Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-04-14 / 15. szám

~ ~ ~ _ , r

ELŐFIZETÉSI ARAK H 8j B |jl| fUjl llflIlpA SZERKESZTOSEG i

HELYBEN: HM raj gSl Meg fjSil SF|m Kla BkI Egg M§Í jjSS fgL fcjg, |ajÍ jtffy 1jS3 IfejA gSgg Losonc, Kossuth L.-U. 69

Egész évre 8 kor. fii. H B 51 H BS H B BM Sg| gfg 0Rs JÉ 19 WÍ.

g&S WÉ ISß SHiS MS H hová a lap szellemi

Felévre 4 kor. fii. BjKj pjg| ajPg gggj HMg jBjg M|g |j«| ||g| j||j| gg| jp^ Qggjjjß. BWj részét illető minden

ex x .a i ej. BBSS ffiare BSfi fSral fralll mImÍBisIi wjpaS jtiwSf Ijyjjjp 8iÍÍÍ&í&tt KI A DOH IV ATAL:

tgesz evre 10 kor. fii. ^9 j||8 ^j||gk |j||f |jgg Ság 3|«| ||p pjtfff g®S||j|| S||| Losonc Kubinyi tér 11

Negyedévre 2 kor.'50 fii §8 BE Rgí ^S|k fii? fig| SeMÍ^B HS Ml fSS ^ SB hová az előfizetések,

|g$gjj Bjg Bpfe IgaB IBC Mg . $»• jg|| fefrqj MB >{&&& ßsgfc hirdetések, mindenpjjttjE MH H gBH BE 8BÍÍ tg»f BB sp? h!3| *§sgj| £$#“■ ggp^WB nemű pénzkiildemé-Községek, egyesületek, BH fl)al BB j&H* mm EÉÜ HE jPyj? BgK BBfo -fi|§ EK» Kral 0Űk |gg5 gg: j|g|Í BBsB WäB& HH8 9E nyék és a lap szétkültovábbá nőgrádmegyei ^9 HH HEH jflg£ IbH Jgg g® nTTTl HBl ttflE H5 Sls BBlj BE BB BBa feffiff fgjg MBB Hj désére vonatkozó feltanitók és körjegyzők BB H HH 98 gjfiftfc BEI SH KB »Ej H3B [BE fig® 9^ HB JraK SBK szólalások intézendők.

egyesülete tagjai részére W fln BBI Hb KB HÍK BB9 MB Hai Kom rag |K 89| BB Bkr

évi előfizetési dij 5 kor. flHj |H NEg HE BK H SHI MSI H .... . . .. ,

t H J| MM ■■ HM BB BBS WM 6ga| jiSS}

il WSk Hirdetések jutányos áron

}B8B|M|h. mféttzwMS Kgy^ydjlBSg 5r^ S3 »0% vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. 89 BW mSf ^3$m5&W *$£££$* Wp* talban.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

V. évfolyam. 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 április 14.

ANARCHIA.

Régóta hallgatok. Undorodom a politikai helyzettől s annak sok hangos ordítozó szereplőjétől. Nagy célokért lelkesedtem s ma is lelkesedem. Már beleíásultam volna abba, hogy legyen úgy minden, ahogy van. Bízzuk az időre s a jó Istenre, amit az ember jóakarata úgy se tud megcsinálni.

E közben pedig a politikai őrület és szélhámosság járja a bolondok táncát. A császári nihil s a handabandázásban tobzódó álhazafiság osztozkodnak a közélet kincsén s riasztják el onnan az önzetleneket s a tettrekész józan hazafiakat.

A kvótaemelők, kik két év előtt leszavazták az önálló bankot is, amelyet én még idejében indítványoztam, ma első sorban verik a mellüket, — a pénzügyi önállóságért — már a folyó év végére. Azok, akik a közös vámterületet meghosszabbították 1917-ig, — hirdetik a gazdasági felszabadulást a jövő országgyűlési cyklusra, hol ez a tárgy idő miatt elő sem kerülhet. Minden népjognak esküdt ellenségei a rendes parlamenti tanácskozás meghiusitói, kortes szempontból koptatják a szájukat az általános titkos választói jogért. És lehazaárulóznak mindenkit, aki olyan tisztességes, hogy nem bolondit senkit, nem igér olyat ami lehetetlen, hanem dolgozni, alkotni akar a közjó érdekében.

Á haladás, a népjogok, a szabadság és

Irta LENGYEL ZOLTÁN.

az önzetlenség mezében díszelegnek. A haladás t. i. az, hogy kettészakították és leszorították az alkotás teréről azt a függetlenségi pártot, melyet vagyonunk és egészségünk feláldozása árán többségévé tettünk a harcok idején ; népjog az, hogy hatalomért való spekulációból lehetetlenné tették a választási törvény megalkotását; szabadság az, hogy üssünk le mindenkit, aki őszintén akar beszélni, vagy cselekedni és végül önzetlenség az, hogy hatalom kizárólagos bírása végett romba akarják dönteni a parlamentet, meghiúsítani minden rendet és fejlődést csak azért, hogy maguk a cégéres hazafiak fényében tündökölhessenek.

Valamikor, nem is olyan rég, harcoltam, agitáltam, verekedtem. Harcoltam azért, hogy a függetlenségi párt többségre jusson ők harcolnak, hogy szerteverjék és tönkre tegyék. Agitáltam, hogy a magyar egységesen küzdjön és szervezetten dolgozzék az osztrák ellenségek ellen — ők agitálnak a jó magyarok ellen, hogy az általános zűrzavarban az osztrák teljesen úrrá legyen fölöttünk. Én verekedtem azért, hogy a darabontok kitakarodjanak, ők verekednek azért, hogy a nyakunkra jöjjenek és hosszú ideig ott is maradjanak.

Az ország már kezd látni, de még nem tisztán. Nem érti a különbséget, hogy más volt az, mikor Napoleon seregében a

veterán a harcra izgatott Moszkvába menet és más az, ha ugyanezt cselekedte volna hazatérőben a megfogyott, megfagyott, sánta,, béna embertömeggel.

És más volt az, mikor a janicsárok verekedtek a gyaurokkal és vitték előre a büszke félholdas lobogót és más az, mikor nagy csapás után lázongtak Konstantinápoly utcái és gyilkolták saját véreiket és bajtársaikat.

Ugyanúgy más volt az is, mikor a hires fekete sereg Mátyás alatt a töröknek és németek vérét ontotta a magyar dicsőségért és más az, mikor Mátyás halála után pusztítva, rabolva égette fel a magyar falvakat.

Az ellenséggel vívó janicsár fejét babér koszoruzta, a palota forradalmár, csarnokoskodó janicsárokat kardélre hányták. A törökkel verekedő fekete sereget dúsan jutalmazták, a rabló fekete sereget egy szálig levágta Kinizsi.

Az a különbség a darabontokkal verekedő függetlenségi párt és az osztrákkal cimboráló parlamenti lázongást szító szájhősök között : az a tett dicsősége volt a magyar férfiasságnak, a Ház utolsó, ülésén orvul támadó légények hepciáskodása szégyene és gyalázata a magyar parlamentárizmusnak.

Ez hozott ki a sodromból. Nem Khuent

Az időmérő.

Irta. Mark Twain.

A nevét, azaz hogy évei számát gyöngédségből elhallgatom. Egy évről van szó ugyanis, egy évről, melyet a ferdeségek évének lehetne nevezni. Minden ember, kivált ha benőtt egy kissé a feje lágya, tudni fogja melyik évet kell érteni ezalatt. A legifjabb nemzedék előtt minek nevezzem meg ? Az még úgy sem tud — beszélni.

A városunkban, mindjárt az év elején megjelent egy gondolatolvasó, aki még olyan emberek agyából is gondolatokat olvasott ki, a kiknek nem voltak gondolataik. Azután mutattak nekünk egy disznót, mely nem tudott élni szappan, fogkefe és tyukszemápolás nélkül. Még egy tenoristát is kap tunk, aki sohasem szegett szerződést. Hanem az évben a legfurcsább maga az év volt. A nyár hidegen hagyott bennünket. Ősszel derekasan izzadtunk. A nap, úgy látszik elvesztette valahol a zsebnaptárját. Lehet az is, hogy a nyáron úgy elcsodálkozott a sok kormányozható léghajón, hogy sütni is elfelejtett. Lelkiismeretességből aztán ősszel pótolta a mulasztást.

En főleg ennek az időjárásnak a hatásáról akarok beszélni. Hogyan hatott a főnökünkre ! Itt meg kell vallanom, hogy a főnökünk lelkes, ideális ember. Még a piaci legyekkel is humánusan bánik. Cukros papírral irtja őket, hogy édes legyen a haláluk. Nos ez az év, bolondos időjárásával létrehozta azt, hogy szelíd és jámbor főnökünk vérét gyilkos sárkányvérré változtatta.

Főnökünk júliusban a hegyek közt mászkált. Megfagyott lábujjai jött vissza. Nyomta a cipője, de nyomott lett a hangulata is. Ehhez járult, hogy az üzlet meglankadt s mindnyájan friss, hűvös

őszre vártunk. Ehelyett meleg lett. A hőmérő napról-napra szállt, főnökünk kedve pedig esett. Vásárolt evy barométert, hogy idejében értesüljön az időváltozásról. Főnökünk a barométert vizsgálta, mi meg főnökünket vizsgáltuk. A vásárlók bőségesen hagytak erre időt.

Szeptember elmúlt, október elmúlt, a főnökünk . . . Nos a főnökünk egy reggel télikabátban jött az üzletbe. Megdörzsölte a kezét :- Ma hidegebb van. Most már úgy látszik

tél lesz.

Ám a thermométer és a barométer mintha összeesküdtek volna. Főnökünk kedve rohamosan alászállt s végre elpárolgott. Mi csak rossz időért imádkoztunk.

November eleje válságos volt. Nem az idő, hanem a főnökünk miatt. Megint csodaszép nap volt, egy felhő sem látszott az égen. Ennek dacára, vagyis épen azért nálunk valami kellemetlen volt a levegőben.

Főnökünk ott ült a megfigyelő állomáson, vagyis az irodájában és úgy látszott, hogy egy uj barométerrel kísérletezik. Mintha minden e szerszámhoz füzütt remény is higganynyá változott volna, olyan magasan állt a barométer és ez a magas oszlop nemrég letűnt, hanem tartós, szép időről regélt.

E kellően előkészített hangulatban kopogtatott be egy utazó B.-ből. Már a köszöntés mutatta, hogy főnökünk más, mint ezelőtt. Rövidesen odavágta:

Kedves barátom, magától nem veszek

semmit.

De az istenért, — kiáltott fel az megrökönyödve, mert mindig jó ügyfelei voltunk — miért nem ?

— Mert olyan emberektől, akik novemberben még nyári felöltőt viselnek, olyantól nem vásárlók. Előbb menjen haza és intézze úgy a dolgot, hogy tél legyen.

Egy utazó sok mindent megtesz a vásárlóiért, de ez nehezen teljesithető kívánság volt. Ha az időt nem változtatta meg, legalább a beszéd tárgyán változtatott és üzleten kívüli dolgokat emlegetett. Főnökünknek azonban rögeszméje lett az időjárás kérdése. Erre tért mindig vissza. Egyéb nem érdekelte. E közben kiöntötte minden epéjét, pedig ilyesmi eddig nem fordult elő nála.

— Hol szállt meg ön itten ?- A „Négy Évszakához címzett fogadóban.

— Az a fogadós is jobban tenné, ha a szállójának időszerűbb nevet adna. Itt már nincs négy évszak.

Az utazó megint más tárgyra tért. Elmondta, hogy nemrég meghazasodott, Azt hitte, hogy most van ennek az ideje és mindenkinek addig kell ütni a vasat, a mig meleg.

— Micsoda, — mordul rá a főnököm — még engem akar az ur tanítani ? A mig ilyen meleg van, mint most, addig az én vasamat nem kovácsolhatom. Azt különben maga is tudhatná.

— Csodálom, hogy ilyen érzékeny kedvében találom Önt. Sajnálom, hogy épen ma zavartam Önt. Egyébként engem az efféle támadás egészen hidegen hagy.

— Most meg a hidegről beszél 1 — óbégatott a főnök. — Éz a barométer egy csep hideget sem mutat, itt mindig nyár van s alighanem nyár lesz a jövő évig, különben ezt a jószágot is azért vei-