Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-21 / 16. szám

4. oldal.________________________________________LOSONCI ÚJSÁG__________________________________1910. április 21.

Felhívás. Losonc város tanácsa elhatározta, hogy a város monográfiáját meghatja. E végből felhívta a városi könyvtár gondnokságát, hogy a megfelelő előkészületeket tegye meg. A gondnokság készséggel tett eleget a felszólításnak és azért bizalommal fordult úgy egyesekhez, mint testületekhez, hogy ha a város történetére nézve bizonyos adatokkal rendelkeznek (okmányok, könyvek stb.), azt a könyvtár gondnoksága elnökének címére (Kovács Ferenc, kir. tan. körjegyző) juttassák el, mely lemásolás vagy a megfelelő adatok felhasználása után köszönettel fog visszaszármaztatni.

Ostrom a községháza ellen. Divényorosziból jelentik, hogy f. hó 4-én éjjel a községháza ellen, amelyben a körjegyző lakása is van, ismeretlen tettesek támadást intéztek. Az épületet megrongálták, kőzáport zúdítottak rá, sőt vadászfegyverből az ablakokon belövöldöztek. A csendőrség a legerélyesebb nyomozást indította meg s remélhető, hogy rövidesen kézrekeritik a tetteseket.

Magántisztviselők Nyugdijbiztositása.

Az idén megejtendő népszámlálás kapcsán a Magántisztviselők Országos Szövetsége tette az első előkészítő lépést a kötelező nyugdíjbiztosítás felé : a magán tisztviselő-osztály élethelyzetének pontos statisztikáját vette célba. Ezen nagyfontosságu előkészítő munkálat elrendelése végett a Magántisztviselők Országos Szövetsége felterjesztéssel fordult a kereskedelemügyi minisztériumhoz és arra az esetre, ha az állam azt saját közegeivel nem végeztethetné, a maga közbenjárását ajánlja fel megfelelő erkölcsi és anyagi támogatása mellett. Az országban ez a mozgalom mindenütt lelkes helyesléssel találkozik és a Losonci Magántisztviselők Egyesülete is az eszmét pártoló felterjesztést küldött e napokban a minisztériumhoz. Remélhetőleg lesz sikere ez akciónak.

Bányaadományozási ünnepély. A Rappromhányi kőszénbánya vállalat f. hó 21-én tartja bányaadományozási ünnepélyét a bányatelepen.

Kié a pénztárca ? A Pintér-féle müvészestélyen — bizonyára tévedésből — valaki egy pénztárcát helyezett el a felsőkabátomban. A tárcában van egy százkoronás és kisebb mennyiségű aprópénz. Igazolt tulajdonosa átveheti Brunovszky Rezső tanitóképző-intézeti igazgatónál.

Postarablás kísérlet. Lónyabányáról irja tudósítónk : E hó 8-án ismeretlen tettesek kiásták a postaépület falát s az ott elhelyezett Wertheim szekrényt kiakarták emelni. Hudy Ilona postamesternő azonban idejében észrevette a betörők szándékát s a szomszédok segítségével ellenük fordultak. A tettesekre Liska Lajos szabómester revolverből többször rálőtt, azonban sikertelenül, mert a betörők elmenekültek. A betörők tehát a fal kiásásán kívül, több kárt nem okoztak.

A Polgári Kör estélye A várakozáshoz fűzött remények beteljesedtek, a Polgári Kör f. hó 16-iki táncmulatsága, a kör jellegéhez méltó keretben, igazi családiassággal, jó kedvben s vig hangulatban folyt le. Ha arányokról akarunk beszélni, akkor el kell ugyan ismernünk, hogy a mulatság a kör nagyszámú tagjaihoz mérten nem a leglátogatottabb mulatság volt. Azután ha a táncmulatság igazi célját, a társadalmi érintkezés valódi feladatát vesszük zsinórmértékül, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mulatság a legnagyobb sikerrel zajlott le. Éberszemü, figyelmes rendezőség vezette a mulatságot. A hölgyeket Ízléses táncrenddel tisztelte meg a rendezőség. Az estély védnöknői közzül megjelent Bulyi Jánosné, füleki Kohn Józsefné és Losonczi Sándorné. A város honorációjai közül is igen sokan jelentek meg a mulatságon. A mulatság oly sikerrel végződött, hogy már igen fenn volt a nap, amidőn vig muzsika mellett még parázs tánc állott a nagyteremben. Az estély sikere a vigalmi bizottság vezetőségét dicséri, akiknek élén Losonczi Sándor, Zorkóczy Ede és Kristóff Sándor állottak. Elismeréssel emlékszünk meg Fekete István építészről, aki a terem díszítése végett személyzetét díjtalanul bocsátotta a rendezőség rendelkezésére.

Az ábelfalvai tüzkárosultak részére a következő adományok folytak be: Szlancsik Bogyoszló Ábelfalva 50 K, Fogyasztási szövetkezet 25 K, Bodiczky Lajos Nádas 6 K, Wohl Hermann cég Losonc 20 K, Heksch József cég 20 K, Niernsee József 20 K, Sternlicht Samu 50 K, Sternlicht Lipót Ábelfalva 50 K, Nográdmegyei Népbank 25 K, Losonci Takarék és Hitelbank 25 K, Buday Plichta Kornél Gács 10 K, gróf Forgách Antal Patakalja 20 K, Török Zoltán 20 K, Wohl R. Adolf 20 K, Herczog Ignác 10 K, Rittinger Pál 2 K, Havas Gyula 10 K, Szilassy Béla 5 K, Skripényi János Gács 2 K, Gácsi járási Takarékpénztár 10 K, Kiszely János Turmező 2 K, Lovász Árpád 5 K, Lengyel Gábor Felsőtisztás 5 K, Bory Sándor 2 K. Parlagosi ág.

h. ev. egyház 10 K, Kujnis Gyula 20 K, Rittinger József 5 K, Rittinger Testvérek utóda cég 10 K, Turmező községi gyűjtés 24 K 40 f., Perényi Jolán Ábelfalva 2 K, Koczinkó Lenke 2 K, Szlesbóczky Vilma 4 K, összesen mai napig 491 K 40 f. Az adakozókat nemes tettük dicséri.

A losonci róm. kath. Nőegyesület f. hó 17-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Rittinger Pálné elnöklete alatt. A szép számmal egybegyült egyesületi tagok örömmel hallották Laczek Gyula titkárról, hogy az egyesületnek 254 rendes, 29 alapitó és 2 pártfogó, összesen 285 tagja van. Az elmúlt 1909-iki évben 10 hónapig 7 és 2 hónapig 9 szegény asszony részesült az egyesülettől 265 K segélyezésben. Az iskolás gyermekek otthonában 22 tanuló kapott ebédet 411 K 84 f. kiadással. Karácsonykor az egylet 85 K áru téli ruhát, cipőt, csizmát stb. osztott ki a szegény gyermekek közt. Összegezve a segélyezést: 761 K 50 fillért tesz ki. Valóban nagy áldásnak kell tekintenünk a jótékony egyesületet, mely annyi szomorú könnyet törül le és annyi örömkönnyet csal ki a segélyezettek szemeiből.

Női kalapok alakitása és díszítése. Kellemes hirt közlünk a hölgyközönséggel. Friedrich Mariska elsőrangú fővárosi divatárusné, Budapest, VI. Vörösmarty utca 73 , a legutolsó divat szerint, olcsón és gyorsan diszit, alakit bármiféle női kalapot. A hölgyközönségnek nem szükséges a fővárosból uj kalapot venni, a legrégibb kalap is vadonat uj kalapként, ízlésesen, fővárosiasan díszítve kerül ki műterméből. Elegendő pár magyarázó sor kíséretében a kalap beküldése. Levelekre készséggel és díjmentesen válaszol.

Öngyilkosság. Fülekpilisről hozzák a hirt, hogy a múlt hét szerdáján Lukács Imre odavaló községi kovács felesége a kútba ugrott s ott halálát lelte. Tettét gyermekágyi lázból származó eszméletlen állapotában követte el.

Elszámolás. A Polgári Kör f. hó 16-án tartott mulatsága alkalmából felülfizettek, illetve jegyeiket megváltották: Rakottyay György és neje 50 K, füleki Kohn József 25 K, Buiyi János 20 K, Losonczi Sándor 15 K; 10 koronával: Kálmán József, Kujnis Gyula, Klamarik Danó, Sacher Gusztáv, Török Zoltán, Wohl R. Adolf, Schmeichler Alfréd, Kuhinka Géza és Tarján Ödön; 8 koronával: Farkas Zoltán ; 6 koronával: dr. Vályi Béla és Gazdik Endre ; 5 koronával: Rohoska Lajos, dr. Lévai Lajos, Sörös Béla, Hubay Jenőné szül. Gróf Cebrián Róza, Hofbauer Lajos, Einetter József, Zvod i Ferenc, Weisz Lajos (Vilke);

4 koronával : özv. Pokorny Edéné; 3 koronával:

Alexy Nándor, Gaál Balázs, Szabó Kornél, Duboviczky Károly, Rakottyay Zsigmond, Dortsák Lajos, Zadubán Gyula, Wolf József, Gajdos Gyula, és Kovács Ferenc; 2 koronával : Draskóczy

József, Halyák Lajos, Rácz Izor, Kármán Zsigmond, Barna Sándor, Läufer Jenő, Engel István, dr. Kuffler Pál, Iilés Károly, Winkler Anna, dr Plichta Soma és özv. Szigyártó Sománé; 1 koronával: ifj. Sesztina István, Nagy Sándor, Dávid Zsigmond, Sesztina István, Váradi József, Kardos Béla, Himmler Zsiga és N. N. Az estély összes bevétele volt 577 kor. kiadás 258 k. 99 fill., maradt tiszta jövedelem 318 kor. 01 fillér. Lapzárta után még a következő felülfizetések érkeztek: Kimer József 10 K, Gellén Endre 6 K, Biszkup Lajos

5 K, Scherer Lajos 3 K és Sacher Soma 2 K, mely összegekkel a tiszta jövedelem 344 K 01 f-re emelkedett. A jótékony célra teljesített szives adományokért ezúton is hálás köszönetét mond az elnökség.

A tavasz és az emberek. Szinte hihetetlen, hogy milyen összefüggésben van a tavasz az ember egészségével. Ezt a tényt a legújabb orvosi kutatások állapították meg, még pedig a növényvilág fejlődéséből. Kimutatták ugyanis, hogy a növényzet fejlődése összeköttetésben van a növényzetben sokkal nagyobb mértékben keringő vérrel. Mert igenis, a növénynek.rendes lélegzése és vérkeringése van, éppen úgy, mint az embereknek. És most már könnyen érthető, hogy tavasszal a beteg emberek vérkeringése nem jó, bágyadtak, fáradtak lesznek. Ezé.t fordul elő a legtöbb betegség tavasszal. Ezen szenzációs témáról érdekesen ir dr. Kovács Izsó, az ismert fővárosi hemopata orvos, most megjelent könyvében, melynek cime: „A vérgyógyitás és eredményei.“ Csak nemrég jelent meg e könyv, már is több ezer példányban fogyott el. Felhívjuk olvasóink figyelmét e könyvre, mert abban minden ember utasítást talál, hogy hogyan óvhatja meg egészségét és elvesztett egészségét milyen utón szerezheti vissza. A könyv ára fűzve egy korona, díszes kötésben két korona. Megrendelhető minden könyvkereskedésben és a szerzőnél: dr. Kovács Izsó orvosnál, Budapest, V., Váci-körut 18.

Ez is ünnep volt?

Tíz nap előtt ünnep lett volna. Április ll-ike. Némely kalendáriumban vörös betűkkel is volt jelezve ez a nap. Mert hát a törvényben úgy vagyon megírva, hogy „nemzeti ünnepnek kellett volna lenni. ‘ Igazán irónia ! Az ország azonban most is szürkén, hétköznapi köntösben élte át ezt a napot. Nem sodort magával bennünket az utcák tömege. Nem lobogott egyetlen „önkéntes“ zászló és nem látta senki azt a vasárnapias sétát, melylyel a kis polgár családja színessé, hangulatossá, meleggé szokta tenni az ünnepnapokat. Pedig törvény parancsolja, hogy ünnepeljünk. A törvényt megtartani polgári kötelesség. Szó sincs róla — ha azt rendeli a törvény, hogy csukjuk be a boltot, hát biz, azt be kell csukni: ha rendeli, hogy ne dolgozzunk, hát nem dolgozunk. Valaminek a tevését vagy elhagyását megrendelheti a törvény. De a rendelet csak szemmel látható, kézzel fogható külső hatásokban nyilvánuló dolgokra terjed ki. Az érzelemvilág kívül esik a kodifikált törvények mesgyéjén. Örömet, bánatot, kegyeletet, emlékezést, ragaszkodást a törvény nem tud ráparancsolni senkire.

Ezt az egyszerű igazságot nem fontolta meg a törvényhozás, mikor április ll-ikét nemzeti ünneppé avatta. A megfontolás eredménye egy ünnep, amely nem ünnep; tehát egy nyilvánvaló hazugsága a magyar közéletnek.

Ha erkölcspolitikai kára nem lenne ennek a hazugságnak, fölösleges volna vele foglalkozni. Ott maradhatna a törvénykönyvben egy csalárd kormányzati rendszer intő emlékjele gyanánt. De ime, a törvényt leléptetik a könyves-polcról és életet kívánnak számára az élettől. A középületeken zászló lengett, a hatóságok templomba vonultak ; az iskolák szüneteltek.

Az állam tehát ünnepelt. Mit ? Megmondja a törvény és annak indokolása. Hazánknak a közszabadság ereje által létrehozott újjászületését ünnepelte a magyar állam. Hogyan? Hát a hadsereget, mely leginkább kell, hogy szeresse a hazát, mert nemcsak él a hazáért, de hivatásszerüleg meg is hal érte: nem érdekli a haza világtörténelmi átalakulása ?

Ki hallotta az ágyuk dörgedelmes szavát és a fegyverek csattogását ? Ki látta az ezredek diszfölvonulását ? Dobpergést, sortüzet, zeneszót, tündöklő csákókat, ragyogó huszárcsapatokat, dübörgő ütegeket kicsoda vett észre tiz nappal ezelőtt a magyar állam ünnepén ?

Hiszen ez az ünnep törvénybe van foglalva ; eldobni, letagadni nem lehet. A király szentesítette. Ez nem a szegényes, magára hagyott, lenézett magyar társadalom siralmasan bankettező és hatóságilag számba nem vett ünnepe, miként március

15-ike, vagy Lajos napja, avagy egy honvédszobor leleplezése. Itt már a magyar állam jelenik meg a maga fönségével, hatalmával, tekintélyével és hivatalos szerveivel.

Igen: szerveivel. Tehát a hadsereggel is. Vagy tán az nem szerve az államnak ? Hát akkor micsoda? Kívülálló hatalom? Vagy megszálló sereg ? Mennyi rejtély, mennyi visszásság, mennyi megaláztatás ebben a rövid kérdésben !

Jobb lesz azt a törvényt igazán eltörölni, mint ehhez hasonló gondolatokat ébreszteni az adófizető polgárban. Inkább ne legyen törvényes nemzeti ünnep, mint hogy ilyen legyen! Hagyjátok meg csalódásainkat, ha a valóság ilyen gyötrő. Engedjétek át nekünk ártatlan játékszerül március 15-ikét, hogy zavartalanul meríthessünk reményeket a nagy múltnak legendás köréből. Ne fosszatok meg hivatalos szertartással felséges eszményeinktől.

Micsoda átok sújt azzal a végzettel, hogyjaz érzelemvilágban más istenei legyenek az államnak, mint a társadalomnak ? Mi akadályozza meg a nép szivének összeforradását a hatóságok akaratával ? Kicsiny és magárahagyott fajunk hogy bírja meg a nemzeti léleknek ezt az állandó zavarát ? Az érzelmi egyensúlynak ez a mesterséges fölbontása nem biztos utja-e a végelgyengülésnek ?

Az iskolázás szünetelt s • tanulóifjúságunk arról hallott magyarázatot, hogy a nemzet ünnepel. Otthon pedig nyitva lelte az üzletet, munkálkodást lát a műhelyben, az Íróasztalnál, a szántóföldön. Semmi nyoma az ünnepnek : sem a hangulatban, sem a külsőségben. így jön létre az ellentét a tanítás között. Nemzeti ünnep — a szülők és cselédek ünnepe nélkül! Mi az ? Ha a haza ünnepe csak ennyire fontos, akkor mi hát az a haza ?

Másfelől látja a valódi népünnepet március 15-én. Erről neki a tanár ur nem beszélt. Ebben a hivatalos státus nem vett részt. Miért ? Hát a tanár ur igazsága ellenkezik a közfelfogás igazságával ? És a hivatal ... mi az ? A nép ellensége ?

Mindenképpen hazug ez az ünnep. El kell azt törölni, vagy át kell adni a feledésnek, mert hazugsággal jó honpolgárt nevelni nem lehet.