Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-11-17 / 49. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1910. november 17. személy- és vagyonbiztonsága pedig felelőséget ró a képviselőtestületre. Hasonlóképen szükséges a rendőrkapitányi hivatalnak az elégtelen és szűk voltán is segíteni. A mostani beosztás és elhelyezés alkalmatlan annak a roppant nagy forgalomnak a lebonyolítására, amelyet naponként a kisebb-nagyobb ügyben jogorvoslatok keresők százai idéznek elő. Fontos továbbá a bejelentőhivatal rendszeresítése is. Szinte hihetetlen dolog, hogy a Losoncon lakók ezrei a hatóságok előtt is ismeretlenek. Már pedig az csak elsőrendű kérdés, hogy tudjuk kik laknak e város területén. A bejelentőhivatal felállítása természetesen valamelyes költségbe is kerül és kétségkívül sok munkát igényel az ellátása. Azonban nem szabad figyelmen. kívül hagyni és ezt figyelmébe is ajánljuk a rendőrkapitány urnák (mert az előterjesztésében ezt nem látjuk), hogy a bejelentőhivatalnak bevételei is lehetnek. Éppenugy, mint Budapesten, a nálunk létesítendő bejelentőhivatal is 50 fillér dijat szedhet a kiadót) értesítéséért s ezen összegből a hivatal felállitási és fentartási költségéinek egy jórésze megtérülhet. Régi bajok orvoslását és feltétlenül üdvös intézkedéseket tartalmaz a rendőrkapitánynak a képviselőtestület elé terjesztendő prepozíciója. Meg vagyunk győződvd róla, hogy a képviselőtestület örömmel és egyhangú hozzájárulással fogja megvalósítani a közrend és közbiztonság érdekében, á rendőrkapitány előterjesztését. Házbéruzsora. Stájgerolás a vesékig. 01 Tessék elkészülve lenni a legrosz-I szabbra. Amik itt alább következnek, / || azok nem dajkamesék a megdöbbenés I II felkeltésére, azok színtiszta igazságok. / kapzsiságnak és telhetetlenségnek klasszikus megtestesítői Harpagon és Schylock nem lehettek különb legények egy néhány losonci háziurnái, akik a novemberi házbérnegyedkor a legvérszomjasabb ragadozót is megszégyenítő kegyetlenséggel jártak el lakóikkal szemben. Számokkal is illusztráljuk ezen szörnyűségeket. Akadt pl. egy losonci báziur, aki három lakójának a házbérét a következőképen emelte fel: az egyik iakónak 550 K-ról 700 K-ra, a másik lakónak 770 K-ról 1200 K-ra, a harmadik lakónak pedig 600 K-ról 1200 K-ra. Ugyanez a háziúr egyik lakójától, aki házat épít s ezért a rendes lmondási időn túl még hat hónapig akarja igénybe venni az általa eddig 770 K-ért bérben birt üzletet, ezen hat hó tartamára 3000 koronát kért. Egy másik háziúr egy üzlethelyiséget, amelyet lakója eddig 1200 K-ért birt, november 1-től csak 2200 K bérösszegért volt hajlandó kiadni. Tehát csekély 2000 koronával emelte a lakbért. Ilyen és ehhez hasonló esetek mind sűrűbben fordulnak elő. Egy-némely háziúrnak hirtelen meggazdagodási rögeszméje nálunk is kezdi már szedni áldozatait a lakók sorából. Ezen a tűrhetetlen állapotokon azonban radikális eszközökkel segíteni kell. A főváros mintájára, a lakbéruzsorások tizeiméit napvilágra kell hozni, megbélyegezni s házát boykott alá vetni. Egyéb sem hiányzik még nekünk Losoncon, az élelmiszerek horribilis drágasága mellett, mint az ilyen uzsoravirágok felburjánzása. Mi következhetnék be akkor, ha a háziurak, a házaikban lévő üzlethelyiségek bérét mindenhol a kétszeresére emelnék. Egy csomó existenciát tennének tönkre. Ezen fenyegető veszedelem bekövetkezésének tehát társadalmi utón kell elejét venni s a háziurak túlkapásait minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni. Csak ígér a Nemzeti Intézet, de nem tesz semmit Még 1909-ik év február havában történt, hogy a Nógrádmegyei Nemzeti Intézet vezetősége örömmel értesítette Kohlener Barnát, a kálnói ág. ev. egyház felügyelőjét, miként a Nemzeti Intézet 150 darab magyar énekes könyvet ajándékoz a kálnói egyháznak. A kálnói ág. ev. egyház ugyanis Kohlener Barna egyházfelügyelő és Kalanda Gyula lelkész dicséretes törekvése folytán azt a hazafias érzelemről tanúskodó határozatot hozta, hogy egyelőre havonként egyszer magyar nyelvű istentiszteletet fognak tartani. Ki ne tudná méltányolni ezen hazafias elhatározásnak a magyarosodás szempontjából való nagy jelentőségét. Édes magyar nyelvünknek a magyarérzelmü, de tótajku lakosság közt való eme térfoglalása olyan örvendetes jelenség, amelyet nemcsak igaz örömmel kell fogadnunk, hanem ápolnunk és elősegitenünk is kell. Erre volna hivatva a Nemzeti Intézet cime alatt működő, illetve csak szundikáló kulturegyesületünk. Mert bizony a szegény kálnóiak hiába várták volna a Nemzeti Intézet Ígéretének beváltását. A két esztendeje megígért magyar énekeskönyvek még mai napig sem adattak ki a kálnói egyháznak. De nem is vártak tovább a jeles kulturintezetre a derék kálnóiak. A jó magyar érzésű tanító s egy pár jobbirásu iskolás fiú hozzáfogtak s leírtak kézzel egy-két magyar egyházi éneket s a múltkoriban már megtartották az első magyar istentiszteletet. íme adalék a nagy garral és öndicséretekkel működő Nemzeti Intézet kulturtevékenységéhez. Bizony, édes jó uraim, nem elég a vármegyeház ablakából szemlélni az eseményeket. A nemzetiszinü szóképek, a vitézkötéses frázisok még nem viszik előbbre a magyarosodas ügyét. Minden szónál szebben beszél a tett. Hét csillagból áll a Göncöl szekere, Hét részvényes gyufagyárat terveze. De elbusulhat mind a hét gyár-szülő. Mert felebbe zett az iparfütyülő. Nem lesz gyufagyár. Hét választó-fejedelmek kudarca. A gyufamonopolium behozatalának a hírére a poiitikai spekulánsok országszerte felkerekedtek, hogy egy kis üzlet után nézzenek. Itt az ideje, gondolták, hogy a választások alka maval tanúsított hazafiságukat és elvhüségüket aprópénzre felváltsák. Gyufagyáracskákat kell gründolni ! — mondogatták s a kormány jó öreg kontingenssel fogja megjutalmazni az önzetlen pártemberek „közgazdasági tevékenykedését.“ Nosza, rajta. Egymásután alakultak a zártkörű részvénytársaságok a gyufagyárak alapítása végett. És itt is — ott is, ingyen telkek hasitattak ki őseinknek vérrel szerzett földjéből Itt is, ott is hét magyarok, hét választó-fejedelmek állottának össze, hogy városaink közgazdasági fellendülését egy nagy lépéssel ismét előbbre vigyék. Elhiszi nekünk mindenki, hogy tisztán a városok érdeke és magasabb nemzetgazdaságtani szempontok vezérelték a hetumogereket a gyufigyáralapitási szándékban. És hogy miért éppen csak heten részvénytársultak és miért nem terjesztették ki szélesebb rétegekben is az aláírási iveket, arra is van magyarázat. Végtére a monopólium az monopólium. Ha a monopólium behozatala folytán a kedvesen kigondolt gyufagyáracska a jóleső kis kontingenst megkapná, nem is voina monopólium a monopólium, ha a gyár megváltásának örömjutalékában a zártkörű heteken kívül több részvényes is részesednék. De egyszerre csak hallatlan dolog történt. Mikor már minden jól ment, a városi közgyűlések fejbólintó Bálintjai megszavaztak ingyen telket, adó, pótadó és egyéb mentességét, mint a karikacsapás, megtörtént a cégbejegyzés is, akkor az iparfelügyelők megfelebbezték és pedig felsőbb utasításra, a gyufagyárak telepengedélyezését. Szégyen és gyalázat —, zug, morog mindenki, ilyen gyönyörű üzleteket igy tönkre silányitani. Hát mit akar az a minisztérium. Nem voltak talán elég elvhüek a hét választó fejedelmek, hogy még ezt a kis elismerést is n egvonják tőlük. És mit akarnak azok az iparfütyülők ? Hogy mernek ők a hét vezérrel újat huzni. Mit apellálgatnak ők ? Avagy nem tudnak, hogy veszedelmes dolog a hatalmasokkal kukoricázni ? Mi nagyon saináljuk, hogy a losonci gyufagyárnak is az iparfelügyelő által a minisztérium annyira befütyült, mert szent meggyőződésünk, hogy itt egy jóravaló ipari orgánumról volt szó s a gyáralapítók nem lettek volna oly szükkeblüek, nem kötötték volna le sokáig tőkéjüket s a részvényeket, legalább a gyár állami megváltása után, a piacra bocsátották volna. Kár, kár, nagyon kár. VÁROSI ÜGYEK. (—) Adós fizess ! Az adóbehajtás ellenőrzésére kiküldött pénzügyi tisztviszelő, dr. Molnár Ignác pénzügyi fogalmazó, tekintettel az adóhátralék tetemes voltára, a városi adóhivatalt a végrehajtás szigorú keresztülvitelére utasította. (—) A Kossuth szobor végleges átvétele megtörténvén, a város képviselőtestülete Holló Barnabás szobrász művésznek vállalati összeg utolsó részletét is kiutalványozta 431/910 kgy. számú véghatározatával. Losonci-fürdő részvénytársaság. Várgede fürdőt részvénytársasággá alakították. A tőkét egyesitik a természet által készségesen nyújtott kincsekkel, hogy az előbbit jövedelmezőbbé, az utóbbit pedig tőkévé változtassák. Országos hirüvé akarják tenni e gömörvármegyei kicsiny fürdőt, megóvni az észrevétlenségtől. Nekünk is van fürdőnk : a losonci-fürdő. S felé sem néz senki. Pedig gyógyvize van s kedvező fekvése; karbantartott sétautak környezik több kilométer távolságban. A közönség részéről a városligeten keresztül könnyen megközelíthető. És mindezen kincsek — ki tudja mióta — parlagon hevernek. Sőt a viszonyok szerencsétlen alakulása a fürdő fejlődését valósággal hátráltatja. A katonai lövöldének élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető közelsége, a fürdőnek célszerűtlen értékesítése nemcsak hogy nem vonzzák, de sőt a fürdőtől egyenesen távol tartják városunk közönségét. A mi fürdőnket is lehetne értékesíteni és nem is sok pénzzel. Nénány épületet kellene emelni. Szállodát, vendéglőt, modern fürdőházat és szakembereket beleállitani. Közlekedési eszközökről kellene gondoskodni, mely a közönségnek a fürdőbe jnthatást megkönnyítse. Természetesen mind n eszközt föl kellene használni arra, hogy a fürdő dús vastartalmú vizének hire messzire elmenjen. Erre a városnak pénze sohasem lesz. De lehetne ugyan oly eszközökhöz nyúlni, mint amilyenekhez Várgedénél nyúltak Legyen részvénytársaság a losonci-fürdő is. Az erre vonatkozó terv kidolgozása azonban e cikk kereteit nagyon túlszárnyalná s szaktudást igényel. Mindenesetre nagyon helyes y/ílna a fürdőt jelenleg is üzletembernek bérbeadni s a kato nai lövöldét annakvaló térre áthelyezni, mert — eltekintve attól, hogy az eltévedt golyók az erdő fáiban nagy kárt okozhatnak — a közönség a fürdőbe csak vasárnap mer menni, nem tudhatván nincs-e céllövészet. Nem lesz telefon. Egy annyira kifejlődött kulturvárosban mint Losonc, ahol az ipari és kereskedelmi élet mozgalmassága oly erős lendületet vett, valósággal nélkülözhetetlenné, szükséges eszközzé vált a telefen. Alig pár éves intézmény még nálunk a telefon s hihetetlen gyorsasággal máris 160-ra emelkedett a telefonelőfizetők szám. És az előfizetők még egyre jelentkeznek. A postafőnöki hivatalnál, úgyszólván minden héten van egy újabb telefonelófizetési bejelentés. A postafőnök azonban kénytelen ridegen elutasítani a jelentkezőket, mert uj telefont bevezetni ebben az évben már nem lehet. Ezt pedig hivatalon adták tudtára a losonci postafőnöknek felülről azzal az indokolással, hogy a telefonbevezetési mnnkák teljesítésére szükséges hitelösszeg nem áll rendelkezésére a kereskedelmi minisztérium műszaki osztályának. Ez asztán igazán gyönyörű állapot. Ilyen bolondeset talán még Montenegróban sem fordulhatna elő. Óh a gyönyörűséges munkapárti kormány. Hogy szitkozódott, köpködött az előző nemzeti kormányra. És ebben, ugv látszik, minden ereje kimerült, mert a legkülönfélébb és legbotrányosabb rendetlenség és visszaélések sorozata szól amellett, hogv a nagyközönség érdeke csak nagyon utolsórendű kérdés. Igen mert takarékoskodni kell a Dreagdnoudiokra, arra kimondhatatlan számú milliókat sem sajnál a kormány. BOROLIN a csoda háziszer, az emberiség megváltója. Egy bedörzsölésre megszüntet azonnal fej és fogfájást, elvágja rögtön az összes rheumatikus csuzos fájdalmat. Mindenütt kapható. ••• Ezer és ezer hálairat. Főelárusitas : Várady Adolf drogueriája Losonc.
