Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-09-22 / 41. szám
2. oldal. LOSONCI UJ S AO 1910. szeptember 22. az eddig felemlítettek is alkalmasak arra, hogy bennünket őseink iránt bámulatra ragadjanak, elleneinket pedig elnémítsák és lefegyverezzék. Mit szóljak történelmi nagy alakjainkról? Említsem e nagy királyainkat, kik nemzetünket a szomszéd népek előtt tiszteidé és rettegetté tették ? Vagy azokat soroljam fel, kik országunkat a hatalom olyan fokára emelték, ahonnan már csak hanyatlani lehetett? Vagy azon nagy fiainkról beszéljek inkább, kik idegen ellenséggel harcolva véreztek el e drága hon védelmében ? Vagy azokról szóljak, kik az emberiség legszentebb javai — a vallásszabadság, vagy az alkotmányos szabadság védelmében haltak százszoros halált ? Avvagy talán azokról emlékezzem meg, akik a tudomány, a műveltség a civilizáció terjesztésén fáradoztak ? Valóban nem tndom, hogy a sok száz és száz közül kiket nevezzek meg ? Igazán nem tudom! Csak egyet tudok, azt, hogy az én szükebb világomban, az iskolában, mikor Árpád, Sz. István, László, Endre történetét mesélgetem, szavaimat mohó kíváncsisággal lesi a gyermek; ha Nagy Lajosról szó ok, büszkeség sugárzik szeméből ; a Hunyady név hallatára pedig az öröm pírja szökik arcába; mikor pedig a felnőtt ifjúsággal a Bocskay, Bethlen, Rákóczy és a többi nagyok korát tárgyalom, a csodálat és bámulat, a harag és keserűség, a tettrekészség s egyéb, a sértett jog és eltiport szabadság keltette érzelmek tükröződnek vissza arcukon. Ezen tükörben én nemzetem lelki világát látom; látom, hogy ezen érzelmeket csak nagy tettek, nagy emberek képesek kiváltani a lelkűkből; látom, hogy azon férfiak, kik az ifjúság lelkét ily emótióba tudják hozni, azok valóban nagy férfiak 1 Történelmünk e nagy alakjai mellé méltón sorakozik, de sőt messzefelülmulja őket Kossuth Lajos dicső alakja! Amazoknak nagysága a fegyver erejére van alapítva; az övé nemzetének szeretetére ; amazoknak érdemeit följegyezte a történelem, az övé be van és be lesz Írva e nemzet minden hü fiának szivébe. Hogy az ő nagyságát tisztán lássuk, vissza kell tekintenünk abba a bűbájos korba, amidőn szavainak varázsától, tollának ellenállhatatlan erejétől összetörtek a haladás béklyói, eltűntek a fej lődés korlátái. Vissza kell emlékeznünk hírlapi cikkeire, országgyűlési beszédeire, melyekben ragyogó tollal s elragadó ékesszólással fejtegette társadalmi, közgazdasági és állami életünk újjáalakításának szükségességét. Páratlan agitatiójával e haza széttagolt népeiből egységes nemzetet teremtett; e nemzetnek szabad hazát adott; a jobbágyság felszabadítása által egyenjoguvá tette a polgárokat; a nemesi kiváltságok megszüntetése által életre hívta a törvény előtti egyenlőséget. Az állami hatalom gyakorlására megteremtett3 a felelős független ministeriumot; a rendiképviselet helyébe a népképviseleti rendszert ültette. Szabaddá tette a földet, felszabaditotta a sajtót béklyói alól, szabad utat nyitott a gondolatnak; felszabadította a lelkiismeretet s megteremtette a vallásegyenlőséget. Ezen eszmék a 48-iki törvényekben léptek életbe; ezen törvények tükrözik vissza tehát leghívebben az ő szellemét, az ő nagyságát; ezen törvények képezik az uj Magyarország alapjait; ezen törvényekkel adott nemzetének uj hazát. Mikor pedig ezen törvények veszélybe forogtak, mikor az uj alapokat megtámadni kezdték, akkor felemelte lángoló szavát s a haza védelmébe állította egész nemzetét. Ami azután történt, az nem a mi győzelmünk ; de igenis a mi dicsőségünk ! Dicsősége a magyarnak, dicsősége Kossuthnak 1 És mikor verőfényes egünkre ráborultak a sötét felhők, akkor ő idegen nemzetek között szóval és tollal, koronás fejedelmek és szabad polgárok százezrei előtt hirdette Magyarország létjogát, rokonszenvet ébresztve mindenütt nemzetünk iránt. Ebben rejlik az ő páratlan nagysága, az ő soha el nem homályosodó dicsősége! Ezért van az ő nagysága nemzetének szeretetére építve! Ezért van, hogy emléke élni fog, mig magyar él e földön 1 Igen, mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 az ő nagysága fészket vert valamennyiünk lelkében; s miként a fecske és gólya évről-évre visszatér elhagyott fészkébe, hogy a hosszú vándorlás fáradalmait kipihenve, uj életet kezdjen faja fentartására: úgy mi is fáradt vándorai e zaklatott hazának, évről-évre visszatérünk születésének évfordulójához, hogy emlékének, eszméinek világánál megtaláljuk a tévelygéstől kivezető utat, hogy szeretetének melegénél dermedtségünkből felocsud junk, hogy küzdelmei és szenvedéseiből uj erőt merítve, folytathassak a munkát tovább az ő szellemében nemzetünk fentartására 1 Mert csak addig él e nemzet, míg Kossut lelke él benne ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Polgártársaim ! A szeretet kiapadhatatlan forrásának emlékét uton-utfélen hirdeti a kereszt, melyen az Üdvözítő az emberiséget megváltotta; a magyar nemzet megváltójának, az uj Magyarország megalapítójának önfeláldozását és hazaszeretetét is hirdesse Magyarország minél több községében egy-egy szobor ; hogy állandóan érezzük szerető szivének közelségét, lássuk az ígéret földje felé mutató kezét! E magasztos eszme vezérelte Losonc város hazafias közönségét, midőn az emlékszobor felállítását elhatározta. És most hulljon le a lepel! hadd lássák szemeink ércalakját annak a dicsőnek, ki nemzetét és a szabadságot mindenek felett szerette 1 Légy üdvözölve magyarok atyjának, Kossuth Lajosnak ércalakja ! melyet művész lélek művész kézzel alkotott azért, hogy óvja meg e nemzetet a sülyedéstől, hamis próféták hitegetésétől, idegen istenek bálványozásától! Légy üdvözölve százszor és ezerszer! Állj itt az idők végtelenségéig ! néma ajkaiddal hirdesd nekünk, ingadozóknak a szabadság és hazaszeretet szent igéit ! hogy ezeknek varázsától megihletve, előkészíthessük azt a kort, melyről énekli a költő : «Tündöklő szárnyait a te dicsőséged Akkor bontja majd ki Mikor egy szabad nép méltóbb ünnepéből Nem hiányzik senki. Mikor Budavárán, Mátyás palotáján S kunyhók ablakából Magyar honszerelmünk tisztább fény sugára Egyformán kilángol . . .» Hogy ez a kor minnél előbb elkövetkezzék hozzád fordulunk magyarok hatalmas Istene ! A Te akaratod vezette őseinket Ázsia pusztáiról ez áldott Kánaán földre ! A Te akaratod védelmezte nemzetünket ezer év viharai között! A Te akaratod küldte ránk a sorscsapásokat, midőn azt megérdemeltük! A Te akaratod adjon nekünk — a múltak szenvedései által kiérdemelt boldogabb jövőt! Áraszd e hazára minden áldásodat! Áld meg asszonyainkat, hogy harcos és munkára termett ifjakat adjanak e hazának ! Áld meg termékenységgel földünk méhét, hogy acélos búzát teremjen a nyájnak! Áld meg minden hü fiát e hazának, kik hazát szeretni, nemesen cselekedni, a nép javáért élni, javáért halni tudnak ! Áld, hogy e nép megtalálva koronás királya szivét, vele egyetértve tegye szabaddá, gazdaggá, boldoggá e hazát! Lehull a lepel Beniczky Kálmán ünnepi szónoklata végén lehullott a lepel a szoborról és láthatóvá lett a felséges alkotásu szobor, Kossuth Lajosnak, a nemzet atyjának életnagyságnál is nagyobb képmása. A szobor körül összesereglett több ezret számláló tömeg mély megilletődéssel és néma meghatottsággal emelte fel tekintetét a szabadságunk létrehozójának, a mai Magyarország megteremtőjének tiszteletet parancsoló ércszobrára. Ezen ünnepies csendben lépett a szobor elé Kujnis Gyula s a szobor bizottság nevében lendületes szavakkal s a szobor egész történetet felölelő következő szép beszéd kíséretében adta át a szobrot Wagner Sándor polgármesternek : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Nagyságos Polgármester ur ! A mai ünnepélyes alkalommal, amidőn Kos suth Lajos nagy hazánkfiának művészi alkotásu szobrát átadjuk a nyilvánosságnak : a szoborbizottság nevében és megbízásából nekem jutott azon megtisztelő kötelesség, hogy egyrészről hálás köszönetét mondjak mindazoknak, akik a szoborbizottság működését becses adományaikkal elősegíteni szívesek voltak, másrészről, hogy a mai napon leleplezett szobormüvet Nagyságodnak, mint e város első tisztviselőjének átadjam. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Losonc város és vidékének hazafias közensége eltelve azon kegyeletes lelkesedéssel párosult tisztelettel, amellyel Kossuth Lajos nagy hazánkfia emléke iránt viseltetik, közadakozással óhajtotta ezen szobormüvet megteremteni. Az 1900-ik évben indult meg a mozgalom. Kezdeményezői a losonci önálló iparosok műkedvelő egyesülete, a Magyarasztaltársaság, a Kossuth Lajos asztaltársaság és Szalkay Lajos színigazgató és társulata voltak ; és e hazafiasán érző kezdeményezők, részint gyűjtéssel, részint előadások rendezésével, hamarosan több mint 4000 korona alapot teremtettek a felállítandó Kossuth szobor alapjául. így folyt a gyűjtés több éven keresztül, azonban az összeg amely összegyűlt sokkal csekélyebb volt, semhogy abból nagy hazánkfia emlékéhez méltó szobrot tudtunk volna emelni. Végül Losonc r. t. város képviselőtestülete a városi tanács előterjesztése folytán 1907. évi őszi közgyűlésén egyhangú lelke sedéssel hozta meg azon határozatot, hogy a szobor költségeihez hiányzó 15.000 korona öszszeget, évi részletekbe osztva költségvetésébe felveszi s ezzel egyidejűleg a város polgármesterének elnöklete alatt megalakititotta a szoborbizottságot. A bizottság a szobormű kivitelével először Csordás József szobrászművészt, városunk polgárát bizta meg. Sajnos azonban, Csordás Józsefet hosszas betegsége, majd bekövetkezett halála, meggátolta a szobormű megalkotásában. A bizottság ezekután nehéz körülmények közé jutott, miglen sikerült Holló Barnabás szobrászművész úrral, a most már előttünk álló szobormű felállítására vonatkozólag kedvező megállapodásra jutni. Tehát most már fenáll a szobor, a mi lelkesedésünknek és áldozatkészségünknek gyümölcse. Én tehát elsősorban is a szoborbizottság részéről hálás köszönetemet nyilvánítom az alkotó Holló Barnabás szobrászművész urnák, az általa tervezett és művészileg megalkotott szoborműért, másodsorban köszönetemet nyilvánítom az egyes testületeknek, pénzintézeteknek, iskoláknak, valamint e város és a vidék áldozatkész közönségének, de különösen Losonc r. t. város képviselő testületének, hogy hazafias érzéssel párosult anyagi támogatásukkal elérhettük azt, hogy városunk közterén hazánk atyjának, szabadságunk megteremtőjének ércbeöntött szobra büszkélkedik. Most pedig midőn a szoborbizottság működése befejezést nyert, a bizottság nevében azon hö óhajtással adom át Polgármester urnák e szobormüvet, hogy a szobrász művész által alkotott, a nehéz viszonyok közé jutott hazáért és nemzetének jövőjéért aggódó Kossuth Lajos ércbe öntött alakja legyen hirdetője nemzedékről nemzedékre, az ő fenkölt szellemének, legyen hirdetője azon magasztos nagy eszméknek, melyet ő képviselt és hirdetett. A szobortalapzaton haldokló honvéd szimbolikus alakja legyen hirdetője időtlen időkig a magyar nemzet hősies vitézségének és legyen hirdetője annak, hogy a hazáért, a magyar nemzet szabadságáért alkotmányos jogtéren minden igaz magyar hazafi vérét kiontani, életét föláldozni kész. Midőn Polgármester urnák gondozásába e szobrott átadom, egyúttal átnyújtom a szoborműre vonatkozó összes iratokat azon kéréssel, hogy azokat megőrzés véget a városi levéltárba helyezni szíveskedjék. (Harsány éljenzés.) A hazafias érzéstől áthatott s szónoki hévvel elmondott beszéd után lWagner Sándor kir. tan. polgármester lépett az emelvényre és átvette a szobrot megőrzés és gondozás végett. Megható jelenet volt, amidőn városunk kiváló polgármestere a szobor felé fordulva esküre emelt újakkal tett szent fogadalmat, hogy a nagy hazafi emlékszobrát a magyar szivekhez méltó kegyelettel fogja gondozni s fogják gondozni utódai is időtlen időkig. Gyönyörű beszédét, melyet ez alkalommal elmondott, teljes egészében ideigtatjuk : Igen tisztelt ünneplő közönség! Ki volna képes rég múlt eseményeket leirni úgy, ahogy azok lezajlottak ? Leirni különösen annak, akinek az eseményeket már csak mint egy szent regét, mint egy hős mondát, mint egy fenséges époszt vagy mint egy megrázó hatalmas tragédiát mesélték el. Hogyan álmodjuk vissza mi, a késő reális kornak szülöttei azokat a történelmi eseményeket, amelyek ennek az ezeréves múlttal biró ős magyar városnak életében lejátszódtak, midőn bárhol lapozzuk is régi történetíróink feljegyzéseit, századokon keresztül mindenütt csak a sanyargatások, a szenvedések, a pusztítások láncolatát találjuk. Örökös zaklatásnak, szerencsétlenségnek osztályosa e város a régi háborusvilágban, pusztítják a XV. század derekán Giskra huszita vezér hadai, mint a bányavárosok kulcsa súlyosan érzi a Bocskay, Bethlen, Tökölyi és Rákóczi felkeléseket, a török uralom alatt a közel divényi, szécsényi, füleki, nógrádi, sőt az egri basák kegyetlen zsarolásait ; két ízben csaknem porrá ég a reformáció korában, majd 11. Ferdinand uralkodása alatt megostromolja, kisarcolja, azután felgyújtja és közkincsétől, a város levéltárától megfosztja Krasznahorkai Andrássy Mátyás Szécsy György hadainak kapitánya, 1719-ben pedig 1300 lakosától fosztja meg a pestis úgy, hogy történeti feljegyzések szerint nemcsak egyes házak, hanem egész utcasorok maradnak lakatlanul.
