Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-30 / 48. szám

1911. november 30. LOSONCI UJSAO 3 oldal. oly aránytalanul magas biztosítási dijat követel melyet elviselni a színház még a legkedvezőbb viszonyok között sem képes. Mig ugyanis a városi Vigadó egész épületének és színpadának is biztosítása után mindössze mintegy 250 korona fizettetik, a Marosi-féle szinház ugyanazon összeg erejéig való biztosítása után a társaság 1800 koronát követel. Az erre illetékes körök a meg­felelő erélyes lépéseket a társaságnál már meg­tették s arra az esetre, ha a biztosítási dij tete­mesen le nem lesz szállítva, helyezték kilátásba az előadások visszahelyezését. Remélhető azon­ban, hogy ez bekövetkezni nem fog és hogy a biztositó társaság szakértőjének kiküldése után be fogia látni eljárásának indokolatlan és jogtalan voltát. Munkában a kissebesi. Reped az aszfalt! Hol a mérnök ur? Közúti és egyéb állapotaink. -Mialatt a nagyvárosi jövő rózsaszínnel kisuj­­tásozott álmait szövögetik a városházán, figyelemre­méltó jelenségek észlelhetők a perifériákon, ott, ahol a madár sem jár, ahol már csak a város vállalkozói viszik a direktiv szerepeket. Mig keres­kedelmi és ipariskolákat gründolunk, elfelejtkezünk háztartásunk jelentéktelennek látsző, de valójában figyelemre legméltóbb tételeiről. Az intéző körök képzelete mindig az égben jár, szeme pedig a ma­gasba irányul, ezért nem ér rá néhány tekintetet vetni a rögre is, melyet talán nagy terveihez ala­csonynak talál, de amely a szegény, közönséges halandóhoz annál közelebb áll. Pedig van elég látni, sőt nézni, sőt ütni való a város vállalkozói­nak manipulációin és egyes alkalmazottainak üzel­­mein. Nem kell valami távoleső, fantasztikus dol­gokra gondolni, ott van például mindjárt a régi jó Kissebesi is. Jelenleg a Füleki-ut modernizálása körül fejt ki lázas igyekezetei és minden képzeletet meg­halandó buzgalmat. Hogyne, hiszen még mind­össze csak egy kerek esztendeje lesz, hogy meg­kezdte az áldásos kavicsolást és a munkálatok máris annyira haladtak Schey főkövezőmester ve­zénylete alatt, hogy már csak potom néhány esz­tendő választhat el a végleges befejezéstől. Igaz ugyan, hogy a csatornák mentén tátongó sülye­­désekbe különösen vig sáros időkben térdig szok­tak merülni az arrajárók és hogy ilyenkor fogaik nem kevéssé csapódnak össze az örömteli meg­lepetésben, azonban mindennek bizonnyal csak a helybeli fogorvosipar felkarolása végett kell igy lennie. Csak az az egy körülmény érthetetlen kissé, hogy miért végezték el a kavicsolást éppen­­éppen a Kossuth-Lajos utcai sarokház Füleki-uti végéig, hagyván a hid tájékában egy szekérzök­kentő sártengert ? Ez a Kissebesi, ez a Schey fő­kövezőmester titka. És végül ki kell emelnünk azt az ijesztő pontosságot, azt a még a munkálatokat is jóval felülmúló igyekezetei, amellyel a derék vállalat kereseti kimutatásait terjeszti be. Schey—haj, igy dolgoznak a Füleki-uton, igy megy a perifériá­kon ; ide nem hat el a városatyák gondviselő keze. Hasonló gyönyörűséget nyújthat az aszfalt-társaság eljárása is. Tudvalevőleg a társaság szerződésileg kötelezte magát, hogy az első 10 évben az aszfaltburkolaton természetszerűleg előálló hibákat ingyenesen és évenkint kijavítja, helyrehozza. Lassankint már elmúlik az év, bekövetkezik az aszfaltozásra nem alkalmas téli idő és ebben az esztendőben még egy talpalattnyi helyet sem javí­tott a jeles kompánia, dacára annak, hogy a burkolat városszerte töredezik, repedezik, sülyede­­zik és romladozik. Hát mire való a városi ügyész, ha nem arra, hogy perrel kényszerítse kötelessé­geinek beváltására a szerződésszegő társaságot, amely most nyilván két esztendei javítást egy­szerre akar elvégezni, érzékenyen megkárosítva ezáltal a várost és a háztulajdonosokat. A leg­erélyesebb intézkedés e tekintetben nem marad­hat el' Szerfelett mulatságos az utcák tisztántartása Losoncon. Seprik, vakarják nagy buzgón az utcá­kat, de az ellen senkinek egy szava sincs, nem avatkozik bele a rendőrség abba, hogy az építészek ne hordják tele az egész járdát törmelékkel, téglával és szeméttal, különö­sen oly szűk utcában, mint a Jókai- vagy Erzsé­­bet-utca. Ez nemcsak sérti a szemet, a ióizlést és szépészeti szempontokat, nemcsak alkalmat ad arra, hogy kényelmes cselédek a törmelék közé hordják ki a házi szemetet, hanem kiszámithatat­­len anyagi kárral is jár. Ha megnyílnak az ég csatornái, annál inkább bedugulnak szeméttel a losonci csatornák, úgy hogy mig máskor csak egyszer, ebben az évben már másodszor kell a csatornákat tisztítani. De persze az építészek e költséges passziójával ki törődnék ? ? Hogy jövedelmét szaporítsa, hogy egy fon­tos közszükségletnek eleget tegyen, csak nemrég szerzett be a város 2000 koronáért egy uj mázsálót, és hogyan használja fel ? Soha nincs a mázsáló hivatalban egy lélek sem ; ott hever kihasználat­lanul ez a jő jövedelmi forrás. De hiszen rendes mázsabiztos van, akit a város fizet! Ja, de ki meri követelni Riegel Henrik mázsabiztos úrtól, hogy mázsáljon is ? Ő sokkal jobban szereti a 32 svájci táraságát, mint a miksii vagy panyidaróci mázsáltatókét. A miksii vagy panyidaróci mázsál­­tatók pedig először még el-eljárogatnak a város­házára megkérdezvén : „ Kérem szépen, hol az a mérnök ur, ami a mázsán méri, akit behoztónk“, — de aztán ezt is megunja, elszokik a városi mázsahivataltól, elmegy másfelé, ahol csak le kell fizetnie a mázsálási dijat, de nem kell legalább várnia, nem kell ’ a városházára szaladgálnia a mázsálómérnök ur után. így csappan meg a városnak ez a jövedelme is és igy, és igy haladnak a losonci közmunkák. Severus. A jövő héten nyílig meg az általános bankbizományi, ingatlan­­forgalmi, tudósitó és okmányszerző vállalat Losoncon, Rákóci-utca 21. sz. Foglalkozik: váltó-, jelzálog- és törlesz­­téses kölcsönök szerzésével, convertálással, föld­birtokok, házak vételének és eladásának közvetí­tésével, parcellázással. Lakásszerzés közvetítésével. Árucikkek nagybani eladásának, illetve vételé­nek közvetítésével. Közreműködik vállalatok létesítésénél. Köve­teléseket behajt. Információkat szerez. Házassági, katonai, névmagyarositási, örökbe­fogadási, nagykorusitási, adó- és illeték, stb. ügyekben okmányokat szerez olcsó és jutányos díjazás mellett. A vállalatnak állandó jogtanácsosa van, ki el jár minden olyan ügyben, melyben eljárnia — a törvény korlátain belül — jogában áll. Cégtulajdonos : Fabriczy Béláné. 3—3 A Szanatórium mulatság. Oly sok viszály között, annyi veszély után megfogyva bár, de törve nem, megvolt a Szana­tórium-egyesület mulatsága. Nem volt az estély oly nagyszabású, nem volt a mulatság oly álta­lános s az egész közönségre kiterjedő, mint lenni szokott, de a kedvezőtlen viszonyok között nagyon sikerültnek mondható. Azt hittük volna, hogy a Szanatórium egyesület szokásos mulatsága most lejárja magát s talán még a divatból is kimegy, a szombati mulatság azonban mindennek ellenkező­jéről győzött meg Az előadás programmja elég Ízlésesen volt összeállítva s ehez hozzájárult az ügyes és szor­galomra valló kivitel. A mithológia; szoborképek igen stílszerűek, a résztvevők pedig jobbnál jobbak voltak. Igen kedvező hatást keltett Váradi Mariska, Lammer M!mi, Huszár Margit, Halyák Irén, Minkusz Márta, Vajda Lea, Minkusz Ella és Schnapp Margit, amint ott álltak előttünk a pie­­desztálon, az ókor klasszicizmusának képzeletével és Marosi Mátyás reflektorával megvilágítva. A Sári néni c. bohózat előndása igen kedves volt s a szereplők buzgó játéka kivívta, az elérni szán­dékolt derültséget. Kedves és humoros volt Izák Jánosné játéka, aki a címszerepet kreálta. Fleisch­mann Ilonka kellemesen csengő, mezzo-szoprán hangjával és fesztelen játékával műkedvelő-előadá­sokhoz igen jó és használható erőnek mutatkozik. Nagyon ügyesek voltak még Hercsuth Gézáné, Hoffmann Elza, Kis Ilona, Izák Juliska, Halyák Mariska, Varsányi Margit és Hermann Anna is. A „virágok boszuja“ c. szép költeményt Vajda Ilonka csengő hangon, kifejező szavalattal adta elő, a cso­­portozatban pedig, melynél főleg az Ízléses rende­zésér az érdem, Dávid Ilona, Angyal Eugénia, Benko Ilona, Bőhm Margit, Dortsák Mariska, Fleischmann Bin, Gyifko Irén, Gyula Mariska, Juhász Margit, Lammer Mariska, Leichtner Lili, Streisinger Magda, Szlatinszky Lenke, Tarbay Ilona, Vodzák Izus és Zepecauer Mici vettek részt. A rendezés körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki Izák Jánosné, dr. Vtjda Béláné, Sthymmel Béláné és Jeszenák Ráfaelné, ő érdemük a sikerültnek mondható mulat­ság. Az előadás után népes mulatság volt, mely­nek résztvevőit fél 12 óráig a következőkben sike­rült összeírnunk: Asszonyok : Dávid Jánosné, Dávid Zsigmondné, Dér Sándorné, Dortsák Sándorné, Duraj Jánosné, Fabriczy Béláné, Fekete Istvánné, Fleischmann Lajosné, dr. Grossmann Ákosné, özv. Halyák Jánosné, Herzog Ignácné, Hercsuth Gé­záné, ifj. Hodlik Imréné, dr. Hoffmann Lipótné, Holejka Gézáné, Izák Jánosné, özv. Jánoska Fe­­rencné, Kármán Zsigmondné, Kis Jánosné, Klein Pálné, Kovács Zoltánná, Lammer Ferenbné, Lan­ger Lajosné, özv. Leichtner Lipótné, Liszka Ist­vánné (Pálfalva), özv. Löfkovics Jánosné és Li­pótné, özv, Madách Aladárné, Madács Ilona, Minkusz Antalné, özv. Minkusz Zsigmondné, Palovics Sománé, Reivics Pálné (Zólyom) dr. Rein­hard Istvánné (Gács), Reinics Istvánné (Nagyli­­bercse), Rittinger Béláné, Schneller Pálné, Siket Jánosné, Sternlicht Lipótné, Schwarc Arturné, Szabó Istvánné (Dályó), Szlatinszky Károlyné, Ulip Istvánné, dr. Vajda Béláné, özv. Vodzák Jánosné, Weiner Sándorné. Wellibil Károlyné (Gács), Winternicz Józsefné. Lányok: Angyal Eugenia, Blumenthal Elza, Dávid Ilonka, Dortsák Mariska, Fabriczy Lenke, Fiala Malvin, Fleischmann nővé­rek Halyák nővérek, Hofmann Elza, Jankovics nővérek, Gyula Mariska, Jánoska Ela, Izák Juliska, Klein Elza, Lammer nővérek, Leichtner Lili, Löf­kovics Blanka, Rózsi és Gizi, Minkusz Ella és Márta, Mikula Margit, Schnapp Margit, Schneller Micike, Steinhöbel Ilona, Sternlicht Giziké, Szla­tinszky Lenke, Tarbai Ilonka, Vajda nővérek, Várady Mariska, Vinternicz Elza, Vodzák Jus, Zepecauer Mici. HÍREK, o o Születésnap. A gróf Zichy sen. uradalom seniora gróf Zichy Nándor a múlt héten ülte 82-ik születésnapját Adonyban. Az ősz patriarchát a családtagok keresték fel jókívánságaikkal, neve­zetesen vármegyénkből gróf Mailáth Géza nejével Zichy Marietta grófnővel. A polgármester szabadsága. A „Losonc“ hírével szemben megállapítjuk, hogy Wagner Sán­dor polgármestert 1912. évi január hó 10-ig tartó szabadsága alatt Kovács Ferenc kir. körjegyző tanácsnok helyettesíti. Dr. Félegyházi Ernő közkórházi igazgató­főorvos, Operateur, szülész és nőgyógyász, orvosi gyakorlatát megkezdette. Rendel délután fél 3—4 óráig. Erzsébet utca, Nógrádi ház I. emelet. — Itt említjük meg, hogy a városi közkórházban eszközölt átalakítási munkálatok teljes befejezést nyertek. Újonnan és a modern igényeknek meg­­felelőleg berendeztetek egy mütő és kötőteren, melyeknek igénybe vétele mellett a legkomplikál­tabb esetek is minden fennakadás nélkül nyerhet­nek orvosi elintézést. Az orvosi műszerek felsze­relése is annyira kiegészitetett, hogy ma már min­den operáció elvégezhető közkórházunkban. E fontos akvizíciók az uj főorvos buzgalmának és szakavatottságának köszönhetők, kiben láthatólag hasznos és tevékeny munkást nyert a köz ügye. Eljegyzés. Rachler Etukát eljegyezte Szabó Lajos, a szlnóbányai vasgyár igazgatója. A salgótarjániak küldöttsége a keres­kedelmi miniszternél. Beöthy László kereske­delemügyi miniszternél f. hó 22-én délelőtt Salgó­tarján nagyobb küldöttsége tisztelgett, amelyben a többi között résztvettek: Szilárdy Ödön udvari tanácsos, Gleidura Géza apátplébános, Gerő Nán­dor bányaigazgató, Ruttkay Nándor ev. ref. lel­kész, Vabros Béla gyári igazgató, Pósa István főjegyző és Hricsovszki András községi biró. A küldöttséget a kerület országgyűlési képviselője, Mocsáry Sándor vezette s arra Kérte a kereske­delmi [minisztert, hogy Salgótarján belterületén vasúti megállóhelyet létesittessen, mert ezidő szerint a tizenhatezer lakosú gyári és kereskedelmi várostól három kilométernyire van a vasúti állo­más. Erre vonatkozólag a küldöttség részletesen kidolgozott memorandumot adott át a miniszternek. A vármegyei tisztviselők státusrende­zése. Az évek óta sürgetett és oly nehezen várt státusrendezés ügye talán mégis valóra fog válni. A belügyminiszter rendeletet intézett az összes törvényhatóságokhoz, amelyben felhívja őket, hogy nyolc nap alatt terjesszék fel a vármegyei alkalmazottak illetményeinek rendezésére vonat­kozó törvényjavaslat elvének és rendelkezéseinek végleges megvalósításához szükséges adatokat, amelyeket a törvényhatóságok bizonyára a leg­nagyobb örömmel és készséggel már fel is terjesztettek.

Next

/
Thumbnails
Contents