Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-11-24 / 50. szám

4. oldal LOSONCI UJSAO 1910. november 24. A jövő közgazdasági feladatai. A Losonci Újság számára irta Lánczy Leó főrendiházi tag, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. A legfeltűnőbb és mondhatnám legörvende­­tesebb tünete a nemrég élénken lüktető politikai életnek az a vezérmotivum, amely az összes nyi­latkozatokból kicsendül, hogy tudniillik a magyar nép számára szabad pályát kell teremteni a gyü­mölcsöző, a nemzeti jólétet és az állam felvirág­zását megalapozó munkára. Megbecsülésre méltó jelenség ez oly ország­ban, amelyet mindaddig azzal vádoltak, hogy dologkerülő, fontos tünete a nyugateurópai felfo­gás örvendetes térfoglalásának, hogy kultúra és munka szinonim fogalmak, hogy az egyesek jóléte és az állam prosperálása csak a munka által érhető el és hogy az egyesek eredményes munká­jának összege a közjó szempontjából az igazi nemzeti munka. A munka és kereset utáni vágy abban a mindinkább kifejezésre jutó meggyőződésben gyö­kerezik. hogy a Standard of life szinte ijesztő megdrágulása, mely immár évek óta lábra kapott és különösen a középpolgári osztályokra oly súlyosan nehezedik, nem ellensúlyozható azokkal a kicsinyes eszközökkel, amelyeket a tömérdek ankét, tanácskozás és újságcikk panaceának hir­det, hanem hogy a megélhetés nehézségeit elő­idéző okok sokkal mélyebben fekszenek, semhogy máskép lehetne azokkal megbirkózni, mint a kere­seti alkalmak szaporításával, a fejlődés és pénz­szerzés uj forrásainak feltárásával. Mindenekelőtt javaslatokat vár az ország a magyar vicinális vasúti hálózat sűrűbbé tételére, valamint a másod és harmadrendű vasutak háló­zatának megteremtésére. Ezekre jelenleg a financiális alapok még nagyon zavarosak és elégtelenek. Számítanak továbbá döntő kezdeményezésre a már évtizedek óta vitatott csatornakérdést, különösen a Duna — Tisza csatomat illetőleg, amelynek megvalósításá­val tás perspektíva nyílik a gabonatermés export­­képességére es a magyar alföld gazdasági fejlő­désére. A főváros részére két nagyobbszabásu terv van, amelyek szorossan összefüggnek Budapest világvárosnak fejlődésével Az egyik a pálya­udvarok kérdésének végleges megoldása. A mai viszonyok mellett ez egyike a legMirgősébb ügyek­nek nemcsak Budapestre, hanem egesz Magyar­­országra nézve. A másik nagyszabású terv, amely a keres­kedelem es ipar összes köreit közelről érdekli, amely évtizedek óta nyilvános eszmecsere targya és amely Budapest kereskedelmi felviiágzásanak egyenes követelménye: a nagy kereksedelmi kikötő létesítése. Nem akarom itt bővebben fejte­getni, hogy mily nagy jelentőségű e kérdés meg­oldása a magyar kereskedelemre, csak azt emelem ki, hogy a természet mindent megtett annak helyes megoldására. A Dunaagak alakulása lefelé Budapestnél, legalább a laikus szemében, könnyű­nek tünteti föl a technikai kérdés megoldását, habár nyilvánvaló, hogy ennél pénzügyileg nagy igények támasztatnak az állammal szemben. A legsürgősebb halasztást nem tűrő ügyek közé tartozik a tengerhajózási vállalatok viszonyai­nak szabályozása. Ha Magyarorszag arra a magas színvonalra akarja emelni nemzeti tengerhajózását, amelyet az ország érdeke követ el és ha azt akarjuk, hogy Fiume mint csaknem az egyedüli független forgalmi gócpont teljesen megfeleljen céljainak, akkor a parlamentnek messzelátó elha­tározással kell majd az anyagi szükségletekről ^ondoshodnia. Ugyanez áll a magyar iparfejlesz­tés jövendő irányáról, amelyről azonban még nem bizonyos, hogy valóban uj lesz-e. Megemlíthetnénk itt még számos aspirációt, melynek kielégítését Magyarország lakossága a parlamenttől várja. Könnyen érthető, hogy a gondolkodni tudó egész Jnépesség át van hatva attól a felfogástól, hogy a parlament munkaképes­ségének esetleges megakasztása súlyos csapás lenne az egész magyar közgazdaságra, paralizá­­lása a tevékenységre vágyó erőknek, szerencsét­lensége a magyar társadalomnak és az évenkint az egyetemekről kiáradó ifjú intelligenciájának, amelynek számára uj meg uj munkatereket kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy a nyers munka­erők kivándorlása mellett a magyar nemzet szel­lemi virága is elvonassék nemzeti hivatásától. Mese a vízvezetékről. Véres kardot vitt körül bacilusok által vont szekerén Patkányország hírnöke. Gyűlésre hivatta össze az ország apraját-nagyját a patkánykirá'y. „Szörnyű, mindent elpusztító veszedelem ! Az ország legádázabb ellensége az ember vesztünket akarja, vízvezetéket szeretne !„ . . . A főcsatorna szájánál nagy a sürgés-forgás. Oszbeborult patkányok lehorgasztott fővel állják a trónt körül. És szóla az öreg király: — Oh mely szörnyű végzet, mely minket ez alkalommal egybegyülésre kényszeritett kedves alattvalóim. Baj van Köpecen. Lenni, vagy nem lenni, ez itt a jelszó. Határozzunk ! Vagy sze­mébe nézünk merészen és elszántán az ocsmány ember készítette vizhalálnak, vagy pedig össze­szedve hét szilvánkat jobb hazát keresünk, fel­­cihelődünk. E városban nincs számunkra hely. Országunkat, kies, bacilusokkal terhes hazánkat elhagyni kényszerülünk. Nem megy le háromszáz­­hatvanöiször a nap az emberek egén és mi csak elesetteink haló poraira borulhatunk, ha ugyan élve marad valaki közülünk. íme itt vagytok mind­nyájan apraja nagyja e szép országnak, szóljatok, adjatok tanácsot! Mély megilletődéssel haliák a szót a patkány hadfiak ' — Nem úgy király ! Az égre nem ! A baj tán még se nagy. Szedjük össze csak sütni valónkat. .Honnan szeretne az ember vizet szerezni -— ez itt a kérdés. — A dabari hegyekből! — kiáltja egy fiatal. Ámde az öreg, ki már sokat látott és tapasz­talt, megvetve inti le. — Te még ehhez ilyen fiatal vagy kicsiny fiam. Mboh. Hogy szerezhetne az ember vizet víz­vezetékre a dabari hegyekből, midőn azt Filyo Pál cservenka nem engedi. Helyeslő moraj. — Beszélhetsz jó öreg, úgy se hallgatnak rád — vág vissza amaz — ha az az általad ne­vezett hatalmasság ott nem engedné, hát a kot­­mányi hegyek mire jók ? Lesújtóan szól az öreg: — Öcsém, Soltész János hahákot te még nem ismered ha ilyeneket regélsz. Szó se róla. Annyi bizonyos, hogy e két hegység vizével mindnyájunk vesztét okozna az ember, de e terve végrehajtása — mint mondám — lehetetlen. Helyesléssel találkozott az öreg patkány minden szava. Már-már lecsiliapodának a szorongó kedélyek, midőn szólásra állt fel a király. Csend honolt a csatorna szájában mindenfelé. Ivcsi kolerabacilusok emelgettek kiváncsi fejecskéjüket fel itt is, ott is. És szólt a király méla csendben — Köszönöm néked derék alattvalóm, hogy a szorongó kedélyeket megnyugtatni igyekeztél. Ámde hiába minden. Az ember átkos lény és vesztünket kiáltja. Artézi kutat furat s annak vizé vei fojt meg sajat fészkünkben, ha jobb hazát nem keresünk. De igy az öreg : — Ne hidd te ezt felséges királyom. Az ember még egy artézi kuttal meg nem próbálko­zik, fél tőle, hogy megint úgy jár, mint évekkel ezelőtt azzal az egygyel, mely oly sok még min­dig kifizetetlen pénzebe került. Oh mert az em­ber oly kapzsi lény! Lam-e háromszáz méter mélységűnek mondja a fáma az emberek egyet­len artézi útját, pedig — Kacurra — tiz se lesz az. Háromszáz méteres kutból bőséggel kel­lene jönni a víznek s nem minden tiz-tiz percben megtöltenie csak egy egy félliterest. Az artézi kút rossz kseft, — öreg királyom, — abba bele nem megy egyhamar még egyszer az ember. Reménykedve tapadt mindannyiok tekintete a szóló öregre. A király gondolkozva hajtá le fejét. Egyedül ő nem látott e vén kipróbált pat­kány szavaiban elég vigasztalót. De hirnök jön s pihegve szól : — Uram király! Ne legyen homlokod gon­dok felhőitől teie. Oszoljon el búd, amint oszoljon a ti gondotok is derék patkányfiak. Nem lesz még száz év múltán se vízvezeték. Az ember deputa­­ciót külde ki tanulmányútra, bőséges pénzzel látva el annak minden tagját. Az ó-korban épite\t cisz­ternákat lesznek tanulmányozni hivatva. Nagy lön az öröm patkányok hazájában Egymás nyakába borultak őszek, fiatalok és hála­adásból feher egeret áldozának a felséges Kacur­­nak. Kolerabacillus leányok lenge táncot lejtének az áldozati oltár körül, ajkukon a hála dalával: „amig sápot ne*m látok, nem lesz vízvezeték. Mesélő bácsi. Borolin a tüneményes háziszer már egyetlen jó bedörzsö­­lésre már megszüntet minden görcsös fáldalmakat, hasfájást. — Pillanat alatt eltüntet lábizzadást. — Főelárusitó : Várady Adolfné drogueriája Losonc. Irodalom, művészet * Uj lap. December elején „Nemzeti Ifjú­kor“ címen három jónevü Írónk szerkesztésében uj lap fog megjelenni. Programmja ez: „Ezen ifjúsági lap a magyar nemzeti irodalom, a munka, a közgazdasági szellem, a testi-lelki edzettség jegyében az ifjúságot mételyező pornográfia ellen indul harcba. Van ugyan két-három ifjúsági lapunk, de^.azok egyházi felügyelet alatt álló kisded lapok, melyek nem vallásosságot, hanem túlzó felekeze­­tieskedést szítanak és lehetetlenné teszik az ifjú­ság lelkületének szabad és modern irányú kifej­lődését. Ez a lap azonban távol van minden fele­­kezetieskedéstől, szerkesztői felvilágosodott, de nemes gondolkodású iróemberek. És, ami a fő, modern emberek. Ezért sokat várunk e laptól. Azt várjuk tőle, nogy egy szabad és modern szel­lemű ifjúságot nevel. Hogy megtanítja az ifjúsá­got az uj irodalom s művészetek megértő szere­­tetére, élvezetére. * Színészeink Székesfehérvárott. Szál­kái Lajos szi.itársulata most kezdette meg a szinházi szezonját Székesfehérvárott a Muzsikus­lány előadásával. A közönség igen melegen fogadta a társulatot s a szereplők közül melegen ünne­pelte Lányai Piroskát, Boriss Blankát, Kovács Hannát, Érczkövyt, Bátorít és Vértest Közgazdaság. x Ragadós száj és körömfájás. Az országszerte járványosán fellépett ragadós száj- és körömfájás még mindig erősen tart. A losonci járásban az állategészségügyi óvintézkedések szi­gorú végrehajtása folytán, a járvány ffltár JfSzé­féiben van. Tekintettel azonban arra, hogy a járás területén lévő 43 község közül csak egyetlenegy nincsen fertőzve, a járvány megszűnéséről egyelőre még nem lehet beszélni. x Az igazságügyi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosítása tárgyában a m. kir. igazságügyi miniszter rende­letben értesítette az igazságügyi hatóságokat, hogy az 1910 évi augusztus hó 6-án tartott minisztertanácsi határozat alapján, az állami hivataloknál alkalmazott dijnokok és napidijas szolgák, betegség esetén összes járandóságaik élvezetében húsz héten át meghagyandók. E rendelkezés következtében az igazságügyi hatósá­gok fölhivattak arra, hogy az említett alkalma zottak, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szoló 1907. XIX. t ez. 10. §-a értelmében nem esnek a betegség esetére való biztosítás hatálya alá. x Kivonat a kereskedelmi cégjegyzék bői. A balassagyarmati kir. törvényszéknél, mint cégbíróságnál a társaságok lajstromába újabban bejegyeztettek: A Sziráki Takarékpénztár R.- T. főtelep Sztrák, fióktelep : Lőrinci. A társaság alap­tőkéje 300,000 korona. A Szendehelyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet, főtelep : Szendehely, cég vezető Peldatif Gábor, Áru- és bankbizományi üzlet Weisz Samu és Braun József, főelep: 1 osonc, a társaság 1910. október 1-én keletkezett, a céget Weisz Samu és Braun József együttesen jegyzik. Losonci ezüst-, fém- és ötvösáru gyár Pázmán Gyula és torsai, főtelep Losonc. A közkereseti társaság tagjai : Pázmán Gyula és neje szül. Feldsman Ottilia, Böhm Róbert művezető és Mózes József iparművészeti tervező. A társaság 1910. szeptember 10 én keletkezett. A céget egyedül Pázmán Gyula cégtulajdonos jegyzi. Jónás Emil és Dezső főtelep Balassagyarmat. A téglagyárosok közül a céget Jónás Emil egyedül, Jónás Dezső pedig Jónás Emillel együttesen jegyzi A LAPBIZOTTSÁO KÉPVISELŐJE KUJNIS GYULA — Felelős szerkesztő Dr. VALYI BÉLA.----------- Főszerkesztő ---------­KRISTOFF SÁNDOR IMe tétovázzék,--------­lia fáj a feje, hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja, i . „n Kapható min- Orvosok által ajánlva. Ära L&U. den gyógyszer­­tárban. Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai sz*n,taS

Next

/
Thumbnails
Contents