Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-13 / 15. szám

4 _______________________________________„H U S V E T“ Hasznos tudnivalók. A jó emésztés a jó fogaktól függ. Rég tudott egészségi szabály az, hogy csak a jól megrágott eledeleket képes az ember megemészteni. Még a legerősebb gyomor is tönkre megy, ha számára fo­gainkkal a táplálékot jól meg nem rágjuk, s a leggyöngébb gyomor is rendbe jön, ha kellően megrágva jut bele az étel. A táp­lálék megrágása, felaprózása — téppé ala­kulás nagy mértékben elősegíti azoknak a gyomorban szükséges oldását és a gyo­mornedv is könnyebben hozzájut annak minden részecskéjéhez. Éppen a szerve­zetben legszükségesebb cukor és keményítő 50-100-szor nagyobb mértékben válasz­­tatik ki a jól megrágott ételekben, mint csak a nagyobb lenyelt falatokban. Természetes, hogy fájós fogakkal, hiányos fogsorral ezt az erős munkát elvégezni nem bírják, — még kevésbé, ha a pót, illetőleg müfogak céljaiknak meg nem felelnek. S igy a szervezetet, a gyomor megterhelése miatt s nem megfelelő funkciója miatt nem pótolja a kor és munka általi vesztességekcrt. Az illető vérszegény, satnyabeteg lesz — mely bajok oka csaknem mindég a beteg és hiányos rágó műszerekben leli oká'. Azonkívül a romlott, büdös fogakban hem­zsegnek a baktériumok, melyek a még meglevő egészségeseket is megfertőztetik, s az ily megfertőzött szájból lenyelt étel is károsan hat az egészségre. „Egy nő, akinek szép a foga, sohasem rút“ mondja Jean Jaques Rousseau, a nagy Író. Minden életkorra, gyermekeknél és fia­taloknál is bevállik e mondás igazsága. Lehet bármi bájos egy ifjú, vagy fiatal nő, az egész varázs elmúlik, ha nevető szájá­ban hibás és betegségektől elrutult fogakat pillantunk meg és lehellete a romló szájtól bűzős. Külföldön már minden városban sőt falu­ban is, felismerve az ép fogaknak az álta­lános egészségi állapotra való nagy fontos­ságát, az állam állíttat fel oly fogorvosi in­tézeteket, melyekben a lakosság fogai ke­zeltetnek és a hiányzók pótoltatnak. Sok esztendős tapasztalat, számos esetben való gyakorlat, lelkiismeretes gondos kezelés, a legjobb hozzávalók kellenek ahhoz, hogy valaki az egész szervezet kapuját, a szájat rendbe tudja hozni. Nálunk ez irányban ál­lamilag még nem történt semmi. Csak egyetlen oly intézettel biruuk a fővárosban, mely a minisztérium által kitüntetve, lehe­tővé teszi a középosztályoknak is fogaik megtartását, beteg fogaiknak meggyógyitását és a hiányzó fogaknak pótlását. Országszerte ismeretes ezen a téren év­tizedek óta dr. Batizfalvy István egt. tanár, m. tb. főorvos igazgatása alatt álló, csak külön e speciális célra berendezett és veze­tése alatt álló Fogorvosi Intézete (VII., Károly körút 3. szám), melynek megfelelő egészségügyi és szakberendezése bármely külföldi állami intézettel felveszi a versenyt, sőt azokat felül is múlja. Évek óta, mindég csak e szakmával foglalkozó műtői — gyor­san, lelkiismeretesen és a mire a fősuly van fektetve fájdalommentesen hozzák rendbe mind műtői, mind müfogászati irányban a beteg száját és a hibás, fájós fogakat, miről nehány százezer kezelés sikere tanúskodik. Hasznos háziszerek készítése. 1. Aranyozó oldat fémek és fa aranyozá­sára, 20 rész aranychlorid. 60 rész ciankálium, 100 rész viz, 5 rész borkő, 100 rész isza­polt kréta. Mindezt jó összekeverjük, az aranyozandó fém- vagy fatárgyat eceteszen­ciában jól megiisztitjuk, megtöröljük, aztán 1 drb gyapjurongyot belemártunk az elké­szített aranyozó folyadékba és egyenletesen rádörzsöljük. Nagyon szép fényes lész és sohasem log megfeketedni. 2. Folyékony bronz. 10 rész fuchsint, 5 rész anilinbort 100 rész 95 százalékos alkoholban viz fürdő fö­lött feloldunk, aztán 5 rész benzoesavat adunk hozzá és az egészet addig főzzük, mig a keverék zöld színe világosbarna bronzszinbe megy át. Akkor a már ecet­savban megtisztított tárgyakkal úgy járunk el, mint azt az 1 szám alatt. 3. Deritőpor {bor, likőr, ecet stb. tisztítá­sára, 10 kilogram albumin, 100 grm borkősa­vas nátront 170 grm timsó, és 23 kilogram 300 grm kloramonium. Használat előtt a deritőport egy kis forró vízben feloldjuk és csak aztán tesszük a szükséges mennyisé­get a folyadékba. 4, Élesztő komlóval. Egy jó marék komlót 1 liter vízben ad­dig főzzünk, mig egészen szétíő, akkor bele­­ütünk egy tojásfehérjét, jól elkeverjük benne, 25 deka búzalisztet teszünk hozzá és 1 de= ka porcukrot, aztán addig gyúrjuk mig tész­ta lesz belőle, akkor nyújtsuk ki laposra, vagdaljuk el kockákra és (minél hamarabb, annál jobb) szárítsuk meg a napon. Ha tö­kéletesen kiszáradt, zacskóba rakjuk és sü­téskor egy, esetleg két táblát feloldunk langyos vízben, annak a levével csinálják a kovászt. Ez az élesztő nagyon sokáig eláll. 5. Fénymáz {fekete bőrcipőkhöz.) 3 kilogramm csontszenet, 160 deka dex­­trint, húsz deka timsót, 240 deka melasz­­szal, 1 kilogramm faecettel, 30 deka facla­­jat és 85 deka angol kénsavat, miután ezt is jól elkevertük eltörtük benne, dobozok­ba rakjuk meleg helyre tesszük, hogy a fe­lületük simuljon el, ha elsimult, szellős helyre visszük hogy szikkadjon meg. Igen jó fényesítő. Ha kisebb menyiségben akar­juk készíteni, mindennek negyed részét vesszük. Humor. Az orvos tanácsa. Egy vidéki színtársulat jelentéktelen baritonistája beállít az orvosához és megvizsgáltatja szegény rekedt torkát. Kérdi az orvos szokott-e dohá­nyozni. — Szenvedélyesen. Az. orvos a fejét csóválja. — Kedves barátom, — szólt aztán komolyan. — Ez igy nem megy to­vább. Választania kell! Vagy lemond a dohányzásról, vagy lemond az ének­lésről. — Borzasztó! Mit csináljak, doktor?... Ön mondja meg, mit csináljak. Az orvos rövid gondolkodás után felel: Én azt ajánlom . . . dohányozzék tovább. Logikusan. Édes papa, sokat eszik az oroszlán ? — Sokat. De a farkas az épen elég egy orosz­lánnak, ugy-e ? — Valószínűleg, — A farkasnak pedig elég, ha meg­eszik egy rókát, ugy-e papa? — Igen, igen, eredj játszani. — A rókának elég egy vércse és a vércse beéri egy verébbel, nem igaz ? — De igaz, csak eredj már! — Egy póktól jóllakik a veréb — Menj már fiam! Mindjárt papa, — a pók beért egy légygyei, a légynek pedig elég egy kis méz? — Hogyne, hogyne! Hát nem lehetne az oroszlánt egy kis mézzel etetni és . . . — Ha azonnal el nem takarodol, pofonváglak! Szégyenlős. De, kérem, nagysád, ha nem tetszik megmondani, hogy mit paran­csol, lehetetlen kiszolgálnom és még ki is kapok a főnökömtől . . . — Ké . . . kérem fehérneműt sze­retnék, de nem . . . inget . . . sem szoknyát ... Es nem is felsőt . . . — Ah, úgy?. .. Selyemből tetszik, vagy batisztból? A legjobb hely. Soha Magyarországon annyi verses könyv nem jelent meg, mint mosta­nában. Mindenki költő manapság, még az egész fiatal ur is, akiről itt szó lesz és aki állandó udvarlója egy nagykeres­kedő leányának. Egy kilesett párbeszédüket elmond­juk itt: — Megkapta a levelemet? — kérdi suttogva az ifjú. Meg. Elégette?- Nem, eltettem. — Az istenért! A szülei még meg­találják valahol. — Ne féljen! Olyan helyen van, ahol senki sem keresi. — Milyen helyen ? — A maga verseskötetében. Helyes ktrdés. A törvényszék elnöke az egyik asz­­szony-tanutól egyszer szórakozottan azt kérdezte (a férfinak föltett kérdések mintájára gondolva :) Volt-e a katona? A néne szemérmetesen lesütötte a szemét: — Hasztalan is tagadnám, ami igaz, az igaz: volt. De most csak egy tűz­oltóval élek.

Next

/
Thumbnails
Contents