Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-11 / 6. szám
1909. február 11,_______________________________LOSONCI UJSAQ______________ 3. oldal. nyai annyira kedvezők, ez intézményt bevezetni igen célszerű lenne, melynek mikénti alapítására és vezetésére a megalkotandó városi törvénynek kellene megadni az irányítást. A kormány ezen kérdésekben is nyilatkozott már, melyek szerint magáévá tette azon elvi felfogást, hogy a városokat illető üzemek lehetőleg városi kezelésbe vétessenek át. Ezt azonban esetről-esetre a városok fejlődése és viszonyai szerint kell elbírálni. Egyéb intézkedésekként a bizottság a városok anyagi helyzetének javítása céljából szükségesnek találja, hogy az állam magántulajdonát képező javak községi pótadó alá essenek, hogy a városi beltelkek időközi értékemelkedésének megfelelő nagyobb adózás alá vétessenek, stb. Végül javaslatba hozatott még, hogy a városok tervszerű fejlesztése érdekében városi rendezési alapok lét eshessenek, amelyeknek jövedelmei vagy. bizonyos része városrendezés és közművek létesítésére volna fordítandó. Ezek volnának ama kormányi illetve törvényhozási intézkedések, melyek nemcsak a mi, hanem az ország nagy többségében lévő városainak szomorít állapotain segíteni hivatva volnának. Eddig a városok anyagi helyzetével senki sem törődött, segítség helyett mindég terhet raktak vállaira. A magára hagyott autonomikus testületek a vezetésben, a gazdálkodásban legtöbb esetben avatatlan kézre kerültek. Politika, sógorság vagy korteskedés emelte rendszerint a vezetőséget kontár ténykedéseinek helyére s igy nem csoda, hogy még a leggazdagabb városok is súlyos anyagi bajokkal küzdenek. Jelenlegi kormányunk bölcsesége észrevette a kóros állapotot, mely a gazdasági és kulturális hivatást betölteni hivatott magyar varosokat sorvasztja, és erős meggyőződéssel hisszük, hogy jóakaratu támogatása meg fog menteni bennünket a dicstelen és szégyenletes elmúlástól. TELEFONON. (A korcsolyázás.) Csrrr! Halló! Csrrr ! Már megint medvéskedik a legényszobájában ? ■ — Nem, jegesmedve vagyok már. — Talán jegeskávét iszik ? vagy jegesborogatást ? — Mindennap kijárok a jégre. — Hisz mi is, az egész család. Pityunak már kulcsesontrepedése is volt, Ferkónak tompa zuzódása a balcsipőjén, Treszkának bal-váll rándulása. Kitűnő sport, fölfrissíti a kedélyt. — Nekem is fölfrissítette: két lábrándúlás, két kisebb agyrázkódás, öt koponyazúzódás és egy járomcsont-répedés. — Én eddigelé: három balficam utólázzal s két csuklórándulás. — Helyes. A csuklóránduláskor én emlegettem. Nó és mennyire haladt ? — Tudok körözni hátrafelé és tudom már a diiplahármast. — Az semmi. Én tudok körözni egyenesen és tudok duplanégyest csinálni. — Az semmi. Van egy unokabátyám, az hátrafelé tud duplavalcert fellabon, és közben féllábon bokázik. Művészies lehet. — Annyira, hogy a parton a felesége folyton sir feleimében, hogy összetöri magát. A katonai zenekar pedig, mikor a tarantella piruetten csinálja, akkor mindig pianisszimót játszik teljes erőbűi. Énnekem -pedig az emberek gratulálnak. — Nekem is mindig gratulálnak, valahányszor fölemelnek; ma négyszer gratuláltak, pedig telefröccsentettem valamennyit vízzel. —- Hogyan, ma is künn volt? Hiszen mekkora az olvadás! — Igen, térdig vízben gázoltunk. Nagyon szépen hullámzott az egész tó, hatásos volt, amint büszkén szeltém kétfelé a hullámokat. — Hát volt mégis jég? — Azt nem tudhatom, mert a viz igen zavaros volt, nem láthattunk a fenekére. — Hát akkor miért járnak még mindig a jégre ? Miért? Hát a mamák azért, hogy ellenőrizzék a leányokat, a leányok azért, hogy ellenőrizzék egymást, az ifjak pedig, hogy legyen aki ezt a sok ellenőrzést kijátssza. De hát miért járnák a csitri-lányok ? — Mert nekik el van tiltva, tehát azt hiszik, hogy bizonyára valami jó van benne. Maga is azt hiszi ? Dehogy hiszem. De én azért járok, hogy egy barátomnak szolgálatokat tegyek. Mindig előtte járok tiz méterrel s a barátnőit s a hitelezőit véletlenül földöntögettem. Neki aztán nyomomban nyomban módjában van a barátnőit fölemelni, a hitelezőire pedig gúnymosolyt hinteni. Ez mind szép, de miért jár maga ? — Énnekem már csak kétszer kell menni. Semmi kedvem sincs kijárni, csupán takarékosságból járok ki mégis. Nem értem. Hát hogy lekorcsolyázzam a jegyemet. Még egyszer kimegyek s akkor éppen kitelik a jegy ára. Amit azután megyek ki, az már megtakarítás. — Ez aztán a takarékos háziasszony. És most köszönje meg, hogy még ilyen szűkös időben sem mondtam el a „jégrevisz“ szójátékot. Köszönöm. Csrr! Csrrr! — Pikkoló. -HÍREK. Látogatás tanulmányozás céljából Dr. FolgensCornél lglószab. kir. város polgármestere f. hó 5-én \ árosunkban járt közintézményeink tanulmányozása végett. A vendéget polgármesterünk kalauzolta, ki bemutatta neki Losonc r. t. város berendezéseit és „nevezetességeit.“ Igló érdemes polgármestere — mit is tehetett vón’ mást — hízelgő elismerését nyilvánította a látottak és tapasztaltak felett. A „Losonci Kaszinó egyesület“ évi rendes közgyűlését f. évi február hó 14-én vasárnap, délután 3 órakor tartja. A közgyűlés tárgysorozata a következő : 1 Az igazgatóság jelentése a lefolyt évről. 2 A múlt évi számadások megvizsgálása, illetőleg a számvizsgáló-bizottság jelentése, s annak eredményéhez képest a pénztáros és gazda felmentése. 3. A leltározó-bizottság jelentése. 4. Az 1909-ik évi költségvetés megállapítása. 5. Az évi tagdíj megállapítása. 6. Elnök, tisztvisélők, választmány, számvizsgáló- és leltározóbizottsáaok megválasztása. 7. Indítványok. A losonci helyőrség tisztikara. Losoncon, a „ Vigadó“-szálló termeiben február hó 23-án jelmezes táncestélyt rendez. A farsangi mulatságok közül eme rendszerint leglátogatottabb és legjobb sikerű estély iránt óriási az érdeklődés úgy városunkban mint a vidéken, mit leginkább abból vélünk megállapítani, hogy a női szabómütermek naponta fontos megbeszélések színhelye, melyen a tiszti estély rendszerinti hölgypublikuma vesz részt, s az értekezés tárgya mi is volna egyébb, mint a készítendő, vagy készülő jelmez A jelmez bár nem kötelező, mégis kívánatosnak tartja a rendezőség annak viselését Megemlítjük, hogy ez estélyre karzatjegyek egyáltalán nem adatnak ki. A meghívók szétküldése a múlt héten már megkezdetett. Köszönetnyilvánítás Múlhatatlan kötelességet teljesítünk, midőn hálás köszönetünket fejezzük ki ez utón is Nagy József és Breznay József uraknak, akik a február 1 i gimn. bál alkalmával az esti pénztárnál szives és fáradságos szolgálatott teljesítettek a jótékony cél érdekében. A rendezőség. A magántisztviselők egyesülete f. év január 31-én tartotta meg közgyűlését, amely alkalomból elhatároztatott, hogy az ipartörvénytervezet tárgyában a kormányhoz és képviselőházhoz felterjesztendő memorandum dolgozandó ki, s e célból bizottság küldetett ki A közgyűlés tárgysorozatán az egyesületi ügyészi állás betöltése is szerepelt, s ügyészül egyhangúlag dr. Gergely Ödön helybeli ügyvéd választatott meg. A tárgysorozat többi pontjai a folyó ügyeket tartalmaztak. Végül megemlítjük, hogy a közgyűlés, az olaszországi földrengés károsultjai segélyezésére 10 K-t szavazott meg. Nyugtázás a gimn. báli jegymegváltásokról és felülfizetésekről. Megváltották jegyeiket: 300 K-val Dr. Wohl Aladár és neje, 100 K-val Almásy Dénes és neje, Balog Károly, gr. Mailáih Géza és neje, Szilassy Aladár és neje, 80 K-val Szent-Ivány Farkas és neje, 50 K-val Hatvani Deutsch Károly és neje, dr. Keszler Lipót és neje, dr. Mocsáry Sándor és neje, Sacher Gusztáv és neje, Sternlicht Soma és neje, 40 K-val Kovács Ferenc és neje, 30 K-val Rittinger Pál és neje, 25 K-val Ben.czky Árpád, 20 K-val Draskóczy Zsigmond és neje, Moys Dezső és neje, özv. Szigyártó Sománé, 10 K-val dr. Jankovics Marcel és neje, Vécsey Mátyás, 5 K-v 1 dr. Nagy Lajos, Pongrácz Edéné, Solcz Andrásné, Sternlicht Károly, 4 K-val Duray János, dr. Gärtner Henrik, 2 K-val Lőwy Károly. Felülfizettek a pénztárnál: 100 K-val br. Buttler Ervin és neje, Rakottyay György és neje, Szilárdy Ödön, 60 K-val Szilárdy Béla, 50 K-val Török Zoltán és neje, 30 K-val Gellén Endre, 26 K-val Porubszky Lajos és neje, 20 K-val Beniczky Kálmán és neje, Braun Rudolf, Bulyi János és neje, Klamarik Danó, dr. Ottahal Antal és neje, Prónay Mihály és neje, 18 K-val Wagner Sándor, 10 K-val Bornemissza István, Kálmán József, dr. Matzner János, Scheibner Emil, Schubert Helmut, Sörös Béla, Vajda Pál, 8 K-val Baskay Ferenc, dr. Fáy Bertalan, Halko N. főhadnagy, Kármán Zsigmond, Schmidl Sándor, 6 K-val Beneth Károly, Fischer Oszkár, Klein Pál, Lőwy Herman, Szakáll István, 5 K-val Básthy Béla, 4 K-val Kollener Zsigmond, Redlinger Jakab, dr. Reinfeld Bertalan, Stollman Ágost, 3 K-val br. Bánffy Béla, Gárdony Ernő, Hanzsély László, dr. Hertsko Jenő, Kuliffay Kálmán, Matolcsy György, dr. Schönfeld Jenő, 2 K-val Baskay István, Barna Sándor, dr. Czesz N., Dezső Soma, Lőwy József, Mühlstein Mihály, és N. N., 1 K-val Alitisz Miklós. Fogadják a nemes szivű adakozók a jótékony egyesület bálrendező-bizottságának hálás köszönetét. A továbbszolgáló altisztek mulatsága f. hó 6-án tartatott meg a városi szálló összes termeiben. A lombfüzérekkel pompásan feldíszített táncterem hamarosan megtelt közönséggel, kiket mindvégig a legjobb hangulatban tartott a rendezőség figyelme. Kilenc órakor vonultak be a mulatság védnöknői és védnökei, s rövid séta után megkezdődött a tánc, melyhez a zenét a 25-ösök zenekara szolgáltatta. A csárdásokat egy jól szervezett cigánybanda látta el kellő megelégedésre. A rendezőség figyelme a hölgyekkel szemben különös mértékben nyilvánult, amennyiben remek kivitelű táncrenddel lepték őket meg, továbbá a második négyes alatt csinos kotillion jelvényeket osztottak szét. Nagy derültséget szerzett a tréfás tombola, melyen minden sorsjegy nyert valami ötletes apróságot. Az első és második négyest 84 pár táncolta, s csak a kellő hely hiányainak kell betudnunk, hogy e szám nem volt magasabb. A katonaság és polgárság közötti szívélyes viszony igazolását tapasztaltuk jóleső érzéssel azon tényben, hogy közéletünk számos szereplő alakja családostul részt vett katonáék eme remekül sikerült mulatságán. Értesülésünk szerint az anyagi eredmény is a legnagyobb mértékben kielégíthető. Elszámolás a február 1-i gimn. bal jövedelméről. A L. es V. ben kimutatott tiszta jóvedelem módosul két, újabban kapott összeg által, amennyiben a tárgy kezelőtől 36 K-t vettem át, mely összeget tágymegváltás címén időnkint ő nyugtázott s legutóbb Hubay Dezső és neje Cebrián Róza grófnő küldött 50 koronát a bál alkalmából az egyesület céljára, mely kegyes adományért ez utón is hálás köszönetét fejezi ki a rendezőség. Eszerint tehát a bevétel összege újabban 3367 K 12 f., kiadás 746 K 96 f., marad tehát tiszta jövedelem 2620 K 16 f. Minden félreértés eloszlatására ki kell igazitanom a L. és V. értelmetlen közleményét az „elszámolási fölösleg-“ ről, melyet hogy mért közölt ilyen megváltoztatással, megérteni nem tudom ; amennyiben az én tőleni oda beküldött elszámolás arról tett említést, hogy az esti pénztár átvételekor a pénztárban mutatkozott 8 K felesleg, melyről a pénztáros urak felvilágosítást nem tudtak adni, hogyan, mi címen jött be; de valószínű, hogy valakinél a 8 K felülfizetést elfeledték bejegyezni egy megtorlódott jegykiszolgálás alkalmával. Ennek közlésével akartam felhívni az ismeretlen adományozó figyelmét arra, hogy jelentkezése esetén szives adománya névleg is nyugtáztatni fog Elszámolásomban azonban egy fillér felesleg, sem hiány nem mutatkozott s nem is mutatkozik. Dr. lllyefalvi V. Aladár, báli pénztáros Levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő úr ! Állandó olvasója vagyok a fővárosi és a helybeli lapoknak, s az előbbiekből továbbá b. lapjából vettem tudomást arról, hogy alkalmasint valóra válik végre ama vágyunk, hogy üzletvezetőséget kapunk. Az én és több polgártársam nézete szerint igen helyesen járt el t. Szerkesztő úr akkor, midőn ez örvendetes hírrel kapcsolatban jó eleve felhívta a közönség és intézőség figyelmét arra, hogy városunk nem tartozik azok közé, hol üres lakások nagy számmal volnának, s igy előreláthatólag lakás ínség bekövezte is járna az üzletvezetőség ide helyezésével, ha ideje korán nem számolunk a jövővel. De hiszen természetes is az, hogy éppen annyi, vagy csak kevéssel több lakás áll rendelkezésre, mint amennyi a szükséglet. Mindenütt és minden szükségletben lehet szó esetleges tulprodiekciorúl, de már az a vidék igazán szánalomra méltó és tömegesen gondnokság alá helyezendő volna, ahol lakás tulprodickció volna tapasztalható. Á L. és V. „lelkiismeretes polgára“ a „közügyek iránti feltő naivitást“ (csak gondolni lehet mit jelent eme élkes kiszólamlásu melódiás szavalmány) lát a t. Szerkesztőség felhívásában, holott én és mások igen helyes és figyelemre méltó figyelmeztetést. Szó sincs róla, hogy városunk területén levő lakások a mai állapotukban is a mainál nagyobb tömegű lakók befogadására képesek, de ha kellő időben nem történik építkezés akkor s csak akkor fognak ijesztő módon felszökni a lakásbérek egyrészt, másrészt a higiénikus követelmények nem lesznek kielégíthetők. Hogy igenis volt a t. Szerkesztőség
