Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-08-25 / 36. szám

2. oldal LOSONCI ÚJSÁG 1910. augusztus 25.

VÁROSI ÜGYEK.

(—) Városi közgyűlés. A pénteki városi közgyűlés igen lanyha érdeklődés mellett folyt le. A tárgysorozatban több olyan pont volt, amely névszerinti szavazást kívánt volna; a városatyák azonban oly kevesen jelentek meg, hogy a napirenden levő ügyek felét a jövő közgyűlésre kellett halasztani. Ugylátszik, hogy a közügyek iránti érdeklődés nem erényük a városatyáknak. — Alig akad közgyűlés, amikor a határozatképességet meg lehetne állapítani. Innen van aztán, hogy oly sok káros közgyűlési határozat lát napvilágot s hogy a városi teher és a pótadó rohamosan nő. A városi képviselők legnagyobb része azt hiszi, hogy teljesen megfelelt a város polgársága által belé helyezett bizalomnak, ha nagynéha elfárad a közgyűlésre s ott a különböző helyes-helytelen előterjesztéseket fejbólintással kiséri. Pedig hát honos habet onus. A megtisztelő, bizalmi tisztségek kötelezettséggel járnak s azoknak megfelelni erkölcsi kötelesség. — Egyébként a városi közgyűlésen semmi lényegesebb nem történt, mint az, hogy a kissebesi gránitkőbánya r. t. részére 82400 koronát utalványozott ki a képviselőtestület.

(—) Hídépítés. A városnak, sok egyéb rozoga intézményei között, ázsiai állapotú hidjai vannak. Ezt már tovább tűrni, büntetőjogi felelősséggel, nem lehetett s igy uj hidak építését határozták el végre-valahára. A hidak építésére, az iskola-utcai vasbeton hid kivételével, Dávid, Zsigmond losonci építész bízatott meg.

(—) Ahogy mi utalványozunk. A városi közgyűlés a kissebesi gránitkőbánya r.-t-nak a III. kereseti kimutatása szerint, az ezidén végzett kövezési munkálatokra 82 400 koronát utalványozott ki. A közgyűlés játszi-könnyedséggel, mondhatnók, főúri elegánciával utalványoztatta ki ezt a horribilis összeget, a felvett másfélmilliós kölcsönből, a Pesti magyar kereskedelmi bank által. Sehol egy szó nem hangzott fel, érdeklődést, vagy kíváncsiságot egyetlen városatya sem árult el, hogy vájjon az a kissebesi gránitkőbánya r.-t. megfelelt-e szerződésbeli kötelezettségeinek, kifogástalanok-e az áltaia végzett kövezési munkálatok. Hanem teljes bátorsággal és határozottsággal utalványozták a benyújtott számlát. Pedig ha a városatyák egynémelyike megfigyelné a kövezési munkálatokat, sok olyan dolgokra jöhetne rá, amit a város érdekeire nézve hasznosan alkalmazhatna majd olyan alkalmakkor, amikor a kissebesi gránitkőbánya r.-t. megint kereseti kimutatással lép elő. Ha például kisétálunk a város által nagybölcsen kősivataggá változtatott Búzatéré, laikus szemmel is megállapíthatjuk, hogy az ott látható kövezési munkálat nem állja meg a kritikát. A homokágy vastagsága igen sok helyen meg sem közelíti a szerződésben kikötött méreteket. A gránitkockák pedig gránitok ugyan, de nem kockák, hanem a legkülönbözőbb alaktalanságban váltakozó kődarabok, amelyeknek legfeljebb egyik oldala alkalmas a kövezési célra. A szerződés pedig határozottan előírja a gránitkőnek alakját és minőségét. — A Kiskarsa-utcában épen most folyik a kövezési munkálat. Tessék meggyőződni, tisztelt városatyák, a mi szavunk igazságáról. Itt még azt a hibát is fellelhetik a többi közt, hogy a homok itt épenséggel agyag. Erre az agyagra ugyan azt mondhatják, hogy bányahomok, de hogyha az is, — utcahomokozásnál az nem használható. — Es most már ha a végzett munkákat és a szerződésben kikötött követelményeket egybevetjük, akkor tiszta képet nyerhetünk arról, hogy milyen jó üzletet csinált a Kissebesi gránitkőbánya r.-t a várossal s hogy mennyire indokolt lenne a várossal szerződéses viszonyban álló vállalatok munkálatainak a kellő ellenőrzése.

Városi politika.

(s. s.) Most, hogy a nyári meleg meghozta az országos politikában a teljes pangást és amikor az ország sorsát mozgató kerekek látszólagos rendben, megolajozva forognak és amikor a kohó mélyén forrongó dolgokról szinte lesiklik a vizsgáló szem, időszerű arról gondolkodni, írni, hogy ugyan mit is mutat ez az ország egyes részeiben, tápláló ereiben: a városokban. Ann il is inkább, mert nem szükséges bebizonyítani azt, hogy az alkotó részek jók, egyenletesen működők, szinte szükségképen jónak kellene lenni az egésznek, a nagy testnek, amely a belé ömlő javakat megsokszorozva, áldásosán adja vissza.

Anélkül, hogy sokat kellene gondolkoznom, felállíthatom a tételt : nálunk a városok nem mutatják az egészséges fejlődésnek azt a bizonyos, határozott, céltudatos irányát, amely azt mutatná, hogy ott a dolgok teljesen rendben folynak. Nálunk a nagy, egészséges dolgok megtörnek kicsinyes érdekeken. Olyan általános jellemvonása ez a magyar politikai életnek, amely okozója annak, hogy beszéljünk bármit,. állítsunk fel bármily tetszetős doktrinaire tanokat, addig nem fog ez az állapot megváltozni, amig a cselekvés terére nem lépünk, Amig meg nem gyökeredzik intéző köreink lelkiismeretében az a gondolat, hogy a közért kell az úgynevezett köznek működni. Szándékosan írtam úgynevezett Közt. Mert nálunk, áll ez különösen városainkban, közösségről nem lehet beszélni. Annyi kiáltó példa áll előttünk, hogy nagy dolgokban, a városokban, községekben megakadt az egészséges fejlődés, mert útját állta vagy a haladás iránti ellenszenv, vagy a tudatlanság, vagy pedig, amit először kellett volna említenem: érdekszövetkezetek haszonlesése, egyeseknek, kicsiny körükben hatalmasoknak kapzsi érdeke. Nem is kellene konkrét eseteket felhoznom. Anynyira a lelkében él nagyon, de nagyon sok polgárnak, akik városuk, községük sorsát szivükön viselik, az a tudat, hogy ügyeik vezetése nincs

ban csak némi aggodalommal mondanám, mert ha az újságírás a szabadságnak az eszköze lehet, ugyanakkor sok bajt is okozhat. Bismarck, aki ismerte a sajtó hatalmát, mesterileg tudott vele élni. Előtte már XVIII. Lajos folytatta az újságíró mesterségét, amennyiben a Moniteurben saját miniszterei ellen irt cikkeket. Thiers újságíró volt, mielőtt miniszter és köztársasági elnök lett. Azoknak az államférfiaknak egész nemzedéke, amely III. Napoleon ellen küzdött, az újságíráson kezdte. Brisson, a későbbi miniszterelnök, Peyrat lapjába irt; Ernest Picard, aki a nemzeti védelem kormányának pénzügyminisztere lett, sajat lapját szerkesztette. Jules Ferry, Eugene Peletan és a Camille, Charles Floquet, Spuller, Gambetta, Poincaré, Barthou, Theofile Delcassé, Georgis Clemenceau, Aristide Briand, Alex. Millerand, Etienne Pichon mindannyian újságírók voltak.

Sőt azt hiszem, hogy az újságnak, e nagy, de jó zsarnoknak, még nagyobb a valóságos hatalma, mint a politikusoknak. Amit Roosewelt egy amerikai újságban irt, azt jobban ismerték Európában, mint elnöksége idejében véghezvitt cselekedeteit. Egy államfő, ha irodalomra adja magát, nem elégedhetik meg, mint Nagy Frigyes azzal, hogy verseket ir. Sokkal gyakorlatibb irányban halad. Még III. Napoleon is regényíró akart lenni azért, hogy eszméit terjessze és kormányzását igazolja. „Gondolja-e, — mondá egy ízben bizalmasának — hogy Ponson du Terrail megtudna Írni egy ilyen regényt. Én megadnám neki a tervezetet.“ Ez a Ponson du Terrail akkor igen

népszerű és sokat olvasott iró volt. Persze a császár ezt a regényt egy olvasott napilap tárcájában akarta megjelentetni. Nem jellemző, hogy az államcsíny-császár egy krajcáros újság tárcarovatában akarta kormányának nagy eszméit irodalmiig megvédeni ?

Azt is mondják, hogy annak az újságírónak, aki államférfi lett, igen nehéz, hogy hü maradjon meggyőződéséhez, fin ezt a magam szűk körében igazolhatom. Ha most újra elolvasok bizonyos újságcikkeket, amelyeket régebben a Comédie Francaiseről Írtam, akkor azt mondom magamban: „Milyen könnyű dolog is ez a kritika.“ És ha nem kell lelkekről és érdekekről gondoskodni, milyen könnyű reformokat követelni, amelyek csábítók, de veszedelmesek is. Az újságíró, ha államférfi lett, akkor cselekszik a legjobban, ha becsületes ember marad és minden egyebet az időre hágy. Csakhogy most, amiért valamikor maga is kritizált, tudja, hogy mit érnek ezek és igy csak az igazságos kritikával fog törődni.

Mindenesetre fogadni mernék — igy fejezi be elmélkedését Claretie — hogy Ennie de Girardin ha véletlenül miniszterré lett volna, bizonyára megváltoztatja vala nézetét és bukásakor azt mondotta volna: .Huszonnégy hónapi hatalom nem ér annyit, mint az öröm az oly újságcikk fölött, amelv még csak húsz óráig sem tart, de amely mégis megdöntheti a világot.“ Megdöntheti, igen ! Óh, bárha azt is lehetne mondani, hogy megmentheti a világot!

Xo tétovázzék, __ ha íaj a feje,

hanem használjon azonnal

Beretvás-pastillát,

jó kezekben, hogy a közvagyonnal rossz gazdálkodás folyik, hogy az, amit itt elmondok, csak halvány fotográfiája annak az elkeseredésnek, amely elfogja a polgárság lelkét, amikor látja, hogy városok, amelyek arra lennének hivatva, hogy lakosságának javát elmozdítanák, amelyeknek az lenne a kötelességük, hogy a falai közt élő polgárságnak nyújtsák mindazt, amelyet a kulturális helyzet megkövetel, a kerékkötői mindezeknek.

Kénytelen az ember megállapítani — már az, aki látó szemmel vizsgálja az eseményeket — hogy nagyon sok irányban gyökeres javításra szorul a magyar községi politika. Nagyobb önállóságot kell neki adni, de viszont megszorítást bizonyos ügyekben. Vannak olyan dolgok, amelyek helyi szemmel nézve, nehezen megvalósíthatók és éppen azért el is maradnak. Iskolák, könyvtarak és más kulturális intézmények Erre nagyobb befolyást kell engedni, természetesen addig, amig a vagyoni viszonyok ennek tökéletesen ellent nem mondanak az államnak. Viszont meg kell szorítani az önálló intézkedési kört olyan ügyeknél, amelyek mint azt igen sok helyen — szomorúan — láttuk, megtörnek az a képviselőtestület korlátoltabb részének makacs ellenállásán.

Es azután végre meg kellene szűnni a sógorság-komaságnak. Törvényt kellene hozni arról, a mint az a bíróságoknál van, hogy egy és ugyanazon városi tanácsban rokonok, vagy ha ezek nem, de legalább apák és fiuk, nagybátyák és unokatestvérek ne működhessenek. Még az is idetartozik, hogy például nem illik a szegény népnek küldött inségkukoricát a gazdag uraknak, azoknak, akikre a szétosztás bízva van, elvenni azok elől, akik arra rászorultak. Még aztán nem jó dolog az sem, ha egy városban, amit az most történt, az adóhivatalban szabálytal inságok történnek, eltussolni az ügyet, mert az az adóügyi tanácsosnak kellemetlen. Tette volna csak azt egy kis dijnok ! Hogy kitörték volna a nyakát Vagy péld egyenesen rettenetes annak a városnak az eljárása, amely azért, mert annak a városnak van egy rossz fürdője és valaki akar egy szép, modern fürdőt építeni, nem engedi meg, mert az a rossz, piszkos, rozoga fürdő 8000 koronát jövedelmez. És igy tovább.

Egészséges városi politika, meggyógyul ez a beteg ország.

Rendjel-felhőszakadás.

Losoncra nem esett!

Megeredtek a császári ég csatornái és olyan rendjelesőt zúdítottak az összbirodalom Magyarországnak nevezett provinciájára, hogy a rabszolgaszivek csak úgy úsztak a gyönyörűség áradatában. A vaskoronák csőstül potyogtak, mint a csizmák az égből és az aranyérdemkeresztekkel akár a magyar szabadság temetőjét is fel lehetett volna disziteni. Jöttek az aranyos kis ordok : a legutóbb lezajlott választások körüli érdemek elismeréséül. Vagy nem igy volt megörökítve a hivatalos lapban ? Nem ? Pedig nagyon stilszerü lett volna ! De úgy latszik az újonnan felépített politikai rendszernek az őszinteség nem kenyere. A rendjeleket kisérő okiratokra szépen odapingálták a stereotip kifejezéseket: a közjótékonyság, a közgazdaság, az irodalom körüli érdemei elismeréséül.

Ugy-e bar ez mind csupa aranyigazság? De hát van-e olyan csillogó hazugság, amiben az igazságnak egy-egy kis parányát ne lehetne fölfedezni ? Azok a fölparádézott urak nagy „közgazdasági tevékenységet“ fejtettek ki, közjotékonyak voltak az államkassza javára és a politikai föllendülések irodalmában is alaposan kitettek magukért. Megérdemeltek mindent. Ami legjobban megillette volna őket: a deres, sajnos már rég divatját múlta Magyarországon. A nemzet azonban nem fog felejteni. Az az elisnerés, mely a nemzet megelégedéséből fakad és mely a népszerűség és szeretet koronájával ékesíti fel az igaz, jó hazafiakat, ezeknek az uraknak nem fog kijutni soha.

A rendjel felhőszakadásából Losoncnak nem jutott ki semmi. Miért? Tálán a mi hatalmasaink nem voltak a K'huen- éle politikai rendszernek tányérnyalói ? Óh dehogy nem ! Sőt 1 Ők voltak a legalázatosabbak, a legelsők és igy — a legutolsók. Mert a iegodaadóbb szolgákról rendesen meg szoktak feledkezni, mint ahogy most is megfeledkeztek. Am lehet, hogy még kijut számukra is egy-egy morzsa a császári asztal hulladékaiból. Csak egy kis türelmet kérünk Uraim !

amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. « , oa Kapható min-Orvosok által ajánlva. Ära l.tU. den gyógyszertárban. Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. — 8 dobozzal ingyen postai szállítás.