Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-03-10 / 10. szám

előfizetési arak BB «8B». §1 RR h| pl aggj jgÉaflfc SZERKESZTÖSEG : HELYBEN: j^BgV^E BHBT 1BKB Jjraa raj ®1| ||| ijgp PWj BpB „"S ||sÍl xffifi Kgg |pfS Losonc, Kossuth L.-u. 69 Egész évre 8 kor. fii ^B H| HM RR HH HH BR PR ||{3 HR 1» ggsá PH Kg3 SffiS Mj ?“ SÍS hová a lap szellemi Felévre 4 kor. fii. KjÄ |ttg ttfcgj jkfrífal jfljflffi Matt aeMÉ» && gü* ■**$ *át gfite fö^íjs laj&ji jjjijgi í;&& gtijfe részét illető minden Negyedévre 2 kor! fii! H H gQ |s1e B|© |§| gpj figgi gpj %jm |S g.g ggj; $|fg K |||L Sgj közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. fii. BflS SÜi ^SESa. Emi K§§ SSafeJEfi Säi S$£| jSfli ^fSlíV üeí 8 .. Félévre 5 kor. fii. ^9 §££ W'M gfj §Rfe 3&9XES SS líS §££ tlgi j£££ 'mm |p?9§y g|g§ Losonc, Kubmyi-ter 11 Negyedévre 2 kor.50 fii ^9 |9 9S?Ä Hg H BBBi Bgl Sgp GB Wk KgH Pf$tB?3 HIbHB kova az előfizetések, Bfisfaf WM ^Srcrewfa gRK BMC ggfjff 'fflKtt figy tfial hirdetések, mindé i* ^9 R Kfifl S§& fe^BliSS jlsi Wm jg*£i Kjf| v*|i$ Bk $23 Öä fiS nemű pénzkiildemé-Községek, egyesületek, ^^B IHB Efigj d8fc\ ^§8 Mi HB BEjaT %jg&||§ Sjjg ájÖk &! S jgB| BB i*9h Bffffi? Űk fiilj »2? wSp aSäB 9fl nyék és a lap szétküi­továbbá nógrádmegyei ^9 ■■ 9g HkB ÉBa B9 §K® Bjfiyj ramj GB M&ffi HM Sg ^ gap %£&} Mb $E§ 19 O BNg 99 désére vonatkozó fel­tanitók és körjegyzők BB RBg fggiáí H kG|J jtegl Hg|fj ElL, l&jg E^j S||f SjBjwHBKäS möl £99 szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére Ä® ^SB iSmS Sm| ___ évi előfizetési 'dij 5 kor. HH tm 9Í «5* H H ^ Í&&S W® 3Ü u. . .. , . Aje , ■R jHB MHB Kä HBS IH| BH9 |1 BB J|^ 9M MB mS« gaB M 8b| Hirdetések jutányos áron BBbS£I& EBbMwBPB WSa&mUB S®» fSl sMi ff^atejg^S vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. HBBB RKBBSjy BhQÍ ^ B w talban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. 10. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOtlC, 1910 március 10. Meddő közjogi viták« ? A »Munkapárt« elnevezés már maga is azt a megkülönböztetést akarná magában foglalni, amit az eddigi ellenzékieskedésbe belefáradt derekúak olyan gyakran szoktak fontoskodó nagyképűséggel és tudákosság­­gal az egész ellentálló nemzet szemébe hányni: Ne pazaroljuk erőnket, mint eddig, meddő közjogi vitákra, hanem dolgozzunk a nemzet anyagi megerősítésére s ha majd anyagilag megerősödött a nemzet, akkor majd a politikai függetlenség magától meg fog jönni. Akik ezt a tudákos és nagyképü frázist jóhiszemüleg szokták elmondogatni, azok bizony a legcsekélyebb utánagondolással is meggyőződhetnek e frázis korlátolt és bosz­­szantón ostoba voltáról. Hát talán olyan nagy gyönyörűsége volt a magyarnak a régi gyakori vagy akár a mostani ellentállási harc, a passzív rezisz­tenciák anyagi áldozásai, legjava tehetsé­geinknek a politikai téren való foglalkozta­tása más »produktiv« munkálkodás helyett ? Hát talán a magyarnak volna tán elég al­kalma idehaza az anyagi erő gyűjtésére, csakhogy dolgozni nem tud vagy nem szeret 5 Ez bizony nyilvánvalón megrágalma­­zása a magyarnak, hiszen a fejlett Ameri­kában és a gyorsan fejlődő Oláhországban és Németországban tudvalevőleg a legmun­kásabb, józan és nem sokat politizáló mun­kások épen a magyarok. Ostoba rágalom az is, hogy a magyar idehaza szégyenli dol­gozni a maga hazája számára, de más ország számára szívesen dolgozik; úgy igaz, hogy a magyar vagy akárki is dolgozik bi­zony keményen, ha éhen halni, koldussá zülleni nem akar s ha munkára alkalma van. A magyar munkás, gazda, tisztviselő, vagy bármi másféle magyar több napi munkaidőn át és olcsóbbért dolgozik, mint más orszá­gokban, csakhogy nincsen ám alkalma a munkára, amit letagadhatatlanul bizonyít a roppant amerikai kivándorlás, mely még újra csak emelkedik. Utóbb már volt olyan év is, mikor az Amerikába való kivándorlás Magyarországból nagyobb volt, mint az ország természetes szaporodása, úgyhogy az ország lakossága fogyott, ugyanakkor pedig Ausztriáé szaporodott. No hát igy várjuk az ország anyagi megerősödését és szaporodását ? Hiszen amig mi egy lépést teszünk előre, Ausztria ugyanazalatt hármat tesz, úgyhogy mindjobban elmaradunk tőle s minél tovább várunk, annál erősebb ellen­féllel, annál nehezebb küzdelembe kerül az elszakadásunk. Mert mimagunk szolgáltatjuk Auszt­riának a gazdasági erőt, mellyel minket gazdaságilag leigáz. A tavalyi évben száz­­ötvenmillió koronával többet fizettünk ipari termékekért Ausztriának, mint ő nekünk, Hát ez az erősödés útja ? És ha minden erőnket megfeszítve éjjel­nappal folyton csak dolgoznánk is, akkor is csak Ausztria látja nagyobb hasznát, őt erősítjük a magunk rovására, mindaddig, amig gazdaságilag a maga vámterületének és bankjának igájában tart. Ha a takarékokba pénzt teszünk: az osztrák közösbank veszi hasznát, ha adósságot veszünk fel : a közös banknak fizetjük a kamatot,. Gyárat alapí­tani nálunk nem fizetődik ki eléggé, mig vámmentesen bejöhetnek ide a rég meg­erősödött, rég kifizetődött osztrák gyárak portékái. így aztán azt látjuk, hogy magyar tőkések inkább elmentek s csak tavaly is Oláhországban egymásután alapítottak nagy gőzmalmokat. Minél jobban töri m#agát a szolga, an­nál nagyobb gazdasága lesz az urának, mi is csak az ellenségünket erősítjük az öszvér türelmü szárazmalmi robotmunkákkal. Mi­nél szorgalmasabban fizetjük az adónkat, annál mohóbban ráteszi a kezét az oszt­rák hadsereg és erősiti magát ellenünk. Mindebből pedig az következik, hogy ne végezzünk olyan munkát, amelynek hasznát Ausztria látja, hanem csakis ma­gunkat erősítsük. S ha már engedtük ma­gunkat pár év előtt rászedetni s abbahagy­tuk a közjogi küzdelmet, melyet az ország függetlenitéséért vívtunk, annál fokozottabb erélylyel folytassuk most újra. Ne fizessünk adót az ellenség pénztárába, ne adjunk ka­tonát az ellenség hadseregébe, ne vásárol­juk Ausztria iparcikkeit, ne támogassuk a nyakunkra küldött reakciós kormányát, sőt inkább tegyük a helyzetét minél lehetetle­nebbé. ___ Nekünk mindebből több a hasznunk, mint a kárunk. Hogy 7 évvel ezelőtt a had­sereg létszámának fölemelésével megakadá­lyoztuk, az már maga egy pár száz mil­lió hasznunk volt eddig, bár Boszniának elfoglalását is épigy lett volna erélyűnk megakadályozni. Ha adót most be nem fi­zetünk, az csak a mi hasznunk, ha katonát nem adunk, ha ifjaink azalatt itthon dol­goznak, az is kész nyereség. Hét éve tart az ellenállás korszaka, azalatt bizony az Fehér virágok. Fehér virágok, lila virágok, Valakit várok, valakit várok, Ébredő hajnal álmodó este. Csak ő rá várva, csak ő rá lesve, Titeket nézlek halavány virágok, S várok Ha sóhajtotok csendesen, halkan, Sóhajtok én is a versben, a dalban, Amikor vígan fogadtok engem, Dal, mosoly, illat csókdossa szerelmem, Veletek érzek, mosolygó virágok, S várok Karafiáth Jenő. Tavaszi vers. Hátam süti a nap és kószálok a réten, A fű már zöld és itt—ott szól a niadárdal. Váró sejtelmek járnak erre, érzem. A szívem tele tavaszi sírással Megáradt patakok futnak a réten, Csobog napfényes hullámuk merengve. Napos dalok . . . jön a nyár és hoz, érzem, Lankadt hőségű álmokat szivembe. A nedves földön rügyeznek a fák. Szerelmes párok sóskáznak, kószálnak Vidáman az illatos réten át. S ahol a tavaszi nedvektől a gyep F rissen párállik : ugrál és szaglászgat Egy boldog, víg, bohó és részeg eb . Komlós Aladár. Chantecler. A nap kelte. A Fácán. Rostand immár világhírre emelkedett drámája II. felvonásának 3. jelenetéből a legelragadóbb, legpoétiku­­sabb részt van alkalmunk az eredeti szépségeivel versengő fordításban közölni. A fordítás Jánosy Gusztáv vál. püspök, nagyprépost avatott tollát dicséri A Kakas. Nézz végig rajtam, Fácán s ha szemügyre veszed A termetem, talán feléri majd eszed, Hogy ki és mi vagyok ? Körvonalam elárul, Hivatásomra ismersz a testem alkatárul. Nézd, mint a trombita, teremve vagyok, Mint eleven vadászkürt görbére hajtva, hogy Kerengjen bennem és utat úgy törjön a hang. Rendeltetésem ez, mint úszás a halnak. Várj! ... S tudd meg, hogy kevély s türelmetlen vagyok S ha karmaimmal a fűben kapargatok, Azt hiszed, hogy ez itt most valamit keresgél A Fácán. Noshát szemet, magot, egyebet mit keresnél ? A Kakas. Nem, nem ; én ezeket sohasem keresem. S ha mégis netalán találok, kegyesen Csirkéimnek adom otthagyva megvetőleg. A Fácán. Hát akkor folyton folyvást kapargatván a földet Mit keresel ? A kakas. Helyet, hol lábam megvetem. Mert megvetem a lábam, ha kezdem énekem, Nézd csak! Igaz. A tollad majd felborzolod aztán. A Kakas. Nem éneklek, hacsak nyoc karmam felszakasztván A gyepet s félre rúgván kemény kövecseit, A jó, fekete földet lábaim meglelik. A drága hazaföldhöz szegezve, azt szorítva Gyújtok dalomra . . . Fácán, és dalom fele titka Ezzel megfejtve már . . . nem olyan ének ez, Amelyet úgy tanul, keres az énekes, ügy szívjuk, mint a nedvet az édes anyaföldből És mikor ez a nedv a torkomban össze, felgyűl És végül, mikor az ihlet reámszáll, megragad, S a hajnal rezegve ott vár a sötét bolt alatt: Megreszketek, miként fa lombja, galyja végig, Elkezdve tarajomtól a toliam hegyéig, Szükség van reám, érzem, meg kell görbítenem Még jobban trombita, vadászkürt termetem, Beszél bennem a föld, mint öblében a csigának, Többé már nem vagyok csak holmi tollas állat, Szócső vagyok, egy arra kirendelt harsona, Amelyen át égbe száll a föld harsogó szava ! A Fácán. Chantecler! A Kakas. És ez a kiáltás, mit a földről Föl-föl az ég felé a fény szerelme küld föl, Szilaj szerelmi szózat arany valamihez, .Amit az emberi nyelv nappalnak nevez, S melyért minden eped: fenyő, hogy lássa törzsén, A görbe gyökerek feltúrta gyalogösvény Mohszönyegén ; a zab gyönge szárlevelén, A legkisebb kavics legkisebb szemcséjén. Dalom dala mindnek, ki gyászolja éjszakán át Fényét, színét, tüzét, gyöngyét és bokrétáját. Kiáltásomban esd a harmat megeste rét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents