Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-30 / 48. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK A fK A A K| 4|^Hhk A HELYBEN: HS Kr^HR |^b| Sb% KK B^hB HB |S E| IBIbÍ |ggB Losonc, Jókai-utea 4 sz. Egész évre 8 kor. Kg 9B K CSP> MSfl K M BBR B] ftfij? H| KB EH ■ H§| H HH |9H H Hl .“hová h lap szellemi Felévre 4 kor — fii^H H Kb MBB BH |H| Ifigi HH H ■» fiM E- M&: Ki' BS| »4S Hl ^részét Illető minden Negy";rf,L B Bi mm 11 Ki 1 i| 11 1 m 11 Felévre" 5 kor. - fii. 8| fü» «SéSl Kb HS l^BgöS Hl IjS iH B2 Hp ^9HE B Losonc, Kubinyl-tér lt Negyedévre^korőOfil ■ | | ^ B ■ IB ■ M B B 1 li flB BflB Rffi&S. í"» sLUuliltUl UUÜHU SE A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉG! ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VI. évfolyam 48. szám Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1911 november 30. Az általános véd kötelezettség. Irta: dr. Bodor Aladár. Kényes Ízlésű és finom lelkű emberektől gyakran hallottam emlegetni, hogy ilyen züllő korban, mint a mienk, amikor a közélet elsekélyesedett és elfekélyesedett, reménytelen és undorító : az ember leghelyesebben tesz, ha a közéletnek minden teréről visszavonul, elhagyja a hálátlan és reménytelen politikát és visszavonul a családnak kicsiny de tiszta és hálás körébe s ott várja ki a közállapotok megtisztulását, amikor aztán az egyén újra kiléphet a közélet munkamezőire s a maga kezének és Ízlésének bemocskolása nélkül hathat, alkothat újra polgártársaival. Sokan hangoztatják ezt. Ez azonban gyáva, sőt erélytelen elmélet, amely csak nőhöz illő, de nem az igaz férfiúhoz. Épen úgy képtelenség, mint ha az orvos odahagyná a sokféle betegségtől megtámadott beteget, azzal az indokolással, hogy oly sok rut fekély bemocskolná a kezét, hanem ha majd meggyógyul a beteg s elmúlnak tátongó sebei és fekélyei, akkor majd visszatérhet ő is hozzá. Csakhogy épen segítés nélkül sohasem fognak elmúlni a betegségek, sőt a fekélyek mindjobban elmérgesednek, — hiszen ha majd a betegségek, sebek maguktól elmúlnak: akkor már nincs szükség orvosra, akkor már otthon maradnak a gyáva részvétükkel, mely csak sopánkodni tud. Bármennyire fölhalmozódtak a közélet nyavalyái, azért valamilyen megoldásnak mégis csak kell következnie, rosszabbnak vagy jobbnak, már pedig az egyén és a köz összefüggő érdeke az, hogy a lehető legjobb megoldást küzdjük ki. A remények és a küzdelem föladása bűnre vezet, mint ha valakinek sok pénze van s nem is kezd törleszteni azzal az indokolással, hogy úgy se remélheti, hogy a most lehető csekély részletekkel is törleszhesse. Szabad-e ilyképen csődtől félő embernek a csekély törlesztésre fordítható befolyó jövedelmeit ezen megindokolással a maga céljaira fordítani, ahelyett hogy adósságait törlesztené ? Ha ez ostromolt várban kicsiny számú és éhező a védősereg, az ostromlók tábora pedig növekszik s minden ostromokat biztos kardélre hányás fenyeget, szabad-e bárkinek is a védelmi harctól visszavonulnia azon indokolással, hogy védőtársai gyöngén harcolnak, csüggednek, árulásra hajlandók, gyávák, ostobák, bűnösök, aljasok! Nemde minél többen kidülnek, megszöknek, elhullanak a sorból, annál inkább kötelességük azoknak, kik bátor és becsületes harcra képesek, a harcot tovább folytatni, sőt fokozottabb erővel még a harci sorban esett csorbát pótolni. Mert a vár megvédése az egyetlen üdv s vár eleste minden egyénnek is a pusztulását vonja maga után. Már rég kimondották az egyes nemzetek az egyes államokban az általános védkötelezettséget. Az a szellem, mely ezt kimondotta, nem csupán az országnak puskával és karddal való megvédésére kötelez minden anyagi, szellemi s erkölcsi javának minden rendelkezésünkre álló egyéni erőnkkel való védelmére és gyarapítására. Amint minden egyes polgár teljes fegyverfogható korán át katona, akinek meg kell tanulnia a fegyverforgatást s amikor csak kell, gyakorolnia is kötelessége, épugy minden egyes polgárnak kötelessége ugyanazt a hazát, nemzetet, alkotmányt minden egyéb fegyvereivel is védelmeznie, szolgálnia ; mig szellemi és erkölcsi erejének birtokában van, minden erejével szolgálnia. És egyetlen katonának sem szabad a harcot elhagynia azon indokból, hogy vezére rossz, vagy társai rosszak. Figyeljük csak meg a biblia példázatát a gazdáról és szolgáról, kik mindre többkevesebb talentumot bízott. A legnagyobb bűnt mikor leírja, nem a legtöbb talentummal megbízottat rajzolja meg a legnagyobb bűn elkövetőjének. Hanem a legkevesebb talentummal megbízott egyén követi el a legnagyobb bűnt. És a biblia a legnagyobb, legkárosabb bűn elkövetését nem abban ábrázolja, hogy talán ez az egyén a rábízott talentumot a maga céljaira fordította volna; mert hisz akkor is még legalább egy embert — önmagát — boldoguláshoz juttatott volna. Hanem a legnagyobb, legkárosabb bűn az volt, hogy ez az egyén még a rábízott csekély talentumot is, a maga tehetetlenségétől s az emberek roszszaságától félve, elásta, gyáván rejtegette, gyümölcsözés nélkül hagyta s igy még magának az ügyét sem mozdította elő vele és a közt is megkárosította avval, hogy a reá bízott csekély talentumot is a forgalomból kivonta. Ez az ország földjétől, vérétől, kultúrájától, intézményeitől, alkotmányától kaptuk életünket, műveltségűnket javaink biztosítását, a mi bármi csekély talentumunkat mindnyájan. Az általános védkötelezettség törvénye, mely benn van még a barlangját és csoportját védő fenevadban is, kötelez bennünket kivétel nélkül, hogy minél nagyobb ennek a mi szegény nyavalyás nemzetünknek a baja, minél többen elárulják, gyalázzák gyáván, ostobán, bűnösen: annál inkább vegyük ki a mi csekély talentumunk erejével a részt a küzdelemből, a védelméből. Se gyávaság, tehetetlen csüggedés, se közállapotok mocskossága miatt finnyásság senkit vissza ne tartson. Minél gyöngébb a vár, minél rosszabbul őrzik: annál inkább kell védeni. Ez a legfőbb és legörökkévalóbb katonabecsület. Változás a „Losonc“ szerkesztőségében. „Losonc“ laptársunk szerkesztőségében bizonyos, minden alap nélkül terjesztett híresztelésekkel szemben, igen figyelemreméltó, sőt örvendetes változás állott be. Dr. Oppenheimer Ferenc helyett ugyanis, kinek működését már pártállánál fogva is rossz szemmel kellett néznünk, uj ember lép be a szerkesztőségbe. Dr. Oyikos Mihály, kit bátor szókimondásáról, intranzigens radikalizmusáról és erőteljes stílusáról már régebben kitűnő publicistának ismerünk, bizonnyal nagyot fog lendíteni a „Losonc“ nívóján, s vele mindenesetre többet fog nyerni a „Losonc“, — mint ha a fentebb említett híresztelések váltak volna valóra. Értesülésünk szerint külömben Kristóff Sándor nem a Losonc, hanem a Színházi Újság szerkesztését vette át. Ekképp munkapárti lapnak egyelőre egyedül marad Losoncon a „beteg ember“ ; egyedül a bujdosók közül.-- Khuen és választójog. „Vagyok olyan hive a választójognak, mint Justh Gyula“ hangzott el nemrégiben ez a kihivó gúnyos kijelentés miniszterelnökünk ajkáról az országházban. Nosza felkapta ezt a történelmi nevezetességű mondást a kormánypárti sajtó s igyekezett hangulatot csinálni a granicsárnak. Mert ha őszinte, becsületes kijelentés volt ez, mit jelentheti mást, mint megnyugtatni a minden oldalról, az ország minden zugából felzudoló közvéleményt afelől, hogy mert egyetért a kormányfő az ellenzék egyik elveiért törhetetlenül harcoló vezérével, — a választójog megoldása a 1-gtökéletesebb alapokon biztos. Csakhogy régi igazmondás, hogy az Ígéret szép szó, de csak úgy jó, ha megtartják. Khuen erről az igazságról teljesen megfeledkezett. Nem sok idő múlt el ugyanis ama büszke, a munkapárti padokból orkánszerü tapsot kiváltó aperQU után és eljött az óra, midőn szava urának kellett lenni a nagy letörőnek. Nemcsak Justh Gyula, kivel egy véleményen levőnek jelentette ki magát Khuen, — de az ellenzék zöme sikra szállt a véderőjavaslat beterjesztése után a választójogért s Khuen, — a helyett, hogy csak egy a régihez hasonló kiszólás röppent volna is el ajkairól, — álutakon bujkálva, mások felhasználásával erőszak, házszabályrevizio, feloszlatással fenyegetőzött, és ökölbe szorított kezet, zsebkendőt helyezett kilátásba annak az ellenzéknek, kinek egyik vezérével saját szavai szerint teljesen egyetértett a választójogot illetőleg. Aztán meg lett az ellenzék lojális magatartásával a fegyverszünet, megkezdődött a költségvetés tárgyalása. A belügyi tárca tárgyalásánál minden fül pártkülönbség nélkül arra vigyázott, hogy mit szól a miniszterelnök a választóijogról. Mert ha eddig nem is, akkor erről az egész ország érdeklődését lekötő kérdésről legalább is megemlékezni illett volna. Khuen azonban ezúttal már mélységesen hallgatott a kérdésről s mig az ellenzék gúnyos közbeszólásai se bírták arra, hogy érintse azt. Persze mert patronusa, — ama egykor részeg kappannak nevezett balkezü politikus, — torkára forrasztotta még azt a kijelentését is, melyet egykor oly hetykén megkockáztatni merészkedett. Persze mert a granicsár büszke kiszólása nem volt másnak, mint egy pillanatnyi elmeháborodásnak, vagy legalább is arról való megfeledkezésnek eredménye, hogy neki mindent szabad, csak a saját feje után menni, a [saját lábán járni nem. Khuen Bécsben oly megjegyzéseket helyezett el, — Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ENGEL MIKSA LOSONC. o
