Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
6. oldal. LOSONCI UJSAO 1911. szeptember 21. Az amerikai textiltröszt Losonc várossal tárgyal. Vörös László a polgármesternél. Losonc, 1911. szept. 18. Saját tudósítónktól. Egy régebbi lapszámunkban megírtuk, hogy az United Staates Worsted Compagnie Ld. amerikai textiltröszt Losoncon szándékozott egy nagy textilgyárat létesíteni, azonban a munkaviszonyok kedvezőtlensége miatt elállót! Losonctól és más várossal bocsátkozott tárgyalásokba. Ennek a do'ognak azonban érdekes háttere van. Az amerikai textiltröszt millióinak a varázsa nagyon sok városnak és közgazdasági ágensnek keltette fel a figyelmét. Valóságos tülekedés indult meg országszerte az uj textilgyár megnyeréséért. Mi annak idején kárhoztattuk is a város hatóságát, amiért ebben a versengésben nem vett részt, most azonban már örülünk is, h gy a kapzsi tülekedéstől tartózkodott. Mert lám, a szerénység, a komoly viselkedés inkább részesült méltánylásban. Vasárnap délelőtt Losoncon járt Vörös László v. b. t. t., volt kereskedelmi miniszter s a textilgyár ügyében komoly tárgyalásokat kezdett Wagner Sándor kir. tan. polgármesterrel. Vörös László, aki teljhatalmú megbízottja az amerikai textiltrösznek, elragadtatással nyilatkozott Losonc város kifejlett gyáriparáról s elismerését fejezte ki modern közintézményeink felett. A polgármester és‘ Vörös László tanácskozásai, bár még semmi pozitívumot nem eredményeztek, mégis nagy vívmánynak kell már azt is tartanunk, hogy a sok tülekedő város közül éppen ami városunk az, amely a létesítendő óriási textilgyár helyéül a legelsősorban jöhet számításba. Az igazgatóság megbotránkozik A munkásbiztositó bajai. Kilép a Rakottyay-gyár. Losonc, 1911. szept. 20. Saját tudósítónktól. Egy levél érkezett g Losonci Kér. Munkásbiztositó Pénztár Igazgatóságához. A levelet Rakottyay Gyula, az igazgatóságnak egvik tagja irta, aki e levélben bejelentette az igazgatóságból való kilépését. A kilépését Rakottyay Gyula azzal indokolja, hogy gyáruk a kerületi pénztár kebeléből úgyis kiválik s igy nem óhajtja megtartani igazgatósági tisztségét sem. Ez a levél okozott oly nagy kavarodást az igazgatóságban. Nehezteltek, haragudtak, felháborodtak, végül egymást biztatva az igazgatóság tagjai, elhatározták, hogy egyhangúlag inegbotránkoznak a vakmerő kilépésen. És úgy is tettek. A munkásbiztositó pénztár igazgatósága határozatilag megbotránkozását fejezte ki Rakottyay Gyula kilépése felett. Semmiképpen sem tudunk tapsolni ennek a határozatnak. Egy igazgatósági tagnak, vagy egy gyárvállalatnak teljes szabadságában áll kilépni onnan, ahonnan akar és belépni oda, ahova akar. így hát a Rakottyay Gyula igazgatósági tag kilépését sem lett volna szabad az igazságnak megbélyegeznie. Egy kilépést vagy tudomásul vesznek, vagy nem vesznek tudomásul, de megbotránkozni rajta, kissé szokatlan dolog. Az pedig teljesen más lapra tartozik, hogy a Rakottyay-gyár kilépése árt-e a munkásbiztositó pénztárnak vagy sem Bizonyára nagyon árt, mert több mint 800 tagot vészit ezáltal a pénztár. Sőt nagy mértékben károsodik a munkásság, sőt a kisiparososztály is. A károsodás abban nyilvánul, hogy a kilépés által előállott hiány pótlásáról a pénztárnak gondoskodnia kell s azt csak magasabb dijak szedése által érheti el. Ez pedig a munkásságot és a kisiparososztályt sújtja majd elsősorban. Elhisszük, hogy a munkásbiztositó pénztárnak nagyon kellemetlen, hogy éppen most, amidőn az orvoskérdést és a tisztviselői kart is rendezték úgy, ahogy: éppen akkor támadnak ilyen szakadási hajlandóságok. Csakhogy ezeknek a kilépési szándékoknak megakadályozására, szerény véleményünk szerint, nem a legegyenesebb ut a megbotránkozási határozatokkal való megbélyegzés. (Stix.) A megyei telefon. Egy alkalommal rámutattunk már azon hihetetlen anomáliákra, amelyek a telefont illetőleg Losoncon uralkodnak. Újabban arról értesülünk, hogy a megye törvényhatósága Losonc—Málnapatak között a telefonösszeköttetés kiépítéséhez adta hozzájárulását. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, vájjon elsőrendű érdeke-evármegyénknek,hogy ezen összeköttetés létesüljön és ha már a telefon successiv fejlesztéséről van szó fedi-e a vármegye nagyközönségének óhaját, a törvényhatóság ezen ötletszerű határozata, vagy csak egyesek érdekeinek erőszakos érvényrejuttatása aratott e újabb sikert? Kénytelenek vagyunk az utóbbit elhinni. Tudja-e azt a törvényhatóság, hogy a tervbevett telefon kiépítése esetén az uj telefonvezetékre kapcsolt központok beszélgetéseit csak Losonc továbbíthatja, illetve közvetíti és ezen célból az itteni telefonközpont a már amúgy is agyonterhelt telefonvezetéket lesz kénytelen igénybe venni? Tudja-e Losonc közönsége, hogy ha mir eddig is naphosszat kellett várakozni egy budapesti összeköttetésre, most minden ebbeli reményéről le kell mondania, mert az uj telefon kiépítése folytán az állami, tehát a gyorsabb összeköttetésre jogosult beszélgetések száma annyira lel fog szaporodni, hogy a nagyközönség, amely tudvalevőleg a postakincstár egyedüli jövedelmi forrása, nem lesz képes hasznát venni egy intézménynek, amely mindenkié — csak éppen nem a miénk. Ugyan mit törődik a törvényhatóság avval, hogy Losonc beszélgethet-e vagy nem, ha tudja, hogy övé az elsőbbség! Megszavazza az építéshez szükséges hozzájárulást és evvel önelégedetten a markába nevet. A nagyközönség pedig rója le kínosan adóját egyesek kapzsi érdekeinek kielégítésére. Mi csak arra vagyunk kiváncsiak, mit fog mindezekhez a postaigazgatóság szólni ? Reméljük, hogy az ügyet mindnyájunk megelégedésére fogja megoldani, oly módon, hogy a terbe vett telefon kiépítését feltételhez köti, és pedig azon feltételhez, hogy legalább Losonc—Salgótarján köz itt egy uj telefonvezeték építtessék ki, melynek költségeihez a törvényhatóság természetszerűleg köteles volna hozzá járulni. Ily módón legalább azon beszélgetésektől meg lehetne kímélni a fővezetékeket, a melyekhez ezidőszerint éppen ezen okból hozzáférni csodaszámba megy. Nem hiszük. hogy a losonci közönségnél visszhangra ne találjanak e sorok, esik attól félünk, hogy ez a visszhang csak pillanatnyi szalmaláng marad, utána pedig higgadt nyugodtsággal napirendre tér mindezek felett. Önkéntelenül eszembe jut az a bizonyos atyafi, aki véletlenségből meglökött a vásárban egy idegent, amire ez szónélkül pofonütötte. Hátrafordul, hogy meglássa támadóját, de mar fordultában megkapta a második pofont is. A harmadik akkor érte mikor futásnak eredt. Amidőn erről egy barátjának panaszkodott és ez megkérdezte, hogy mit tett ő ezek után, büszkén vágta ki: Elmentem! Én egy higgadt ember vagyok, más még tiz pofont is kitartott volna. Hai csak tartsuk mi is a — hátunkat! (Veritas.) Orgyilkos vetélytárs. Leszúrták álmában. Losonc 1911. szept 20. Saját tudósítónktól. A Nagydaróc határában fekvő Fülöpszálláspusztán ez év augusztus 27-én Szója József 18 éves csordás s Hovanecz János 19 éves kondáslegény együtt játszottak a puszta lányaival, legényeivel. Kötődtek boszantgatták egymás, tréfásan dulakodtak s e közben Szója József gáncsot adott Hovanecz Jánosnak, úgy hogy ez végig esett a földön. Az ott levő lányok mulattak az eseten s tréfásan gúnyolták Hovaneczet. — No Jancsi, kikaptál ám Pistától, odadobott ugyancsak a földre Hovaneczet bántotta, hogy igy megszégyenítette őt Szója a pusztai lányok előtt s még inkább, hogy ezek az ő rovásán mulatnak. Meg akarta boszulni Szóját mindenképen, de nem tudott hozzáférni. Az egyik a sertés nyájat, a másik a tehén csordát őrizte. Éjjel akart végezni vele. mikor látatlanul teheti. Három hétig készült hozzá s ez alatt vadállati tervet gondolt ki magában. Szeptember 16-án este az egyik béres konyhájából ellopott egy hosszú honyhakést. Korán este bement az istállóba s lefeküdt hálóhelyére. Nehogy azonban elaludjon, fölkelt s az istállóban járkálva töltötte az időt éjjeli 11 óráig, ekkor mezítláb, minden felső-ruha nélkül kilopódzott innen s óvatossal! elkerült a tehén istállóhoz, ahol Szója aludott. Nesztelenül odament Szójához, aki nem sokkal előbb jött haza s épen aludni készült. Hovanecz súgva kézdezte Szóját: — Alszol Jóska ? Szója álmos hangon mondta neki: még nem. S erre Hovanecz bedöfte markolatig a kést Szója mellébe. A szúrás nyomán felszökkent a vér s az istálló falát másfélméter magosságban festette végig. Hovanecz azonban nem elégedett meg ezzel, mert ezután még 17 szúrást ejtett Szóján. Azután nyugodtan kijött az istállóból, a kést bedobta az udvaron álló kútba s elment aludni. Bűnös lelkiismerete azonban nem engedte elaludni. Két óra tájban fölkelt s bement a csendőrségre ahol panaszt emelt, hogy a pusztai legények meg akarják őt ölni s az egyik társát már mégis ölték. A csendőrök azonnal kimentek Fülöpszállásra. Szója még akkor élt, de eszméleten kívül volt s pár óra múlva meg is halt, anélkül, hogy kihallgathatták volna. Semmi nyom sem mutatta, hogy ki volt a gyilkos. Hovaneczre gyanakodtak s le is tartóztatták őt, de vallomásra bírni sehogyan sem tudták Hétfőn Beniczky Kálmán losonci járásbiró Dr. Félegyházy Ernő és Dr. Reinfeld Bertalan orvosokkal, a boncolás megejtése végett kiment a helyszínére. Beniczky járásbiró nyomban keresztkérdések alá fogta a gyanúsítottat s három órai vallatás után Hovanecz végre megtört s bevallotta a gyilkosságot előzményeivel együtt, úgy, amint fentebb elmondottuk. Vallomása nyomán a kést, amivel a gyilkosságot elkövette, a kutban meg is találták — Tudja-e, mi lesz a büntetése? — Kérdezte tőle Beniczky járásbiró ; — Nem tudom, de azt hiszem öreg ember leszek, mire kikerülök a börtönből — válaszolt egykedvűen a gyilkos. Hovaneczet a losonci járásbíróság fogházában őrzik s a napokban fogják onnan a balassagyarmati törvényszékhez átszállítani. Időjárás. \ m. kir. orsz. meteorológiai intézet losonci állomásának jelentése Losonc időjárásáról. Légnyot«5 Nap 700J- Hőmérséklet §. mm. {j szept. 7 ó. r. 7 ó. r. 2ó.d 9ó. e. min. max. mm. 12 70-2 5-7 22-2 82 2 — 23‘-13 71 3 5 4 24-2 1T4 1 2 25 1 14 65-7 9 2 28-4 12-8 5 8 287 15 58 8 12 — 27-6 22 2 6 7 29'— 16 563 16 2 20 1 15 1 154 21 3 8-5 17 61— 12-3 15-7 10-5 118 177 18 62 4 8 7 16-1 6-6 4-4 182 Nyilttér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. Értesítés. Folyó hó 16-tól 19-ig üzleti elfoglaltságom Budapestre szólító.t. Távollétemet valaki tisztességtelen konkurrenciából arra használta fel, hogy rólam aljas rágalmakat terjesszen. Figyelmeztetem e gaz rágalmak szerzőjét és terjesztőjét, hogy cselekedete nem vonhat mást maga után, mint hogy úgy bánjak el vele, mint a ku yával szokás. — A nagyközönséget pedig értesítem arról, hogy az alacsony rágalmak szerzője ellen a bűnvádi feljelentest megtettem. Tisztelettel O O Pólyák fenő építész. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóakaróinknak és ismerőseinknek, kik felejthetetlen férjem, illetve édes apánk elhunyta alkalmával részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Losonc, 1911 szeptember hó. Özv. Beiágh Lajosné és családja. — Felelős szerkesztő Dr. VALYI BÉLA---------- Főszerkesztő ---------KRISTOFF SÁNDOR
