Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. november 25. Városi közgyűlés A városi képviselő­­testület f. hó 22-én tartotta Wagner Sándor pol­gármester elnöklete alatt e hóban már harmadik közgyűlését. A közgyűlés sajnálattal vette tudo­másul Basch Miksa városi mérnök távozását s buzgó és sikeres működéséért elismerését s kö­szönetét fejezte ki. A jövő évi költségvetést a törvényhatóság jóváhagyta, mit a közgyűlés tudo­másul vett. Azonkívül még a következő ügyek tárgyaltattak le : A kövezésre s egyéb szükségle­tekre felveendő beruházási kölcsön ügyében a a tanács javaslata. A mezőgazdasági gépgyár részéről gyári célokra átengedni kért kecske- pataki terület eladására vonatkozó javaslat s az eladásra vonatkozó szerződések jóváhagyása. A hadkiegé­szítő parancsnokság irodai helyiségeinek átalakí­tására vonatkozó javaslat Ezeken kívül még több kisebb ügy nyert elintézést. A képviselő-testület tagjai szép számmal jelentek meg a közgyűlésen. Az Országos Munkásbeteg­­segélyző és Balesetbiztosító Pénztár mint már jeleztük is, közgyűlését október hó 29—31. napjain tartotta meg. Ezen közgyűlés ötödfélszáz közgyűlési ki­küldött tagból állott, úgy hogy Budapest városhá­zának nagytermét egészen elfoglalta. A tanácskozást Garbai Sándor alelnök ve­zette figyelmesen és tapintatosan. Megnyitó beszédében rámutat, hogy a kikül­dötteket másfél évi munka után hozta össze az a kötelesség, amelynek a bírálatban uj és üdvös határozatok meghozásában kell megnyilvánulni. Dolgozniok kell önöknek — folytatta — azzal a tudattal, hogy körülbelül egy millió biztosítottnak az érdeke függ az önök tevékenységétől, ha va­lahol a munkásbiztositás kérdése fontos volt, ak­kor ez az ország az, ahol a munkásbiztositás kérdése elsőrangú kérdés, mert ez az uj törvény: az uj munkásbiztositási törvén}’, az első lépés a modern törvényalkotás terén ; az első, amely isko­lául kell hogy szolgáljon később bekövetkezendő szociális alkotásoknak. Beszédét Így fejezi be; Én az önök világos, nyilt és minden tekintetben oly természetű bírá­latát várom, amely magán hordja a határozottság minden jeleit; amely határozottság semmi esetre sem jelentsen azonban semmiféle Ízléstelenséget, semmiféle durvaságot, de amely bírálat azért azo­nos legyen azzal a törekvéssel és azzal a magas elvvel, amelynek katonái vagyunk ebben a terem­ben. És ha önök, mélyen tisztelt közgyűlés, ezt a vezérelvet fogják maguk előtt tartani, akkor én az igazgatóság nevében örömmel üdvözlöm önö­ket ezen az ülésen és a tanácskozást megnyitom. Az évi jelentés általánosságban elfogadtatott s az igazgatóságnak, valamint a tisztviselőknek köszönet szavaztatott. Ezen első évi zárszámadás eredménye, mely szerint a pénztári helyiszervek egy milliót meghaladó felesleggel rendelkeznek, tudomásul vétetett, az igazgatóságnak, illetve fel­ügyelőbizottságnak a felmentvény egyhangúlag megadatott. A jövőbeni fedezetről való gondoskodás nem történhetett meg máskép, mint a bevételek sza­porítása révén, a bevételek szaporítása pedig ter­mészetszerű megterhelése a munkaadóknak és a biztosítottaknak. E megterheltetést a megejtett szavazás eredménye szerint mindössze 82 közgyű­lési kiküldött ellenezte, 249 pedig megszavazta, a megterhelésnek azt a módját, hogy a betegsegély­­zői járulék heti hat nap helyett hét napra szá­­mittassék. Ez az önmegadóztatás, mint fokmérője az áldozatkészségnek, különösen a munkaadókat dicséri és bizonyára kellő méltányolásra fog ta­lálni a munkások körében is, mint akiknek az érdekében ez történt. Az alapszabályok módosításának tárgyánál legfontosabb az volt, amely az otthoni munkások biztosítását szabályozza. A felszólalások nagyrésze a javaslat ellen foglalt állást, a közgyűlés azon­ban mégis úgy döntött, hogy elfogadja a módo­sítást s igy azok az otthoni munkások, akik segé­deket is tartanak, nem biztosításra kötelezett tagjai a pénztáraknak. A kisiparosok részéről kijelentet­ték, hogy e határozatot megfelebbezik. A közgyűlés ezután végighaladt az alapsza­bályokon tervezett összes módosításokon, azok legnagyobb részét az igazgat ísági előterjesztés formájában elfogadta, a módosítások egyrésze azonban nem emelkedett határozattá. Kiemelkedő pontja volt még a közgyűlésnek az Országos Pénztár és a pénztári helyiszervi alkalmazottainak nyugdijszabályzata, közgyűlés a szabályzatot elfogadta. Ezután az időközben meg­üresedett igazgatósági, felügyelőbizottsági s vá­lasztott bírósági tagok választása tartatott meg. Végül a beérkezett indítványok tárgyaltattak s a közgyűlés tanácskozása véget ért. A kövezetvámtarifa módosítása. — Az OMKE választmányi ülése. l apunk hasábjain már több Ízben szóvátet­­tük azokat a hiányokat, amelyek a városi köve­zetvámtarifa díjtételeinél tapasztalhatók. Hogy a kövezetvámtarifa nem felel meg a követelmé­nyeknek s nem szolgálja a város érdekeit, azt már megérezték az irányadó körök is. Az engedélyokirat ugyanis, amelyben a mi­niszter a városnak a vámszedési jogot engedé­lyezte, olyan pontokat is tartalmaz, amelyek a varos jogait kellőképpen nem biztosítják. Ebben keresendő az oka annak is, hogy a város terüle­tén iparvágánnyal biró gyártelepek a vámfizetésre nem voltak kötelezhetők, illetve a közigazgatási Délután volt és Ráday végigterült a műterem pamlagán és pihent. Mélyen elgondolkozva fújta a kacér füstkarikákat a magasba. A leányon járt az esze, úgy érezte, hogy már nem bírja őt to­vább nélkülözni. Ma kell, hogy lássa őt. De csak ma, egy negyed vagy egy félórára, aztán megint elválnak. E1 is határozta, hogy este felkeresi. Talán a munka is jobban megy akkor. Amint igy gondolkozik, valaki kopog az aj­tón. A szive megdobbant. Gyorsan felugrott, oda­rohant az ajtóhoz és kiszólt : — Ki az ? — Én vagyok ! — volt rá a válasz. A leány volt. Ráday lázasan nyitotta ki a műterem ajtaját s ott az ajtóban egymás nyakába borultak. Egy-két másodperc után a leány kibon­takozott a fiú karjaiból s leült a kerevctre. Ráday az ajtót becsukta s odaült a leány mellé. — Szavamra édeseml épp most gondoltam rád, most, mielőtt jöttél. — Elhiszem, de ha én nem jöttem volna, nem jutott volna eszedbe, hogy felkeressél — felelte szemrehányóan a leány és tovább beszélt. Egészen elhanyagolsz egy rongyos kép miatt és ezek után el akarod velem hitetni még, hogy szeretsz. — Persze, hogy szeretlek •— vágott közbe a fiú. Nagyon szeretlek, ezerszer jobban, mint azelőtt. Hiszen azért dolgozom, azért küzdők, hogy valami váljék belőlem. El akarlak venni fe­leségül. Pénzed nincs, nekem sincs, hogy valamire vergődjünk, dolgoznom kell. Érted, édesem ? Aztán felkelt és nagy megelégedéssel mutatta a leány­nak a befejezés alatt álló csataképet: — Látod, két hét alatt befejezem a képet és aztán kiállítom. Ha akad rá vevő, kaphatok érte vagy tízezer koronát. A leány erre felbigygyesztette az ajkát. És akad olyan bolond, aki tízezer koronát ad ezért a képért ? Meglátod, ha elkészülsz vele, hogy igazam van. Sose fogod tudni eladni ezt a vásznat. Okosabb volna, ha az időt velem töltenéd. Hidd el. A festő szó nélkül hallgatta a leányt s úgy érezte, hogy igazat mond. Hiába fest ő, hiába töri magái. Eddig még egy képét sem bírta behozni a tárlatra. Hátha ezzel a képpel is úgy jár. De egy pillanat múlva ismét visszatért a bizalma s csak enyit mondott: — Nem értesz te a pikturához ! Aztán leült a leány mellé s ölelések és csó­kok között megfeledkezett mindenről : a képről, a tárlatról, a tízezer forintról és csak csókolta a le­ányt ész nélkül, vadul szerelmesen, szomjas lélekkel. S ettől a naptól kezdve Ráday nem nyúlt többé a képhez. A délelőtt barátjaival töltötte. Délután meg a leány látogatott fel hozzá. Ismét nem törődött semmivel. Reggel, ahogy felkelt a leányra gondolt, egész nap a leány csókjai, ölelé­sei izgatták az agyát. Mindennap újabb erővel hozzá akart látni a kép befejezéséhez, de akaratereje cserben hagyta. Nen birt dolgozni. Egy délután ismét el látogatott a leány Rá­­dayhoz s mosolyogva kérdezte : — Még nem kész a 10 000 forintos kép? — Nem. Nem is lesz kész soha! . . . Erre a leány vette az ecsetet s kacagva mondotta: — majd én befejezem. Ezzel végig mázolt a nedves vászonon és eltörölte az egész alkotást. Ráday erre dühösen felugrott és ráordi­­tott a leányra: — És most takarodj, bestia 1 A leány égő, piruló arccal vette a gallérját és indult kifelé az ajtón . . . Ráday pedig siró szemekkel úgy állt a műterem közepén, mint aki egy csatát elvesztett. Egy csatát, az utolsót . . .. bíróság által a vámtarifa alól felmentést nyertek. Erre a bírósági döntésre, természetesen, a kövezetvámszedési jog kérelmezése alkalmával nem lehetett számítani. így következet be azután az a váratlan eset, hogy a város a kövezetvámra, mint­egy 17000 koronát ráfizet. Ennek a hiánynak pótlásáról kell tehát most a városnak gondoskodni. A pótadóval való fede­zés eszméjét el kellett ejteni, mert a lakosság pót­adóval már úgyis túl van terhelve, de nem is volna ez igazságos. A városi képviselő-testület megbízásából tehát, Wagner Sándor polgármester megkereste az érdekelt szaktestületeket: az OMKE-ét és az Ipartestületet, hogy a mutatkozó hiányoknak a városi kövezetvámtarifa módosításával való meg­szüntetésére vonatkozólag tegyenek előterjesztést. Az OMKE választmánya Wohl Rumi Adolf elnöklése mellett e hó 17-én foglalkozott a vám­tarifa módosításának kérdésével. Gondos tanul­mányozás és beható vita után az alábbi véle­ményezést terjesztették Wagner Sándor polgár­­mesterhez : Szerény nézetünk szerint az általunk fel­emeltetni javasolt tételek csak némileg fokoznák a város kövezet-vám bevételét anélkül, hogy a mutatkozó hiányt, mely az iparvágánnyal biró iparvállalatok vámmentessége folytán állott elő, teljesen megszüntetné ; e hiány nem volna fedez­hető még azáltal sem, ha a vámtarifa többi téte­leit is felemelnők, dacára annak, hogy szerény nézetünk szerint a vám-tarifa többi tételei a fel­emelést nem bírnak anélkül, hogy ezáltal a város közforgalma jelentékeny apadást ne szenvedne, avagy pedig a közfogyasztás tárgyát képező cik­kek ára jelentékeny mérvben meg ne drágulna. Legegyszerűbb expediensnek kínálkoznék, ha a város élne privilégium adta jogával és életbe léptetné a kiviteli, illetve feladási vámot. Határozott meggyőződésünk azonban, hogv ezen expediens alkalmazása nem volna gyógy,tó szer, de ölő méreg; ennek az expediensnek al­kalmazásba vétele úgyszólván megbénítani képes városunk egész közforgalmát; már pedig városunk jövője csak addig biztos és fejlődésképes, amig városunk ipari és kereskedelmi forgalma elé ön­magunk mesterséges gátat rém emelünk. Természetesnek tartjuk; hogy a kövezet­vámnál mutatkozó hiány fedezésénél pótadóra nem is gondolhatunk, mert hiszen ez a pótadó amúgy is eléggé megterhelt városi lakosságunk közterheit igen jelentékeny mérvben emelné s amellett és első sorban igazságtalan volna. Ami határozott meggyőződésünk szerint a kövezetvámnál mutatkozó hiány csak egyetlen radikális módon szüntethető meg és pedig az engedélyokirat 21.. 22., 24, 26. és 27. pontjai alatti sorompó vámmentességek törlése által. Ez az eszköz, bár elsősorban a kereskedő­ket és iparosokat sujtj i, de legalább is igaz­ságos, mert semminemű kivételt nem ismer, más­részt azért, mert megvalósul azon gyakorlati elv, hogy az fizeti a vámot, aki és akinek használ. Semmifele kivételt nem ajánlunk, bárminő foglal­kozási ág legyen is az. A város minden lakosa, aki és amily mérvben használja a kövezetét, egy­formán és ugyanoly mérvben fizesse a vámot. Ez az egyedüli orvosszer, ez fogja szüntetni a hiányt, ennek az alkalmazásba vételét ajánljuk teljes meggyőződésből; ezen meggyőződésünk kifejezésétől nem tarthat vissza bennünket ama tudat, hogy első sorban ami megterhelésünket fogja maga után vonni, de midőn városunk érde­keiről van szó, tartozunk annyi áldozatkészséggel, hogy az általunk egyedül helyesnek, jogosnak s kivi íetőnek felismert módot ajánljuk a kövezeti vámnál fennforgó hiány megszüntetésére. A foganatba vételét ennek mi sem akadá­lyozhatja ; az általunk törlendőnek javasolt vám­­mentességeket nem Írja elő sem a törvény, nem köti ki a miniszter sem ; a város önmaga kérte ezeket a kövezetvám engedélyezése iránti kérvé­nyében ; nem látunk tehát akadályt fennforogni arra nézve, hogy midőn maga a minisztérium is felhívja a várost a vámtarifa módosítására, kérvé­nyében a város ne kérhetné, hogy az eddigi ta­pasztalatok nyomán kényszerű t a vámmentessé­geket megszüntetni ; akadály nem foroghat fenn már azért sem, mert a legutóbb Gyöngyös váro­sának 57751/909. és Pancsova városának 53313/909 szám al itt kiadott engedélyokirat sem tartalmazza a vámmentességeket s igy nyilvánvaló, hogy vá­rosunk is ezeket — kérvényében ezt kellően in­dokolván — megszüntetheti. Ezen javaslathoz, melyet a legegészségesebb és legigazságosabb megoldásnak tartunk, csatol­­tatott egy kimutatás, amely a vasúti kövezetvám tételek módosítását, valamint a sorompóvámnak, az engedélyokirat 14 tétele alatt fellelhető liszt és egyéb őrlemények vámdijának megállapítását tün­teti fel.

Next

/
Thumbnails
Contents