Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-02-24 / 8. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1910. február 24. önállóság kell nekünk, nem uj párt. Ne munkapártot csináljon a kormány, hanem adjon munkát a népnek, hogy kenyere legyen. Ha a koalíciós kormányt támogató nagy függetlenségi tábor meg nem hasonlik egymásközt, ma már elveink diadalra jutásának nem egy áldását élvezhetnők. De hát igy rendelte ezt a Magyarok Istene, nyugodjunk bele. Most már csak egy kötelesség fáradalma vár ránk, fel kell emelnünk, újra a függetlenségi eszmék ledöntött szobrát, egy akarattal, összefogva! Föl kell emelnünk a szobrot megint, A hegyre, amelyen egykor tündökölt, S amelyről olyan méltóságosan, Nézett alá a bámuló világra. — A főispán nem mond le. Megbízható forrásból nyert értesülés alapján jelenthetjük, hogy Prónay Mihály, vármegyénk főispánja, a kormányváltozás ellenére is megmarad állásában. Képviselőjelölések. A közelgő képviselőválasztások igen sok alaptalan képviselőjelölési találgatást váltanak ki a közönségből. A találgatásoknak azonban egyáltalán semmiféle alapjuk nincsen. A 67-es képviselőjelöltekként hol Forgách János grófot, hol pedig Serényi Béla grófot emlegetik. Kedves jelenség, hogy a losonci választópolgárok jelölgető része, annyira megbecsüli kerületünket, hogy csak nagyobb kapacitást emlegetnek szívesen jelöltként. Azonban a losonci kerületben, ha nem is hangoskodunk nagyon, olyan erős talaja van a függetlenségi eszméknek, hogy egy 67-es jelölt, még ha miniszter is, keservesen győződnék meg a losonci választókerület polgárságának elvhüségéről. — Hazafias ügyvédi kamara. A* balassagyarmati ügyvédi kamara hazafias magatartása, mely szerint az alkotmányellenes kormányt nem támogatja, országszerte osztatlan örömet keltett. A losonci ügyvédek egynémelyike most a sajtó utján tanításokkal látja el a kamarát. A bgyarmati ügyvédi kamara hazafias intenciója azonban nagyon felette áll az ilyen birálgatásnak. Mert csak természetes, hogy egy jogismerő férfiakból álló testület csak nem viseltethetik bizalommal egy olyan kormány iránt, amelyikkel szemben a törvényhozó testület is bizalmatlanságának adott kifejezést és amely kormány létezése törvényellenes és csak alkotmányunk súlyos megsértése által születhetett meg. A kormány már Ígérget. A kormánypárti sajtó már ugylátszik megkapta a megbízatást a hangulatkeltésre. Most röpítik szét nagy dicsekedve a hirt, hogy Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter tervbe vette, hogy a tanítóknak féláru vasúti jegyet engedélyez. Hát, ha ez eddig még csak terv, akkor is a Kossuth Ferenc terve; ő akarta ezt megvalósitani s ő is kezdeményezte. Ha azonban Hieronymi megadja a féláru jegyet a tanítóknak, akkor az ő érdeme lesz. Addig azonban ezt a tervbevételt csak olyan választások előtti mézesmadzagnak tekinthetjük. A választói jog nemzeti reformja. Irta Baross János országgyűlési képviselő. A legfontosabb feladat, amely a jövő parlamentre vár, a népjogok kiterjesztése, a választói jog reformja. Ebben a kérdésben nem lehetnek pártszempontok, nem érvényesülhetnek kortes célok, minden jó hazafi előtt csak az ezeréves magyar állam fenmaradása kell hogy lebegjen. Véleményem szerint meg lehet oldani a kérdést a nemzeti érdekek figyelembe vételével pluralitás nélkül is. Andrássynak azért kellett a pluralitáshoz fordulnia, mert a koalíció kormányvállalásakor létrejött paktumban a király megkívánta, hogy a Kristóffy-féle darabont választói javaslatban megállapított 2,700.000 főnyi választó képezze az Andrássy-féle javaslatnak is az alapját. Sajnos, Magyarországnak nemzetiségi viszonyai olyanok, hogy ilyen alapon pluralitás nélkül nem lehet választói jogot csinálni, hacsak a magyar nemzeti állameszmét nem akarjuk feladni. De tudjuk, hogy Kristóffy miért csinálta az ő javaslatát. Nem azért, hogy a magyar nemzetnek használjon vele, hanem azért, mert Bécsből ráparancsoltak. Bécsben pedig szeretnék, hogyha Magyarországra rázudithatnák teljes erővel a nemzetiségi agitátorokat és mint azt már 48-ban is csinálták, amikor a hazáért harcoló*magyaroknak házait felgyújtották, családjait lemészároltatták a Bécsből felbujtogatott oláhokkal, igy most egy radikális választói jog segélyével idehaza támadják a jogaiért küzdő magyarokat félrevezetett nemzetiségekkel. Egy szép barátságos árcu fiatal leánnyal beszélgeted. Lassankint közeledtem a sarok felé. Németi ur rám ismert. Bocsánatot kért táncosnőjétől és hozzám sietett. Mióta Makkfüredről hazakerültem, mindig ön volt az eszemben és azzal foglalkoztam, vájjon mivel háláljam meg végtelen jóságát. Most véletlenül alkalom jött rá. Mit parancsol kedves Alagi uram ? Ki ez a lány, kivel az imént beszélgetett ? Egy ismerősöm, Torday Juliska. Nem volna szives engem bemutatni neki ? Németi ur arcán látszott, hogy nem szívesen felel az utóbbi kérdésemre. Nagy szívességet tenne vele, mert különben egy fogadásomat volnék kénytelen megszegni. Németi ur nyájas arcot színlelt. Kérem kövessen. Öt percei később már együtt táncoltam Tordai Juliskával. Ő már engem ismert látásból és igy már sokkal könnyebben ment a barátkozás. Tánc után már olyan jóban voltunk, hogy szüleinek is bemutatott. Szülei igen barátságossak voltak irányomban, sőt édes anyja meg is engedte, hogy másnap tiszteletemet tehessem náluk. E naptól kezdve sűrűn ellátogattam Tordaiékhoz. Sőt egy hónap múlva azon vettem magam észre, hogy mindennapos vendégje vagyok a barátságos családnak. Ha még csak magam lettem volna az, az még csak rendjén lett volna, de ott volt ám Németi uram is. Minden nap egy időben jöttünk és egy időben távoztunk. Kezdtem sejteni, hogy ismét egy prédára vadászunk mind a ketten. Egy szép napon mielőtt elváltunk volna, megszólitottam Németi urat. — Hallja, kedves Németi uram, az nem járja, hogy mi mindig közös prédára járunk. Én átengedtem magának a szarvast, engedje át tehát most kegyed nekem Juliskát. így volna ez rendjén. — Egy kissé drágának találja számítani azt a szarvast, feleié gúnyosan ellenfelem. A hangja igen ingerült volt. Mint afféle müveit emberek, tisztában voltunk a helyzettel. Nem sértettük meg egymást, de mindegyik tudta, érezte, hogy itt egy ember élet fölösleges. Ugyanazon a tisztáson, melyen legelőször találkoztunk, állottunk egymással szemben, hogy pisztolyunkkal végezzük el azt, amit a végzet nem oldott meg. Segédeink közül az egyik kiállott és tapsolt, pisztolyainkat felemeltük és céloztunk. A pisztolyok eldördültek. Élettelenül rogyott össze egy szerencsétlen szarvas, kit a véletlen éppen akkor hajtott el előttünk. Németi ur oda jött hozzám és kezét nyújtotta. A végzet sem akarja, hogy mi Ítéljünk saját sorsunk felett, tehát Ítéljen felette Juliska. Délután ismét találkoztunk Tordayéknál. Torday ur ma szokatlan komoly volt és uzsonna után dolgozó-szobájába hivott mindkettőnket. A ma délelőtti dolgokat meghallottam, — kezdé Torday ur. — Kérem ne tegyék kockára leányom miatt életüket. Leányom már választott önök közül. Németi ur, nagyon köszönöm eddigi barátságát, amit remélek továbbra is megtartani, ha Alagi urnák, kit leányom választott, nincs ellene semmi kifogása. Németi ur meghajtotta magát és szótlanul eltávozott. Az uj parlamentnek tehát végleg félre kell dobni a Kristóffy-féle javaslatot és úgy kell megoldani a választói jog reformját, hogy az egyrészt biztosítsa a magyarság és a vele együtt érző délvidéki és dunántúli svábság szupreináciáját a nemzetiségekkel szemben, másrészt pedig, hogy a bécsi szolgálatban levő nemzetközi szociálisták ne terrorizálhassák a hazafias munkásságot és polgárságot. A Kristóffy-féle választói jognak alapja az irni-olvasni tudás volt. Ezt feltétlenül el kell ejteni. Én elismerem, hogy egy müveit államban az általános választó jognak nem lehet más alapja, mint egy műveltségi cenzus, azonban az irni-olvasni tudás még nem műveltség, ez még csak eszköze a műveltségnek. Hogy a mi országunkban mi az az elemi műveltség, amit a választói jog alapjává lehet tenni, azt előírják az 1868. évi XXIX. és az 1907. évi népiskolai törvényeink. Az ezekben előirt elemi iskolai tankötelezettség sikeres elvégzése lehet csak megbízható alapja az általános választói jognak. Nemzetiségi szempontból is csak az ilyen élő törvényeken nyugvó kulturcenzus nyújthat elég garanciát. Hiszen a fentebbi törvények megkövetelik a hazai földrajz, történelem, némi közjog, sőt az államnyelvnek elsajátítását is a népiskolákban. Amily mérvben fog tehát terjedni nálunk a törvényeinkben előirt ezen elemi kultúra, ép oly mérvben fog az érvényesülni fokozatosan, mint az általános választói jog egyedül megbízható reális alapj i. Mivel azonban a mi elmaradt országunkban még az elemi kultúra is csak hosszú évek múlva fog általánossá válni és mivel továbbá sok nem magyar anyanyelvű jó polgárunkat kizárni a polgári jogokból igazságtalanság lenne, addig is ki kell terjeszteni és leszállítani az adócenzust, hogy a kisbirtokosok és kisiparosok széles rétegei bevonassanak az alkotmány sáncaiba. De nem szabad megfeledkeznünk a munkásokról sem. A 40 évvel ezelőtt készült választási törvény idejében nem igen volt Magyarországon még gyáripar és igy a munkásság társadalmi osztálya sem alakult ki, tehát ezekről a törvényben nem igen lehetett intézkedés. Ezt a hiányt pótolni kell az uj parlamentnek. Ezek részére egy szociális cenzust kell megállapítani, amely az irás és olvasáson kívül rendezett családi viszonyokat, törvényes házaséletet, önálló állandó lakást, állandó alkalmazást, a család eltartására elégséges minimális keresetet kívánnak meg, egyszóval csak azt és annyit, amit minden rendes, becsületes munkás ki tud mutatni, el tud érni. Viszont azonban a csavargó, dologtalan, megbízhatatlan, minden zavargásra hajlandó munkakerülő elemet ki kell hagyni, mert a választói jog elsősorban nem jog, hanem kötelesség. A választói jognak végső oka és célja ugyanis nem az egyesek érdekeinek keresésében, hanem annak a magasztos közös életnek fentartásában és szolgálásában kell állai.i, amit nemzeti államnak nevezünk. Aki tehát olyan haszontalan ember, hogy saját egyéni és családi életét sem tudja tisztességesen berendezni, az nem méltó arra, hogy szerepet kapjon az ország sorsának intézésében. Mindez óriási lépés lenne a demokratikus haladás utján, anélkül, hogy forradalmi és nemzetközi törekvéseket segítenénk vele elő. Ebben a kérdésben össze kell fogni minden jó magyar embernek, legyen az kis vagy nagybirtokos, kereskedő, iparos vagy munkás, katholikus, protestáns, vagy zsidó, legyen 67-es vagy 48-as, mert ettől függ a magyar nemzet fenmaradása vagy pusztulása. Örömmel látjuk, hogy ebben a kérdésben minden párban vannak emberek, akik
