Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-10-13 / 44. szám

2. oldal._____________________________________LOS O N C I U J S X O 1910. október 13. ódiuma be fogná szennyezni az egész város tár­sadalmát, annak a nehány izgékony, rosszindulatú, munkapárti intrikusnak nagyobb dicsőségére . . . Discordia maximae dilabuntur. Kossuth-szobrok. Kreutzer Lipót, aki számos társadalmi és belletrisztikus cikket ir Fabula János néven is, a minap a Pesti Naplóban Kossuth-szobrok cimen az itt következő reflexiókat fűzte a Kossuth-szobrok leleplezésével kapcsolatos ünnepélyekhez : A minap Kossuth-szobrot lepleztek le az egyik vidéki városban. A szobor jóravaló művészi alkotás, az ünnep, amelyet a szoborleleplezés alkalmán rendeztek, méltósággal teljesen folyt le és mégis, amikor erre az ünnepre gondolok, ami­kór a beszédekre emlékezem vissza, amelyek ezen az ünnepen elhangzottak, úgy érzem, hogy ez a szoborleleplezés tele volt, aminthogy a hasonló magyar ünnepségek tele vannak velük, a mi közéletünk különös ellenmondásaival. Az ünnep szónokai mind a Kossuth Lajos tanításait magasz­talták, elveit dicsőítették, szózatos beszédekkel adóztak a Kossuth Lajos csodálatos nagyságának és mégis nem egy volt az ünnepi szónokok között, akik a gyakorlati politikában nem követik Kossuth Lajos elveit, a szellemóriás tanításait. Sokszor halljuk ezeken az ünnepeken, hogy Kossuth Lajos nem egyetlen párté, hanem az egész nem­zeté, ezt az axiómát azonban csak úgy fogadhat­juk el, ha mindenki, aki itt él ezen a magyar földön, ráhelyezkedik a Kossuth Lajos elveinek talapzatára, ha mindenki, aki az ország boldogu­lását akarja, Kossuth Lajos tanításaihoz hiven, őszintén, keményen, kitartón harcol Magyarország gazdasági függetlenségéért. Az az óriás, akit Kossuth Lajosnak hívtak, Magyarország gazdasági és politikai fölszabadulását akarta, az a csodálatos ember, akit Kossuth Lajosnak hívtunk, az általá­nos kultúrát sürgette és a népfelségnek, a demo­kráciának az érvényesülését hirdette. A választások tisztasága, a népakarat igazi megnyilatkozása: mindez odatartozik Kossuth Lajos programmjához és aki odamegy a nagy ember szobra elé és elveiről szól, beszédeiért, meg írásaiért, fenséges szellemének ragyogó megnyilatkozásaiért lelkesedik : úgy kell, hogy a mindennapi életben, a gyakorlati politikában szintén hiven kövesse Kossuth Lajos tanításait. A nagy embernek hiába állítunk szob­rokat szerte az ország városában. E szobrok — amiként Turino magános embere egykor élő tilta­kozás volt sok mindennel szemben, ami Magyar­­országon történik — ezek a szobrok most ércbe öntött, vagy kőből kifaragott szemrehányások mindazokkal szemben, akik Kossuth Lajos tanítá­sait megtagadják, félreháritják, lábbal tiporják. E szobrok, ha megszólalnának, keserű szókat hallatnának. E szobrok, ha megszólalnának, bele­dörögnék a magyar világba, a mai bus magyar közéletbe : Ne dicsérjetek engem mézes szavakkal és fanyar szívvel, hanem cselekedjetek akként, hogy bujdosó lelkemnek öröme teljék benne ! VÁROSI ÜGYEK. (—) Vámbevételek. A múlt szeptember hóban helypénz címén 5531 korona 68 fillér, kö­vezetvám címén pedig 5805 korona 22 fillér, ösz­­szesen tehát 11336 korona 90 fillér folyt be a város pénztárába. Az októberi vásár alkalmával helypénzekből 2006 korona 10 fillér, kövezetvám­ból pedig 977 korona 75 fillér, összesen 2983 korona 85 fillér. (—) A mtíjégtermelés bérbeadása. A városi közvágóhídon termelt müjégnek 1911. évi április hó 1-től számítandó 6 évre, vagyis 1917. évi március hó 31-ig bérlet utján leendő értékesí­tésére a tanács 660/910. számú határozata alapján a polgármester nyilvános árverést hirdet s ennek megtartására határnapul 1910. évi október hó 28-ik napjának délutáni 3 óráját a városháza tanácstermében tűzte ki. (—) Városi közgyűlés. A szombati kép­viselőtestületi közgyűlésnek élénkebb képe volt a szokottnál. A bőséges tárgysorozat, de különösen a szőnyegre kerülő Sükey-utca megnyitásának a kérdése szokatlan érdeklődést keltett a városatyák között, úgy hogy amikor Wagner Sándor polgár­­mester az ülést megnyitotta, a képviselőtestület tagjai már tekintélyes számban foglaltak helyet a zöld asztaloknál. A közgyűlés egy üdvözléssel vette kezdetét, amelyben dr. Valihora János apátplébánost része­sítette a képviselőtestület magas kitüntetése alkal­mából. Azután a polgármester bemutatta az 1911. évi névjegyzékét a városi virilisképviselőknek. Majd a szabadságon lévő főjegyző helyett maga referálja az ügyeket. Bejelenti, hogy a Schwabel-féle ház megvé­telére irányuló szerződést megkötötték és a vétel­árat az örökösöknek kifizették. A közgyűlés a házvételt jóváhagyta. Ugyancsak jóváhagyta a közgyűlés a pol­gári leányiskola 1910/11. tanévi költségvetését, a borital és husfogyasztási adó megváltására vonat­kozó szerződést, a Petőfi-utca kövezésére kötött vállalati szerződést. Kisebb vita csupán a Sükey-utca folytatóla­gos megnyitásának ügyében keletkezett, amely a következőképpen folyt le: A polgármester felolvasta a Rakottyay György ajánlatát és nyilatkozatát Sacher Gusztáv: A tanács javaslatát nem fogadom el, mert Rakottyay nyilatkozatában a városnak nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy a szóban forgó helyen általa, illetve az alakítandó részvénytársaság áltál a tervbevett szálloda, szín­ház és gőzfürdőt a meghatározott idő alatt felépiti. Schwab Gusztáv: Lakásokra van nekünk szükségünk, nem szállodára. Sacher Gusztáv: Ha azonban Rakottyay, illetve az alakítandó részvénytársaság kötelezi ma­gát 6 év alatt a fenti épületeket felépíteni, szíve­sen hozzájárulok, hogy a Rakottyay által kért utcanyitásra szükséges épületeket a város költsé­gére kisajátítássá; amely esetben is ezen a város által utcanyitásra megszerzendő épületek csakis akkor bontandók le, ha már ezen szálloda, szín­ház és gőzfürdő építkezése megkezdetik. Kujnis Gyula : Rakottyay György egy igen előnyös indítványt tett, amelyet a városnak negli­gálnia nem szabad. Kezdetben magam is aggód­tam, mjg a tanácsban ezen ügy tárgyalása alkal­mával meggyőződtem arról, hogy Rakottyay Györgyöt tiszta intenciók vezetik s ajánlata foly­tán nemcsak hogy semmi kárt nem fog szenvedni a város, sőt a város fejlődését illetőleg egy korszakalkotó intézmény létesítéséről van szó. Nem osztom az előttem szóló nézetét, mert itt a pótadó emelkedéséről szó sem eshetik. A járda és csatornázás költségeit a háztulajdonosok fizetik, az utca létesítése és fentartása pedig a kövezet­vám terhére esik. Ajánlom tenát ezen a város érdekében nagy fontossággal biró javaslat elfoga­dását. (Élénk helyeslés) _ Kirchner Dániel: Én nem vagyok üzletileg érdekelve ezen ügybpn. (Egy közbeszólás: Hát ki van ?) Én azt tartom, hogy ezen utcanyitásra szükség van a Rakottyay javaslata nélkül is, mert a vasúti forgalom lebonyolítása ezt megkívánja. Ha mi tömérdek áldozattal megnyitottuk a Könyök­utcát és régebben az Erzspbet-utcát, mennyivel inkább szükséges a Sükey-utcának megnyitása, amely ilyen kulturális intézmények létesítésével all kapcsolatban. Elfogadom a tanács javaslatát. Sacher Gusztáv: Ugylátszik, az urak nem tudják, hogy én miről beszélek. (Élénk derültség) Én magam is hozzájárulok ahhoz, hogy Rakottyay létesítse azokat az intézményeket, amiket igér, én csupán a város érdekét akarom ez ügyben is védeni. És ha magam is maradok véleményem­mel, azt tartom, hogy a kisajátítandó épületeket lerombolni addig nem szabad, mig a három épü­letet Rakottyay fel nem építi. Török Zoltán: Engedjék meg, hogy én, aki ezen indítványt __ beadtam, ahhoz nehány szóval hozzászóljak. En már régen felismertem a nyi­tandó utcának szükségességét, amikor éppen kapóra jött a Rakottyay György terve. Azonnal tárgyalásokba kezdtünk, mert láttam, hogy ezen terv keresztülvitele által a városról egy nagy teher esik le, hisz olyan intézmények létesüléséről van szó, amelyeket a városnak előbb-utóbb létesítenie kellene. Ajánlja a javaslatot elfogadásra. Ezekután a polgármester felteszi a kérdést s a közgyűlés nagy szótöbbséggel elfogadta a tanács javaslatát. (Tizen szavaztak nem-mel), Még több kisebb ügy elintézése után a köz­gyűlés véget ért. A társadalom a magyar iparért. A politikai alakulások arra engednek követ­keztetni, hogy az önálló vámterület és ez-el együtt a magyar nagy gyáripar megteremtésére jó hosszú ideig nincs reményünk. Ha csak valami égi csoda nem történik, úgy a közös bank szabadalma meg­­hosszabbittatik, mint 1917-ben a közös vámterület is fenntartatik. Ez Magyarországra annyit jelent, hogy jó darab ideig agrikulturállam kénytelen ma­radni. Alig nehány éve a magyar nemzet egyér­telműen foglalt állást az önálló vámterület mellett. Az illetékes kereskedelmi testületek, a kereskedelmi és iparkamarák, különféle kereskedelmi, ipari egye­sülések, a gyárosok, iparosok testületéi egyhangú­lag odanyilatkoztak, hogy a magyar ipar fejlődése érdekében az önálló vámterület nélkülözhetetlen, mert a zsenge magyar ipar védővámok nélkül képtelen a fejlettebb osztrák iparral a versenyt felvenni. Sajnos, a politikai helyzet arra mutat, hogy a nemzet ezen vágya is az álmok birodalmába került. Pedig azt, hogy a nemzetnek uj anyagi erőforrásokra van szüksége, azt a minden mérté­ket meghaladó amerikai kivándorlás igazolja. A tökéletesülő gépek a mezőgazdaságban mind több munkaerőt tesznek fölöslegessé és ezt csak a fej­lődő ipar tudná lekötni. Bizonyítják ezt a külföldi ipari államok példái. Németország kivándorlása a nagy ipari felpezsdülés óta rohamosan csökken. Ma tizedrésze sem vándorol ki a németek közül, mint 1881-ben. Angliából Amerikába alig vándo­rolnak ki, holott az angolok Amerikában is otthon érezhetik magukat, hiszen ugyanazon nyelvet beszélik, majdnem ugyanazon társadalmi viszonyok közé kerülnek. A magyar kivándorlás azonban — annak dacára, hogy a magyar parasztot künn lenézik, megvetik, megalázóan bánnak vele, kiuzso rázzák — mégis nőttön nő, mert bizony a magyar parasztnak odakünn még Így is jobb dolga van, mint otthon. A kivándorlás rengeteg mérvét kizárólag az ipar hiányára vezethetjük vissza. Mutatja ezt az, hogy a legtömegesebb kivándorlás oly vidékekről történik, ahol a népet csak iparral lehetne vissza­tartani. Legtöbben a terméketlen vidékekről, a tótok közül vándorolnak ki. Mivel politikai téren hiába várjuk az önálló vámsorompó felállítását, a magyar társadalomnak kell akcióba lépnie és a magyar közönség szívós kitartásának kell pótolnia a védővámok hiányát. Erős társadalmi mozgalmat kell újra indítanunk a magyar ipar érdekében. 906-ban, a tulipánmozgalom idején megindult ez a törekvés, de hála a magyar ősi erénynek, a kitartás hiányának, amint keletkezett, el is aludt. Még a közönség remélte, hogy politikai téren is sikerül az önálló vámterületet megvalósítani A társadalomnak újra sorompóba kell lépni. Nem mondhatjuk, hogy a tulipánmozgalom teljesen hatástalan maradt. Az osztrák gyárosok megérezték az időszelét és azóta mindent elkövet­nek, hogy áruikat, még törvénysértéssel is, magyar eredetüeknek tüntessék fe1. Folyton olvashatjuk, hogy oly védjegyekkel igyekeznek áruikat ellátni, amik azokat magyar eredetüeknek tüntetik fel. Árpád, Szent István, Hunyadi, Rákóczi névvel ellátott védjegyeket próbálnak a védjegylajstromba becsempészni, amiket a kereskedelmi minisztérium természetesen visszautasít A napokban egyik brünni gyár a „Betyárvászon“, egy másik pedig „Petőfi és Rákóczi gomb“ jelzéssel próbált sze­rencsét a belajstromozásná1, természetesen hiába. Mi sem mutatja ennél jobban, hogy maguk az osztrák gyárosok várják és természetesnek találják a magyar társadalom megmozdulását, csak a magyar közönség nem akar eszmélni és keleti lanyhasagáról letenni A legelső teendő az lenne, hogy a hivatalok legalább hajtsák végre azt a — még a koalíció idején kiadott — miniszteri rendeletct, amely min­den magyar hatóságnak, hivatalnak kötelességévé teszi beszerzéseinél a magyar cikkek előnyben részesítését. A tanárok, tanítók dicséretreméltóan követik esztendők óta azt a szép szokást, hogy a tanuló­kat, különösen a felsőbb osztálybelieket felvilágo­sítják a magyar iparpártolás fontosságáról. A kereskedelmi és iparkamarák több Ízben felszólaltak, hogy a közönség nem törődik a ma­gyar iparral, sőt még a közhivatalok sem tartják magukat a magyar iparpártolást előíró miniszteri rendelethez. Nem szükséges ezen célra más, csak szívós. erélyes, fáradságot nem ismerő szervezés. Hozzá kell szoktatni a közönséget ahhoz, hogy magyar eredetű árukat kérjen. Az élelmes kereskedő majd gondoskodik annak beszerzéséről. Bizonyos, hogy ezen az utón mihamarabb el fogjuk érni, hogy a kereskedő — mint ezt a tulipánmozgalom idején láttuk — cégtábláján tünteti fel, hogy nála magyar eredetű áruk kaphatók. Kezdetnek elegendő, ha egy társaskör, ka­szinó, olvasókör stb. veszi kezébe az ügyet és nyilvános helyeken: korcsmákban, vendéglőkben, kávéházakban, klubbok helyiségeiben, iskolákban, esetleg községi, városi hivatalokban falragaszokon, plakátokon hívja fel a közönség figyelmét a ma­gyar iparra. Nyomon fogja ezt rövid idő muiva követni, hogy a kereskedők hívják fel hirdetéseik­ben és körleveleikben a magyar árukra a közön­ség figyelmét, amit ma, sajnos, csak elvétve látunk. Amint a mozgalom nagyobb méreteket ölt, gondoskodni kell arról is, hogy a közönség tájé­koztatva legyen hitelesen afelől, hogy mely keres­kedő tart tényleg magyar árukat.

Next

/
Thumbnails
Contents