Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-03-31 / 13. szám
1910. március 31. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. de többnyire kevesetérő jelöltet keresni, mikor itt közöttünk él a polgári megtiszteltetések teljességében álló oly kiváló férfiunk, aki velünk érez és aki ennélfogva a leghübb tolmácsa lehet a mi érzelmeinknek és kivánalmainknak. Éljen tehát Kujnis Gyula képviselőjelöltünk! A jelölt támogatása Azon alkalomból, hogy Kujnis Gyulát, a losonci Ipartestület elnökét képviselővé jelölték, az Ipartestület alelnöke ezen örömhírről az alábbi táviratban értesítette az Iparosok orsz. politikai szervezetét: Iparosok orsz politikai szervezete BUDAPEST VIII., Német-utca 22. Az iparosok országos politikai szervezete kivánalmait lelkében viselő Kujnis Gyula helybeli iparost, ipartestületi elnököt a mai napon 48-as Kossuth-párti programmal a losonci választókerület függetlenségi párt végrehajtó-bizottsága egyhangú lelkesedéssel jelölte. A helybeli iparosság nevében kérem a központ támogatását. Hodlik Imre ipartestületi alelnök. Az u. n. munkapártból. A losonci munkapártiak sok meghiúsult kísérletezés után még most is csak miniszterek és államtitkárok között kutatnak. Megint találtak egy államtitkárt Teleszky János személyében, akinek felkínálták a kerületet. Teleszky még nem határozott, azonban ha megismeri az itteni viszonyokat és a hangulatot, akkor bizonyára visszautasítja a jelöltséget. Egyebekben a losonci munkapárt ma délután tart egy bizalmas értekezletet a Vigadóban. A balassagyarmati kerületben f. hó 23-án alakult meg a munkapárt. Eddigi működése csupán a Justh-párt elleni tüntetésben s Khuen és Tisza grófoknak küldött hízelgő táviratokban merült ki. Füleken husvétvasárnapján délután öt órakor alakult meg, illetve akart megalakulni a munkapárt. Az alakulas nagy fiaskóval végződött A füleki polgárság csaknem teljes számmal megjelent az ülésen és várta a történendőker. Öt órakor Kuffler Ede nyitotta meg az ülést s teljesen rossz magyarsággal beszélve, Büchler Miksát ajánlotta korelnöknek. Szavait azonban iszonyú abcugolás, le vele, ki kell dobni s ehez hasonló szavak követték. A korelnök szóhoz sem juthatott. A munkapárti főkolomposok hiába csitították a teljesen független érzelmű polgárságot, nem lehetett velük bírni, mert azok csak abcugolták őket es a 48 at éltették. Majd rázendítettek a Kossut'n-nótára s mindnyájan állva s kalaplevéve énekelték el. Ezután 48-as kortesnótákat énekeltek s miután a munkapártiak csak nem akartak eltávozni, kivo nultak a Kossuth-nóta hangjai mellett. Utánuk teljesen üres lett a terem ; mindössze 15-en maradtak ott, akik azután meg is alakították most már a pártot, még pedig úgy, hogy majdnem minden szavazati joggál biró tagra esett egy tisztség. Diszelnök Büchler Miksa; elnök Kuffler Ede, jegyző Rabin Árpád, vagy három alelnök és négy bizalmi férfi. így fest tehát a füleki munkapárt. A magyar iparosság kívánalmai. Négy évtizednél hosszabb időn keresztül ígérték politikai pártok és változó kormányok a magyar ipar támogatását, a magyar iparosság sorsának javítását anélkül, hogy óhajaink, kívánalmaink teljesültek, helyzetünk jobbra változott volna. A közjogi kérdések foglalták el az elméket a közéletben s ennek az irányzatnak ipar és iparosság adta meg az árát elsősorban, de megszenvedte azt következéseiben egész közgazdasági életünk. Most újra a választási urnák elé hívják a nemzetet. Itt van az ideje, hogy a magyar iparosság megállapítsa a maga kivánalmait, tömörüljön azok mellett és csakis olyan képviselőjelölteket támogasson a szavazatával, akik eme kívánalmakat a magukévá teszik s azok érvényesítése érdekében közremunkálni készek. Azért a munkaadószövetségek kiküldöttei által Kolozsvárott tartott nagygyűlés bizottsága és az Ipartestületek Országos Szövetségének bizottsága együttesen megalakította az iparosok országos politikai szervezetét azzal a céllal, hogy az iparosérdekek hatékonyabb parlamenti képviseletét kivinni igyekezzék. Ehhez képest legsürgősebb és legfontosabb kívánalmainkat az Ipartestületek Országos Szövetsége által megállapított akcióprogramm és a kolozsvári nagygyűlésen hozott határozatok figyelembevételével a következőkben összegezzük : Hogy a magyar iparosság számánál és súlyánál fogva a közügyekbe megfelelően befolyhasson, tiszteletbe tartva az iparos-gyűléseknek e tárgyban hozott határozatait, kívánjuk a választójognak nemzeti és demokratikus alapon való oly irányú kiterjesztését, hogy minden önálló iparos választó legyen. Az ipari fejlődés Magyarországon másként nem képzelhető, csak ha a fejlesztés eszközeiről Magyarország maga rendelkezik, kívánjuk tehát Magyarország önálló gazdasági berendezkedését, vagyis az elkülönített vámterületet és az önálló magyar nemzeti bankot. Kívánjuk, hogy az igy berendezkedett állam az ipar fejlődését a közigazgatás minden eszközével támogassa. Ezért követeljük a hatósági védelmet a magyar ipar részére, a kontárkodás megakadályozását célzó rendeletek végrehajtását és uj, megfelelő rendelkezéseket avégből, hogy legalább a tisztességtelen versenynek ezen módja ellen védve legyünk. Követeljük általában az ipari közigazgatás egyszerűsítését; követeljük, hogy az összes iparoskormányzati szervekben, aminők: az ipartanács, iparoktatási , közlekedésügyi tanács, vámügyi nak van egy szonettje, melyben leírja, milyen színük van az egyes hangzóknak. És ez is, mint a ma már oly gyakori hasonló különcségek, jogosak, mivel őszinték és egyes betegesen ideges emberek csekugyan érzik a hangok színét, az illatok zenéjét és viszont. Jogosak pedig legfőképen azért, mert olyan hangulatárnyalatokat, olyan finomságokat fejeznek ki velők, aminőkre a régi durván egyszerű eszközökkel a legnagyobb művész is képtelen. No és azután sok kirohanást intéztek a modernek ellen amiatt, mert hogy hazafiatlan a költészetük. Hogy úgy fejezzük ki magunkat, ez sem felel meg a valóságnak. Ó, az bizonyos, nem a parasztokat tartják a legküiönb embereknek, bár fájdalommal lázadnak fel a munkásnép keserves nyomora miatt; az is való, hogy nem a magyart tartják a világ legműveltebb, legboldogabb nemzetének, sőt keserű önkinzással korholják az elmaradt magyarságot. De ki meri mondani ezért, hogy nem jó magyarok? ki meri mondani Berzsenyire, Széchenyire, Petőfire, Vajda Jánosra, hogy nem jó hazafiak, pedig ők is ugyanezt tették ?! Ilyesformán áll a többi vád is, például az, hogy erkölcstelen a modern költészet. Dehogy az. Csak őszinte És utóvégre ma más az erkölcs, mint azelőtt: józanabb, okosabb. De ehelyett milyen erővel szólal meg az uj poézisban a városi ember, a proletár, az esztéta érzésvilága ! mily szoros kapcsolatban vannak a modern költő legegyénibb érzéseivel a városi élet mozzanatai, züllése, a társadalmi átalakulások (»A föld meg a város«)! a nemzeti fájdalmak is milyen megragadó, lélekkavaró lírává lesznek egyik-másik költészetében (Bodor)! Bizony nagyérdemű közönség, több elfogulatlanság, megértőbb elmerülés kellene az önök részéről és mindjárt több szépséget találnának a modern versekben. Tagadhatatlan, több önkorlátozást, nyugalmat várhatunk el a költőktől is. Ilyen verset pl. nem szabad irni: Unalom. Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalamon. Faricskálok lomhán egy dalon. Én. Én, én, én. S magam vagyok a föld kerekén. (Tóth Á.) Aminthogy nem volna szabad a költészetnek a művészetek főleg a festészet területére olyan mértékben átcsapni, ahogy ma teszi. (Babits, Balázs.) Le kellene vetnie azt a sok beteges különcséget, amely többnyire csak a nyárspolgári ízlés vaditására szolgál. Egészségesebbnek, tisztultabbnak, nemzetibbnek kell lennie (ilyen pl. Bodor költészete) és szemelláthatólag közeledik is mindehhez a modern poézis, hiszen az a forradalmár különcködés csak a kezdők önerősitő dacolása volt az ellenségekkel szemben. És ekkor győzni fog, mert győzni kell. A'—s A—r. tanács, stb. a kézmü-iparosságnak is megfelelő képviselet biztosittassék. Követeljük egy jó, a hazai viszonyoknak megfelelő ipartörvény sürgős megalkotását a képesítés elvének minél teljesebb kiépítésével. Ezt a törvényhozási és az ebből folyó egyéb közgazdasági intézkedést nyomon kell követnie a törvényhozás olyan intézkedésének, mely a munkaszabadságot teljes mértékben biztosítsa és garanciát nyújtson arra nézve, hogy fönálló szerződések ideje alatt uj követelések címén sztrájkok létrehozása büntető utón toroltassék meg. A dolgozni akaró munkás bántalmazása, a munkából való kiemelése stb. szintén büntető megtorlás tárgya legyen, egyébként azonban a sztrájkjog védelmi fegyverül meghagyható. Követeljük az ipari pöröknél a szóbeliséget, a bírósági eljárás egyszerűsítését, gyorsítását és olcsóbbá tételét. Követeljük, hogy a magyar államvasutak hálózata a külfölddel, különösen az erdélyi határokon át való kapcsolatok révén kiegészíttessék; hogy az államvasutak teherszállítási tarifája olyképen reformáltassék, hogy az az ipari termelést hathatósan előmozdítsa, uj iparágak létesítését lehetségessé tegye, kívánjuk a közlekedési eszközök kiterjesztését, a vizierők kihasználását ipari célokra. Követeljük, hogy a gyorsabb közlekedés lehetőségétől a szegényebb iparos ne zárassék ki s ezért a gyorsvonatokhoz is harmadik osztályú kocsik kapcsolandók. Követeljük az iparosképzés helyesebb irányba terelését, elegendő számú gyakorlati irányú ipariskola létesítésével. Követeljük a tanoncképzés kötelezővé tételét gyárakra kiterjedőleg is és elegendő elemi iskola felállítását, hogy az iparospályára lépő ifjúság élte 12. évében az irás-olvasásban jártas lehessen. Ezzel párhuzamosan követeljük a kisipar technikai és kereskedelmi fejlesztését, mestv rtanfolyamok és technológiai intézetek rendszeres föntartásával úgy a fővárosban, mint a vidéken. Követeljük, hogy Magyarország ipara a közösügyi szállításokban a kvóta arányának megfelelő százalék szerint részesedjék s az összes közszállitásokban a kis- és középipar is megfelelő arányban részesittessék és hogy erre nézve a kisiparosok érdekében megfelelő könnyebbitések (szakmák szerinti munkavállalás, óvadékkönnyitések, a számlák gyors elintézése) biztosíttassanak. Követeljük az iparosok termelő-, hitel- és egyéb szövetkezeteinek hathatós támogatását és az állam segítségét a szövetkezeteknek szakmák szerint való tömörülése és országositásának biztosítása körül. Küveteljük a vásárügy rendezését akképen, hogy a vásári jogosítványok a regále módjára rnegváltassanak ; a házalás fokozatos megszüntetését és a fegyenc-ipar kérdésének olyan megoldását, hogy a letartóztatási intézetek az adófizető iparosoknak jogosulatlan versenyt ne támasszanak. Követeljük a munkásbiztositásról szóló törvény sürgős módosítását s ez alkalommal az egész rendszer egyszerűsítését, a pénztári tisztviselőknek a munkás- és munkaadó-mozgalmakban leendő részvételétől eltiltását, a pénztári önkormányzatban a tényleges paritás keresztülvitelét, az épitő-ipari baleseteknek a fölosztó-kirovó rendszerbe való áttéletét. Követeljük egy a mai kor igényeinek megfelelő iparosnyugdij- és rokkant-törvény létesítését olyképen, hogy az minden iparosra kötelező legyen és hogy az e célra létesítendő alaphoz az állam hozzájáruljon és többek között az iparosok betegápolási pótadójából befolyó összegeket is évről-évre ez alaphoz csatolja. Az ilyen intézkedések által életképesebbé és erősebbé tett magyar ipartól várjuk, hogy képes lesz az idő haladásához szükséges szervezeteket a maga erejéből létesíteni és kedvet kelteni a jövő nemzedékben az ipari pályák iránt, amire Magyarországnak oly nagy szüksége van. Követeljük azonban, hogy az ilyen közhasznú ipari egyesüléseket a kormány pártoló intézkedésekkel erősítse. Az adózás terén követeljük a létminimum megfelelőbb megállapitása mellett az adókötelezettségben a tiszta progresszív rendszer behozatalát egységes jövedelmi adóval, külön kereseti adó nélkül és az adókulcs leszállításával olyan alapon, hogy az a magyar iparosság versenyképességét a külfölddel és különösen Ausztriával szenioen ne csökkentse; a kivetési eljárásban a zaklatások mellőzését és az érdekképviseleteknek megfelelő hatáskör juttatását. Követeljük a katonai szolgálat idejének leszállítását és oly intézkedést, hogy a fegyvergyakorlatokra behívások ne a legszorgosabb ipari munka időszakában történjenek. Bízunk a magyar iparosságban, hogy ilyen alapon módjában lesz megerősödni és mint eddig,
