Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-08-04 / 33. szám

2. oldal LOSONCI ÚJSÁG 1910. augusztus 4. családi dráma résztvevői iránt, a tettel szemben csak olyan rideg álláspontra helyezkedhetünk, mint egy évnek előtte. Egy magasrangu katonatiszt úgy nyilatkozott, hogy mindenki úgy védi családi becsületét, ahogyan tudja. De hogy csak úgy tudja, hogy orvul tör a becsületrabló ellen s csak úgy tudja, hogy a bűnös helyett ártatlanok is áldozatul eshettek volna, mert a bomba-csomag felrobbanhatott volna a postára menő unokaöccs, vagy a postahivatalnok, vagy a levélhordó kezé­ben s ha — elfogadva a cs. k. vegyészek véle­ményét — halált nem is okozott volna, de egy­két embert megnyomoríthatott volna, azt mi kato­násnak éppen nem tartjuk s menthetőknek leg­feljebb a tett motívumait. Már most ezért a mi különvéleményünkért a Junga szabadulásán ujjon­gok tán felakasztanak bennünket, de nem tehetünk róla, mi nem tudunk annyira örülni a Junga szabadulásának, amennyire sajnáljuk máig Mihá­­lovichot VÁROSI ÜGYEK. (—) Hivatal átvétel. A megüresedett városi állatorvosi állásra a múlt hó 11-iki közgyűlésen Lantos Jenő állatorvos választatott meg. Az uj állatorvost julius 30-án vezette be hivatalába Baskay Ferenc főjegyző és Krúdy Pál városi fő­számvevő. Itt említjük meg, hogy Lantos Jenő városi állatorvos f. hó 1-jével megkezdette állat­orvosi magángyakorlatát is. (—) Szabadságon. Draskóczy József városi könyvtáros és községi biró f. hó 1 tői kezdődőleg egy havi szabadságra ment, helyettese Keczéry István városi közig, aljegyző. (—) Közkórházi mizériák. A városi köz­kórháznál naprol-napra szaporodnak a panaszok a különféle hiányok és mulasztások miatt. |Nyolc esztendeje már, hogy sok vájudás után 62 be­tegre számítva felépült ez a ^kórház. Azóta a betegállomány csaknem kétszeresére emelkedett, de ezzel szemben a szükséges beruházások, bő­vítések elmaradtak. Hogy a sok panasz közzül csak egyet ragadjuna ki, a kórház konyhája olyan szánalmas állapotban van, hogy a betegek orvo­silag elrendelt élelmezése valósággal veszélyez­tetve van. A közegészségügy nevében felemeljük óvó szavunkat a kórházi tarthatatlan állapotok megszüntetése miatt. A kórházi bizottság pedig ébredjen tudatára annak, hogy ő kórházi bizott­ság nemcsak címmel, hanem jelleggel is és has­maga felé irányította az uralkodóház magyar tag­jainak figyelmét. Igen rövidesen elnyeri a magyar királyné, József főherceg, később pedig Rudolf trónörökös kegyeit és többet tett a magyar ügy­nek, mint egy egész sereg nagyképü politikus. És ennek a nagy magyarnak, aki egy egész Pantheont érdemelne, még nincs szobra, sőt be­­láthatian időig nem lesz. Ugylátszik nálunk minden a politikába ful­lad. Nálunk, a protekció országában még a leg­nagyobb embernek is kisebb-nagyobb politikusok jóakaratu támogatására van szükségük, hogy szo­borhoz jussanak. Nem akar kicsinyítés lenni, de egy Vörösmartynak is szüksége volt, hogy veje Széli Kálmán miniszterelnök legyen ; ez idő alatt emelték szobrát. Andrássy Gyula, a nagy külügy­miniszter csak úgy tudott a parlament előtt lóra kapni, hogy fia, a miniszter tartotta a kengyel­vasat. Tisza Kálmán szobrának ügye már gyor­sabb tempóban halad. Sajnos, az önzetlenség itt sem kizárólagos, mert ez csak annak köszön­hető, hogy miniszterelnök fia, nagy sajtó orgá­numot alapított, amely ugyancsak szorgalmazza a Tisza szobrot. Nem múlik el nap, hogy ne fog­lalkoznék vele. Jókainak csak egy barátja lehet, a sajtó, íme, itt egy alkalom, amikor a vidéki sajtó ugyanazt a hivatást töltheti be, amit a fővárosi sajtó. Felkarolja Jókai szobrának ügyét. Felhí­vást intéz a közönséghez, hogy adakozzék e nemes ügyre. E helyen szavamat a tanári, taní­tói karhoz emelem. Hiszen mihelyt szépről, ne­mesről van szó, elsősorban hozzájuk fordulunk. Karolják fel a nagy ember ügyét, szóllitsák fel a vezetésük alatt álló társadalmat, a tanításuk alatt álló gyermeket, járuljanak filléreikkel Jókai szob­rához. Ne kérjenek nagy összegeket, csak kraj­cárokat, de azután ne legyen a nemzetnek egyet­len tagja sem, aki e szoborhoz legalább egy fillérrel ne járult holna. Megjegyzendő, a gyűjtött összeget a Buda­pesti Magyar Általános Takarékpénztár (V., József­­tér 14) kezeli; a gyűjtött összegek ide külden­dők be. son oda, hogy a losonci közkórház megfeleljen minden tekintetben a közegészségügyi követel­ményeknek. (—) Pénztárvizsgálat. A városi pénztárt és az ott kezelt alapokat múlt hó 29-én vizsgálta meg a pénztárvizsg íló-bizottság. A váratlanul megejtett pénztárvizsgálat mindent a legnagyobb rendben talált. (—) Megnyílik a Könyök-utca. A Kö­nyök-utca folytatólagos megnyitása ügyében a városi képviselőtestülete elhatározta a Kiskarsa­­utcában lévő Kubica-fele ház kisajátítását. A ki­sajátítási jog engedélyezése napokban érkezett le a kereskedelmi minisztériumtól. így tehát már csak hetek kérdése, hogy a Könyök-utcának a Kiskarsa-utcára való megnyitása bekövetkezik. (—) Vámbevételek. Az elmúlt julius hóban a város pénztárába helypénz és kövezetvám címén összesen 9031 kor 49 fill, folyt be; és pedig helypénzből 4110 kor. 64 fill, és kövezetvámból 4920 kor. 85 fillér. A menekülő asszony. A szécsényi dráma hősnője. Pár nap óta Budapesten van két szép gyér mekével dr. Szőke Jenőné, a szécsényi tragédia főhőse. A nővéréhez szállt meg, egy körúti fog­orvos feleségéhez, aki gyöngéden fogadta és ígérte neki, hogy gondoskodik a szórakozásáról. — Azért jöttem, hogy a nagyvárosban fe­lejtsem a szörnyű esetet —- mondta és kérte nővérét, hogy a kiváncsiskodasok elől védje meg. — Már csak az is elég volt arra, hogy Besztercebányát elhagyjam. Itt a főispántól és a püspöktől kezdve, le a tót napszámosig, minden­kinek az én becses hogylétem volt a legnagyobb gondja. Ezt az elviselhetetlen kiváncsiskodást tovább már nem győztem. Egy újságírónak, aki tegnap fentjárt nála, ezeket mondta dr. Szókéné. — Azért jöttem a fővárosba kedves nővé­remhez, hogy itt várjam meg a vizsgálati fogság­ból szabaduló szegény uramat, Besztercebányáról utaztam fel édesanyáméktol. Ott nem találkozhat­tunk volna az emberek kíváncsisága miatt, mely amúgy is terhemre volt. Feljöttem, hogy ameny­­nyire lehetséges, elfeledtessem magamat az ottani emberekkel. Megbünhödtem s megvezekeltem min­denért. Arra kérem az istent, adjon nekem erőt és módot arra, hogy jóvátehessem a hibát. Ha az igazságszolgáltatás végzett az én szegény urammal, akkor el, el innen oda, ahol senki sem ismer bennünket. Csak a gyermekeimért akarok élni. Jenőmtől több levelet kaptam fogságából és azt veszem ki soraiból, hogy szeret. És ez a gondo­lat ad erőt elviselni a múltak tudatát, hogy mint hitves és szerető édesanya, sikerülni is fog el­nyernem őszinte bocsánatát. Azután Szókéné kérte a sajtót, hagyják meg nyugodalmát, ne szakítsák fel újból nehezen hegedő lelki sebeit HÍREK. Évforduló. Úgysem jutna senkinek eszébe, hát megmondjuk : Petőfi halálának hatvanegye­dik évfordulója volt pár napja. És a Petőfi­­társaságnak, vagy bárkinek, a nemzetnek eszébe jutott-e vájjon a mi hatalmas láng­eszű, korszakalkotó poétánk ünneplése ? ! Nincs írónk, akinek többet köszönhetne a magyar műveltség és költészet, mint ez óriási egyéniségnek, s valóban, ő a leg­népszerűbb, legismertebb emberünk, aki köré az egész nemzet rajongó áhítata fűzött legendákat. S mégis merjük mondani, mi Petőfit nem ismerjük s nem becsüljük kellőleg. Nincs róla egy igazi elmélyedésről s meg­értésről tanúskodó könyvünk, olyan sem, mint aminő Vörösmartyról, Aranyról van. Mi nem olvassuk őt elégszer s főleg nem tudjuk megérteni az ő érdekes, finom és csudálatosán gazdag poétalelkét. Emlegetjük, még idézgetünk is tőle, de a megértéséhez még kicsi a nemzet nagy tömegének a műveltsége. Ezért nem tudjuk ünnepelni őt aki nagyobb volt, mint ötszáz ünnepelt képviselő együtt­véve. Pedig az Írásait ma is frisseknek, ele­veneknek érezzük, amit kortársai közül csak Heinéről mondhatunk el. Hát miért van ez ? Mert nem érti meg őt a nemzet ? ! Hogy szeretheti az az újat, a mait, aki a múltat sem ismeri s érti ?! Úgy vagyunk vele, mint a bibliával; — a hogy Hercegh F. mondja — annyit emle­getjük, hogy azt hisszük, eleget foglalkoz­tunk vele s ezért nem olvassuk őt. Petőfit — ne is haragudjanak meg érte — föl kellene fedezni a n. é. magyar közönség számára. Pénzügyi kinevezés. A in. kir. pénzügy miniszter Saly Imre balassagyarmati pénzügyi számellenőrt állomáshelyének meghagyása mel ett pénzügyi számvizsgálóvá nevezte ki. Körjegyzőválasztás. A múlt ho 27-én megejtett körjegyzőválasztáson 4 pályázó közül Duray János vilkei körjegyző egyhangúlag válasz­tatott meg pinci körjegyzővé. Eljegyzés Virágh Dezső poltári körjegyző eljegyezte Maróthy Margitkát, Maróthy Sándor városi árvaszéki jegyző leányát. Síremlék leleplezés. Szép jelét adta kegyeletes érzésének a losonci forgalmi főnökség tisztikara, amidőn elhatározta, hogy néhai való forgalmi főnöküknek, Rátz Gyulának síremléket állíttat Losoncon. A síremlék ünnepélyes leleple­zése f. hó 11-én délelőtt 11 urakor fog végbe­menni. A leleplezési ünnepélyt reggel 8 órakor gyászistentisztelet előzi meg. A kegyeletes ünne­pélyen való részvételüket nemcsak Losoncról, hanem a vidékről is igen sokan jelentették be. A jegyzők szabadsága. A belügyminisz­ter rendeletet bocsátott ki, melyben intézkedett, hogy a községi és körjegyzők évenként négy heti szabadságot élvezzenek. Kimondja a belügy­miniszter rendelete, hogy a rendes szabadság vagy a betegségi okokból szükséges helyettesí­tés költségeit a községek tartoznak viselni. Fegyvergyakorlat. A m. kir. beszterce­bányai 16. honvédkiegészitő parancsnokság a folyó évi fezyvergyakorlatra köteles tartalékos, le­génységet felszólítja, hogy amennyiben van olyan aki a folyó évi fegyvergyakorlatot saját kerékpár­ján hajlandó teljesíteni, az ezen szándékát legké­sőbb folyó hó végéig ezen kiegészítő parancsnok­ságnál jelentse be. Sorozások Nógrádvármegyében. Az idei sorozásik vármegyénkben a következő na­pokra vannak előirányozva járások szerint. A balassagyarmati járásban augusztus 27-től szept. 1-ig, a szécsényiben aug. 21—25, a losoncziban aug. 10—13, a gácsiban aug. 15—17, a füleki­­ben aug. 19—25. — A losonczi járásban a so­rozóbizottság elnökéül Havas Oyula bízatott meg Kitüntetett fényképész. Annak idején megírtuk, hogy Lipót Szalvátor főherceg Losoncon való időzése alkalmával megengedte Bergtraun Dezső helybeli fényképésznek, hogy róla és kísé­retéről fénykép felvételeket eszközöljön. A főher­ceg a felvételekkel nagyon meg volt elégedve, mert e napokban Weigner Adolf vezérkari ezredes, a főherceg hadsegéde levelet intézett Bergtraun Dezsőhöz és a főherceg utasítására a kitünően sikerült művészies kivitelű fényképfelvételekből több példányt rendelt meg. Tífusz Losoncon. A legutóbbi napokban három tífusz megbetegedés fordult elő a város területén. A veszedelmes ragályos betegség fellé­pése általános félelmet idéz elő városszerte. Figyel­meztetjük a közönséget és felhívjuk a hatoság figyelmét, hogy a járványos betegség terjedése ellen tegye meg a szükséges óvintézkedéseket. Nyári mulatság. A Losonci Magyar Bádog- és Vasedény Zománcozógyár Rakottyay György és tarsai iparos személyzetének augusztus 14-én, kedvezőtlen idő esetén 15-én a Tugári fürdőben tekeversennyel és táncversennyel egybekötött nyári mulatságot rendez. A tekeverseny dijai: 1. Egy mosdókészlet. 2. Egy ezüst óra. 3. Egy élő­bárány. 4. Egy szivartárca szivarral. 5. Két butela bor. Belépődíj a tánckörbe tetszés szerint. Teke­verseny kezdete délután 2 órakor, tánc kezdete 3 órakor s tart éjjel 12 óráig. A tiszta jövedelem a gyári segitőpénztár alapja javára fordittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents