Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-06-23 / 27. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK £■ b

BHb Hl H ||| « 0 1®$ m^kr. mm |»n

HÍ| SZERKESZTŐSÉG :

HELYBEN: ^EB pi|É «SET |B§ §Jjp|í »sfe Hpfc Sffir EbI Slf |gSj j|i|| SgE Bn Igpjj^ fSSj Losonc, Kossuth L.-u. 60

Egész évre 8 kor. fii. ■ H B fj B ■ M SK g® Wí M ifi £?£ SSl B ISfi MB §S| H h?vá. a.„laP. szellemi

Felévre 4 kor. fii. ES B B SE| B W& PB f§! dm B ISg Mi S&-. ISf api# fS B reszet ’"eto mlml,cn

Negyedévre 2 kor. fii. B H ■■ HS H H akijei ggS B SK |f|| BE BB flgg Bp| gpE» B Hj közlemény intézendő.

Egész, évre 10 kor. fii I W .*5^ BBlaflg SI; SÍI kSfó M» iBl |ÍÍÉk11| SÍ Kl AOOH1VATAI..

Félévre 3 kor fii. B B B Bk B B ggt B B BE Ifi «Sk mffim SM Losonc, K..biny,-tér II

Negyedévre 2 kor. 30 fii. B B B B mmSSM. M BBj B £8 8» wBam B^B ’?va az előfizetések,

i^E SB M b

A H |Pp| |j|gb aK ^ 9p| j||g|§i ssäßf a&ei hirdetések, nunden■ ■ ■ VH[ SS BB! bb UH a|p WM ffe *%$» &E& ES tBBI nemíi pénzkiildemc

Községek, egyesületek, H| :|§|äi BBa HBB Sags pjg| ai|t éŰSt HS HE flw. Stk HM -fgf- M&A j|||| rara jftsE HB nyék és n lap szétkül

továbbá nógrádinegyei UH ÍU HM Baj B fBjfi ||§5 BBK Ipái WM Wm ffif jflfB B sjjgfr «g j&Pg Qfc? jgg^ BE BB désére vonatkozó ícltanitók és körjegyzők ^HB 9B Ml |H| B |W Sm§ «Ja jaSs ág» WM Mtä B £fflö MBR s/ólalások inté/endők.

egyesülete tagjai részére SBÍ gWBi fflf H| HB BW BSB ■£ BH EH 9rÍ »'3 IflB JIBbBB ESs^ ____

évi előfizetési dij 5 kor. HE |H jH Hft &é i;fe öS 8^ Má ÉH fiK W$ ... . .. . .

■R BB R Jg Hü «8BI fljBr f|| jgjw K£*& Wp. BS, MBb jp^p IHB B Hirdetések iutanyos áron

^^B^B B|^H BB BB b

B Í@l HHRbH WSbMíS& wéís^^^ B >yiükd*^B vétetnek fe) a kiadóliiva-Egyes szám ára 20 fii. IHHflw? ^B 9B aBB Bi tatban.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

V. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOtlC, 1910 junillS 23.

Szervezkedés.

A bécsi sárgarezes banda teli tüdővel fújja a tust, a nemzeti munkások ujjonganak mert győzött a feltámadt és nevet cserélt libériás had. Hát már most mi a kötelessége a függetlenségi pártnak ? Mindenesetre nem a múlt hibáinak feszegetése, egymás gáncsolása, bűnbakok keresése, hanem az, hogy vonjuk le a tanúságot és készüljünk a jövendőre akként, hogy a függetlenségi pártot választókerületenként, sőt községenként szervezzük. A szervezett függetlenségi pártot vezető emberek által hozzuk összeköttetésbe a központtal. Alakítsunk egy nagy s az egész országra kiterjedő pártszervezetet, amely ellent fog állani minden időben a hivatalos presszónak, a bécsi pénznek, az Ígéreteknek és fenyegetéseknek.

A függetlenségi párt vakon ment bele a küzdelembe és ezért elvesztette, legalább egyidőre, a csatát. Ennek oka csak az, hogy szervezve nem volt s igy a minden oldalról megindult nyomásnak nem állhatott ellen. Lám, a kormánypárt öt esztendőn át készült a támadásra. Bécsben tervszerűen lejáratták a koalíciós kormányt, idehaza a sötétben bujkáló had titkon rontotta az egyesült pártok hitelét és, sajnos, a koalíció nem használt fel semmi eszközt arra, hogy jövendőjét biztosítsa. És ez az oka, hogy a nemzeti munkások neve alatt feltámadott régi korszak hívei ismét kezükbe ragadták a gyeplőt s vígan dudálnak a húsos fazekak mellett, öt évi keserves nélkülözés után. Ezek után azt kellene hinnünk, hogy az ország hangulata változott meg. Pedig nem az. Láthatjuk az egyes kerületekből. Ismerünk kerületeket, amelyek mind színtiszta függetlenségiek. És ime, választottak kormánypárti követet. Ha egyenkint megkérdeznők a választókat, alig akadna egy is, aki nyíltan helyeselné a kormány politikáját, mely a nemzet jövendő közgazdasági függetlenségét Ausztriának minden ellenszolgáltatás nélkül feláldozza.

Gondolkoznunk kell tehát a jövendő felett, hogy ne találjon bennünket készületlenül. A méhkasban összezsúfolt rajban több királyné van. A nemzeti munkások hirtelenül összeverődött hatalmas táborában csak látszólag van meg az egyetértés. A tülekedés előszele csapja meg azt, ki most oda belép s lehet, hogy mire a ház megalakul, a helyzet is másként fog kialakulni. El lehetünk készülve, hogy a hihetetlen büszkeségtől felpuffadt többség megreped, mint a rana rupta s úgy szétesik, hogy azt semmiféle császári-királyi drótostót sem fogja összedrótozni. Az ellenzéknek mindenesetre éber szemmel kell vigyázni s meg kell előznie, hogy a választói akarat a jövőben is osztrák pénzen preparálható legyen.

Helyre kell állítani a függetlenségi pártok között az egyetértést. Aki megbotlott, fel kell emelni s vigyázni rá, hogy újra meg ne botolhasson. Össze kell a vállat vetni ott, ahol erősebben szokott a

nemzeti munkástábor fellépni; egyesíteni kell az erőket ott, hol a széthúzás segítette elő a kormánypárt győzelmét. Le kell törnünk a feltámadt bayardokat minden téren s megalkotnunk az egész hazára kiterjedő függetlenségi szervezetet. Ami kis félreértés van közöttünk, majd intézzük el azután, ha az ellenséget kiszorítottuk a határból.

Községenként szervezzük a függetlenségi pártokat olyképpen, hogy annak minden egyes tagját béke idején is számba vegyük és nyilvántartsuk s bennük az összetartozandóság érzetét fejlesszük. Tartsuk szem előtt azt a latin közmondást: si vis pacem, para bellum.

És akkor bizonyos, hogy bármikor jönnek is a választások, a függetlenségi párt ismét könnyen megszerzi a többséget és azt meg is fogja tartani.

Főszolgabiróválasztás. Ezen a címen lapunk múlt számában foglalkoztunk a rétsági főszolgabírói állás betöltésével s szóvá tettük Baross József vármegyei ötöd aljegyzőnek a lőszolgabirói állásra való pályázását. Baross aljegyzőt mi még fiatalnak találtuk a főszo’gabírói állásra, annál is inkább, mert 5 nála vannak a vármegyénél régibb, gyakcalotiaub ■ » jelejiíckcíij szolgálati időt töltött megyei tisztviselők is. Az aljegyző ur azonban rossz néven vette, hogy mi ebbe a dologba beleavatkoztunk. Megharagudott s el is küldte Balassagyarmatról azonnal a segédeit Pongrácz György és Balás Barna urak személyében. Az inkriminált cikkért a szerzőséget Kristóff Sándor szerkesztő vállalta, akitől Baross aljegyző ur segédei feltét'en bocsánatkérest, vagy fegyveres elégtételt kértek.

A lovagias eljárás során Kristóff Sándor szerkesztő segédei, felük utasítása értelmében kijelentették, hogy a cikk Írója Baross aljegyzőt nem sértette meg személyében s minden ilyen szándék távol állott tőle. Kristóff szerkesztő, kötelességéhez híven, csupán jogos bírálatot gyakorolt s a régen szolgáló vármegyei tisztviselők netán bekövetkezhető mellőzésé iniatt; az igazság és méltányosság érdekében emelte fel óvó szavát. Es kijelentette a cikk szerzője azt isy hogy a Baross aljegyző szolgálati idejére és tisztviselői statusára vonatkozó esetleges helytele-: adatait készséggel rektifikálja s amennyiben hely te en információk szerint igazodott volna, sajnálkozását fejezi ki tévedése felett.

Minden elfogulatlanul gondolkozó ember konstatálhatja, hogy Baross aljegyzőt semmiféle megbántás nem érte. És éppen azért a cikk Írója sem bocsánatot kérni, sem pedig fegyveres élégtételt adni nem volt hajlandó, segédeinek fáradozását megköszönte s az ügynek elbírálására a katonai becsületügyi választmányt kérte fel. Ez ügyben tehát a katonai becsületbiróság fog dönteni, hogy Kristóff Sándor helyesen járt-e el vagy sem.

Volt azonban még az ügynek egy feljegyzésreméltó epizódja is, amely élénk világot vet Baross József egyik segédjének, Pongrácz György vármegyei első aljegyzőnek lovagias felfogására és úri gondolkozására. Pongrácz György ugyanis jónak latta f. hó 18-án egy csinos kis kávéházi botrány inscenálásával öregbíteni az egész lovagias eljárás folyamán tanúsított erőszakoskodását.

Pongrácz György tanuságo* tett arról, hogy sejtelme sincs a lovagiasság szabályairól, mert azt a legdurvább módon megsértette. A lovagias eljárás alfája és ómegája, hogy a megbízottak a lovagias eljárás során, magát a provokált félt meg ne sértsék. És mit tett Pongrácz György ? Azt, hogy szombaton délután a Berger kávéházba kérette Kristóff Sándort s ott, amidőn a békés elintézést remélő szerkesztő megjelent, óriási bömbölésbe tört ki; műveletlen embert jellemző

kiabálással követelte Kristóff Sándortól, hogy adjon elégtételt olyat, aminőt ők akarnak, mert ha nem ad, akkor feljelentik a katonai hatóságnak és akkor fütyültek a Kristóff Sándor tartalékos tiszti rangjának.

A kávéház vendégei mélyen megbotránkozva nézték végig a Pongrácz ur garázda viselkedését s ha hirtelen el nem kotródik a helyiségből, alapos leckében részesült volna a tisztességes viselkedést illetőleg.

A nők választójoga.

Irta Herczegh Mihály, egyetemi tanár.

Hazai alkotmányunkban ezer év óta gyako roltatik azon jogtétel: favores ampliandi, odiosa restringenda.

A magyar nemzet mindig vallotta és alkalmazta a jogkiterjesztés elvét. A jogokat mindinkább kiterjeszteni; a korlátokat pedig mindinkább kevesbíteni — az igazság, méltányosság, haladás és felvilágosodás igényeihez képest.

Ezt a jogtételt alkalmazta a magyar törvényhozás a nőkkel szemben az elmúlt időkben is. Sohasem volt szűkkeblű; mindig kiváló és közmondásszerü lovagiassággal viseltetett irántuk. S az európai kulturávrl folyton lépést tartva, eddigelé is tiszteletre méltó állást vívott ki részére törvényeiben, melyek az idő, a helyzet és a viszonyok méltányos követelményeihez képest úgy a közjogi, mini a magánjogi leien mindig megadtak a nőknek, sőt gyarapították, tetézték is azon jogokat és kedvezményeket, melyek az ő részükre az európai államok által csak újabb időben biztosíttattak.

Legyen az ősi példa ezúttal is követésre méltó. Külföldi példát itt ne utánozzunk. Inkább a magunk feje után induljunk. Hazpi jogforrásaink alapján dolgozzunk. Az uj intézmények felállításánál ne azt kérdezzük mindig, hogy jónak, célszerűnek tartja-e szokat a külföld ; avagy hogy mit szólnak ahhoz az osztrák vagy németországi kodofikátorok. Nem szabad felednünk, hogy épen a közjogi törvényhozás az, ahol ősrégi alkotmányos életünknél fogva egész Európára nézve vezető szerepet gyakorolhatunk. Ahol nem mi, hanem a külföldi tudósok jöhetnének nozzánk tanórákat venni. Ahol elmondhatjuk önérzetesen,: minden önhittség nélkül, hogy nem szükséges nekünk minduntalan mintáért a külföldre szorulnunk. Vannak nekünk a múltban intézményeink, melyek a kor követelményeihez idomítva, teljesen kielégítenek bennünket.

Így vannak a politikai jogok intézményével is, melyet fokozatosan a nőkre is ki lehet, de ki is kell terjeszteni. Az élet nem tűri a hirtelen való ugrásokat. A közjogi, a politikai érvényesülés terén tueg kell tartani az átmenetet, a fokozatos fejlődés elvét. Ez az,„mely az állami életet mig egyfelől mindig erőszakos zökkenéstől megmenti, addig másfelől a jogok természetszerű kiterjesztésének útjára tereli azt. A merev konzervativizmusból nem lehet azonnal átcsapni a szélső radikalizmusba.

Ez az átmeneti állapot, ez a fokozatos fejlődés már 1848 előtt megkezdődött. Mert a magyar nők már 1848 előtt is bírtak politikai jogokkal. A nő, ha fiusittatott (prefektis) vagy ha mint özvegy a férj halála után ennek jószágában benmaradt; a jobbágyok fölött Ítélkező uriszéknek elnökévé lett; sőt ezen bíróság tagjait, is ő nevezte ki. Követválasztási, tisztujitási joggal birtak. A nemesi fölkelésban (insurrekció) is részt vettek. Az országgyűlésen és a köztörvényhatósági gyűléseken az általuk kirendelt és utasítással ellátott képviselő által ülési és szavazati joggal birtak (1662 : 53., 1741 : 63 t,c. 7. §).

Azért mondja báró Eötvös József: Történeti múltját illetőleg tény az, hogy a magyar nőnemet a haza dolgai mindig különösebben érdekelték. Miért ? Mert nekik az alkotmány számos férfi jogot adott s ezekhez ugyanoly értékű kötelességeket is