Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-12-15 / 53. szám
2. oldal.________________________________________LOSONCI UJSAO______________________________1010. december 15. nak útját szegjék, és a magyarosodás felé törő községek iskoláit könyvtárakkal, tanítóit pedig jutalmakkal lássák el. De — kérdem — kimeriti-e ez N. N. I.-nek szabályzatában kifejezett eszményi célját ? avagy gyakorlatilag látszik-e annak némi eredménye is, hogy a losonci és balassagyarmati magyarság ankettezik, melyről a vidék tót közönsége tudomással sem bir ; könyvtárakat ajándékoz, melyeket senki sem olvas: jutalmakat oszt, melyeknek semmi értelmük, mert tisztelet a kivételnek — felveszi azokat a leggyanusabb egyén is Sokat várunk, mert a legszebb reménnyel kecsegtet bennünket a N. N. I. törzsvagyonából kihasított ama 50000 korona, mely kamatmentes kölcsönöket akar nyújtani azon községeknek, melyek óvodaépitkezésbe fognak ; és az l°/0-os vármegyei kulturadó, mert ezek ott fogják meg a dolog végét, ahol az épen legkönnyebb. De ha jól emlékszem, volt a szervezés alkalmából Havas Gyula intézeti alelnök urnák egy oly indítványa is, amely azt kívánta, hogy a N. N. I. gyűléseit ne csak Losoncon és Balassagyarmaton tartsa, hanem ránduljon ki a vidékre is s ott a helyszínén, vonja körébe az érdeklődőket s ismerkedjék meg azokkal, akikben bizalmat akar kelteni eszméi iránt s akiknek meg akarj i mutatni, hogy a magyarság nem ellensége a tótnyelvü atyafiaknak, hanem hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra nemcsak megélhetését, de boldogulását is munkálja. És valóban ez volna a legalkalmasabb eszköz a N. N. I. eszméinek győzelemre viteléhez, mert egyrészről buzdítaná a vidéki intelligenciát a kitartásban, másrészt közelebbi érintkezésbe jönne azzal a néppel, melyet meggyőzni és meghódítani óhajt és melyet a képviselőválasztás alkalmából, a szesz gőzébe fojtva, magától eltaszitott. Kérdés csak az, hogy hová és kihez men jen ? A községházára, a jegyzőhöz, az iskolába a tanítóhoz, vagy a papiakra, a paphoz? mert ép ez az áldatlan vidéki társadalmi élet az, mely e gyönyörű indítványnak a gyakorlati éleibe való átvételét akadályozza és valljuk meg, ez a magyarságnak a tót vidéken a legnagyobb átka, hogy akik egyetértve hivatva volnának a magyarságért küzdeni, egymást csepüiik, marják. Mert még pl. a tanító és a jegyző kint a nagyvilágban karöltve halad s együtt szervezi internáiusát, addig otthon kölcsönösen lenézik egymást s olyan a viszony a harmadikkal: a pappal és a többivel is. Érthető, vagy legalább némileg kimagyarázható állapot volt az régen, midőn a jegyző mondjuk egv letört vagy félb maradt zseni volt, aki csekély fizetése mellett inkább pennája, mint vezetője volt községének ; a tanító pedig többet értett a csizmafoltozáshoz, mint a pedagógiához, a lelkész pedig, ki akadémikus bölcsességén kívül többet sem látni, sem hallani nem kivánt, vagy a prédikáció gyártásában merült el, vagy abban, miként adja vissza a tanítónak vagy jegyzőnek a kölcsönt. Ellenben most, midőn nemcsak fizetésben, de előtanulmányaikban, sőt tán a műveltségűkben is megközelítik egymást, miért is nincs köztük a mindent kiegyenlítő szeretet és egyetértés ? Azért, mert most mindentkük első akar lenni az egyenlők között! Jegyző hivatkozik az ő élők és holtak feletti hatalmára; tanító az ő magas minisztériumára és a lelkész az ő régi előjogaira. Innen látjuk azután azon sajnálatos körülményt, hogy a jegyzők még a községi képviselőtestületből is ki vierándzwanzigolják a nekik nem tetsző alakokat, akiz a gyűlésen szerintük csak zavarf csinálnak, tekintet nélkül arra, hogy azok jó magyarok-e, avagy pánszlávok. Csodálhatjuk-e most, ha a mindig réven álló tót agitátor ott les a tárt kapuknál, segít a népnek elöljáróiban amúgy is vesző bizalmát még iukább elölni, hogy helyettük maga ragadja meg a kormányt s ő legyen egyházi és politikai tanácsadójuk? Élitélhetjük-e? avagy meg is gyanusithatjuk-e azt az esperességi elnökséget, akik a Nógrád Honti Híradó szerint olyan papokat vagy tanítókat iktatnak hivatalukba, akikről meg vannak győződve, hogy a haza ellenségei ? Én bizton hiszem, sőt meg vagyok győződve róia, hogy az a Beniczky, avagy Frenyo inkább látná magát jó magyar fiúk körében, mint gyanús firmák között, ha beláthatna veséjükbe: de legtöbbször az rendelkezik legszebb bizonyítvánnyal s az szedte el a magyar stipendiumoknak legjavát, aki az életben legtöbb gyalázatot szór professzorainak s édes magyar hazánknak nevére. De még ha tudják is, tehetnek-c valamit ellene, ha a nép, az Isten adta nép ép abban a pánszláv apostolban ismeri fel jóltevőjét, barátják, mert hogy eddigi vezéreiben megingott hite, bizalma, mert hogy tőlük egyebet sem hallott, mint egymásnak legyalázását ? Elismerem, hogy néha a szent béke kedvéért egyaránt rácsörditettek úgy a magyarra, mint a tótra, csakhogy a népnél visszavonás ne legyen! Vájjon lehet-e áldás a papnak, tanítónak vagy jegyzőnek munkáján, ha egymás személyes ügyét biráltatják a néppel, sőt egymás iránt izgatják a jobblelküeket is ? Nem ! Leggyakrabban igy a személyi érdekkel elvész a magyarságnak érdeke is. „Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabemtur.“ (—y). Agrár osztályharc és nemzetköziség. A Losonci Újság számára irta Szende Pál, az O.M.K.E. főtitkára. A német, osztrák és magyar agráriusok vezérei nehány hét előtt összegyűltek Bécsben és a husdrágaságról tanácskoztak. Miután a napnál fényesebben bebizonyították a maguk igazát, harcias határozatban kimondották a német, osztrák és magyar földbirtokosok szolidaritását. Egyben elhatározták, hogy hatalmas akció keretében felveszik a küzdelmet az összes társadalmi osztályok ellen a húsárak csökkenésének megakadályozására. Ez az esemény eszünkbe juttatja azt a másik novemberi napot, amelyen Marx és Engels tanai alapján Londonban megszületett az úgynevezett kommunisztikus kiáltvány. Ebben a kiáltványban jutott először rendszeres kifejezésre az az álláspont, hogy a társadalom tö ténete az osztályharcok története és a munkás mozgalom csak akkor járhat erkdménynyel, ha a világ proletárjai egyesülnek. Az osztályharc teóriája, az internacionalizmus cs Marx tanainak alapclvei sok polgári gazdának, szociológusnak és gondolkozónak lelkét megtöltötték és olyan emberek is elfogadták, akiknek semmi összeköttetésük a munkásmozgalmakkal nem volt. Marx tanait az osztályharc és nemzetköziség elméletét kíméletlenül támadta a feudalizmus szolgálatában álló sajtó és tudomány. A munkásmozgalmakra és a történenelem eseményeit az osztályharcok alapján magyarázó polgári elemre is reá nyomták a htzaárulás bélyegét. És noha ők maguk évszázadokon keresztül a legelkeseredettebb osztályharcot vívták, mégis azt állították, hogy ilyesmi nem létezik, ez csak azoknak a találmánya, akik a megelégedett népet kegyes és jóságos urai etlen akarják izgatni. A bécsi tanácskozás tehát történelmi esemény, mert az agráriusok vezérei nyíltan bevallották azt, amit már eddig is tettek, de következetesen letagadták. A londoni és bécsi határozat között 63 esztendő múlt el. Marx és Engels táborához nagyon előkelő társaság csatlakozott: herceg Auersperg, gróf Károlyi, gróf Dessewffy, lovag Ehrenfels és mások. De mig Londonban az volt a jelszó: „világ proletárjai egyesüljetek“, most igy szól a megváltó ige : „feudális főurai a világnak, lépjetek szövetségre“. A nem, oszták és magyar nagybirtokosok elhatározták Bécsben, hogy támogatják egymást a német, osztrály és magyar kereskedők, iparosok, hivatalnokok, az egész városi polgárság és a munkások milliói ellen. Gróf Károlyi és gróf Dessewffy, akik itthon a fajmagyarság elméletének buzgó harcosai, barátságos testvércsókot váltanak az osztrák és német nagybirtokosokkal és szent fogadást tesznek, hogy megvédik őket magyar honfitársaik ellenében. Mi az oka ennek a nagy felindulásnak? Micsoda veszedelem fenyegeti a Becsben összegyűlt urakat, hogy ilyen ünnepélyes fogadást tesznek ? Talán 100.000 holdas birtokaikat akarják a nép közöt felosztani ? Azt kívánják talán, hogy a fogyasztási adó terhét a jövőben nem az alsóbb néposztályok, hanem ők viseljék ? Vagy talán privilégiumaik megszüntetéséről van szó ? Nem ! Egy kisértet jelent mqg a láthatáron, mely megborzongatja a várkastélyok urait. Ezt a kisértetet argentiniai húsnak hívják és szál itó hajókon közeledik lassan Trieszt felé. Zavarja az álmaiktit a szerb és román határon feltartóztatott és beeresztésre váró barm k bőgése. Talán meg akarják fosztani a nagybirtokosokat állatállományuktól, hogy ingyen osszák szét a fogyasztók között ? Nem, nem erről van szó, hanem egy sokkal szemérmetlenebb kívánságról. A városi polgárság húst akar enni, nagyon jó szívvel venné, ha a hús egynéhány fillérrel olcsóbb lenne, mindenesetre kívánná azonban, hogy az árakat He tétovázzék, =—= ha táj a teje, hanem használjon azonnal Beretvas-pastillát, magassabbra ne verjék fel. Hát nem szerénytelen kívánság ez ? így tehát nem csoda, ha a haza leghívebb támaszai nemzetköziséget proklamálnak, mert erkölcs, vallás, haza, minden romba dőlhet, ha eljuthat hozzánk 20.000 métermázsa argentiniai hús és az árak kilogramonkint 10 fillérrel lejjebb szállnak. A józanul gzndolkozó ember, aki az agráriusok eddigi panaszolkodásait komolyan vette nem foghatja fel, honnan kerül elő ez a meleg és intim fegyverbarátság, mikor az uraknak egymás haját kéne tépniök. Ezeknek az uraknak, ha az igazat mondták volna, akkor halálos ellenségeknek kellene lenniök. Csodálatosképpen mégis ki tudnak egyezni egymással, mert a fogyasztók százmilliói olyan anyagot nyújtanak a mesterkedéseknek, amelyben az összes ellentétes érdekeket az urak kitünően ki tudják elégíteni. A magas gyülekezetnek az az állítása, hogy a kisgazdák érdekében cselekesznek, egérfogó, amellyel a közvélemény még ilyen előkelő urak kedvéért sem hagyja magát megfogatni. Gróf Károlyi Mihály, aki az agrárius lapok jelentése szerint nem érzi magát boldognak azon a napon amelyen legttlább egy kisgazdát meg nem mentett, nyomorúságos többséggel került be a parlamentbe abból a kerületből, amely az ő birtoka. Egy jó azonban mégis szármozott a bécsi testvérünnepből. A magyar, osztrák és német kereskedők, iparosok és a fogyasztók milliói levonhatják a végső következtetést ezekből az eseményekből : teljes erőnkből síkra kell szánnunk a nemzetközi érdekszövetkezet eben. Hangversenyek. Talán nem is annyira a közönségnek, mint inkább maguknak a szereplőknek szempontjából hasznosak azok a hangversenyek, melyeken fiatalabb leányoknak alkalmuk nyílik leküzdeni a nyilvános szereplés kellemetlen kísérőjét: az elfogódottságot, a lámpalázt. Két ilyen — a szereplőknek hasznos, a közönségnek élvezetes — hangversenyről számolunk Le az alábbi sorokban. Az első dec. 8-án és 10-én délután 5 órakor a losonci áll. s. községi polgári leányiskola növendékei rendezték az ifjúsági könyvtár javára. Öszszetinultságot mutatott Steiner Margit és Renée, meglepő tudást és ügyességet Peckelmann Olga zongorajátéka. Hangulatosan, kedvesen szavalta Arany versét Endrédy Márta, értelmesen, ügyesen olvasott fel Opavszky Gizella. A hangyerseny legbájosabb, legmegkapóbb és leginkább méltányolt pontja mindenesetre a „Vadrózsa“ c. tündérregéből előadott részlet volt, melyért az előadókon kívül főleg a rendezőket illeti dicséret. A m'tsik, jótékonycélu hangnersenyt a polgári iskola dísztermében f. hó ll-én d. u. 3 órakor tartották meg. 1 még gazdagabb és értékesebb műsorból itt ki kell emelnünk Leichtner Lili, Lammer Mariska, Kan Mariska és Pista, Malevevits Ida, Bartos Gizella kivétel nélkül bámulatosan fejlett tudást és technikát eláruló zongoraszámait, mely mind külön pontja volt a műsornak. Nem szabad megfeletkeznünk Vajda Irén, és Lammer Mimi kellemes, iskolázott énekéről, továbbá Radeczky Mariska és Cziprián Jolán kedves párosjelenetéről, Ujházy Janka és Fabriczy Lenke, hangulatos szavalatairól sem. Végül kérjük Horváth Amália urhölgyet, akinek e műsorért köszönettel tartozunk, hogy hangversenyeit ezentúl ne a polgári iskola szűk termében tartsa meg. Az ily gazdag és értékes hangversenynek a Vigadóban van méltó helye. VÁROSI ÜGYEK. (—) Városi virilisek. A legtöbb adót fizető városi képviselőknek az 1886. évi XXII, t.-c. 33. §-a értelmében kiigazított és a vármegye alispánja által által jóváhagyott 1911. évre szóló névjegyzéke szerint a képviselő testületnek virilís tagjai a következők: Dr. Wohl Aladár, Niernseé József, Szentgyörgyi Barna, Szilassy Béla, Kálmán József, Török Zoltán. Hartviger Ágoston, Schein Fülöp, Löwy Ignác, Hercog Ignác, Sacher Vilmos, Noszál József, Tausz Jakab, Heksch József, Sörös Béla, Mannheimer Leo, Duda Danó, dr. Bazovszky Lajos, dr. Oppenheimer Ferenc, Plichta Lajos, Kohn József füleki, Sacher Gusztáv, Schváb Gusztáv, Minkusz Antal, dr. Székács amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. « , Kapható min-Orvosok által ajánlva. Ara l.ZU. den gyógyszertárban. Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai szállítás
