Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-03-03 / 9. szám

2. oldal.________________________________________LOSONCI UjSAO__________________________________1910. március 3. gei lebontás, vagy elemi csapás folytán megsem­misültek, illetőleg rombadoltek és ennek követ­keztében teljesen használhatatlanokká váltak; B. ha adóköteles épület, vagy lakrész állan­dóan adómentessé lesz'; 4. ha állandóan adómentes épület, vagy lak­rész, adókötelessé válik ; 6. ha átalakítás folytán a helyiségek száma emelkedik, vagy apad; 6. ha átalakítás folytán nyitott helyiségek keletkeztek, vagy megszűntek ; 7. ha a ház újonnan épült, vagy toldalék­­építkezés folytán bővült, vagy lebontás következ­tében újból felépült. Mikszáth-ünnepély. A jubiláló nagy magyar iró országos ünnep­lésében, városunkban elsőnek vett részt a losonci izr. leányegyesület. Az izr. szentegylet tanácshá­zában február hó 27-én délután 3 órakor nagy­számú vendégsereg jött össze, hogy résztvegyen a szép ünnepélyen, amelyet az izr. leányegylet a jubiláló nagynevű iró iránti tiszteletének kifeje­zéséül rendezett. Az ünnepély a következőképpen folyt le. Legelőször Kristóff Sándor lépett az ünneplő közönség elé s Mikszáth Kálmán egyik novelláját „A kis csizmákat“ olvasta fel. A következő szám a műsor legkiemelkedőbb pontja volt. Dr. Oppenheimer Ferencné C. Saint-Saens „Sámson és Delila“ cimü operájából énekelt rész­leteket. Majd a felharsanó tapsviharra a „Szív románca“ cimü dalt énekelte. Kellemes meglepe­tésünkre szolgált dr. Oppenheimer Ferencné éneke, mert csak most volt alkalmunk először éneklésé­ben gyönyörködni. Hangja igen szép, kifejező s szívhez szóló. Bár regisztere nem nagy terjedelmű, koloraturája igen finom és precis. Tisztán csengő, simulékony hangon előadott dalai frappáns hatást keltettek. Kísérettel Izák János látta el. Az ünnepi beszédet, amely az ünnepély tu­­lajdonképeni jellegét karakterizálta: a Mikszáth irói mivoltának méltatását, Bodor Aladár tartotta meg. Nem volna méltó Bodor aladárhoz, hogy magas irodalmi színvonalon álló előadását ezen referáda keretében vennők bírálat alá, itt csupán mint az ünnepély egyik kitűnő előadójáról emlék­szünk meg dicsérettel. Szegő Edéné Godard „Mazurká“-ját játszotta zongorán. Kitűnő játékával ezúttal is teljesen rászolgált a közönség osztatlan tetszésére. Mikszáth Kálmán kedves interpretátoi ává szegődött Vajda Ilona, a „Bede Anna tartozása“ cimü bájos történetnek az előadásával. Teljesen átérzett, vonzó előadása a közönség közül igen soknak könnyet csalt a szemébe. A szépen sikerült ünnepély gróf Csáky Ili „Az uj szomszéd“ cimü trialógiával végződött, Szereplői Hoffman Elza, Kiss Ilonka és Schein Margit igen derekasan oldották meg feladataikat s nagyban hozzájárultak ahhoz az általános siker­hez, melyet a leányegyesület ezen Mikszáth-ünne pély rendezésével aratott. Katonás nevelés. Az országnak már igen sok városában, sőt nem egy kis falujában is már, szoros barátságot kötött a két leghatalmasabb népoktató intézmény: az iskola és a hadsereg, hogy az ifjúság katonai kiképzésének hazafias és nagyjelentőségű célját szolgálják. Arra hivatott magyar tisztek forgolód­nak az iskolákban és résztvesznek a tanuló ifjú­ság testének fejlesztésében, ismereteinek bővítésé­ben, érzelmének és gondolkozása módjának ne­mesbítésében, férfias, katonás modorának: a szerénység határain belül maradó határozottságá­nak, a vállalkozó szellemnek, a munka és küz­delem szeretetnek nagyranevelésében. Az iskolák, sport- és ifjúsági egyesületek, a nálunk szokásos katonaelienes izgatás és minden katonai ügytől való idegenkedés ellenére, hamar felismerték az itiuság ilyen katonás szellemű ki­képzésének nagy nevelő hatását és az ifjúságra nézve rendkívül nagy gyakorlati hasznát és csak­hamar tömegesen kezdték meghonosításához a honvédelmi miniszter támogatását kérni. Elismerte az ilyen gyakorlatok nagy hasznát a vallás- és közoktatásügyi mrniszter is, aki megengedte vala­mennyi középiskolában való meghonosítását. A pénzügyminiszter ingyen felajánlotta az ifjúság ilyen gyakorlatának céljaira a pénzügyőrségtől beszedett Werndl — rendszerű rövid puskákat. A mi városunkban is lelkes hívekre lelt az ifjúsági katonai lövésztanfolyam eszméje. A hely­beli főgimnázium VII. és Vili. osztályának mintegy 65 tanulója ma már szorgalmasan és ügyesen for­gatja a puskát. Katonás rend és fegyelem párosul a tanuló ifjúhoz illő tiszteletadó és szerény ma­gaviselettel. A katonás nevelés, illetve a lövészeti tanfo­lyam ideje a szombat délutáni szünidő. A tanuló ifjúság ez alkalmakkor a hadipuska szerkezetének és kezelésének ismeretét, a célbalövés művészetét, a puskával és anélkül végzett katonai testgvakor­­latokat s a gyakorló és lövő terekre testületileg, katonai rendben történő kivonulásoknál nélkülöz­hetetlen katonai rendgyakorlatokat sajátítja el. De emellett kielégithetetlen tudományszomjusággal, mohó kíváncsisággal és ügyszeretettel hallgatja a katonai előadó népszerű, tájékoztató előadásait a fegyvereserő nemes hivatásáról és szervezetéről, katonáink életéről békében és háborúban ; a csa­patoknál folyó rendkívül nagy fontosságú és nagy­­hasznú népoktatói és népnevelői munkásságról ; az egyes fegyvernemek különleges hivatásáról; a tu­domány és a technika vívmányainak katonai cé­lokra való felhasználásáról; a szabadban való tá­jékozódásról és a katonai térképekről stb. A losonci főgimnázinm ifjai már derekas eredményt tudnak felmutatni, jóllehet még csak a kezdet kezdetén állanak. Harsány magyar vezény­szóra ügyesen végzik az egyes fordulatokat és tégy verfogásokat. Katonai előadójuk és kiképző tisztjük Neu­­vvirth Géza, a helybeli cs. és kir. 25-ik gy. ezred kiváló képzettségű főhadnagya. Keresve sem lehe­tett volna találni Neuwirth Géza főhadnagynál különbb erőt ezen tanfolyam vezetésére. Szabatos, színtiszta magyarsággal folyó előadása, vonzóvá és érdekessé teszi az ifjúság előtt az elméleti ka­tonai ismereteket- Mint vezénylő tiszt: fegyelem­tartó határozott s itt is hivatása magaslatán áll, ahol nem pallérozotlan újoncok, hanem intelligen­sebb elem vár kiképeztetésre. Benne a katona és a pedagógus egyaránt és kitünően érvényesül. — A tanárikar részéről Dr, Illyefalvi Vitéz Aladár főgimnáziumi tanár gyakorolja a felügyeletet a tanfolyamon. Ez a megbízatás szintén szerencsés, mert Dr. Illyefalvi V. Aladár nemcsak, mint a testedző sport egyik lelkes barátja s az ifjúság tornatanára, hanem, mint tartalékos tiszt is, szak­értelemmel viheti előre az ifjúság katonás neve­lésének ügyét. E hó 26-án, a tanfolyam egyik előadását meghallgatta s végig szemlélte Dr. Jurkovics Emil tankerületi főigazgató is s ez alkalommal az ifjú­ság előtt lelkes szavakkal mondott köszönetét Neuwirth főhadnagynak fáradozásáért és ügy buz­galmáért, amellyel az ifjúság katonás nevelését fel­karolta s kérte az ifjúságot, hogy a hazafias és testi s lelki épülésükre szolgáló tanfolyamot szor­galommal és ügyszeretettel látogassák. Egy régi mizériáról. A régi és közismert mizéria : az élelmiszer­uzsora. Nagyon aktuális pedig most ez a kérdés abból az alkalomból, hogy odaát Ausztriában a kereskedelemügyi miniszter törvényesen szabá­lyozni akarja az élelmisz rek árát. És ez nem is olyan egyszerű dolog. Mert a kisárust hiába rend­szabályoznák meg. Tehát a termelési szövetkeze­tek, közraktárak egész nagy komplexumánák re­formja, meg kiterjeszkedése, vagy megteremtése, valamint a tarifapolitika sok részlete függ össze a kérdéssel. Nálunk mindent megemészt a közjogi harc. Van abból jó kis adag odaát Ausztriában is, de azért az osztrák parlament ráér a drágasági kér­déssel is foglalkozni Mert ez van olyan életbe­vágó kérdés, mint akármelyik belügy. Nálunk csak némi enyhítő szert találtak fel a drágaság ellen. A főváros és egyes vidéki váro­sok csináltak kenyérgyárat, más hatóságok felállí­tottak husszékeket. És már ezeknek az intézkedé­seknek is meg volt a jó hatásuk. Ha mindenütt egyforma lenne a jog és tör­vénytisztelet, egyaránt szigorú és erkölcsi felfogás, akkor nem lenne szükség a gyengék védelmére. De ma éppen ellenkezőjét tapasztaljuk ennek. A jogosulatlan magánérdek egyre sűrűbben ismétli és nagyobb körben követi el visszaéléseit; a fogyasz­tónak pedig nincsen ereje visszaszorítására. Nem­csak jogos tehát, hanem égető szükség immár, hogy a törvényhozás és a kormány, akár közvet­lenül törvény utján, akár a törvényhatóságok utján, szabályrendeletileg a sok millió fogyasztónak nem­csak érdekét, hanem már fenyegetett existenciáját megvédelmezze. A tisztességes polgári hasznot senkisem irigyli, legfeljebb a lusta, dologtalan, korhely em­ber A polgári haszon jogos, szükséges, mert a munkaerőnek, szorgalomnak, ügyességnek jutalma és az illető termelő, vagy közvetítő számára bizo­nyos tartaléktőkét is kell juttatnia a keresel képte­lenség idejére. De egészen más dolog, ha a nehéz viszonyokat a fogyasztók sérelmére akarják érté­kesíteni. Például a malmok olyan szövetkezése, hogy a munkát megszüntetik azért, hogy áremel­kedést idézzenek elő a lisztpiacon. Ez már vissza­élés. Ez tiszta zsarolás, rosszabb az uzsoránál. Az ilyen visszaéléseket meg kellenne torolni a törvénynek. Bizonyos, hogy nehány száz nagy közvetítő kénytelen lesz lemondani eddigi pezsgő­zéseiről, tilos élvezeteiről : de az állammorál min­denesetre nem az ilyen tékozlók, hanem az állam gerincét alkotó szerény viszonyú munkáselem vé­delme. S éppen azért elkerülhetetlen, hogy ezen a téren nálunk is erélyesen végett vessenek a fo­gyasztási cikkekkel való uzsorázásnak. Sz. y. Fordulat a Wohl-ügyben. Hasúra újabb szakvéleménye Megszűnt a Wohl-ügy. Tíz év óta húzódik már az a bünpör, ame­lyet néhai Wohl Herman rokonai indítottak Wohl Aladár dr., a losonci nábob örököse ellen, azt állitván róla, hogy hamisított végrendelet alapján jutott az örökséghez. A pör most szenzációs fordulatot vett. A bíróság tudvalévőén utasította a vizsgálóbírót, hogy Hasúra Károly szakértőnek utólagos megvizsgálás végett adja ki a végrendeletet és a többi iratokat. Az osztrák-magyar bank szakértőjének újabb szakvéleménye a minap érkezett meg a bírósághoz. Ebben Hasúra kijelenti, hogy a végrendelet nem hamis. Első véleményét, amelyben hamisítványnak mondotta a végrendeletet, újabb vizsgálat után semmi szin alatt nem tarthatja fenn. Ötvenhárom Írott oldalra terjedő szakvéle­ményében megállapítja Hasúra, hogy a végrende­let nem egy pauzirozott másolat átfestése után jött létre, hanem valóságos kézírás és pedig min­den kétséget kizáróan annak a Papp Dánielnek a kezeirása, aki a bíróságnál levő ügykönyvi máso­latokat is irta. Wohl Hermannak a végrendeleten levő aláírása is valódi. A vizsgálóbíró ezek értelmében a következő végzést hozta : Közokirat bűntettével gyanúsított Wohl Ala­dár dr. elleni ujrafelvételi bűnügyben az eljárást a bp. 1. §-a és a bp. 128. §-a alapján törvényes vád hiányában megszüntetem. Mert: A királyi ügyészség 12222—1910. számú indítványával a vádat elejtette, a sértetteknek pedig a bp. 43. és 445. §-ai értelmében ujrafölvétel indítványozására nincsen joguk. Budapesten, 1910. február hó 27. Szlavek dr. vizsgálóbíró. HÍREK. Tájékoztató. Március 12-én. A losonci izr. leányegylet ibolyafüzérkéje a Vigadóban. Április 3-án. Az ág. hitv. ev. nőegyesület hangversenye a Vigadóban. Tanárok előléptetése. A vallás és közokt. miniszter Scherer Lajos és dr. Endrei Gerzson, losonci áll. főgimn. tanárokat a Vili. fizetési osz­tályba kinevezte. Főigazgatói látogatás. Jurkovich Emil, besztercebányai tankerületi kir. főigazgató, a hely­beli áll. főgimnázium tanulmányi ügyeinek megfi­gyelése végett február 25-én városunkban érkezett. Tanitóválasztás. A ragyolci r. kath. elemi iskolához, Vincze Át pád okleveles tanitó válasz­tatott meg. Gyászrovat. Városszerte általános, mély megilletódést keltett a gyászhir, hogy Stollrrann Ágoston, 66 éves korában f. hó 1-én váratlanul elhunyt. A megboldogult mindenki által szeretett és megtisztelt tagja volt társadalmunknak. A városi képviselőtestületnek évtizedek óta választott tagja, a Nógrádmegyei Népbanknak igazgató tanácsosa és cégjegyzője volt. A közjóléti intézményeknek s a jótékonyságnak mindenkor tevékeny harcosa volt s elhunytát a kiterjedt rokonságon kívül, barátainak s tisztelőinek nagyszáma gyászolja. A család a gyászesetről a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak a saját és az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik a forrón szeretett apa, nagyapa, testvér és rokon­nak Stollman Ágostonnak f. évi március hó 1-én éjjel 2 órakor élete 66. évében rövid szenvedés

Next

/
Thumbnails
Contents