Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-24 / 51. szám

6. oldal. LOSONCI UJSAO 1909. december 24.

A székelyföldnél nem találhatunk alkalmasabb ilyen gócpontot. A palóc, a göcseji, a szegedi ember csak külön nyelvjárást képvisel, — a széketység azonban, a maga külön történelmi múltjával, nemzeti hagyományaival szinte faj a fajban. Külön faj a magyar fajban. Vannak külön mondáik, sajátos művészeti stílusuk, a mieinktől elütőjellegű balladáik és Íróik, akik kitűzött cél nélkül, pusztán szerető ösztönből és ösztönző szeretetből ott járnak lelkűkkel »a Hargita alatt«.

Ilyen ember Kiss Menyhért is. Katholikus székely, valahonnan a Nyárád mentéről, a Hargita völgyéből, Csiksomlyó felől. Egészséges, meleglelkü ember, költő, aki e novelláiban leírja, amit a székelyföldén, az életben lát.

Annak a kicsiny világnak alakjait — majd minden alakját — írja le, amit ismer a korunkbeli székelyföldön. A parasztlegény, ki a búcsún a halála árán elsőnek viszi a faluja zászlaját; az ifjú pap, ki megszökik egy lány után; a zsidó koldus diák, ki a munkásoknak szenteli az életét; a bolondos csávási »gróf«, a vig, léha ur; a kivándorló parasztlegények; az egyszer szerető s szerelmébe belehaló fehér lány, ki halálával egy pillanatba megállítja hazug, léha útjában a szerette fiatalembert; a városi lány, ki gőgös nagyúri família helyett talál kedves, becsületes parasztcsaládot; a néppel zsarnokoskodó, bár a népből származó, jegyző; a bölcselkedő, tönkrement nemes s a mindenről lemondó, kóbor szerzetes; a parasztlegény, ki a fővárosból hazatérve a munka dicsőségét hirdeti uj igéktől részeg falujának; — ezek a hősei.

Valóságos korkép e könyv a maga sok változatos alakjával. Kicsiny látkörből vannak megrajzolva, alakjai valószinütlenül derék, kedves emberek mind, egy-két vonással néha hiányosan, felszínesen vannak jellemezve, igaz, — de vannak érdekes, jellegzetes alakjai, van sokféle és igaz, az életből kiragadott embere és, ami a fő, érdekessé teszi őket — Kiss Menyhért. Az, hogy hogyan nézi-e tisztalelkü, becsületes, általa is szeretett, előttünk is kedves embereket, hogy milyen viszonyban vannak vele, hogy kiket alkotott meg a maga lelke egy-egy tulajdonságából, mint isten egy bordából a nőt.

Mert a költő nem tagadja meg magát semmi Írásában. Novellákban sem. Ezek a novellák sem valami bonyolódott, mesterségesen kifaragott, gyakran még csak nem is csattanósmeséjü, hanem egyszerümeséjü, néhol csaknem rajzszerű kis elbeszélések: egyszerű, sehol sem összetett jellemekkel, egy-egy érdekes jelenetből és soksok hangulatból összeszőve.

Mert bármennyi embert rajzol, azért főképen Kiss Menyhértet a költőt látjuk. A költőt látjuk azokban az itt-ott szinte romantikus-izü, színes novellákban, ahol még a szavalatot is szívesen vesszük, mert az is meleg, költői, természetes nála. Abban a rajongó szeretetben, amellyel a székelyekről szól, akik közül, valamelyik »kicsi zöldzsalus házból őjs csak erényt, jellemet, igazmondást hozott.» És — novellái a tanuk — tiszta, egészséges becsületes lelket, mely oly üdén csap felénk könyvéből, mint a fülledt, füstös szobába beáramló levegő, A költőt látjuk azokban a nagy szerelmekről meleg költészettel, bűbájos friss művészettel szóló novellákban, melyeket tán azért mond el oly gyakran levél - formában, mert jobban esik igy, líraibb, melegebb közvetlenséggel szólhatnia. A költőt látjuk e novellák szomorúságában, mely a tiszta-vidámlelkü emberek szomorúsága.

És, bár csak egy verseskönyve jelent meg eddig Kiss Menyhértnek mindössze, novelláskönyve pedig ez már a harmadik: mégis — csak olvassuk el a könyveit, látjuk — költő ő, még a novelláiban is a maga meleg, tiszta lelkét kitáró, lírikus költő. Ks. Ar.

The messenger Boy company in Losonc.

— Lysoform ! — Szólt Bugacz Benő miközkihörpintette maradék trabukóját s halk percegéssel morzsolgatta hátralevő éveit. Mi némán figyeltünk szavaira.

— Mindent megpróbáltam s bizony nem sok sikerrel. Vannak találmányaim, hisz hallottátok hírét repülőgépemnek — mit azért Konsstruáltam. hogy a szövetkezeti részvényeket megemeljem, ismeritek hires kézmosó poromat, mit az igazgatósági tagoknak ajánlottam, egyik sem vált be. „Szerelmi pilulák a hadsereg részére“ találmányom hitelét Hofrichter főhadnagy tette tönkre, ezekkel tehát egészen felhagytam.

A kishitűség, — folytatta némi szünet után, miközben hiányzó bal lábát kényelmesen végig nyújtotta a kereveten — a kishitűség sohsem

volt sajátságom hisz élni valamiből csak kell, mostani tervem azt hiszem aranynyal fog kamatozni. A közel jövőben jegyeztetem uj cégemet ; „The messenger Boy company in Losonc mr. Bugacz“ teljesen a fővárosihoz hasonló mintára és szervezettel. Azt tudom, hogy János a hordár testületileg tiltakozni fog, de hát ugyanezt Pesten is megtették. Raktáron tartok a betléri hercegi medve vadászatokra jutányos áru gróf Széchényiket csekély árkülönbözetért fővárosi uiságirókkal és pillanat felvételekkel az életmentés megörökítésére, szóval mindenütt ott lesz a cég hol diskréció és hatás kell. Rendezek állandó kirándulásokat — szólt miközben megéhezett, — a Kossuth szoborhoz, a kultúrpalotához, az uj gőzfürdőhöz, a Rákóczy-utcában felállított két uj ivlámpához, az apátfalusi útra, honnan az összes fákat kivágták, mert ezáltal az úttest szélesebbnek látszik ami pedig az erős kocsiforgalom miatt feltétlen szükséges. —

Eközben bejött az inas, vállperecet és térdkalácsot kínált körül; Benő csendesen majszolni kezdett, a bizalmas körben gyorsan múlott Szilveszter éjjele s végre megjöttek a mentők.

naéo£Sóf.

3(item, tudásom,, Kedvem, álmaim, uj^mik; mind kőszikláim. voltak D^ödbeossoltak.

most ez elsűlyedt, ködiá űr fölött Egy szirtfok tart csak a világon: gyávaságom.

Fűi a valón és minden álmon, Fűi eszméken, tűi fogalmakon : Fúlnart, vagyok, mindenen túlnan, Felkek utján, ködös utakon.

D\öd előttem és köd mögöttem, "Földet se érzek már alattam,

^Et se tudom, Hogy Hova megyek, F^zt se tudom, Honnan szakadtam

A diploma.

Darvas János.

A napokban bejárta szerte az országot a hir, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy iskolaigazgatót, ki már több, mint húsz esztendeje szolgálja e minőségben a magyar kultúrát, csak áthelyezéssel büntetett mert kiderült, hogy nincsen tanítói oklevele s oklevél nélkül szolgálta híven a magyarság ügyét s nevelt jó hazafiakat a magyar hazának.

Nem volt diplomája s mégis jól tanított. Jól tanított húsz és egynéhány esztende, mig végre, migor már elismerésképen igazgatói rangra emelték, valami különös véletlen, avagy rosszakarat rávezette a felsőbb hatóságot hogy az illető iskolaigazgatónak tulajdonképen nincsen törvénybe iktatott joga sem tanítani, még kevésbé igazgatni.

De hogy minő nagyot fordult ma már a világ, mutatja a minisztérium ama ténye, hogy az igazgatót, daczára, hogy nincsen joga igazgatni, méltányolva eddig bizonyított képességeit csak az oklevél rövid utón való beszerzésére s áthelyezésre utasította, mert belátta, hogy az, ki az iskola tanításait talán az előirt mértékben nem is nyerte el, húsz és egynéhány esztendei buzgó és hü szolgálat után, valami erősebbet, valami méltóbbat, valami nagyobb erővel ható dolgot sajátíthatott el, melyet élettapasztalatnak, gyakorlatnak, igazi bölcseletnek neveznek.

Az a férfiú tehát, ki diploma nélkül nem tudott volna jog szerint még a tanítói méltóságra sem emelkedni, azt a férfiút meghagyják továbbra is igazgatónak, mert bizonyos, hogy jól, hazafiasán s sikeresen igazgatta a reá bízottakat.

Különös játéka a véletlennek, hogy ma mikor mindenki a diplomát hajhássza, s mindenki abban látja az élet elleni küzdelem egyetlen mentsvárát s segítő társát, akkor egyszerre az élet s a színház színpadán a diploma ellen hallunk ékes dythirambokat zengeni, a diploma ellen, amely nélkül jó tanító s jó orvos lehet valaki, de a melynek meglétele még nem biztosit arról, hogy azok kiket az iskolák a felsőbb élethivatásokra

elkészülteknek jelentenek ki, tényleg megállják azt a helyet, melyet az élet, az elébök tűzött feladatok részökre kijelöltek.

Földes Imre, a jeles drámairó „ A kuruzsló “ czimü müvében egy orvost mutat be, ki kiválóan tud gyógyítani, noha nincsen diplomája, az élet pedig ugyan akkor egy tanítót mutat, ki több mint húsz évig kitünően tanított, mindenki megelégedésére s a legfelsőbb elismerésre, annélkül, hogy tanítói oklevele lett volna. E két véletlen találkozásból a modern felfogás átalakulására következtetünk. Arra, hogy ma már a diploma varázsa megszűnt. Az emberek bizalma már nem az isko ák képesítése után indul, hanem az önállóan alakul ki az egyedek képességei szerint. Hiába volt valaki a legjobb tanuló az iskolában, az élet iskolája ezt a diplomát nem respektálja, Az élet küzdelmeiben nem azok vívják meg legsikeresebben a létért folyó harc csatáit, kik az iskolákban kitüntették magukat, hanem azok, kik e nagy küzdelmekre már eleve erősítették erejüket s a kik a nélkülözések s szenvedések hosszú sorozatára már jó előre megedzették magukat.

A legrosszabb tanulókból lesznek az élet iskolájában az elsők, mig az emminenseknek sokszor hátúi kell kullogniok, mert ők csak az elméletben válnak be kiválóknak, a gyakorlati életben azonban nem tudják helyüket megállani.

S igy van ez jól. Az élet iskolájából kiküszöbölnek minden protekeziót. Ott a születés, az összeköttetés s jó barátság előnyei nem érvényesíthetők s kérleihetlenül elbukik az, ki csupán a szobának tanult s nem ismerte meg az igazi élet kívánalmait.

A diploma ma már nem elegendő óvszer az élet küzdelmei ellen. Az csak ajánló levél egy jobb életre, egy magasabb társadalmi lét végigélésére. A diploma mellett azonban az élettapasztalat, az igazi, s nem felszínes tudás szükségeltetik, mert enélkül kárba vész minden igyekezet. Nem viszi semmire a legjobb iskolai növendék.

A diploma ma már nem is disz, csak kötelező nyűg, a noblesse oblige a kötelező előkelőség kellemetlen terhe csupán.

S ennek tudata kell, hogy hatással legyen társadalmunk további kialakulására. Meg kell, hogy szüntesse azt a vad hajszát az oklevél után, azt a verejtékes lótás-futást a diplom ért, mely végeredményben semmit sem nyujtá csak mindig követel.

Ha a köztudat átveszi majd a diploma megléteiének súlyos követelményeit, ha majd tisztában lesz véle minden szülő, hogy nem a diploma adja az igazi boldogulást, a fegyvert az élet utjain való érvényesülésre, akkor talán az olyan, hasznosabb pályák vonzák ifjúságunkat maguk felé, melyek nem csak a csillogó külsőt, hanem a belső megelégedettséget s jómódot is biztosítja az őt követőt.

A kisbürgözdi viszhang.

Humoreszk. -Miután Muki bácsi megtette nekünk azt a szívességet, hogy halálával családi vagyonunka! ezer forint öröklése utján kétezer koronára emelte, feleségemmel elhatároztuk, hogy valahol vidéken vendéglőt nyitunk, már a közei jövőben emelkedő idegenforgalomra való tekintettel is. — Meri hát a vendéglősnek van a legjobb dolga széles a világon Mig mások lehorgasztott fővel aggódnak a mindennapi kenyér fölött, ő bátran horgaszthatja fel fejét, mert hisz tűzhelyén a jobbnál jobb étel sül, fő és rotyog. Nemzetgazdaságilag is igen előnyös pálya, mert hiszen nincsen az a csizmatalp, nadrágszij, vagy klakkcilinder, melyet némi jóakarattal, mártással és lágyra főzéssel a legizletesebb Chataubriande sülté, illetve rostélyossá át ne lehetne alakítani.

E gondolat fonalán haladva tovább a bölcselkedésben, szemem hirtelen lapom e hirdetésén akadt fenn! Kisbürgözd legszebb helyén a Csuhaj szálló olcsón eladó. Fennakadt szememet leakasztani, és kedves nőmnek a dolgot meggondolás céljából tudomására hozni, egy pillanat müve volt.

A családi tanács vége az volt, hogy Pista sógoromat a vétel eszközlése céljából teljhatalmú megbízottként kis Bürgözdire leküldtem. —

Egy hét múlva — borús esős nyári esi volt, két bő köpenybe burkolt alak hagyta el ruganyos léptekkel a kis Bürgözdi váróterem ajtaját. — Kedves nőm meg én. —

Pista sógor vigyorogva mutatta meg nekünk uj otthonunkat, a szállodát, mely épol> szerényes egyszerű, mint amilyen Ízléstelen volt A cselédség, egy őskorbeli pincér alakjában, hajlongva kisért szobánkba, hol az ut fáradalmaitól elcsigázva, csakhamar mély álomba merültünk.