Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 52. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1909 december 30. ELŐFIZETÉSI ÁRAK ^B^B ^HBB H SB SB gB BB^B SZERKESZTÖSEG : HELYBEN: Hl jH H Ejfi SS ®|'í BgH metHG fö'wv' JÉ1F Losonc, Kossuth L.-U. 64 Egész évre 8 kor. til. BB M| Hl Npj B| ■■ HS R KÉS ($9 H B»! ^ HM ͧBÉ Bgl Éti hová a lap szellemi Félévre 4 kor. fii. HH KOM ■■ EH B| Illa Kgre*| jfifg BMW IFSv3 mm BR ggj JSggj fgfe BB AHB HS részét illető minden Negyedévre 2 kor. fii. Ej Wjjm jj» §g3 Hg (g|j3 |P.|M w|| SH RÉS BH RE H HR Jj3& figPfg BH közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. fit. B3I Bfj H Hfl Pin BöBBP HŰ rtfól hB jnfÉ W- - SéBEl H KIADÓHIVATAL. Felévre 5 kor. til. BH Hfl HH HH [» B$S9B Ha HBrl BH ggU' «W& BHI Losonc, Kubinyi-tér II Negyedévre 2 kor. 50 fii. (§3 BH EH íffl ftP^ BH gg®j 9H 99 B ^Hh HßllBi hová az előfizetések, HRg H g^B !fLra'^ |H R6B B| |fcg| BS9 ^n| RgI U h hirdetések, mindeti-Tflfl |H HM Hl |j3j Hj HH Égj BH E2f3 H nemíi pénzkülderné-Községek, egyesületek, ^H In flR /Hk H HH ol) jreBfl 9 fófl H B| Hj ^ss^. BH 89 H SláJH nyék és a lap szétkiiltovábbá nógrádmegyei ^H ^H ^H ^H ^H H KiL § Hm ISJl [iR H H fapl EBB Kw Hl ^H__^H H ^H vonatkozó feltanitók és körjegyzők ^H HH |H >91 ^H ^R H Rfl K '*S BB E2$ («B IB EH KI |HR5 S®9 IgPE HH szólalások intézendök. egyesülete tagjai részére ^Hh Kis! ^ Jg BH H Ifra K« h j|#íj t*“in k&n &£3fc3 rtfrE KÍSs HH HBBjBfl8B| K5>| HHB _ évi előfizetési dij 5 kor. ^H 5?® r38 PH Rft BBg Hg ISO ij kB* lW* W( Hfl "»1 |B 98 18 Hl KB . , wfl H>--. E>SV1 jM-J p.| ■■ BH HH HB Hirdetések iutanyos áron BSfeaHB W^mMB WfrfiEg gEg ■« BKl «Hen^B HM vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes 20 fii. HB^ H H Hg ^KKafcy T;fár ^H BH ^HH A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Olvasóinkhoz. Lapunk mai számmal V-ik évfolyamának első negyedévét kezdi meg. Aki ismeri a vidéki hírlapirodalom nehézségeit s szinte leküzdhetetlennek látszó akadályait, igazat fog nekünk adni, ha önérzettel tekintünk vissza eddigi működésünkre. Célunk mindenkor a közérdek önzetlen szolgálata, politikai irányunk pedig a megalkuvást nem ismerő függetlenségi politika volt a múltban s ezen jelszó lesz zászlónkra írva az elkövetkező ujesztendőben is. Hazánk közgazdasági jólétéért folytatott országos küzdelemben mi is kivettük részünket bőven és bátran mindenkor s ezt a jövőben is megtenni első kötelességünknek ismerjük. Ezen alapon ajánljuk lapunkat továbbra is a közönség szives jóindulatába s kérjük, hogy az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. Előfizetési árak HELYBEN: VIDÉKKÉ: Tgész évre 8 K Egész évre 10 K Félévre 4 K Félévre 5 K Negyedévre 2 K Negyedévre 1 K 50 f Az évforduló alkalmából lapunk olvasóinak és munkatársainak szives boldog újévet kívánunk. A »LOSONCI ÚJSÁG szerkesztősége és kiadóhivatala Ujesztendő. Vig zene zendül, pohár összecsendül S azután egy pillanatra csend, mélységes, titokzatos csend, a lámpák kialszanak s mig az óesztendő végső vonaglással kimúl, tüzes ifjúsággal, perdülő könnyedséggel megszületik az ujesztendő, az Ur Krisztus születését követő 1910-ik. A végső akkord tehát vig. ügy, mint minden esztendőnél. Ellentétben az emberi elmúlással, hol a kiengesztelő halál, szomorúság s bánat között költözik bé a gyászházba. A szilveszter esti vidám hangulat még bennünk vibrál, mikor a most született ujesztendő horoszkópját kutató szemmel kémleljük. Mindnyájan szeretnők tudni, hogy vaj? jón ez az ujesztendő mit rejt méhében, vájjon több vigság s kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a küzködő, létért folytatott nehéz harcokban elernyedt, elványadt emberiségre. A jövő előttünk mély rejtély marad s csak a múlt az, mely kevés örömet magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakivánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt tartja : »De mortuis nil, nisi bene.« A halottakról vagy jót, vagy semmit se mondjunk, de ez esetben el kell térnünk az udvariasság e szentelt paragrafusaitól s szemtől szembe mondjuk az elköltöződnek, hogy senki sem sajnálja, senki sem várja vissza, örömmel látuk eltávozását. Aki csak bánatott vetett s szomorúságot aratott, az ne számítson az emberiség elnézésére. Az 1909-ik esztendő sem volt örömteli s igy elmúlásakor még csak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthatjuk, mely minden jöttét léleknek elköltözésekor kijár. Jött, nem hozott semmit s amit elvitt, az csak bánat s szomorúság volt. Ki fogja sajnálni tehát s ki kívánja vissza ? ! Elment, hogy helyet engedjen az újnak a frissnek, a reménységgel teli, üde fiatalnak. Mindnyájan hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, hogy az ujesztendő mindenben felül fogja múlni az elmúltat, több örömet, kevesebb bánatot s szomorúságot hoz, ami szerencsétlen, elsanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szivében, mint az örökmécses a szentélynek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég, e remény adja a vigaszt, s nyújtja a kitartást a további küzdelmekhez. — Ember küzdj és bízva bízzál! A költő látnoki erővel biztatja embertársait az Ur nevében a további küzdelemre, hogy az élet súlyos csapásait elviselve ne csüggedjen, hanem folytassa a harcot ott, ahol elhagyta, folytassa ott, hol vérezni, szenvedni megtanult. S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsiderékra való gaz. Pillanatnyi örömük s évek hosszú során keresztüli szenvedés. A mártírok nem haltak ki. Minden egyes ember élete, nem egyéb, mint a kisded mártiromságok szakadatlan láncolata. Ha kihuny az ó, kezdődik az uj. Az elmúlt esztendő küzdelmei folytatódnak az újban, az újé a következőben. Ha az ünnepek alkalmából letesszük a szerszámot, hogy pihenjünk, csupán újabb erőgyűjtés a következendő küzdelmekhez. Minden múlandó. A földi lét is csupán provizórium, ideiglenes küzdőterülete a léleknek, hogy az a földi salak tisztítótüzében megujhodva eljusson örök rendeltetési he-A vásáron. Irta Gorkij Maxim. Országos vásár . . . Hosszú sorban, sűrűn egymás mellett szekerek állanak. Ezer hang csap össze a levegőben, amely tikkasztó és poros. Az Az emberek fecsegnek, alkudoznak, kinálgatnak, ki-kiválik az asszonyok élénk, éneklő hangja. Négy cigány közre fog egy kis oroszt, rábeszélésük fogásaival, amelyekkel elárasztják, úgy látszik, megpuhitották már. A lassú észjárású orosznak olyan a feje, mintha malomkerék járna benne. All tétován, vakarja a fejebubját. Fiatal lovat tart kantárszáron, amelyet ellepnek a darazsak, mint gazdáját a cigányok. A csoportot nagy tömeg állja körül, amely kíváncsian, figyelemmel várja az üzlet lebonyolítását. Ugyan várj hát — mondja a kisorosz.- Mit kell itt várni — feleli a cigány. Minek várjak, mikor a várással semmit el nem érek. Hitemre, lovammal akár a kormányzó is elmehet Pétervárra. Olyan az én lovam! ... És ugyan mit ér a tied? A két állat éppen csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy a tiednek is négy lába és farka van. És még hozzá micsoda, farka ? . . . Szénacsomó az, nem lófark. A cigány dühösön nyúl a ló farkához, megtapogatja, megnézegeti és beszél, egyre beszél. A fajtájából valók megvető hangon mondják : — Ugyan hagyd el, csak károd lesz, ha cserélsz. Ha károm lesz, az az én dolgom. Nem vagyok-e én ura a lovamnak és a pénzemnek ? Nekem ez az ember tetszik és szívességet akarok neki tenni! . . . Komám imádkozzál! A kisorosz leveszi sapkáját s mindketten áhítattal keresztet vetnek. — Isten adja ránk áldását — szólal meg a cigány. Itt a lovam, de tudd meg. hogy csak a jó szivemnek köszönheted. Itt van és fizess rá öt kemény rubelt ... Ez az egész! Na csapj fel ! A kisorosz súlyos keze lecsap a cigány tenyerébe. Kettőt adok — mondja hozzá. Negyedfelet! — Nem, kettőt l A cigány tenyere nagyot csattan a kisoroszén, úgy hogy ez felsziszszen .s nézegeti a tenyerét, ép-e ? — Négy rubelt! — Kettőt — ismétli a nyakas kisorosz. A cigány kezd bágyadni és ingerülten mondja : Menj haza az asszonyhoz és mond meg neki, milyen nagy szamár az ura. — Harmadfelet — mondja a kisorosz. ■ Hát imádkozzál! Imádkoznak újra és felcsapnak újra. — No itt a jószág. Neked javadra, nekem káromra. Nem számdékom, jó ember, hogy akár egy garast is kivegyek még a zsebedből, ha már nincs pénzed . . . Adsz-e harmadfelet ? A kisorosz a fejét rázza és nézegeti a cigány nyomorúságos gebéjét. — Hármat és egy fertályt? — Nem. — No hát akkor az asszonyod is mondjon nem-et százszor is, ha egy tányér levest kérsz tőle . . . Adj három rubelt és a ló a tiéd . . . Úgy se jó ? No hát akkor adj annyit, amennyit akarsz és én az én jó pénzemmel és derék lovammal szegényebb vagyok. Kicserélik a lovakat és a kisorosz elvonul, kantárszáron vezetve nagy pejkancáját, amely merev lábaival egykedvűen kocog utána. Fénytelen szemével szomorúan nézi a néptömeget, amely biráló pillantással méregeti. De csakhamar visszatér a kisorosz. Meggyorsította lépteit, úgy hogy a ló alig tudja követni. Megszégyenülten és gyámoltalanul pislog maga elé. A cigányok nyugodtan nézik, ahogy jön és valamit megbeszélnek az ő sajátságos nyelvükön. — Nem ér az alku, nem ment igazságosan. Nem mondtál igazat, nem — mondja a kisorosz már messziről és rázza a fejét. — Ugyan mi beszélni valód van még? Valami csufondáros viccet mond a cigány, a tömeg neveti; a megcsalt kisorosz tehetetlenségében a tömeghez fordul az ügyével. — Jó emberek . . . adjatok tanácsot. Fogatlan kancát adtak az én jó lovamért, amelynek minden foga meg van. A tömegnek épp úgy nem kell az ügyetlen mint a gyönge ember. A cigány mellé áll. — Hát nem volt szemed? — kérdezi a kisorosztól egy fehérhaju öreg. — Ne állj szóba cigányokkal! — oktatja egy másik . . . A rászedett ember elmondja, hogy belenézett a szájába, de a felső fogaira nem ügyelt s most kisült, hogy azok közül három hiányzik. Bizonyosan nagyot ütöttek egyszer a szájára és úgy vesztette el három fogát. Most már mire jó az ilyen ló ? Enni nem tud ... ezt látni a felpuffadt hasáról. Két-három paraszt a tömegből a kisorosz pártjára áll most, heves szóváltás támad, de mindenkinél hangosabban pattog egyre a cigány. — Jó ember, mit kiabálsz, hát nem értesz te a lóvásárláshoz ? Ép olyan szemesnek kell lenned, ha lovat vásárolsz, mint mikor asszonyt választasz ... Ha ide hallgatsz, elmondok neked
