már igazán tűzre való s szégyelhetjük magunkat, midőn fényhez és pompához szokott pesti művészeket egy ilyen hozzánk, losonciakhoz nem méltó színpadon kell szerepeltetnünk. Régi rossz tulajdonságunk, hogy készséggel, több hónapig tartó előkészítéssel rendezünk mulatságokat holmi nagy hanggal hirdetett országos célokra, melyeknek mi szükebb pátriákban hasznát egyáltalában nem látjuk. E helyett inkább néznénk körül itthon s igyekeznénk a magunk baján segíteni. Elvégre egy pár szerény keretű hangverseny utján össze tudnánk talán hozni oly összeget például, hogy abból rongyos színpadi díszleteinket újakkal, a kor igényeinek megfelelőkkel kicseréltethetnénk s ezzel bizonyára több hasznot hoznánk helyi kultúránknak, mintha holmi országos szanatóriumoknak küldünk be évenkint százakat, holott még egy tüdőbeteg rendőrünket se vagyunk képesek azok egyikébe elhelyezni. Végül lehetetlen meg nem említeni publikumunk indolenciáját, mely úgyszólván rendesen egyforma ily nagyobb szabású müvészestélyek alkalmával. Azalatt, mig a színpadon művész lelkek igyekeznek lekötni érdeklődésünket s elvárhatják, hogy általános csend honoljon a nézőtéren, a terem hátsó részén örökös zajongást, ajtócsapkodást kell úgy a jóizlésü hallgatóknak, mint a szereplőknek végig élvezni. Az afféle „sertéskarajt párolt káposztával“ stb nagyhangú kijelentések bizonyos időszakokban mindennél fontosabbak ugyan, de ilyenkor el naradhatnának, vagy legalább úgy történhetnének, hogy ne legyen muszáj azokat az első sorokban is meghallani. A hangversenyt táncmulatság követte, mely eltartott reggelig. Közönség köréből. o o „Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapjában olvastam, hogy a telekkönyvi hivatal ezentúl 9—11 óráig fog a közönség rendelkezésére állani. Ezt az időt tehát majd jól ki fog kelleni használni, hogy az ember megtudja a telekkönyvből, amire szüksége van. A napokban meg is próbáltam a telekkönyvi hivatalban egy pár adatot kitudni. Már reggel kilenckor odaálltam a szűk pulthoz s azonnal elkedtem sürgetni az általam kívánt telekkönyvi betétet. Nem telt bele egy félóra s a pult mögött álló ember, aki még tán soha sem látta egy telekkönyvnek még az árnyékát sem, megmozdult és megígérte, hogy keresni fogja, amit kérek. A várakozás izgalmas félórái következtek ezután, melyek mind csak arra voltak jók, hogy belássam, mily korai volt örömöm. „Megvan az a telekkönyv?“ Kiáltok türelmetlenkedve. „Azonnal meglesz kérem, hiszen keresem.“ Eltelik egy negyedóra, én várok „Mi lesz már?“ üvöltöm önkívületben. „Majd megnézem kérem az előadó urnái.“ Ismét eltelik egy félóra és vészesen közeledik az a perc, amikor szó nélkül és indo-Csak a 'ikűS minőség révért lett Világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipűsarok Á hyglenikus-Palma koucsuK ágybetét minősége “ Elsőrangú “
