Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-11 / 6. szám

IV. ÉVFOLYAM. 6. SZÁM. MEGJELENIK^MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. FEBRUAR 11.

y~~

jjspK ||«f ||UI"| 11 1 v íi ■ -iÄ„J£i.S: ■ ■ ■ ■ ■ M pl II I 'Ä H íiSr'CífSI

Községek, egyesületek, ^H Hn B05 GÉJ B£jä ^ IBS MS BB _ Itt mm reift Mj 3H nyék és a lap s/étkiiltovábbá nógrádmegyei $8» BB jjm Hr Hp {§£» P|| Fíf*? AB WB wH íhM «aS BB H| elésére vonatkozó feltan Itők és körjegyzők jjBg HR |H| ?p^| HB ||p Bplfl Bl jjjw HH |||M mm |g|j Htt HH Basl Hr Rg szólalások intézendő k.

MÄr ttj| EJ IH i|jl| I MM BMi Hl fi nMfl

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Önálló bankot.

A politikai élet apró torzsalkodásai és nagy kérdései dacára egy pillanatra sem tévesztjük el szemünk elől a valóságos önálló bank kérdését. Sem baráti tanács, sem kétszínű megtévesztés, sem ellenséges fenyegetőzés el nem tántorítja, nem is módosítja sürgős és méltán türelmetlen követelésünket, az önálló bankot.

Jóindulatú hangok kelnek néha, ismeretlen, de nagyon gyanítható szerzőktől, kik óva intik a nemzetet, hogy meggondolatlan elhamarkodottsággal bele ne menjen a külön bank fölállításába, mert az országnak ez roppant anyagi válságot fog okozni. Először is: keserves évtizedek alatt eléggé meggondoltuk a dolgot, minden nyomorúságunk és megaláztatásunk eléggé bebizonyította, hogy igy nem maradhatunk, igy elvérzünk pénztelenségben, amerikai kivándorlásban s más ily nyavalyákban, mint a gazdag Angliával közös vámterületü Írország, melynek lakossága néhány évtized alatt felényire szállt. Mig a kis Románia a maga önálló bankjával gyorsabb ipari haladásban van, mint mi, amerikai kivándorlása pedig elenyésző csekély. De jó, tegyük fői a legrosszabbat, hogy az önálló bank fölállítása nagy válságot okoz nálunk. Nos hát akkor is kell, annál inkább kell. Mert ezen az első-fogzás betegségén átal kell esnünk és jobb mielőbb, mert később még nehezebb. Hogy «várjunk, amig megerősödünk ■> ? De hisz Ausztriával szemben folyton csak gyöngülhetünk, két évvel is ezelőtt Ausztria még gyöngébb

volt, azóta megerősödött uj szavazati reformjával, majd Bosznia és Hercegovina hozzácsatolásával. Ha válságot hoz az önálló bank, annál inkább kell, mert ez fog akkor belekényszeríteni önállóságunk másik, még fontosabb erősségének megteremtésébe: az önálló vámterületbe. Mig ha az önálló bankot most valamely öngyilkos kéz eljátszaná, akkor tönkretette vele az önálló vámterület lehetőségét is.

Kétszínű megtévesztéssel némelyek más térre akarják átterelni a nemzet határozott akaratát. Beszélnek katonai engedményekről, bojtszegélyekről, stb. Süssék meg. Egy fityingre se váltjuk át. Ám képezzék a hadsereget akár volapük nyelven. Legalább annál rosszabb lesz, s annál hamarább megverik. Az úgyis csak az Ausztria veresége és kára lesz, minekünk az csak örömünk és hasznunk lehet, akár óó-ban. Át akarják némelyek váltani az érdeklődést és az akaratot a fúzióra. Kinek kell a fúzió? A nemzetnek semmi köze hozzá. A 48 as párt semmiesetre rá nem szorul, hiszen ma is többségben van. Hogy a többi párt éhes? hát legyenek még nemzetibbek, úgy majd remélhetnek. Egyébként nekünk sem ingünk, sem gallérunk egyik párt sem. Nekünk önálló bank és ö;;álló vámterület kell, s ha Kristóffy vagy az ördög hozza, hát attól fogadjuk el. A 48-as pártnak eddigelé csakis hiteleztünk, mert erősen tudjuk, hogy a két százalékos kvótaemelést az önálló bank határozott Ígéretéért hitelbe kapta. Ha most nem fizet, nincs rá eset Magyarországon, hogy csődbe ne kerüljön. nálló

bank nélkül nincs többé itt mandátum, sőt beszámolóra se lehet mersz enélkül.

Hogy tehát bármelyik párt is fuzionál, szakad, vagy megszakad, az az ők kisded játékuk; majd jön utánuk olyan párt, amely törvényes, kétségbe sem vont jogainkat érvényesíti.

Ellenségeink, künt és bent, rémitgetnek, hogy a király nem enged, hogy Ausztria összefog ellenünk.

No hát láttunk mi ziinankósabb időket is. A pár év előtti kis-abszolutizmust. Pártok buktak, pártok elfuvódtak. Ki bánta őket? Kinek volt kára belőle? Akár tovább is mehetett volna: az országgyűlés összehívásának királyi gyakorlatát védték meg egy elhamarkodott kiegyezéssel. Sőt jobb lett volna a királyt beleengedni a törvény be nem tartásába: ha megteszi, legalább jobban látjuk, hogy fagarast ér a papirosalkotmány, ehelyett nekünk valóságos erősségek kellenek.

Három évvel ezelőtt, ha lett volna millió fegyveres katonányi erőnk, kivívtuk volna az önálló hadsereget, a paragrafusok minden vitás volta dacára is. Nos, most tényleg van paragrafusos jogunk és erőnk is van az önálló bankhoz, tehát meg is kell csinálnunk, csak az árulás akarhatja meghiúsítani egy időre, aminek megtorlása el nem maradhat, sőt az akarat azért mégis érvényesülni fog az esetleges árulás elbukása útin.

Hogy Ausztria népei nem akarják és pedig keményen összefognak ellenünk? No hát az önálló hadsereget megakadályoz-21

TÁRCA.

Keletiek Nyugaton.

(Úti levelek Gyökössy Endréhöz.)

Bruxelles, augusztus 12

Opálos friss hajnalon búcsúztunk el Párisiül. Harmatos borzongások áradtak a hideg szürkületbűi, párolgott a bérkocsis lova, aludtak még a bulvárok. Utoljára vonúl el előttünk a kőpaloták ködös kaleidoszkópja. Odabenn a palotákban mámortúl jóllakott fejeket és melleket érzek pihenni, megoldott töprengéseket, boldogúlt megadásokat; oly elevenen érzem itt-ott a falon át, mint ahogy a finom selymen keresztül megérzik a fest illata, rózsássága, pihegése, vagy a szemhéjon át a szemben játszó álomképek.

De a szivem fülledt és a fejem sajgón hideg, szomorú ez a Páris búcsúcsókja. Eszembe jut a válság és a bánat, ami odahaza vár rám s mintha már hideg ajkamon volna a görög obulus, amit Charon révésznek kell lefizetnem a magam didergő fejéért. S eszembe jut Páris fázós búcsúcsókjárúl egy régi-régi kicsinyke csók, amikor az ostoba cvilkkerzsinórom a szájunk közé került s ez az irigy fekete szál elvezette annak a csóknak a delejét.

A vonat morajos indulót zümmögve visz ki minket az újkor _ Urbsábúl. Gábor, mit viszünk belőle hazafelé ? Én tán egypár erjesztő nyugtalanságot, amikkel az én Tiszám vizébe belezavarok, amikkel dacosabban fogom mélyebbre ereszteni a pusztám ugarába a csoroszlyát.

A vonat ablakai alatt komor kéményerdők rohannak el, lombjuk a lombozat s füst, csalogányaik benne a kóbor szikrák. Creil,. Compiegne ziháló gyáraiból, Maubeuge, Quévy bányatorkaibúl sarjadozik egyre az uj meg uj bokros, sudaras füsterdő, gyökerei ezer méternyire kúsznak a föld alatt, itt teremnek a világmegváltás gyümölcsét ígérő roppant fának éhes gyökerei, melyek a föld és az emberlélek forró láváit szívják föl, esője embervér, nyesegetője az örökletes hatalom, lombzúgása a Marseillaise, A Maheucsaládot látom gunnyasztani éhesen és elszántan a gépházak körűi, a mezőkön mindenütt mintha a Germinal-hónap szikrázó harmattengere csillogna : a századok óta a mezőkre gyűlt tengernyi apró üvegcserép. Nincs a mai világnak nagyszerűbb, érdemesebb illúziója, mint a szociálizmus. Bár az anarkiát tartom a társadalmi rend végcéljának, mégis komolyan szociálista vagyok.

Bepálinkázott szőkevörös flamand munkások tolonganak a vonatokba. Három nemzetbűi vannak ezek összetéve: a nótás szájuk francia, a részegségük angol, a mindazáltalvaló engedelmességük német.

Elrohanunk óriási kőszén-salak hegyek mellett, melyek emlékeztetnek az egyiptomi piramisokra, ezekbe sincs kevesebb emberi verejték, könny, kín, hazugság beletemetve. A vörös fedelű házak ablakai is csupa szénporosak, itt a kedély szénporosnak látszik.

Sírós esős időre értünk Bruxellesbe. Az uccákon eláztunk vagy tízszer, de nem adtuk meg magunkat. A Grand Place mélyebben megragad, mint a velencei szent-Márk-tér. Egész, misztikus, mélyhangulatú középkor; mint pompásruhájú vallon alabárdosok, úgy sorakoznak ünnepi négyszögbe e pompás gót paloták. A kő építési anyagon diadalmaskodó tudomány és művészet itt már túloz is, túlságosan érezcük a mértantudás virtuozitását; a támaszpillérek itt már nem támasztanak, hanem csak dísz-sorfalat állnak kecses kéznyujtással, a kő itt már lebeg, suhan, ábrándosán csipkézik. De evvel a piperéskedéssel, negélyezéssel is szép. A kilenc gyarmat gazdagsága, a parázna pompaszeretet s valami különösízű kedély érzik rajta. Ehhöz képest már a St. Gudule főtemplomon a holland puritán kietlenség lehelletét véljük érezni. Belül a dóm talpig bakacsinban állott, valami uralkodóházbelit temettek, fönséges gyászban búgott az orgona alkalmi gyászzenét. Íme az uralkodóházbeli uraknak még a haláluk is szép és gyönyörűséget okoz az alattvalóknak.

A brüsszeliek a hires igazságügyi palotájukat a világ legszebb épületének hirdetik. Nagyszerű is, az igazságnak kőben felépített ódája, súlyos oszlopsoraiban szinte orgonaszót hallunk búgni mélyen. Befejezett stílusú alkotás (nekünk is az igazságügyi palotánk a legbefejezettebb), az egész egy fönséges trónusa az igazságnak, ki a tetőn trónol, de már oly magasban, hogy ködös szemünk alig látja. Jut eszembe, hogy mikor a népek az igazságot, az istent vagy a királyt igen szép palotával csábítgatják köztük tartózkodásra, akkor rendszerint igen keveset kapnak belőle.

Ez igazságügyi palota homlokzatának pár akkordját a bpesti börzén láttam sipládába áttéve, talán ott az igazság és kereskedelem ölelkezésének kacér eszméjét akarja kifejezni ?

A brüsszeli börzénél is tűnődésbe estem, hogy mért építik a börzéket olyan gyakran görög stilusbanj? mi köze az áralakításnak a görög harmóniához ? Az áralakítást már talán inkább a mór stilus kacskaringós vonalaival, vagy a gót titokzatosságba-veszéssel lehetne kifejezni.

Boldog Budapest, hogy nem töri magát a kifejezéssel, hanem izzadságosan átmásolja,