Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-25 / 21. szám

Éh gm Jfife 9 ÉSBk B B B B |99}k szerkesztoseg HELYBEN: HE? (tla H® fSan Kp ip? Fm Ha Ujj |j||j [íM| BH]bH §» j^B pfl Losonc, Vasull-utca 4. sz Egész évre 8 kor. fii. |B* J§fl B B M| Hl HM HOT Ka H| HU KB Ejtt jSÍKj gjfj Hfl I3SB| «H UH hová a lap szellemi Felévre 4 kor fii- MH HJ iWB KS* Mg ajg| MERK ESS jfg Hß gfsB IB3 HB pgg P§S tjgaj B’wWI SH nj| részét Illető minden Negyedévre 2 kor. fii. HB MB) gag Kíg’ íSia ||sjg Bffljg j|f;| jgjj lag |B M Bla gj&l gíjR «Sp BaBB i3B6 KB közlemény intézendő. VIDÉKRE: Bg 9 HH H H SgSB|j Igl H TM­jgg n aj |S|j 'IKL Ws&k 3 ^ "hivatal Felévre ökör. fii. |ͧ|1 i|| OH 'ffiRk ijji W IßS Jfa »11 |jf[Í Ifil bStcB sH Losonc, Kubinyi-tér II Negyedévre 2 kor. 50 fii. Mi ■ V HM ” BMB?WK H jffiS: {Ml WßS %®S pjOM aM —. hová az előfizetések, ___ £<^a| H SSS Im Häg ||t|§ KM 9BS RHS Betsíí '^aa SSwsIh BCTWHfSI hirdetések, mlnden­■M Hge IBBj HBsM HM RjrB |H rfag HM Wsn HH( ffW BIS nemii pénzkiildemé-Községek, egyesületek, Eme RH HH MR HflR HB BH HB BM Hm ^R pSB HHI HR MB kB ^R Hsa BS-kI ra® Sm S?S0 nyék és a lap szétkül­továbbá nógrádmegyei ftágS M BRR B?« H MS SB SB® »MI H9 SSE É®5 M !Ea8 Bgj| RftB HH H8 HP'S MBS) P$ß S» désére vonatkozó fel­tanitők és körjegyzők EN HB ■§■ MB HH Hfl K&j H P§1| MB Hi Hfl HR MS Wfl HM BW HH h Mg M szőlalások intézendők. egyesülete tagjai részére HH ^H*' H^H ^9 MS HB §HÍ jorr HH MS Hl MM m9 kSBI Imk RR Hfll IHH0BSk9 évi előfizetési dij 5 kor HH §£19 HffS Hbm HM Ktä M&íe! MkS lIH jprg ElB !gNÍÍ ?*&í srlrr egöj kH BSKh OH M JV Mi Hsa Hm »s MBs Kai WiM fífri Rad ra» BH| MkI IHä «??-.' íkS raw hirdetések jutányos áron RK r HaBBagB MHRíbíMII roHMraM SÉ •• k-: f'-v; .líf»*» Vií" ?»?««( |íí®íí;®:i' HkÍNBH Ük« bEjI C5Hkfrg'Ml vétetnek fel a kladóhlva-Egyes szám ára 20 fii. KKaBBH nBrHR *jnfa WM ~*!&ɧ$j0r MH G9 9HBy| falban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOIIC, 1911 májllS 25. 'Vf'í^l1essze"messze naP^eIetre, ott ahol a kW] y kék füstös s lilás hegyormok hatá- M 0 rolják a táját, ember nem lakta, madár nem látta földön van egy ország, álomország. A természet mindennel, mi szivet, leiket gyönyörködtet, felruházta. Odaadta kincseinek legjavát. Mesés éghaj­latot, jól termő földet, acélos búzát, édes szőlőt, fehér, puha kenyeret s tüzes bort. Lakói a legszebb emberfajt képviselték. Fér­­fiai bátrak, tüzes szeműek, asszonyai darázs­­derekuak, szobortermetüek, gyönyörűek s azért álomországban mégsem boldog senki, nem élvezi a természet eme pazar ajándé­kait egyetlen lakosa sem. Nagy gyász, mély gyász sínyli a lelkeket és az emberek elbo­rult szemekkel, lassan ténferegnek ez ország utcáin, mert bizonytalanság gyötri őket a jövőt illetőleg, mert nem tudják, hogy ha a természet örök törvényei szerint agg ural­­kodjuk lehunyná jóságos szemeit, az utód ép oly szerettei, ép oly odaadással kormá­nyozza-e majd örökét, mint elődje. Álomországnak nincs igazi trónörököse. Aki van az csak muszájból viseli e tiszte­séget. Soha sem próbálkozott, hogy népé­vel közelebbről megismerkedjék. Ha csak tehette messze elkerülte, ha pedig feltétle­nül szükséges volt jelenléte, akkor meg úgy intézte a dolgokat, hogy a legrövidebb idő alatt eltávozhassék arról a helyről, mely nem kedves lelkének s siessen vissza oda ahova a szive vonza. Alomország trónörököse megtette már azt is, hogy amikor egy egész napot kellett volna töltenie jövendő országa fővárosában, inkább a személyvonattal rázatta egy egész éjszakán keresztül magát, csakhogy ne kell­jen az éjt székvárosában tölteni. S álomország loyalis népe szomorodott szívvel nézte ezeket a jelenségeket s félt. Félt attól hogy ősz királya előbb-utóbb megtér őseihez s ekkor jön az idegen, a népet nem ismerő, nyilván nem is szerető uj király s fenekestől felfordit mindent amit évtizedek alatt bölcs emberek megteremtet­tek. Féltek, hogy majd olyan elemek jutnak a kormányrúdhoz, amelyek nem az ország többségét kipviselik és nem úgy kormányoz­zák majd államországot, mint ahogy az reá nézve üdvös, hasznos, előmenetelét előmoz- Eitó. S álomország csak félt, de tenni ellene, de védekezni a készülő baj ellen nem volt bátorsága. Azért nevezték épen e szeren­csétlen országot álomországnak, mert ott mindenki az igazak álmát aluszsza és a «Hej ráérünk arra még . . .» elvet követi. Nyitott szemmel figyelhették meg az ese­ményeket s senkinek sem jutott eszébe, hogy gáncsot találjon azokban a sértések­ben, melyeben nap-nap után a trónörököse részéről érte. Álomországban mindenki aludt s reá bízta jövendőjét a jó Istenre s megnyugodott mindabban, amit neki a trón­örökös részéről nyújtottak. Szives mosoly­­lyal fogadta el azt a fügét, melyet mind­untalan feléje nyújtottak s nem talál semmi különösen lealázót abban, hogy a jövendő trónörököse egész esztendőn keresztül má­sik országa egyik tartományát szerencsélteti jelenlétével. Nem törődött azzal, hogy őhozzá csakis sas, meg egyéb vadászatokra jár s hogy az estélyeket, a társasági élet egyéb nyilvánulásait idegenekre pazarolja. Álom­országban mindenki aludt. A miniszterek, a parlament, sőt az ország népe is. Álomor­szágban a trónörökös, ha kedve ugv tartotta volna, még az emberek feje tetején is tán­colhatott volna s járhatta a kállai kettőst, senki sem ébredett volna öntudatra. Mert álomországba mindenki puha, selymes ágy­ban aludt, hova semmi nesz, a külvilág rohanó robaja el nem hallasztott. S álomországban igy ment ez évtize­deken keresztül és senkinek sem jutott eszébe csak egyszer is eltönődni azon, hogy tulajdonképen rendjén van ez a dolog s hogy igy kell mindennek történnie, mint ahogyan történik? S nem is történt semmi változás álomország életében, az embe­rek aludtak s a trónvárományosai, meg mind­azok, kik körülette lebzseltek gúnyos mosoly­­lyal ajkukon táncoltak továbbra is a fejük tetején, mintha igy lenne az megírva azok­ban a vaskos könyvekben, miket törvény­­könyveknek, közjognak gúnyol az iskola s egyetem. Szegény álomország, valóban sajnál­nunk kellene, ha a valóságban léteznék, de igy ? Ki fog a mesés országnak keserű sorsán szomorkodni ?! A gimnazisták kirándulása vagy az alkoholellenes küzde­lem eredménye Losoncon. A losonci gimnáziumban a múlt héten volt meg az Írásbeli érettségi vizsga. Emiatt az alsóbb 7 osztályban az előadások szüneteltek, amit a tanárok arra használtak fel, hogy tanitvánvaiknak egyet-mást az iskolán kivüli dolgokból is bemutas­sanak. Mert minden theorianál többet ér a gya­korlat. Ne vessék szemére a losonci iskolának, hogy nem az élet számára tanit. Ezért tehát egyik nap megmutatták tanítvá­nyaiknak a Losoncon levő egyik gyárat, másik nap a másikat és a sikeren felbuzdulva, meg a gyárakból kifogyva, elhatároztatott, hogy a leg­közelebbi bemutatás a gácsi posztógyár lesz. F. hó 18-án történt meg ez a kirándulás. Értesülé­sem szerint vagy 200 diák és 6 tanár vett azon részt. A diákok között minden osztály képviselve volt. A 7 km-nyi utat vonaton tették meg. Gácsori megérkezve, megtekintették a parkot, a halastavat és épen a posztógyárat akarták volna megtekin­teni, mikor az ég beborult és eső fenyegetett. Ettől a fenyegetéstől megijedtek. Ha már ázni kell, hát a megázás helyett inkább az elázást választották és a közeli vendéglőbe vonultak. Az Okoskodás nem is olyan rossz: megázásnál a ruházat mehet tönkre, ami anyagi kár; elázásnál csak a szervezet elientálló képessége és a szellemi képesség szenved, ez pedig nem baj. A vendéglőbe be sem fértek mindannyian. A tanárok külön szobában helyezkedtek el. Egyi­kük gondoskodott arról, hogy a künnrekedt diákok is sörhöz-borhoz jussanak. Rövid idő múlva meg­indult az agyak alkoholisálása. Több mint két órát töltöttek a vendéglőben. Kivül ugyan nem esett, de belül öntözték magukat. A magyar kultúra nagyobb dicsőségére. A posztógyár megtekintése elmaradt, a terv kivitele alkoholba fűlt. Ez a históriája a losonci gimnazisták gácsi kirándulásának. Hadd fűzzem ezen históriához az én megjegyzéseimet. Losoncon 3 év előtt indult meg az alkohol­­ellenes mozgalom. A mozgalom fejlődött, úgy hogy a két Good-Templar egyesületen kivül az „Első Nográdvármegyei Alkoholellenes Egyesület is működik, melynek alelnöke dr. Bodor Aladár gimn. tanár. Mutatja a mozgalom fejlődését az is, hogy legutóbb a gimnazisták között is alakult egy rendszeres alkoholellenes összejövetel dr. Illyefalvi Vitéz Aladár gimn, tanár vezetésével, mely rövid — alig két hónapi — fenállása óta nagyon szép eredménnyel működik, amennyiben több mint 40 V—Vili. osztályú diák tagja van, kik valamennyien igéretett tettek, hogy a szeszes italoktól egy évig tartózkodni fognak, kik igyekeznek mozgalmukba újabb társakat bevonni. De az antialkoholista mozgalomtól eltekintve, egy közoktatásügyi miniszteri rendelet értelmében majdnem az összes tanárok kötelesek tanítványai­kat az alkoholélvezet veszedelmeiről felvilágosítani. Mert köztudomású, hogy az alkohol a fiatal, fej­letlen egyénekre különösen ártalmas és veszedel­mes és azzal is mindenki tisztában van, hogy a szeszes italok élvezete a szellemi képességeket csökkenti. A gymnasisták még valamennyien fej­letlenek és szellemi munkával foglalkozván jól működő agyra van szükségük. Ezt a tanár urak is jól tudják, alkalmam volt majdnem valamennyi­vel erről beszélni és ők maguk is hangoztatják, hogy a gyermekeket ily értelemben oktatják. Mégis, mikor arra kerül a sor, mikor meg van az alka­lom, hogy demonstrálják, hogy szemléltető módon megmutassák, miképpen lehet a szeszes italok élvezetét, amelyektől való tartózkodást oly sok­szor hangoztatták, elkerülni, megmutatták, ime, azt, hogy a tanár urak tanításait és oktatásait nem kell komolyan venni. Dr. Bodor Aladár az „Első Nógrádmegyei Antialkoholista Egyesület“ alelnöke, ki legutóbb oly szép előadást tartott a munkásság és az alko­­holismus viszonyáról, ki legközelebb Salgótarján­ban szándékozik alkoholellenes előadást tartani, bár módjában lehetett volna a diákokat ellenőrizni és ez úgy is mint tanárnak, úgy is mint egy alkoholellenes egyesület alelnökének kötelessége is lett volna, ezt a kötelességét elmulasztotta és ezen kiránduláson mutatta meg, mennyi e lehet előadásait és ennélfogva természetesen őt magát is komolyan venni. Phrasisokat hallunk eleget. Ezekből iskolá­inkban mindenfélét tanítanak. Sok valláserkölcsös phrasist, még több hazafias szólamot, no meg egy kevés tudományt is. De leginkább azt, hogy azo­kat a tényeket, melyeket a tudomány megállapí­tott, melyeket a mi iskoláinkban is tanítanak és Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ENGEL MIKSA LOSONC, cn

Next

/
Thumbnails
Contents