Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-25 / 12. szám

r ELŐFIZETÉSI ÁRAK ÉH jRÉHk áÉSS&L |§4 ífl A |H A ájkHÉ| ÉR áBgÉk SZERKESZTŐSÉG : MELYBEN: HB MB. jílB 8gg lÍB *8B I»» ^B ^BF Losonc, Kubinyi-tér Egész évre 8 kor fii. »{ ■ M ■§ fii B B WjL ffl HR H jM É H H ■ H Hl ■ ■ hová a lap szellemi Félévre 4 kor. fii. Hf ■ ■ H H ■ H R BK KS WS Wt {££$ EJ ■ ■ ■ ■ ■ !S.sz,et !llet? ",inde." Negyedévre 2 kor. H ■ H ® M) H SS W «1 » H ■ i| B ■ H J^K ■ ■ közlemény Intézendő. Egész éVrf.olo;. «I. ■ II mJ B 1 mm fi fi || | 9B 1 L KiAn;^vATAL: n Félévre 5 kor. fii H ■ VUk HB BE MMiü EÜ' B8 US HÍS ■ H l H Losonc, Kublnyl-tcr II. Negyedévre 2 kor. 50 fii. ^B H H TBMv. Hl SR BUi Hl H H H H W MSift: MB - *'5>v* "z előfizetések, ___ ^B ^B ' iHlfti pap BSI HlFroffiH jgyft B| S*ffl H |H HB 4^B hirdetések, minden H ^B H[ BW Wm K£H NB WxI IBg »öS Hg B ^I^B nemű pónzkiildemé-Községek, egyesületek, ^B ^B ^B __ BR HE Wá S|h|B sBp —- Hjl gHS 99 HB Bk SsE Wf\ Hl ^H nyék és a lap s/étkül­továbbá nógrádmegyei ^B ^B ^B H Wr!i H Hm 5§| fB|& Bä flHj H E2& |gj3 4B HR ^B gw lgS| |B ^H (lésére vonatkozó íel­tanitók és körjegyzők ^H| ^B ^B rjsffl B Hj§| jSBj BkkB 9R tSffi B jj^B ^B BK Bi ^B szólalások intézendök. egyesülete tagjai részére ^B ^H ^H ífttfl M.i WB sül íR® H 2*8» HH B IB IR ÖfPIfMHE IB ^H ___ évi előfizetési dij 5 kor. ■ Il lSifilllli i II III H^S ■ ■ Hirdetések Jutányos áron ^B___ BLB IH». iSmi HB JB mM mBSL JB SH H H BB BB tel a kiadóbiva-Egyes 20 tu BB HÉB B| BBf Bl HhMwBB VHBIB Bh k HlB A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IV. ÉVFOLYAM. 12. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. MÁRCIUS 25. Az uj szerkesztő beköszöntője. «Legyen béke, szabadság, egyetértés!» A márciusi 12. pont eme kezdő sza­vaival köszöntjük az olvasót. Ebben benn­­foglaltatik mindaz, ami jót csak kívánhat az uj szerkesztő olvasóinak, de benne fog­laltatik az uj szerkesztőség elve, iránya, pártállása is. Lapunknak megalakulása óta, egészen a legutóbb megjelent számáig, tehát teljes három esztendőn keresztül Sacher Aladár dr. helybeli ügyvéd volt a szerkesztője. Ezen idő alatt az események elfogulatlan bírálá­sában és a közérdeknek önzetlen szolgála­tában a legigazibb hírlapírói elismerésre méltó érdemeket szerezte. Egyébnemii el­foglaltsága miatt azonban, kénytelen volt a lap további szerkésztésétől megválni. A régi szerkesztő távozása által felme­rült szerkesztőválságot a laptulajdonosok által kiküldött lapfelügyelő-bizottság úgy oldotta meg, hogy felelős szerkesztőnek Gellén Endre ügyvéd, városi tanácsos kére­tett fel s szerkesztőnek Kristóff Sándor választatott meg, akik lapunknak a szer­kesztését el is vállalták. Mindenesetre nagy vállalkozás! Hiszen e lap fényes tollú, alapos készültségéi mun­katársa, Madách Aladár, elköltözvén az élők sorából, nem küldhet már tanulmányokat, cikkeket, amelyek bármelyik elsőrangú lap díszére váltak volna. És e lapnak más régi munkatársai közül immár többen nem dol­gozhatnak lapjainkba. De eme veszteségek dacára is az uj szerkesztőség gárdája nem kicsiny s vállve­tett munkássággal — Isten segedelmével fenn fogjuk tartani a Losonci Újságot azon irányban és azon a magaslaton, amely irányt követnie, amely magaslaton állania kell. A részletesebb programm-adás alul fölment bennünket lapunk fején álló alcím, amely hivatalosan is kötelességünkké teszi a 48-as függetlenségi politika követését. Ez a pártállás parancsolja azt, hogy minden­ben, mindig, mindenhol magyarok legyünk, hogy őszintén, igazán megmondjunk min­dent, ami magyar hazánk javára, társadal­munk előnyére, az erkölcs istápolására szolgál. Ami ezzel egyirányú, az a mi tábo­runkhoz tartozó; ami a magyar hon ká­rára, társadalmunk bomlasztására, a tiszta erkölcs ellenére van, az a mi ellenségünk is. Ezzel szemben kérlelhetlen, megalkuvás­­talan harcot vívunk. A lap pártállása, de a lap múltja és az ezen idő alatt vallott irány is kötelez ezen elvek melletti kitartásra, mert ezt kívánja a folytonosság elve, az olvasó kö­zönségünk iránti tisztelet és azok érdeke. Nem ígérünk, nem fogadkozunk! Lo­sonc városa és kerületének polgársága aján­dékozzon meg továbbra is bizalmával; ezt kérjük alapföltételként arra, hogy nemes törekvésünket, ideális intencióinkat valóra válthassuk. Legyünk tehát az uj szerkesztő iránt bizalommal. A régi szerkesztőnek pedig mondassák köszönet, hogy három évig és három hónapig tekintélyes lappá emelte a Losonci Újságot. Egyenlőség, testvériség, szabadság! A szerkesztőség. Figyelmeztetés. A közeli háború komoly veszedelme reme­gésbe hozza állampolgárainkat, magyart, tótot egyaránt; minden családfő aggódását képezi az, hogy verejtékkel szerzett vagyonát biztonságba helyezze, keresi a módokat, melyekkel ezen ki­tűzött célját elérheti; tényleg komoly és nehéz a helyzet s a legtöbben kétségbeejtőnek találják és kétségbeesésükkel elvesztik helyes, követ­kezetes gondolkozás módjukat, hogy úgy mond­juk, a józan eszüket és oly intézkedésekre ragad­tatják magukat, amelyek éppen a saját érdekeiket támadja meg s őket a végromlásba kergetheti. Látjuk, hogy a háborús hirek közvetlen hatása alatt népünk megtakarított s a pénzinté­zetekben gyümölcsözői eg elhelyezett filléreit azon hiszemben, hogy a saját házában és a saját őri­zetében nagyobb biztonságban vannak, — siet a pénzintézetéknél felmondani s azokból kivenni, készek lévén inkább tűrni azt, hogy azok kama­tozás nélkül heverjenek. Végzetes tévedés ! Ők maguk annak meg­őrzésére, tényleges megtámadtatás esetén kellő védelmi erőt kifejteni nem képesek s legfeljebb arra vannak utalva, hogy kincsüket elássák rejtett helyekre, melyeket a veszély elmúltával talán maguk sem találnak fel. Ez a rémület s kétségbeesés nem indokolt egyszerűen azért, mert veszély nincs f Magyar­­ország nincs megtámadva, sőt ha kell, Magyar­­ország támad s e támadást erős hadserege és Németország szuronyai támogatják. De ha volna is veszély, ez a pénz nem biztosabb-e oly helyen ahol reális befektetésekben van (bekebele­zett zálogjogok alapján) és páncél szobában őriz­tetnek nagy katonai védelem inellett! Szabad alkotmányos hazában élünk, — melynek törvényei egyformán védik a magyart és és a tótot és pedig jól és hathatósan, — egy ezred is bizonysága ennek ! Sehol másütt a pol­gári jogok egyenlőségének érvényesítése [oly ki­válóan nincs biztosítva, mint szeretett magyar hazánkban, ahol az országos törvény előtti egyen­lőséget nem befolyásolja a vallás vagy a nyelv­különbsége, ahol csak egy követelmény van, az, TÁRCA. Mesék. Irta: Andorka Lajos. A Losonci Újság eredeti tárcája. I. Az igazi műveltség A fiú bejárta a világot. Hazajött, de otthon nem talált inyjére való dolgot. «Nagyon elvagy­­tok ti, atyámfiai, a műveltség haladásától.» — igy szólt. — «Külföldre kellene menetek, nézné­tek az ipar és kereskedelem fejlettségét, a tudo­mány és művészet lendületét. Itthon nálunk még minden az őskultura igája alatt senyved.» — «Igazad van, öcsém, — felelt a tisztes­ségben megőszült lelkész — de a külföldön a nagyszerű fejlettség csak egyes tényekben nyi­latkozik : a nagy tömeg a kereskedelem kincsei és a tudomány találékonysága mellett csak fél­­müveit és szaporítja a dologkerülők és világfel­forgatók vakliitii követőinek garmadáját. Kár vetélkedni a haladás körül! Hol a szív nem művelődik: ott barbár minden. II. Modern erkölcs. Péter Pál igen derék, müveit és jószivü ember volt. Ahol csak alkalom kínálkozott, min­denkivel jót cselekedett. De ezt dobra nem verte, nem dicsekedett jótéteményeivel soha. így lassan­ként elérte azt, hogy igen sok felebarátja leköte­lezettje lett, akik azonban a «hála» terhét valami módon le szerették volna rázni. Mert ne feledjük el, hogy manapság az adóság után járó kamat fizetése súlyos adó és verejtékes kötelesség, de igen sok halandó ennél súlyosabb adónak a hála lerovását véli. Péter Pál váratlanul meghalt. És ekkor mint ez rendesen szokott lenni — beszélgettek az elköltözött érdemeiről, jeles tulajdonságairól. Mindenki talált valami dicsérni valót, csupán le­kötelezettjei — hánytorgatták hibáit. Jótét helyébe jót ne várj, de — gáncsot igen ! III. A koldusdiák. Szülei szegény tót emberek valának. A gye­rek azonban eszes és okos. A tisztelendő ur végre kijárta, hogy a Janót valamely magyar is­kola internátusába felvegyék és tandíjmentesség­ben részesítsék. Nagy volt az öröm ! A tiszte­lendő ur a jeles diákból nagy embert jósolt. A szülei büszkén emlegették diák fiukat, aki magyarul is tud és maga a gyermek is örült, hogy zabkenyér és kolompér helyett legalább tiz hónapon át kap rendes táplálékot. A Janó ilyen szorgalom és gondoskodás mellett csak emberré fejlődött volna, ha az érett­ségi utáni nagy űr, az egyetemi oktatás költsé­ges volta nem fenyegette volna. Mi lesz akkor vele? Pedig mindenáron «fiskális» szeretne lenni. Ezen «lenni és nem lenni» kérdés súlya alatt találta őt egy utazó. A nyiltszivü gyermek elmondott ennek mindent s csakhamar megtalál­ták a mentő eszközt. Az utazó tanácsára irt a fiú egy tótnyelvü levelet, amelynek tartalma az volt, hogy ha címzettől tanulmányi évei alatt állandó segélyt kap, szolgálatait felajánlja. Meg lett minden és Jankóból fiskális lett, akinek fő­célja most az, hogy gazdasági regeneráció, bank­alapítás, olcsó hitel, stb. cégére alatt — a pán­szlávizmust élessze és erősbitse. Szóval: fogadd be a tótot házadba, kiver a házadból! IV. Mariska és az anyja. Mariska kikerült az elemi iskolából és beállt pesztrának. Az anyja mosóné volt. Mariska jó leányka volt, de szép is volt. Az anyja a leánya jóságára nem adott so­kat, de a szépségét értékes teni akarta; pláne midőn Mariska elpanaszolta, hogy a főbíró ur jogász fia egy este megcsípte az orcáját. Midőn Mariska 15 éves lett, az anyja tánc­iskolába járatta és minden keresményét reá aggatta, csak hogy leánya szépségét emelje és feltűnőbbé tegye. Fel is, tűnt a legény férfiak előtt Mariska szépsége. És Mariska addig-addig hallgatott az anyja tanítására, inig végre — elbukott. Nem a tanítás, de a nevelés teszi az embert, V. A szerény. Szegény ember lánya volt. Hivatalnok vette el feleségül. A fiatal asszonyka jelszava eleinte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents