Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-20 / 29. szám

VI. évfolyam 29. szám. 'Megjelenik minden csütörtökön. LOSOIIC, 1911 jullUS 20.

’S Ä

ELŐFIZETÉSI ARAK (áplra JlÉÜfcl ÉjSiáb. jü » fJtjjßS&k j||| ^ Wj jjl| £ÉHH SZERKESZTOSEO:

siiií I iiikiiMi®! 11 si?fií* tiSfr

I 11 % 11B1 I II IiAm 1#Ss''

továbbA nógrádmegyei Hfl 9S IH HE BBS EH |H Sfis SRÜh| BH §9E fWg SM BS MH Hfl HB j|w§ H BM H mM désére vonatkozó fel-sas ■ IIyIIIIIII UlIUnlJ =

Egyes ára HHiH HP ysjgjj^ H

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETENSÉG1 ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Meghívó.

A losonci függetlenségi és 48-as pártkor választmánya f. évi julius hó 23-ik napján délelőtt fél 11 órakor a Vigadó emeleti kistermében ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívjuk.

Tárgy: a véderőreform.

Az ügy fontosságára való tekintettel kérjük okvetlen megjelenését.

Tisztelettel

Kristóff Sándor,

titkár.

Dr. Vályi Béla,

ügyvezető alelriök.

NESZE SEMMI

FOGD MEG JÓL.

Az államsegély felosztása tárgyában egy jó ur fent a magas minisztériumban már bölcsen intézkedett. Szépen ! Igazán nem tudja az ember, hogy nevessen-e avagy pedig ökölbe szorított karokkal a fogát csikorgassa. Mert ha pl. az államsegély felosztására vonatkozó magas rendeletét a jó urat személyesítő színész a Nagy Endre kabar réjába mondaná el, bizonyosan jókat kacagna a publikum, de amennyiben megtörtént valóságról van szó, igazán ökölbe szorul az ember keze. Mily arculcsapása az igazságnak s mennyire megrendül ilyen és hasonló alkalmakkor az embernek az igazságba vetett hite 1 (Már t. i. annak az embernek, akinek még ilyen hite van.) No, de annak, aki még nem tudná, röviden elmondom, hogy miről is van szó. Arról az államsegélyről, amelyet még a megelőző kormány abból a. célból vett fel költségvetésbe, hogy azt elsősorban és kizárólag a városi tisztviselők fizetóskiegóízitésére kell fordítani. Ennek a felosztása tárgyában döntött az a jó ur. És pedig úgy, hogy az államsegélyt legnagyobb részben a hivatalban görnyedő, dolgozó tisztviselők orra elől az u. n. „kültisztviselök“ nek Ítélte oda. De hát kik is azok ? I. A két árvaszéki ülnök, kik ezentúl egyenkint évi 3900 koronát,

2. a tiszti ügyész, ki ugyancsak 3900 koronát és végre 3. a közgyám, ki évi 2369 koronát markol el az államsegélyből, mert igy rendelte el az a jó ur. A reggeltől estig dolgozó igazi tisztviselőknek pedig ezekután marad az államsegélyből az, ami annakidején Bugyinak jutott a tapasztásárt!

Ellenben a kültisztviselóknek, akik emellett 30—40,000 K-t jövedelmező ügyvédi irodájuk és banki ügyészi-titkári állásaik is vannak: 250 kor. esik minden hivatalos órájukért. Hát azt a miniszter sem akarhatta igy. Nem védjük a minisztert, de őt is csak a szervezeti szabályrendelet hiánya és a paragrafusokhoz való ragaszkodás vitte bele ebbe a majdnem mit mondtam — határozatába.

De maguk a kültisztviselök is meglepődtek ezen a miniszteri leiraton, ők a világért sem kívántak volna ennyit, hiszen ők — amint többször ki is jelentették — nem akarhatják a tisztviselők anyagi károsodását. Tehát most visszaemlékezve ezekre a kijelentésekre, hisszük, hogy

a tuldotált kültisztviselök önmagák helyezkednek majd a méltányosság álláspontjára s önként lemondanak a szegény, megrövidített városi tisztviselők javára a — bocsánat — meg nem érdemelt magas dotáció egy jelentékeny részéről. —

A választójogért. Az országos választójogi liga helyi csoportja és a losonci szociáldemokrata parti érzelmű polgárok egy népgyülés tartását vették tervbe. A népgyülés, amely a választói jog propagálására szolgálna, f. hó 30-án tartatnék meg, több ismert fővárosi választójogi kapacitás részvétele mellett.

A véderőjavaslatok ellen. A losonci függetlenségi és 48 as pártkör, az ország több kerületének példájára, a legközelebb népgyülést tart, hogy állást foglaljon a véderőjavaslatok ellen. A népgyülésre az előkészületek már megindultak s az igen nagyarányúnak Ígérkezik, mivel több jelesebb ellenzéki politikus és országgyűlési képviselő helyezte kilátásba a honvédelmi miniszter kerületében tartandó népgyülésen való megjelenését.

A nagy próbatétel.

Irta Beck Lajos dr. orsz. képviselő.

Nagy és nehéz harcok árán védte meg ez a nemzet alkotmányos szabadságának ezeréves épületéi. De lassan-lassan, az utolsó idők viszontagságos idői folyamán, kilopkodták ebből az épületből legszebb kincseinket. A palota még áll, homlokzata még büszkén dacol az idők viharával, de belül konganak a fényes termek az ürességtől s csak az emlékezet tudja még megjelölni nemzeti drágaságaink hült helyét.

Először az önálló nemzeteket a többi önálló nemzetekkel szemben megillető jogainkból fosztottak ki, rásütvén hadseregünkre, külső képviseletünkre a közösség bélyegét. Azután belső ügyeinkben való szabad rendelkezési jogainkat kezdték megnyirbálni. Ezt már óvatosabban csinálták. Hirdették s még ma is hirdetik belső ügyeinkben a szabad kéz jogát. De a valóságban e téren is lépten-nyomon elháríthatatlan akadályokba ütkö zünk.

És csoda-e ez ? Egy nemzet pénzerői csak végesek. Akárhogy dolgozik is az adóprés, bármikép törik is a fejüket a finánc-tudósok, hogy fiskális forrásokat találjanak ki: az állami bevételek végesek s a hurt túlfeszíteni azért veszedelmes, mert az anyagi összeroppanás a már meglévő erőforrásokat is maga alá temetheti.

A meglévő jövedelmek óriási hányadat pedig felemészti az a nagy moloch, amelyet a közös ügynek neveznek. S hiába növekszik a magyar állam financiáinak teljesítő képessége, mindig fokozottabb mértékben nőnek a közös ügyek szükségletei.

Csoda-e hát, hogy belső erőink gyarapítására, a fokozodó életigényeknek megfelelő nagyobb anyagi befektetések teljesítésére képtelenek vagyunk ? Csoda-e hát, hogy a kultúra teljességéről, egy egészséges birtokpolitikáról az Amerikába kikivánkozók itthon való foglalkoztatásáról, az ipar kifejlesztéséről szőtt álmaink álmok is maradnak ? Feszithetjük-e a hurt még jobban is?

Es ha birnók feszíteni : lenne-e belőle hasznunk ? Nem-e nőne meg hirtelen újra az étvágya annak az iszonyú szörnyetegnek, amelynek torka ezernyi füstölgő gyárkéménynek a sirját képezi. L’appetit vient en mangent. Az étvágy evésközben jön meg s a közügyes molochnak — amint tudjuk — jó étvágya van.

Nem, a magyar nemzet már belső politikáját sem csinálhatja életigényeinek megfelelőleg. Külső politikáját a császári szó bénítja meg, belső politikáját pénzügyi erejének meddő célokra való lekötése.

n

Ilyen viszonyok között mi Den bizhatunk meg? Hihetünk-e annak az uralkodó pártnak, amelyik a bécsi hatalmakkal való feltétlen megegyezés szükségét iktatta első programmjának alaptételei közé ? Bizhatunk-e azokban a férfiakban, akik azt vallják : „Az uralkodó bizalmát nehéz megnyerni, a nép bizalma azonban könnyen megszerezhető, alkalmazzuk ennélfogva az utóbbit az előbbihez.“ És tehet-e valamit ilyen morális; sülyedés közepette az a negyven főre rugó függetlenségi párt, amely egyedül képviseli ma már a képviselő házban az ipari negyvennyolcas eszméket ?

Nem, ezzel a parlamenttel országunk kátyúba jutott szekerét nem tudjuk kirántani. S ezért kell minden erőnkkel országgyűlésünk átalakítására törekednünk.

Amig a parlament nem fogja visszatükrözni az egész nemzet akaratát, a dolgok jobbrafordulását nem remélhetjük. Amig a felnőtt, megérett férfitömegeknek milliói nem hallathatják szavukat akkor, amikor arról van szó • milyen politikai irányt kövessen az ország — addig a meglévő útiránytól eltérni nem tudunk.

Ennek az országnak sorsa akkor fog eldőlni, amikor az első népparlament akarata megnyilvánul. Ha az is meghunyászkodik s alárendeli a nemzet érdekeit a közös ügyek ezzel ellenkező érdekeinek, akkor elérkeztünk ahhoz a Mohácshoz, amely után nincsen feltámadás.

De e szomorú végben mi nem hihetünk. Nekünk — politikusoknak — bíznunk kell a nemzet életerőiben, biznunk kell hitében és férfiasságában. És ezért kell követelnünk a választói jognak azt a reformját, amely a nemzetet e nagy próbatételre képessé teszi.

VÁROSI ÜGYEK

oo

(—) A rendőrség hivatalainak kibővítése. A rendőrség hivatalos helyiségei a bejelentő hivatal rendszeresítésével oly szűkké Váltak, hogy többet a célnak meg nem felelnek s kibővítésük szükségessé vált. A kibővítési munkálatokat a városi mérnök házilag ’végezteti. A rendőrségi fogházak helyére jön a városi tiszti orvos, a m. kir. állatorvos és a rendőrőrmester irodája, a fogházhelyiségeket pedig kite építik az udvarra.

(—) A tugár-patak befödése. Egy régi, életrevaló eszme lép nemsokára a megvalósulás stádiumába. A tugári nagyhid építésével kapcsolatosan ugyanis már régebben felmerült az a terv, hogy az elégtelen és szűk zöldség és baromfipiacunk kibővítését a legalkalmasabb módon csak úgy érhetjük el, ha a Tugár-patakot a mostani zöldségpiac hosszában befödik s ott zöldségárus bódékat helyeznek el. Erre vonatkozólag a városi mérnöki nivatal a tervet már el is készítette s a költségvetés is készül, úgy hogy rövid időn belül a patak befödés ügye, illetve a piac rendelkezésének már nagyon is akuttá vált kérdése a pénzügyi bizottság elé kerül.

(—) A köztisztaságért. A városi tiszti orvos e hó 13 án és 14-én köztisztasági helyszíni vizsgálatokat tartott. A vizsgálatok ezúttal a Kerekudvartér, Kiskarsa-utca, Vigadó-utca és Kubinyitér házait és kutait vette tüzetes és szigorú ellenőrzés alá A tiszti orvos nagj^on sok visszaélést és megbotránkoztató tisztátalanságot tapasztalt, amelyekről terjedelmes jelenésben számolt be. Ennek folytán a‘rendőrkapitányság erélyes hangú felhívást intézett a megvizsgált területek lakosságához, az észlelt hiányoknak 8 nap alatt való pótlása végett.

(—) A gőzfürdő átalakítása. Alig van olyan városi intézményünk, amely több jogos panaszra szolgáltatott volna okot, mint & gőzfürdő. Az ócska penészes falak, a rozsdás csővezetékek, az otromba vasbádogkádak &z elhanyagoltságnak megdöbbentően sivár képét nyújtották. Ehhez járult még a közismert vizmizéria, az egészségte-