Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-26 / 43. szám
Éfe B jj&ŰSIBk B B B ɧ§ |j£B& Bk ^|B^ Bj B'tH jB. fl MW. B ■ I B! ^n|| 3B i^^B ■I ■ H ■ ■ ■ ■ H B n H H H HB n j^HE ■ ■ a Felévre 4 kor. fit- Bfl Hh HE BH ijgB jfflrer tflg Hn BflB H |Bs Hl ^^1 KÉSS HB ■ részét minden Negc;;rnr H I i Hi 11 |mg mmm I I 1 Hl ■ 11 “^“5 Felévre 5 kor. — fii. SjK§ §111 |f|Í Ittf8 BBS SBB fffjjf I Sm BB 8SSH[ BG Losonc, Kubinyi-tér II Negyedévre 2 kor. 50 fii. wag® |||||j garo >Hgk H fj|S| gggj |Bg| Hg 88K R3g| wMk hová az előfizetések, ml lliilllllal IliRalllil zrárz LUUUI1UI UUIinU “fe* A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VI. évfolyam 43. szám Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911“október 26. A földbérlöszövetkezetek Irta Apponyi Albert gróf. Mezőgazdaságunk fejlődésének és fejlesztésének egyik legfontosabb kérdése a földbérlöszövetkezetek felállításának kérdése. Abban az időben, midőn a vallás- és közoktatásügyi tárcát én kezeltem és a dolgoknak mai rendje szerint a katholikus alapítványoknak kezelése szintén az én feladataim közé tartozott, abban az időben egy nagy alapítványi birtoknak egy egyes bérlővel fenálló haszonbérleti szerződése lejárt, vagyis egy esztendő múlva lejárandó volt. Azon a környéken igen szorgalmas magyar nép lakik. Mozgalom indult meg, hogy a birtokot kisbirtokosok vegyék haszonbérbe. Én ennek igen megörültem és elkövettünk mindent, hogy a kisbirtokosok törekvése eredményre is vezessen. Azonban mi történt ? Az eszme uj volt, a gondolat uj volt. Igen sok kisbirtokost kellett volna egy kalap alá hozni, minthogy pedig erre nézve nem léteztek megállapodott formák és vezetők nem voltak, akik nyélbe üthették volna a dolgot, az érdeklődő kisbirtokosok között nem sikerült a szerződés pontjaira nézve egyetértést teremteni, nekem pedig ezen idegen vagyon jövedelmezésének biztosításáról gondoskodnom kellett. Nem voltam képes a megállapodást létrehozni a kisbirtokosok között, hanem ráfanyalodtam arra, hogy megint egy nagybérlőnek kellett a birtokokat bérbeadni. Mi a tanulság ebből ? Az, hogy menynyire szükséges a földbérlőszövetkezeteknek a terjesztése, hogy a jövőben ne forduljon elő ilyen eset, hol a legjobb akarat mellett sem lehetséges annak, aki felelősség mellett kezel, akár állami, akár alapítványi birtokot a kisbirtokosokkal érintkezésbe lépni. Bizonyos, hogy akár egy nagybirtokosnak, akár egy alapítványi birtok kezelőjének igen kockázatos és nehézkes dolog temérdek apró bérlővel érintkezésben állni. Az az ügy pedig, amelynek szolgálatában a birtok áll, állandó biztosított jövedelmet kíván. Ezen van hivatva segíteni a szövet kezet, mely egy testületté alakítja át a kisbirtokos osztályt úgy, hogy az idegen vagyon kezelője is nekik adhatja a birtokot, mert biztosítva van a bérleti összeg pontos befizetése és a terminusok betartása, mert a szövetkezet segít a szövetkezeti tagon. Mindenki tudja, hogy a kisbirtokosnál jobb és pontosabb fizető nincsen, ha nem szorítják naptári dátumokhoz, hanem latitudeot kap, hogy akkor fizessen, amikor tud. Hogy pedig mindig pontosan juthasson a birtokos a jövedelméhez, ezt teszi lehetővé a bérlőszövetkezet, amely hivatva van arra, hogy a földművelők minden osztályának minden tagozata közt a benső egyetértést előmozdítsa, az érdekek azonosságát kifejtse; hivatva van arra, hogy a családapa reménységgel lássa szaporodni istenáldását, családját; hivatva van arra, hogy itt ezen édes hazában ennek földjén találja meg mentői több ember a megélhetés alapját; hivatva van arra, hogy a szerzett jogok biztosítva legyenek, hogy ne jöjjenek ellenkezésbe az intézményekkel. Hivatva van arra, hogy ezen reform gátat emeljen a forradalom ellen, hiszen a világtörténelem mutatja, hogy minden forradalom mögött ott volt egy elmulasztott reform s a forradalmaknak alapja az volt, hogy nem volt erő vagy akarat a reform végrehajtásához. A gazdatársadalomnak foglalkoznia kell és foglalkozni is fog ezzel a kérdéssel és meg kell találnia a módot, hogy a szerzett jogok minden sérelme nélkül kielégítse millióknak érdekeit és hazánkkt a békés, nyugodt és határozott társadalmi reformmozgalommal előbbre vigye. Miért nem vagyunk szabadok? Losonc, 1911. október 25. A külföldi tőkepénzesek kebelében levő magyar állampapírok, záloglevelek és egyéb értékpapírok kamatai fejében évente mintegy háromszázötven millió korona vándorol ki hazánkból s hogy ez óriási összeget előteremthessük, évente sok száz millió korona értékű mezőgazdasági termelvényt : gabonát, állatot, lisztet, stb. kell külföldre eladnunk, vagyis jóval többet, mint a mennyi értékű iparcikket onnan behozunk. Hosszú évek során igy is volt ez s pár száz millió koronával több árut adtunk el a külföldnek, mint amennyit, főként gyártmányok alakjában onnan behoztunk s igy e különbözeiből legalább részben fedezni tudtuk külföldön levő s akkor még kisebb összegű adósságaink kamatait. Ez az állapot azonban az utóbbi években megváltozott, rosszabbra fordult, mert bár külföldi kamatterheink az újabb állampapír- és záloglevéleladásokkal tetemesen növekedtek s a külföldi fürdők egyre tömegesebb látogatása és számos latifundium tulajdonosának állandó külföldön tartózkodása folytán évente négyszáz millió koronánál is több vándorol ki hazánkból, mégis egyre kevesebb árut szállítunk külföldre s egyre több iparcikket hozunk be onnan. Állításunkat az alábbi hivatalos számadások igazolják. — Mig tiz év előtt évente ezerszáz millió korona értékű volt a behozatal, addig az elmúlt évben 1852 millió koronára rúgott, az emelkedés, tehát csaknem 70 százalék, viszont a kivitt áruk értéke tiz év alatt ezerháromszáz millió koronáról csak 1717 millió koronára emelkedett, a növekvés tehát alig több 80 százaléknál. Minthogy pedig a múlt évben már 135 millió koronával többet fizettünk árukért a külföldnek, mint amennyit onnan bevettünk, igy a külföldre folyó kamatok hozzászámitásával egyetlen évben több, mint ötszáz millió koronával szegényedünk. E nagy deficitet csak úgy tudjuk fedezni, hogy évről-évre ennyivel nagyobb kölcsönt veszünk fel a külföldről. Minden számitnitudó ember belátja, hogy ha valamely politikai vagy pénzügyi okokból megszűnik ez a külföldi pénzbeözönlés, úgy az ország óriási csőd elé kerülhet, az utóbbi években tapasztalt hihetetlen mérvű föld- és házérték emelmekedést pedig mely részben a bőven beözönlő pénznek tulajdonítható — követkeményeiben végzetessé váló, nagyarányú értékcsökkenés válthatja fel. Az egészségtelen állapotnak főoka a fényűzésben s az életigények nagyarányú növekedésben keresendő külföldi behozatal túlnyomó része ugyanis ruházati és fényüzési cikkekre esik. És örök szégyen, hogy egyre több millióval adózunk a külföldnek oly mezőgazdasági termelvfnyekért, gyümölcsért és élelmicikkekért is, melyekkel még a külföldet is nekünk lehetne és kellene ellátnunk. A művelt nyugati államokban indokolt a felsőbb osztályok fényűzése, mert elősegíti a vagyonmegoszlást s keresethez juttatja az iparos osztályt, de nálunk a társadalom mindent megmételyező fényűzése csak a külföldet gazdagítja Valamennyire menthető volna ezen fényűzés, ha ezzel arányban többet termelnénk s adnánk el a külföldre, de ez sajnos másként van, mert a fokozott életigények következtében, kivált mióta a munkásosztály jelentékeny béremelése által több keresethez jutott és- jobb táplálékhoz szokott, a belföldi fogyasztás is annyira emelkedett, hogy mezőgazdasági termelvényeink nagy részét magunk fogyasztjuk el s azokból igy egyre kevesebbet adunk el külföldre. E szomorú állapotok s főként a fényűzés igy tesz minket egyre nagyobb mértékben a külföld adósaivá és szolgáivá s egyre jobban tépdesi szárnyait ama reményünknek, hogy valaha gazdaságilag és politikailag független szabad nemzetté lehessünk. VÁROSI ÜGYEK o o (—) A zólyomi polgármester Losoncon. Rosenauer Ottó dr., Zólyom város agilis polgármestere, aki máris sok tanujelét adta egy város vezetésére való hivatottságának, e napokban Losoncon járt több városi intézményünk tanulmányozása céljából. A zólyomi polgármesternek most az a terve, hogy a fogyasztási adót városi kezelésbe vegye át s evégből hétfőn a losonci városi kezelés alatt álló fogyasztási adókat illetőleg tájékozódott a városházán. (—) A közkórház jövő évi költségvetése. E napokban érkezett le a belügyminiszternek a leirata, amelyben a városi közkórház 1912. évi költségvetésének a jóváhagyását kérte a város. A belügyminiszter az 1912-ik évre 1 K 70 f.-ben állapította meg az ápolási költséget a tavalyi 1 K 66 f.-el szemben. Ezenkívül a miniszter a közkórházi épületek fentartására előirányzott 3500 K-t 2000 koronára apasztotta. (—) Tanerő szaporítás a polgári leányiskolában. A városi polgári leányiskolában a — —Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ENGEL MIKSA LOSONC.
