Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-24 / 51. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1909. december 24. nek másnak nem szabad, csak a politikai államhatalmaknak. Ez a kisárólagos jog, a politikai államhatalmaknak egyik monopóliuma. A politikai államhatalmak legtöbbje nem maga foglalkozik ezzel a papírpénz gyártásával, hanem átruházza ezt a gyártási jogot valamely pénzintézetére; természetesen a legtehetősebb magán pénzintézetére. Ennek a jognak átruházását, jegybank gyártási szabadalomnak: jegybank szabadalomnak nevezzük. Minden olyan magán pénzintézetet, a melyet valamely államhatalom jegybank szabadalommal ruház fel; «jegybankinak neveztetik. Ausztria is és Magyarország is, az 1816-ban alapított Osztrák bankot, most már «Osztrák-magyar-bankot», ruházta föl -- a jegybank szabadalommal. Az Osztrák-magyar-bank tehát csak egy — magántársaság. Az Osztrák-magyar bank nem állami pénzintézet, hanem csak egy kiváltságolt részvénytársaság, amely azonban nem önnön magát kormányozza, hanem a bankjegy kibocsájtási jog és ellenőrzés fejében, a két állam bizalmi-férfiaival kormányoztatja magát. A két állam bizalmi-férfiát, akiket a két kormány jelöl, ő felsége a király, illetve a császár erősiti meg. Az Osztrák-magyar-bank azért kapta meg annak idején a szabadalmat, mert mind a két államnak a hitelezője volt és még ma is az. A többször említett szabadalom, mindig csak bizonyos terminusra szól. — Szokás szerint tiz éves terminusokra bérbe adatik. Ha a szabadalom lejár, akkor vagy megujittatik ez, vagy esedékessé lesznek a hitelek. Azaz: a szabadalom lejártakor, ki kell fizetni az adósságokat. Lajtán innen is és Lajtán túl is. Az állami adósságok 70 százaléka Ausztriát terheli, a 30 százaléka Magyarországot. A függetlenségre törekvő Magyarország képviseletében, a függetlenségi párt és pedig a régi nagy függetlenségi pártnak egyik mostani frakciója sem, irtózik a hitel vissza fizetésétől, mert Magyarország a hitel fedezésére, mintegy 35 év óta, milliókra rugó betétekkel szerepel, a szabadalmazott részvénytársaságnál. Ausztria szintén. Úgy, hogy a szabadalom meg nem hosszabitása és a kölcsönök viszza fizetése, mindkét ország részéről, nagyobb nehézségbe — nem ütköznék. A közös bank különválasztásának azonban van két igen súlyos akadálya. — Az egyik, a kisebb, a Bosznia és Hercegovina annektálásával felmerült 54 millió kiadás (plusz a mozgósítási kültségek.) A másik, a jelentékenyebb, az Osztrák-Magyar Bank kiváltságos helyzete. Az Osztrák-Magyar Bank, bár csupán egy magán részvénytársaság, olyan erős protektorokkal van körülbástyázva a magyar nemzeti aspirációkkal szemben, akik hatalma, talán egészen a trónig is elér. A monarchiának ezen legnagyobb s a külföld szemében legmegbízhatóbb bankja, szorosan össze van fűzve a legmagasabb rangú és rendű osztrák kapacitásokkal és pénzemberekkel. És azok az osztrák tekintélyek, akik ilyen intensiv összekötetésben állnak az Osztrák- Magyar Bankkal, természetesen mindent elkövetnek a mi törekvéseink meghiúsítására. A mi gazdasági jólétünk kivívásáért megkezdett harc tehát osztrák magánérdekek miatt fenyeget a sikertelenséggel. Az a határtalan kapzsiság és szemérmetlen üzérkedés, amelyet a Lajthántuliak velünk szemben az utóbbi időkben véghezvittek (a vasúti tarifa ügy, a különböző kartellek stb.), mindinkább kezdi, a még eddig toleránsabbakat is, arra a meggyőződésre jutattni, hogy Ausztriától való teljes gazdasági függetlenitésünkért, bár a gazdasági harchoz illő higgadt komolysággal, de annál nagyobb határozottsággal és önérzettel, minden erőnkből küzdeni kell. (K) aki a mennyezetet freskóit festette. A mennyezetkép, az Ipart allegorizáló gyönyörű csoportozat elkészült; s alkonyat felé jelentették Leducnak, hogy a mester megtette az utolsó ecsetvonást és holnap hozzá lehet fogni az állványok szétszedéséhez. Charban hazament, a munkások szétszéledtek és Pierre Leduc bezárkózott szobájába, hogy közeli diadalról és világraszóló dicsőségéről álmo dozzék. Pierre Íróasztalánál ült s a villamos lámpa fényénél remeküve különböző szelvényeinek vázlatait nézegette. Az asztalon hevert az államtitkár sürgönye, melyben ez tudatja vele, hogy a szépmüvészetek minisztere másnap délután M.-be jön remekének megtekintésére. Pierre már látta a miniszter barátságosan mosolygó arcát, mellyel mestermüvéhez, a nemzeti építőművészet dicsőségéhez gratulál s lelkét eltöltette a büszkeség. Végre legszebb álma művészi ábrándja megvalósul s ő leszedheti annyi átvirrasztott éj, fáradságos tanulmány és gondos munka édes gyümölcsét . . . Ábrándjai közben egzszerre megmagyarázhatatlan izgatottság fogta el. Holnap korán reggel megkezdik az állványok szétszedését s akkor ellenei nagy bosszúságára ki fog tűnni, hogy számítása helyes volt, hogy az óriási kupola emelése nem megoldhatatlan feladat. De csakugyan helyes volt-e a számítás és a falak megbirják-e az óriási súlyt, mellyel a kupola rájuk nehezedik? Pierre Leduc izgatottan előkereste terveit, számításait, s pontról-pontra újra átnézte. Egyszerre elhalványodott és minden tagjában remegni kezdett. A számításban hiba volt, egyszerű összeadási hiba, egyetlen alacsony számjegy, mely azonban a sor végén óriásira emelkedett. A kupola súlya egy tizedrésszel meghaladta az oldalfalak ellentálló képességét. Ha holnap az állványokat, melyek a falakat tartják s melyeken részben a kupola is nyugszik, megbontják, a világcsodának készült rernekü menthetetlenül összeomlik . . . Leduc kétségbeesetten bámult a vilamos lámpa vakító fényébe. Agyában és szivében hevesen lüktetett a vér. Újra átnézte a számítást. Nincs mentség sehol! Holnap alkotmányával együtt hírneve, dicsősége és jövője is összeomlik. Piere fázva felemelkedett. Magára vette felöltőjét, eltávozott a szomszéd szobába, honnan rövid idó múlva viaszkosvászonba burkolt nagyobb csomaggal visszatért. Azután halkan kinyitotta az ajtót s a sötét folyosón át, lopva kisietett a korom sötét éjszakába. Félóra múlva tüzilárma verte fel M. lakosságát. A tüzfény a kiállítás területe felől világított. Az iparcsarnok belső állványzata égett. Az őrök mélyen alhattak, mert mire a tüzet valaki észrevette, az egész állványerdő lángban állt. Az oltást épen men akarták kezdeni, mikor a kupola, M. büszkesége és Leduc remeke óriási dörejjel összeomlott s a lehulló törmelék ezerfeié szórta a tűz izzó zsarátnokát. Hetek múlva, a törmelék eltávolítása közben kövek és égett gerendák alatt megtalálták Pierre Leduc félig megszenesedett holttestét. Még egyszer „antialkoholista mulatság“. A.Losonc és Vidéke“ f. hó 17-iki számában megjelent válaszát az „Első Nógrádmegyei' Antialkoholista Egyesületinek az előző számban megjelent tiltakozásomra legalább is furcsának találom. Bár másforma választ vártam, kötelességemnek tartom komolyan válaszolni, hogy kimutassam, mennyire értette félre az E, N. A E. tiltakozásomat és az elvet, amelyért ő is küzd. Az egyesület ügyeibe én nem avatkoztam, de mint antialkoholistának jogom volt oly antialkoholista mulatság ellen tiltakozni, amelyen isznak. Akár tagja vagyok az egyesületnek, akár nem. Mert oly mulatság, amely szeszes ital mellett folyik, nem antialkoholista mulatság. Ez a józan logika szerint következik. Hogy az E, N. A. E. alkoholellenes propogandát kifejt, arról cikkemben dicsérőleg megemlékeztem, de egyúttal kifogásoltam azt, hogy mást hirdetnek és mást cselekszenek. Mert az előadásokon igen helyesen buzdítják a hallgatóságot az abstinentiara és azután antialkoholista mulatságot rendeznek, melynél a meghívott vendégeknek alkalmat adnak az ivásra, sőt egyenesen azzal csábítják az eljövetelre, hogy szabad az ivás. Tiltakozásomból nem következik az, hogy antialkoholistának nem szabad mulatságokban részt venni, ivók közzé keveredni, hanem a társaságoktól vissza kell vonulnia. Nem. Az sem következik belőle, hogy komoly antialkoholista vörös posztót lásson, amidőn más iszik. Ezzel nemcsak magát, hanem az ügyet is, melyet szolgálni vél, nevességessé tenné. Az antialkoholista vegyen részt a mulatsagoknan, ne zárkózzék el a társaságoktól és mutassa, hogy meg tud lenni és tudja magát j )1 érezni szeszes ital nélkül. Nem gyanositottam az E. N. A. E. tagjai közül senkit, még a nem abstinenseket sem, hogy a mulatságon ittak, de azt az egyesületnek be kell látnia, hogy antialkoholista mulatságot oly módon rendezni nem szabad — hacsak nevességessé nem akar válni, — hogy szabad az ivás. Mert az ilyen tény a propoganda összes eredményeit leronthatja. Az E. N. A. E.-nek jogában áll mulatságokat rendezni, amilyet akar. De ha antialkoholista mulatságot rendez, kötelessége arról gondoskodni, hogy az alkoholmentes legyen. Hogy nem tilthatják meg a vendégeknek az italt ? Engedelmet kérek, nem tiltásról volt itt szó, hanem rendezésről. Az illem magával hozza azt, hogy a vendég a vendéglátó érzelmeihez alkalmazkodik. Lám, a védnökök, bár egy abstinens sem volt közöttük, tartózkodtak az ivástól. De a vendégek sem sértették meg az illemet, mert hiszen az eljövetelre azzal biztatták, hogy ott ihatnak. És ez az, ami a propaganda sikerét lerontja és az antialkoholista nevet kompromittálja. Ez ellen tartottam kötelességemnek tiltakozni. Hogy melyik egyesület szolgálja jobban az abstinentia ügyét, az „Előre páholy vagy az E. N. A. E. azt az előzményekből mindenki megítélheti. Mindenek előtt azonban ugyan téved az E. N. A. E., ha azt hiszi, hogy mi irigyeljük azokat az eredményeket, melyeket propogandája elért. Mi az E. N. A. E.-t az alkoholellenes küzdelemben szövetségesünknek tekintjük, de csak addig, mig az abstinentia elvén áll. Hiszen az „Előre“ tagjai sorából többen tagjai az E. N. A. E.-nek is, de a többi good-templarek és kimutatták ügybuzgóságokat, mikor az E. N. A. E. előadásán megjelentek. Hogy a good-templarek popagandája titkos, oly ráfogás, melyet az E. N A. E. maga sem hisz el. Mindenki tudja rólunk, hogy antialkoholisták vagyunk. Mert üléseink zártak ? Hiszen minden egyesületnek, még az E. N. A. E.-nek is zártak azon ülésein, melyeken belső ügyeiket tárgyalják. Az, hogy propogatonikus előadásainkról az E. N. A. E. nem akar tudomást venni, bár nem egyszer értesítettük és bár elég nép számú meg abstinens hallgatóság előtt szoktak lefolyni és hogy az E. N. A. E. tagjai a good-templar tagokat kivéve következetesen távol tartják magukat, csak az E. N. A. E. ügybuzgóságának hiányára volt. Hogy pedig zart üléseinken mi történik, mindenki meggyőződhetik, aki tagjaink sorába akar lépni. Csakhogy attól megkivánjuk, hogy az abstinentia elvét ne csak elfogadja, hanem azt kövesse is. Megtévesztéseknek ki lehetünk téve, de könynyelmü fogadalom letevést nemcsak nem kívánunk, hanem ellenkezőleg. A vizsgáló bizottság feladata megállapítani, nem forognak-e 3íe tétovázzék, .....— ha faj a teje, hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perc alatta legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. « , «« Kapható min-Orvosok által ajánlva. Éti l.íU. den gyógyszertárban. Készíti: BeretvásTamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai szállítás.
