Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-03 / 31. szám

VI. évfolyam 31. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 augusztus 3.

ELŐFIZETÉSI ARAK ^HHHj M&SSgk |Í|| Ä jfPWTO Sp y* K*§ . HB ffl» fiH| SZERKESZTOSEG :

HELYBEN : Hm grew BB IKh sHBBL Bli lÉpl Isis W Í££| jS§§ Hg u8 IglHj pH Losonc, Vasutl-utca 4. sz

(Vész évre 8 kor. fii. Kft gKR F?S RS HR 9BH P HR BgS H Hi £■ &&& Bal 88B S® 9§3 H hová a lap szellemi

Félévre 4 kor. fii^K ^B BEE BB HH BfBSI 3|§j Bs» &w «SS IBES g§^ BBS fff| MB| BiKliM Mn ÓBB részét illető minden

Negyedévre 2 kor. - fii. ■■ Mg |B HH p§1 BB MB3 |g| HM |äg pff £»jj j|ffl jSB 8S& Iffi iíMíwfá! ÉH közlemény Intézendő.

_ z ?'DE,K*E! Hl H fii KÉi BBI««il ifi Ili SÍI 19 Hi HHfi H kiadóhivatal:

Egész évre 10 kor. fd. M MR ^ML BB f3í Sií-üítóísi 3SÍ? HSE life Hl 3EM «t BMH Hl ...............

Felévre 5 kor. fii. ^B |H M»S\. fp- g^g fSW p** ii K9R RR BMBBB aggj Losonc, Kiibmyl-tér II

Negyedévre 2 kor. 50 fii. ^R |M BB BB R* BB MMB! Hi K*g H» MÍ BB BBbBI IBI j— hová az előfizetések,

Hk §|§g BjaljTBKpSg «KBb ggag eIII ffijM jwff Wgn Btj® IflfiQBfll hirdetések, minden^^H BH ■ wm BH fpjg |$1ÍÍ$W1$ÍP pgp §||p gjil isjm; &$&& ||J|g nem ii pénzkiildemé-Községek, egyesületek, HH űbk HK !f&2§ fejpfjg jgjSsj rejaK Kja&j 4Bjfc r||»j Pggj Rj© ^88% jB|á jgglli {P® 8$|P: fjggSp IjjSg nyék és a lap szétkiiltovábbá nógrádinegyei |^R BB HM BBI a|p|S |pg pjgjj £®«ij reja jg^jj jP$|8 k£Í| jrajffl wbb^ Híj désére vonatkozó fel -tanítók és körjegyzők |^9 s^S W§?É |^B BEj |H| szólalások intézendök.

egyesülete tagjai részére flB R9h Sb^ ?|up 'Mp j^pí W$& ^ HÍ

évi előfizetési díj 5 kor HH H W 8ml v&É l^i IgMí i®2 wm BB ’ . , 4, , , ,, ,

■ H HB jH| H ing «HaS ctH j&m |H|a flK^í HSps HBB M| hirdetések jutányos áron

H^mhbBb ®BÍhBF B^MöBB 'BaStSSS&f ^§m

a Bn vétetnek fel a kiatlóbiva

Egyes szám ára 20 fii |

yjföjgjßr HB Sg$j&i§gjSr ^Wy ^§P tnlbnn.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉG! ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZlÖNYE

Az ellenzék igazságai.

Úgy látszik tényleg nincs kegyetlenebb dolog annál, mint szemébe mondani az igazat annak, aki azt úgyis tudja. Andrassy Gyula gróf nagyon kegyetlen dolgokat mondhatott a munkapárt szemébe, ha jónak látták olyan gyorsan igénybe venni annak a Tisza Istvánnak a segítségét, aki csak pár nap előtt jelentette be, hogy nem fog a Házban beszélni, hanem az országban fogja kifejteni a hamisítatlan munkapárti igazságokat. Andrássy Gyula beszéde azonban arra késztette a munkapárt szellemi vezérét, hogy ellensúlyozza és megcáfolja az ellenzék érveit és igazságait. Nem sikerült.

Andrássy Gyula beszéde után két dolog tisztán áll isten és ember előtt: a beterjesztett javaslatok a nemzet megalázását és elviselhetetlen terheket képeznek, s nem, hogy haladást, de visszaesést mutatnak a nemzet jogos követelményeivel szemben, a másik pedig az a megállapítás, hogy még abban az esetben is, ha a javaslatok keresztül mennének, nem lenne orvosolva és megoldva a katonai kérdés. Ez a kérdés továbbra is mint szúró tövis volna a nemzet testébe ékelve. Nem érdeke tehát a dinasztiának, hogy egy elkeseredett harc után önzetlen és a nemzet jogaiért való küzdelem után, erőszakkal hajtsanak keresztül egy ilyen fontos javaslatot. A dinasztia érdekére mutatott rá, s nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy a nemzet érdekét nem is, de a dinasztia érdekét bizonyosan meg fogják látni fenn, s gondolkodni fognak olyan megoldáson, mely kielégíti a nemzet aspirációi mellett, a nagyhatalmi állás követelményeit is.

Andrássy Gyula beszédében volt még egy nevezetes passzus, amelyben rámutatott arra, hogy a nemzet megváltozott álláspontján kivül más momentum is játszott közre a munkapárt diadalánál. Nem kis szerepe volt abban a pénznek és pálinkának. Pénzzel és pálinkával szerzett többség, hozzá véve még a kormány szokatlan (speciális magyar és orosz szokás) hatalmát, á hivatali pressziót, stb. olyan többség, mely nem képviseli a nemzet akaratát. Az ilyen többséggel szemben minden fegyver jogos, az ilyen többséggel szemben nein jog, de kötelesség a technikai obstrukció. Mert ne feledje el senki: a mi pailamentünk nem az a parlament, ahol érvekkel, a szó erejével meg lehetett valaha is valakit győzni. Soha példa rá nem volt, hogy ilyen nagyfontosságu kérdésekben a többség az igazság előtt behódolt volna. Soha sem a józan megfontolás, sem a hazafiui belátás nem késztetett többséget arra, hogy a harcban frontot változtasson. Az egyetlen dolog, ami fordulatot képes teremteni: a kilátástalanság, a helyzet változása, a hatalom féltése, egyéni érdek, s csupa olyan dolgok, melyeknek a meggyőzéshez semmi közük sincs. A kormány és pártja el van tökélve, hogy nem enged. Nem is engedhet, mert az osztrák kormánnyal való megállapodás köti minden pontban, s akkor, amikor nagynehezen

élete megmentésével — mert hisz megegyezés nélkül kormánybukás jön — a megállapodást egyszer megcsinálta, nem fogja magát kitenni egy esetleges újabb tárgyalás esélyeinek. Ezzel szemben áll a kisebbség azon érve, hogy sem a nemzet megalázása nélkül, sem a nép megsarcolása, tönkretétele nélkül nem lehet ezt a javaslatot törvénnyé emelni. Akkor, amikor a nép képviselőinek ez a szilárd meggyőződése, becsületes hite és hozzá igazsága, lehet-e elképzelni, hogy a nép odaállította követei ne ragadjanak-e meg minden eszközt, hogy megmentsenek mindent, ami menthető. Nem volna-e hazáarulás, ha ilyen meggyőződés után akadna ellenzéki politikus, aki elállna a harctól és az obstrukciótól. Különösen az obstrukciótól. Ne átitassuk magunkat és ne álltassunk senkit. Az igazság az, hogy itt meggyőzni egy pártot nem lehet, ki szive mélyéig nem érzi, hogy mi forog most kockán, aki nem látja a nemzet megalázását, aki nem látja az elviselhetetlen terhek nyomasztó súlyát — azzal szemben a szó nem használ. Itt tenni kell. Az ellenzék vezére : Justh Gyula megértette az indok szavát. A cifra szavak politikájának vége, a nemzeti haiadás harcosai harcolják most harcukat a Pató Pálokkal, s a harc vége nem lehet kétséges.

Andrássy Gyulának mindenben igaza volt, csak a következtésekben nem. Ha Andrássy Gyula úgy látta, hogy a mostani választás bebizonyította, hogy a kormánytöbbségből nálunk nem lehet következtetni a nemzeti akaratra, miért nem vonta le ebből a konzekvenciákat, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog nélkül nincs igazi parlamenti élet, s nincs népakaraton nyugvó törvényhozás. Miért nem mondta ki, amit ki kellett volna mondania, hogy egy becsületes és a dolgokat tisztán látó vezérpolitikus van ma Magyarországon, s ez Justh Gyula. Nincs messze az idő, mikor az elhallgatott igazság napfényre kerül, mert az élet nem politika, s az életet nem Pató Pálok irányítják.

A véderöjavasiat ellen.

— Együtt a nógrádi ellenzék. — A vidék csatlakozása. — A losonci pártgyülés. — Az országos központok támogatása.

A losonci függetlenségi és 48-as pártkör a véderőjavaslatok ellen az egész vármegyében megindított mozgalom folytán, Dr. Kovács Lajos, a balassagyarmati függetlenségi és 48-as párt titkára az alábbi levelet intézte Dr. Vályi Bélához, a losonci pártkör ügyvezető alelnökéhez •

Balassagyarmat, 1911 julius 30.

Kedves Barátom!

Hazafias leveledet köszönjük. Hálásak vagyunk érte, mert látva — annyi üldöztetés és hajsza után — le nem lohadt lelkesedésteket a magyar függetlenségi eszme vágyódásai iránt, felvillanyozódtunk tőle és a rövid pihenés után tehetségünkhöz képest örömmel kívánjuk mi is a munkát

ismét megkezdeni. Nehéz szembeszállni a hatalom ban gyökeredző áramlattal akkor, amidőn a függetlenségi pártok legutóbbi túlfeszített és még sem eredményes küzdelmei a legelvhübbeket is letargiába kergették. De hiszen a mi sajátságos és nehéz politikai helyzetünk azelőtt is legtöbbször elkedvetlenítő helyzeteket szült és a nemzeti csüggedést ujjáébredés soha sem váltotta volna fel, ha nem akadtak volnd a tespedés idején is reménykedő harcosok, akik a nemzeti törekvések szunynyadó parazsát lángra lobbantani igyekeztek. Ezek a kevesek szembehelyezkedtek a csüggedőkkel anélkül, hogy az országgyűlés többsége a a hátuk mögött állott volna. És mégis támogatására mertek sietni a nemzeti jogokért küzdő törvényhozási kisebbségnek, mert erőt adott számukra az erkölcsi igazság törvénye, amely azt mondja, hogy akkor, amikor a választások által nyújtott forma nem azért küzd, amit a nemzet akar és illetve nem küzd azért, amit a nemzet akar: jogosult a meghamisítás ellen és az igazi nemzeti akarat mellett való legvégső harc is. Ezt az álláspontot mindig igazolta a jövő és a történelem sohasem Ítélte el azokat, akik — ha kevesen voltak is — a nemzeti jogok fumigálásába beletörődni nem akartak.

És ha elvileg azoknak a pártján volna is az igazság, akik a képviselőházi többség által tartják csak kifejezésre hozha tónak a nemzeti akaratot, a jelenlegi kormány elleni küzdelem ellen még sem szólalhat meg a lelkiismeret, mert hisz mi is, akik közvetlen tapasztalatból ismerjük a legközelebbi - választások valódi értékét, könnyen lehetünk áthatva ama meggyőződésünk tisztaságától, hogy a lépten-nyomon tapasztalható közhangulat a mai parlamenti többség törekvéseivel magát nem azonosítja.

Nógrádvármegye hazafias közönsége mindig első helyen volt, ha a nemzeti jogokért kellett sikra szállani. És ha a pillanatra megváltozott hangulat s főkép a nálunk sem tehetetlen erőszak és lélekvásárlás a legutóbbi választások eredményét a nemzeti irányzatnak ellene fordította is, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy ennek a vármegyének a lakossága sem akarja elmulasztani tiltó szavának felemelését a kormány által javaslatba hozott véderőreformmal szemben, amely majdem kétszeresére kivánja intézményszerüleg felemelni azt a vér- és pénzbeli áldozatot, amit nemzeti jellegünket nélkülöző hadsereg részére volt eddig is kénytelen szegény kiszipolyozott népünk meghozni.

Dicséretreméltónak tartjuk tehát fáradozástokát, amely a katonai reformok ellen tiltakozó népgyülés szervezésére abból a célból törekszik, hogy a parlamentben a magyar nép hallatlan megterheltetése ellen küzdő pártokat kitartásra és a küzdelem eredményes lefolytatására kérje és buzdítsa.

A hazafias szellem és a nemzeti jogokért való lelkesedés ébrentartása különben is fontos ami vármegyénkben, ahol úgyis nagy szükség van arra, hogy a vármegye különböző ajkú és kasztszerüleg is többszörösen megosztott társadalma legalább a közös ideálokért való hazafias lelkesedésben egyesüljön. A túlzásba vitt katonai követelések ellen való opponálás különösen azért is alkalmas arra, hogy a vármegye lakosságát egy hazafias községben egyesítse, mert elsősorban szociális szempontból igazságtalanok az uj katonai követelések ; — s éppen ezért az esetben, ha a reformok megvalósításával egyidejűleg nemzeti téren legfőbb katonai aspirációink is megvalósulhatnának, még mindig meggondolás tárgyává volna teendő, hogy meddig mehet Magyarország népe a hadsereg részére való áldozathozatalban.

Fel kell valósítani Nógrádvármegye közönségét arról, hogy az ujoncmegajánlásnak és különösen a hadsereg fejlesztésének a nemzeti kívánságok mellőzése miatt való megtagadása nyújtja ez idő szerint az egyedüli módot ahhoz, hogy államiságunk követelményeit akár gazdasági, akár