Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-02-10 / 6. szám
4. oldal.________________________________________LOSONCI ÚJSÁG_______________ 1910. február 10. Madách áladárné 10 K, Háger Lajos 5 K, Duboviczky Károly 10 K, Csonka Zsigmond 4 K, dr. Vályi Béla 4 K, Thaisz Lajos 2 K, Redlinger Jakab 5 K, Sacher Gusztáv 20 K, Klamarik Danó 20 K, dr. Matzner János 10 K, Ausländer Vilmos 5 K, Alexy Nándor 5 K, Szakáll Endre 2 K, Schmiedl Lajos 2 K, Török Zoltánná 50 K, özv. Szigyártó Sámuné 50 K, Dr. Reinfeld Bertalan 4 K, Kálmán József 3 K, Dénes Miksa 5 K, Gellén József 6 K, Gellén Endre 40 K, Mühlstein Mihály 2 K, Béky Béla 5 K, Wagner Sándor 5 K, dr. Honti Rezső 5 k, Porubszky Lajosné 26 k, Kuliffay Kálmán 5 k, Kármán Zsigmond 5 k, Rakottyay Györgyné 50 k, Braun Rezső 20 k, dr. Márer József 4 k, Gárdonyi Ernő 3 k, Hanzély László 10 k, dr. Ottahal Antalné 10 k, táncrendek eladásából 11 k, 76 belépőjegy á 2 k. 152 k, 3 diákjegy á 1 k. 3 k, karzatjegy á 5 k. 35 k, Brunovszky Rezső 20 k A nemesszivü adakozók fogadják a választmány hálás köszönetét. Kons József báli pénztáros. Pallas Bioskop. A Buzatéren felépített s nagy kényelemmel és minden igényt kielégítő módon berendezett mozgófényképszinház, szombaton este tartotta az első előadását. Úgy az első estén, mint azóta is a közönség minden este megtölti a színház helyiségét és ez az érdeklődés teljesen arányban is áll a kitűnő programmal. Ki kell emelnünk különösen azt, hogy a Pallas Bioskop képei, eltérően az eddig itt bemutatott hasonló kosmográfoktól, csaknem rezgésmentesek s a szemet nem fárasztják ki. Az élvezetes, mulatságos, de egyúttal tanulságos mozgófényképszinházat ajánljuk a közönség figyelmébe. Adományok A Gimn. Segítő Egyesületnek 1910 február 1-én megtartott jótékonycélu báljára még a következő adományok érkeztek : Schmidl Sándor 20 k, Minkusz Antalné 2 szobor, Stollmann Ágoston 1 üveg bor, és 1 bonbonniere cukorkával, Béky Béláné 1 retikül, 1 pénztárca, 1 zsebtükör, 1 bajuszkefe és 2 kézelőgomb, Deutsch Henrik 4 üveg bor, Pompe Hugóné 4 virágtartó, Oroszy Mátyás 1 sörös kés?let, Dortsák Lajos 1 tálca, 2 váza és 1 fogvájótartó, Lázár Benő 1 álló óra, Kis Sándor 1 sörös készlet, dr. Honti Rezsőné 1 szivartartó, 1 névjegytartó, 1 hamutartó és 1 faldisz, Schneider Péterné 1 kézimunka, Martinyi Hermina 2 k, Klamarik Danó 6 üveg bor, Kolener Erna 5 k, Steinhöbel Lajos 1 kinaezüst gyufatartó. Fogadják a nemes adakozók a Gimn. Segítő Egyesület hálás köszönetét. Kabaré táncestéllyel. A Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdijegyletének 120 sz. fiókpénztára, Cabaret estéllyel egybekötött táncmulatságát szombaton tartotta és úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. A Cabaret műsor szereplői mind kitettek magukért Nagyon jó volt Hagelbauer Mártha és Mász Zsigmond mint Poüt zerék szobaleánya és komornyikja. Kürti Gyula Jónás a viziló cimü kupléjáva óriási hatást ért el. Tary József eléggé ügyesen adta a Prológot. Rúzsa Endre Jégvirágok cimü költeményt nagyon szépen szavalta, valamint Bölcskey Endre is jó kupié énekesnek bizonyult. Reiner Dávidot is elismerés illeti az ügyesen betanított dalárdáért. Mász Zsigmond nagyon szépen konferálta be az egyes számokat. A régi Vigadó termei ezúttal nagyon kicsinynek bizonyultak, a nagy számmal megjelent közönség befogadására, mindazonáltal a legjobb hangulatban maradt együtt a közönség, a késő reggeli órákig Berki Jóska muzsikája mellett. Az első négyest 80 pár táncolta. A vigalmi bizottság az estély jövedelmeivel és kiadásával a következőképpen számolt el: Bevétel: Belépti jegyekből 82670 kor., adományok 151. kor. összesen 47770 kor. Kiadás: 27770 kor. Maradvány : 200 kor. Felül fizetések: Rakottyay György 50 kor., Kálmán József 10 kor., Feiner Gyula, Dr. Gömöry Elek, Belágh Lajos 5—5 kor., Bulyi János, Ádám Endre, Apovszky Tamás 4—4 kor., Hábel Sándor. Zsigmond Elek, Vitofszky István, Draskóczy Gyula 3—3 kor. Kerekes Árpád, Szabó Kornél, Dorcsák Lajos, Gleszk János, Dr. Bartha Mór, Rohoska Lajos, Müller János, Petrik János, Kishonti Pál, Birksteiner Arnold, Boros Mihályné, Draskóczy József, Prász Antal 2—2 kor., Wéber Antal, Neischl Mihály 150—150 kor., Javorcsik Juliska, Rakottyay Pál. Hrivnyak György, Palla Margit, Sary Béláné, Selmeczy Miklós, Kovács Géza, Sziivka Pál, Czakó Ferenc, Haskó László, Titkay Andor, Glátz Etel, Kovács Mihály, Suiter Ernő, Boross Bertalan, Hecks Károly, Zvváng Ferencz, Lankó Pál, Dancsák János, özv. Simon Gyuláné 1—1 kor., Gáfrik János, Deák András, Kovács László, Wiletel György, Kovács Andor, Demeter Sámuel 50—50 fillér. Fogadják úgy a nemeslelkü adakozók és a résztvevőközönség, valamint a Caberet estély szereplői hálás köszönetünket, valamint a sajtó is azáltal, hogy a nemes cél érdekében felkarolta ügyünket. Mász Zsigmond y. b. elnök. „A Textilipar elismerése.“ Rövid nehány hónapi fennállása után a „Textilipar“ cimü hetilapot az a megtiszteltetés érte, hogy a Magyar Textil vegyészeti Iparosok Országos Egyesülete a napokban hivatalos lapjává tette meg A kiváló hetilap tehát ezentúl a magyar textilipar és kereskedelem érdekeit még nagyobb erővel és buzgalommal fogja szolgálni, annál is inkább, mert munkatársai között szerepelnek az ország legkiválóbb szakemberei ; olvasói pedig mindazok, kik Magyarországon a selyem-, gyapjú-, pamut-, len-, fonott-, szövött- és kötött-áruk, festett- és nyomottáruk, valamint az ezen iparágakkal rokonszakok művelésével foglalkoznak. A „Textilipar“ szerkesztője Redner Hugó dr. textil-rr érnök, kiadója Lenkei Zsigmond Budapest, VII. Rózsa u. 8. Előfizetési ára félévre 8. — K. Az antialkoholizmus jegyében. A modern államok és társadalmuk az emberiség elsatnyulásának, szellemi és testi elkorcsosodásának okait kutatva, a bajok és betegségek egész láncolatát egyéb tényezők mellett az alkohol mértéktelen élvezetére vezetik vissza. A szeszes italok mérgező, testet s lelket ölő hatásával már a régiek is tisztában voltak, de azért az ellenük való védekezésre kevés gondot fordítottak Már az ó-testámentomban olvassuk, hogy Nőé apánk, nem ismervén a szőlő nedvének az erejét, kelletésnél többet talált abból fölhörpenteni, megrészegedett. — Mikor részegségében pőrére vetkőzött, Khám fia gúnyt űzött belőle, Sem és Jafet pedig ruhájukkal betakargatták és a kiváncsi szemek elől elcipelték. Az Fiúsban Achilles egyéb gáncsoló szavai mellett Agamemnon királyt a részeg jelzővel bélyegzi meg. A régi görögök, vagy még inkább a régi rómaiak tobzódásaiban a bor játssza a fő szerepet. Bachanáliákat ezeknél is, meg amazoknál is találunk bőviben. Náluk a bor élvezete, ha sokszor túl is lépte a határt, Dionysos, illetve Bachus — isten tiszteletének kiegészítő részét képezte. Az ó-kor e két nagy népe a bor bő élvezete dacára is a műveltség oly magas fokára lépett, hogy sokban még most is, a 20-ik században, őket ismerjük el tanítómestereinkül. A bor mint élvezeti cikk tehát, ha nem is javíthatott, de bizonnyal nem is ronthatott rajtuk semmit. Ki tudja, hogy nagy műveltségűknek rugója nem-e épen a borban keresendő ? 1 A történelem tanúsága szerint a középkorban és az uj-korban sem voltak az emberek a borral szemben valami abstinensek. A fejlődés kereke — mint tudjuk — még sem akadt meg akkor sem. Az a sok téren tapasztalt decadentia a középkorban csak nem irható a bor rovására! A lovagok és barátok pincéi mindig tele voltak borral, mégis amazok a fegyverforgatásban, emezek pedig a tudományok művelésében és terjesztésében ma is utánzásra méltó példát adtak. Mondhatná valaki, az intelligentia ama két rendje merő kapzsiságból gyűjtötte össze a boros hordókat pincéjében, A középnek tehát az ilyen takarékosság (!) mellett igen, hogy kevesebb jutott a jó nedűből, de azért hősöket, vagy valami nagy tudósokat hiába keresünk soraiban. — Petrarca sem a vízből merített ihletei hallhatatlan müvei megalkotásához ! Az uj-kor legnagyobb lángelméiről sehol sem találjuk följegyezve, hogy a bor élvezetétől idegenkedtek volna. A mi Csokonainkról, Vörösmartynkról és Petőfinkről senkinek sem jut eszébe megkockáztatni, hogy abstinensek voltak. Nem is voltak azok. Sőt költeményeikben a bor magasztalásában nemcsak hogy kifogyhatatlanok, hanem legnemesebb inspirátióikat épen a borból merítették. Anakreontől a mai költőkig végtelen nagy azoknak a száma, a kik a bor dicsőítésében faradhatatlanok. Isteni eredetét egyik sem átallja hangoztatni. Isten adományaként tünteti föl a bort az a népdal is, mely annak a legrégibb embernek a szájába adja a bor magasztalására szánt szavakat, akinek a borral először nyílt alkalma megismerkedni. Az ó-testámentomi Noénak a borral való közelebbi érintkezését legjobban jellemzi a következő dal : Kezdetben szólt az ur Isten: kedves fiam, Nőé! Itt a szőlő, édes szőlő, kóstold meg, hogy jó-é Felelt Nőé: én Istenem! de megöregedtem, — Életemben, életemben ily bogyót nem ettem. Másodszor szólt az ur Isten : kedves fiam Nőé ! Itt az uj bor, ez a jó bor, kóstold meg, hogy jó-é. — Rikkant Nóé: iszom Uram, iszom reggel óta, Gyere Isten, szállj meg Isten, — van még a hordóba’. Harmadszor szólt az Ur Isten: kedves fiam, Nóé! Itt az ó bor, ez ám a bor, kóstold meg hogy jó-é. Iszom Uram, iszom Uram, — ejh, hajh csuhaj Sári! Nem egy Istent, három Istent kezdek én már látni A bor élvezése tehát csaknem olyan régi, mint maga az emberi nem, de azért rósz oldaláról fölfogni egy élni akaró halandó sem kísérletté meg. Orvosaink a betegségben elgyengülteknek bort praescribálnak, hogy a szolgálatukat különben könnyen fölmondó szerveket nagyobb tevékenységre sarkalják. A legtöbb esetben a medicina mellett az erősitő bor élvezetének köszönik a nehéz betegségből föllábadt egyének életben maradásukat. Tehát a bor mint testet, lelket üdítő és életfentartó élvezeti cikk csak az emberi nemmel egyszerre szűnik meg. Nem igy vagyunk azonban a pálinkával. A különféle keményítő és cukortartalmú növényi anyagokból (rozs, kukorica, törköly, szilva, barack, szeder stb.) erjesztés és lepárolás által nyert szesz, mely' közönségesen pálinka néven ismeretes, vagy a vele rokon és a már kiforrott bor lepárolása által fölfogott egész bor (cognac) a szervezetre gyakorolt ártalmas hatásáról egészen más a véleményünk. A pálinka kisebb mértékben élvezve is erősen megtámadja az emberi szervezetet. Elbágyaszt, lehangol, hogy úgy mondjam elbutit. Minthogy pedig a köznép azon téves hitet táplálja a pálinka felől, hogy erősít, a munkabírásra alkalmasabbá tesz és az emésztést nagyban elősegíti, magára nézve a pálinkát napjainkban már nélkülözhetlen élvezeti cikké avatta. Hogy azt a bolonditó italt élvezhesse, nem is kell nagy bankóval forgolódnia, elegendő arra egy pár fillér is, hogy hozzájuthasson. Messze sem kell fáradnia, mert az állam gondoskodásából minden utcasarkon talál pálinkamérést, hol ivásvágyát kielégítheti. Italmérési engedélyhez könnyebben is jut az azt kérelmező, mint pl. patikaengedélyhez. — Nagy gyárakkal dolgozó államokban a pálinka pusztító munkája a legszembetűnőbb. Védekeznek is az egyes államok ellene, ahogyan tudnak. Elrendelik az italmérések vasár- és ünnepnapokon való zárva tartását. A társadalom a védekezéséből szintén kiveszi a maga részét. Antialkoholista szövetkezetekbe tömörül. Hogy a nagy tömegeket a pálinkától óvja, nagy buzgóságában hadat üzen minden szeszes italok, tehát még a bornak is, Helyettük limonádéval és málnaszörppel próbálja magát kárpótolni. Jó kis ital is az mindakettő a maga idejében! Az alkohol elleni védekezés gondolata legelőször oly államok nagy embereinek agyában szülemlett meg, melyek már éghajlatuknál fogva is az alkohol élvezetére vannak utalva. Csakhogy azzal többnyire visszaélnek. Angolországban a borszeszkór előkelőbb hölgykörökben is elharapódzott. Nem csuda tehát, hogy állam és társadalom vállvetve iparkodnak a kór tovaterjedését meggátolni. Nemkülönben cselekszenek a Skandinávállamok és Oroszország is. Hazánkban az államhatalmat alkoholellenes harcában szintén sok, úgynevezett mértékletességi egyesület támogatja. Városunkban is alakult ilyen egyesület s mindjárt kettő is: a Good-Templar páholy és az Első Nógrádmegyei Antialkoholista Egyesület, amelyek ahelyett, hogy komolyan törtetnének különben nemes céljuk felé, egymás lekicsinylésére és tintafogyasztására fecsérlik erőiket. — Nagy eredményeket ez erkölcsnemesitő egyesületek eddig még nem mutathatnak föl. Az emberiség érdekében kívánatos, hogy önzetlen vállalkozásukat mihamarabb nagyobb siker koronázza De attól tartunk, hogy sok viz lefoly még addig a Dunán, mig a Hegyalján, a Sashegyen, a Beszkidek nyúlványain, vagy az Alföld homokos téréin a filoxera torkából csak a közelmúltban kiragadott szőlővessző helyett citromfák és málnacserjék díszelegjenek. Messze van még az az idő, amikor a korcsmárosné bor helyett a kupában limonádét hordozzon körül a vendég asztaloknál, vagy a csikóbőrös kulacsból málnaszörpöt húzzon a sajnos magyar. Azt is nehéz lenne megmondani, hogy Khuen után hányadik nagy vállalkozó fog majd rendelni száz meg száz Waggon citromot a nemzet igazát elsinkofálni hivatott többség összetoborzására. Nemes hivatásokat komolyan átérző egyesületeinknek a bor ellen folytatott hadakozása mindaddig sikertelen marad, mig e hazában akadnak egyének, akik a költőnek „okkal, móddal meg nem árthat a szeszi“ ihletség sugalta szavait megszívlelik. Sajnos, hogy a pálinka ellen dörgő szavuk is csak kiáltó szó lesz a pusztában, mig az államhatalom a hü szövetséges szerepét nem veszi komolyan. Hogy is lehetne komolynak venni az oly harcos küzdelmét, aki még egyik kezében lángpallost villogtat, a másikat pedig vélt áldozatának ütő erén tartja?! Az „Üsd agyon, de ne nagyon !“ — elvnek kénytelenek tehát az államok hódolni, mert a szeszfogyasztásból befolyó milliókat másvalamiből nem egykönnyen tudnák előteremteni.-e—d.
