Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-25 / 21. szám

Éh gm Jfife 9 ÉSBk B B B B |99}k szerkesztoseg

HELYBEN: HE? (tla H® fSan Kp ip? Fm Ha Ujj |j||j [íM| BH]bH §» j^B pfl Losonc, Vasull-utca 4. sz

Egész évre 8 kor. fii. |B* J§fl B B M| Hl HM HOT Ka H| HU KB Ejtt jSÍKj gjfj Hfl I3SB| «H UH hová a lap szellemi

Felévre 4 kor fii- MH HJ iWB KS* Mg ajg| MERK ESS jfg Hß gfsB IB3 HB pgg P§S tjgaj B’wWI SH nj| részét Illető minden

Negyedévre 2 kor. fii. HB MB) gag Kíg’ íSia ||sjg Bffljg j|f;| jgjj lag |B M Bla gj&l gíjR «Sp BaBB i3B6 KB közlemény intézendő.

VIDÉKRE: Bg 9 HH H H SgSB|j Igl H TMjgg n aj |S|j 'IKL Ws&k 3 ^ "hivatal

Felévre ökör. fii. |ͧ|1 i|| OH 'ffiRk ijji W IßS Jfa »11 |jf[Í Ifil bStcB sH Losonc, Kubinyi-tér II

Negyedévre 2 kor. 50 fii. Mi ■ V HM ” BMB?WK H jffiS: {Ml WßS %®S pjOM aM —. hová az előfizetések,

___

£<^a| H SSS Im Häg ||t|§ KM 9BS RHS Betsíí '^aa SSwsIh BCTWHfSI hirdetések, mlnden■M Hge IBBj HBsM HM RjrB |H rfag HM Wsn HH( ffW BIS nemii pénzkiildemé-Községek, egyesületek, Eme RH HH MR HflR HB BH HB BM Hm ^R pSB HHI HR MB kB ^R Hsa BS-kI ra® Sm S?S0 nyék és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei ftágS M BRR B?« H MS SB SB® »MI H9 SSE É®5 M !Ea8 Bgj| RftB HH H8 HP'S MBS) P$ß S» désére vonatkozó feltanitők és körjegyzők EN HB ■§■ MB HH Hfl K&j H P§1| MB Hi Hfl HR MS Wfl HM BW HH

h Mg M szőlalások intézendők.

egyesülete tagjai részére HH ^H*' H^H ^9 MS HB §HÍ jorr HH MS Hl MM m9 kSBI Imk RR Hfll IHH0BSk9

évi előfizetési dij 5 kor HH §£19 HffS Hbm HM Ktä M&íe! MkS lIH

jprg ElB !gNÍÍ ?*&í srlrr egöj kH

BSKh OH M JV Mi Hsa Hm »s MBs Kai WiM fífri Rad ra» BH| MkI IHä «??-.' íkS raw hirdetések jutányos áron

RK

r HaBBagB MHRíbíMII roHMraM SÉ •• k-: f'-v; .líf»*» Vií" ?»?««( |íí®íí;®:i' HkÍNBH Ük« bEjI C5Hkfrg'Ml vétetnek fel a kladóhlva-Egyes szám ára 20 fii. KKaBBH nBrHR *jnfa WM ~*!&ɧ$j0r

MH G9 9HBy| falban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

VI. évfolyam 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOIIC, 1911 májllS 25.

'Vf'í^l1essze"messze naP^eIetre, ott ahol a kW] y kék füstös s lilás hegyormok hatá- M 0 rolják a táját, ember nem lakta, madár nem látta földön van egy ország, álomország. A természet mindennel, mi szivet, leiket gyönyörködtet, felruházta. Odaadta kincseinek legjavát. Mesés éghajlatot, jól termő földet, acélos búzát, édes szőlőt, fehér, puha kenyeret s tüzes bort. Lakói a legszebb emberfajt képviselték. Férfiai bátrak, tüzes szeműek, asszonyai darázsderekuak, szobortermetüek, gyönyörűek s azért álomországban mégsem boldog senki, nem élvezi a természet eme pazar ajándékait egyetlen lakosa sem. Nagy gyász, mély gyász sínyli a lelkeket és az emberek elborult szemekkel, lassan ténferegnek ez ország utcáin, mert bizonytalanság gyötri őket a jövőt illetőleg, mert nem tudják, hogy ha a természet örök törvényei szerint agg uralkodjuk lehunyná jóságos szemeit, az utód ép oly szerettei, ép oly odaadással kormányozza-e majd örökét, mint elődje.

Álomországnak nincs igazi trónörököse. Aki van az csak muszájból viseli e tiszteséget. Soha sem próbálkozott, hogy népével közelebbről megismerkedjék. Ha csak tehette messze elkerülte, ha pedig feltétlenül szükséges volt jelenléte, akkor meg úgy intézte a dolgokat, hogy a legrövidebb idő alatt eltávozhassék arról a helyről, mely nem kedves lelkének s siessen vissza oda ahova a szive vonza.

Alomország trónörököse megtette már azt is, hogy amikor egy egész napot kellett volna töltenie jövendő országa fővárosában, inkább a személyvonattal rázatta egy egész éjszakán keresztül magát, csakhogy ne kelljen az éjt székvárosában tölteni.

S álomország loyalis népe szomorodott szívvel nézte ezeket a jelenségeket s félt. Félt attól hogy ősz királya előbb-utóbb megtér őseihez s ekkor jön az idegen, a népet nem ismerő, nyilván nem is szerető uj király s fenekestől felfordit mindent amit évtizedek alatt bölcs emberek megteremtettek. Féltek, hogy majd olyan elemek jutnak a kormányrúdhoz, amelyek nem az ország többségét kipviselik és nem úgy kormányozzák majd államországot, mint ahogy az reá nézve üdvös, hasznos, előmenetelét előmoz- Eitó.

S álomország csak félt, de tenni ellene, de védekezni a készülő baj ellen nem volt bátorsága. Azért nevezték épen e szerencsétlen országot álomországnak, mert ott mindenki az igazak álmát aluszsza és a «Hej ráérünk arra még . . .» elvet követi. Nyitott szemmel figyelhették meg az eseményeket s senkinek sem jutott eszébe, hogy gáncsot találjon azokban a sértésekben, melyeben nap-nap után a trónörököse

részéről érte. Álomországban mindenki aludt s reá bízta jövendőjét a jó Istenre s megnyugodott mindabban, amit neki a trónörökös részéről nyújtottak. Szives mosolylyal fogadta el azt a fügét, melyet minduntalan feléje nyújtottak s nem talál semmi különösen lealázót abban, hogy a jövendő trónörököse egész esztendőn keresztül másik országa egyik tartományát szerencsélteti jelenlétével. Nem törődött azzal, hogy őhozzá csakis sas, meg egyéb vadászatokra jár s hogy az estélyeket, a társasági élet egyéb nyilvánulásait idegenekre pazarolja. Álomországban mindenki aludt. A miniszterek, a parlament, sőt az ország népe is. Álomországban a trónörökös, ha kedve ugv tartotta volna, még az emberek feje tetején is táncolhatott volna s járhatta a kállai kettőst, senki sem ébredett volna öntudatra. Mert álomországba mindenki puha, selymes ágyban aludt, hova semmi nesz, a külvilág rohanó robaja el nem hallasztott.

S álomországban igy ment ez évtizedeken keresztül és senkinek sem jutott eszébe csak egyszer is eltönődni azon, hogy tulajdonképen rendjén van ez a dolog s hogy igy kell mindennek történnie, mint ahogyan történik? S nem is történt semmi változás álomország életében, az emberek aludtak s a trónvárományosai, meg mindazok, kik körülette lebzseltek gúnyos mosolylyal ajkukon táncoltak továbbra is a fejük tetején, mintha igy lenne az megírva azokban a vaskos könyvekben, miket törvénykönyveknek, közjognak gúnyol az iskola s egyetem.

Szegény álomország, valóban sajnálnunk kellene, ha a valóságban léteznék, de igy ? Ki fog a mesés országnak keserű sorsán szomorkodni ?!

A gimnazisták kirándulása

vagy

az alkoholellenes küzdelem eredménye Losoncon.

A losonci gimnáziumban a múlt héten volt meg az Írásbeli érettségi vizsga. Emiatt az alsóbb 7 osztályban az előadások szüneteltek, amit a tanárok arra használtak fel, hogy tanitvánvaiknak egyet-mást az iskolán kivüli dolgokból is bemutassanak. Mert minden theorianál többet ér a gyakorlat. Ne vessék szemére a losonci iskolának, hogy nem az élet számára tanit.

Ezért tehát egyik nap megmutatták tanítványaiknak a Losoncon levő egyik gyárat, másik nap a másikat és a sikeren felbuzdulva, meg a gyárakból kifogyva, elhatároztatott, hogy a legközelebbi bemutatás a gácsi posztógyár lesz. F. hó 18-án történt meg ez a kirándulás. Értesülésem szerint vagy 200 diák és 6 tanár vett azon részt. A diákok között minden osztály képviselve volt. A 7 km-nyi utat vonaton tették meg. Gácsori megérkezve, megtekintették a parkot, a halastavat és épen a posztógyárat akarták volna megtekinteni, mikor az ég beborult és eső fenyegetett. Ettől a fenyegetéstől megijedtek. Ha már ázni kell, hát a megázás helyett inkább az elázást választották és a közeli vendéglőbe vonultak. Az Okoskodás nem is olyan rossz: megázásnál a ruházat mehet tönkre, ami anyagi kár; elázásnál csak a szervezet elientálló képessége és a szellemi képesség szenved, ez pedig nem baj.

A vendéglőbe be sem fértek mindannyian. A tanárok külön szobában helyezkedtek el. Egyikük gondoskodott arról, hogy a künnrekedt diákok is sörhöz-borhoz jussanak. Rövid idő múlva megindult az agyak alkoholisálása. Több mint két órát töltöttek a vendéglőben. Kivül ugyan nem esett, de belül öntözték magukat. A magyar kultúra nagyobb dicsőségére. A posztógyár megtekintése elmaradt, a terv kivitele alkoholba fűlt.

Ez a históriája a losonci gimnazisták gácsi kirándulásának. Hadd fűzzem ezen históriához az én megjegyzéseimet.

Losoncon 3 év előtt indult meg az alkoholellenes mozgalom. A mozgalom fejlődött, úgy hogy a két Good-Templar egyesületen kivül az „Első Nográdvármegyei Alkoholellenes Egyesület is működik, melynek alelnöke dr. Bodor Aladár gimn. tanár. Mutatja a mozgalom fejlődését az is, hogy legutóbb a gimnazisták között is alakult egy rendszeres alkoholellenes összejövetel dr. Illyefalvi Vitéz Aladár gimn, tanár vezetésével, mely rövid — alig két hónapi — fenállása óta nagyon szép eredménnyel működik, amennyiben több mint 40 V—Vili. osztályú diák tagja van, kik valamennyien igéretett tettek, hogy a szeszes italoktól egy évig tartózkodni fognak, kik igyekeznek mozgalmukba újabb társakat bevonni.

De az antialkoholista mozgalomtól eltekintve, egy közoktatásügyi miniszteri rendelet értelmében majdnem az összes tanárok kötelesek tanítványaikat az alkoholélvezet veszedelmeiről felvilágosítani. Mert köztudomású, hogy az alkohol a fiatal, fejletlen egyénekre különösen ártalmas és veszedelmes és azzal is mindenki tisztában van, hogy a szeszes italok élvezete a szellemi képességeket csökkenti. A gymnasisták még valamennyien fejletlenek és szellemi munkával foglalkozván jól működő agyra van szükségük. Ezt a tanár urak is jól tudják, alkalmam volt majdnem valamennyivel erről beszélni és ők maguk is hangoztatják, hogy a gyermekeket ily értelemben oktatják. Mégis, mikor arra kerül a sor, mikor meg van az alkalom, hogy demonstrálják, hogy szemléltető módon megmutassák, miképpen lehet a szeszes italok élvezetét, amelyektől való tartózkodást oly sokszor hangoztatták, elkerülni, megmutatták, ime, azt, hogy a tanár urak tanításait és oktatásait nem kell komolyan venni.

Dr. Bodor Aladár az „Első Nógrádmegyei Antialkoholista Egyesület“ alelnöke, ki legutóbb oly szép előadást tartott a munkásság és az alkoholismus viszonyáról, ki legközelebb Salgótarjánban szándékozik alkoholellenes előadást tartani, bár módjában lehetett volna a diákokat ellenőrizni és ez úgy is mint tanárnak, úgy is mint egy alkoholellenes egyesület alelnökének kötelessége is lett volna, ezt a kötelességét elmulasztotta és ezen kiránduláson mutatta meg, mennyi e lehet előadásait és ennélfogva természetesen őt magát is komolyan venni.

Phrasisokat hallunk eleget. Ezekből iskoláinkban mindenfélét tanítanak. Sok valláserkölcsös phrasist, még több hazafias szólamot, no meg egy kevés tudományt is. De leginkább azt, hogy azokat a tényeket, melyeket a tudomány megállapított, melyeket a mi iskoláinkban is tanítanak és

Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja

ENGEL MIKSA LOSONC,

cn