Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-30 / 39. szám

1Q09» szeptember 30. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

Színészetünk.

Közönségünk és a kellemes őszi időjárás meglehetősen pártfogásába vette a nyári ruhában járó Múzsát ; a deszkaszinház e héten is majdnem kivétel nélkül telt házakat látott.

A társulat is kitenne magáért, de legyen szabad azt megemlítenünk, hogy több elmélyedő munkát és kevesebb súgót szeretnénk tapasztalni. A próbák lelkiismeretessége megérzenék az össze-játékon is, amit pótolni nem lehet. Meg aztán több erély és gondozás elkelne a vezetésben, mert a közönség elé a társulatnak csupán a színjátszása, maga a művészeti rész tartozik.

Kedden, 21-én Herczeg Ferenc nagyhatású színmüve : „A kivándorló" került színre. A darab előkelő kvalitásai párosultak az előadás művészi voltával. Különösen érvényre jutott Magas Béla természetes, a valóság illúziójába ejtő modora, melynek hűvös előkelőségével csak a fiatal Justh kiváló tehetségét eláruló játéka vetekedett. Értékes játékot produkált Szakács Andor (Kelemen kovács) és Szalóky (Mihályi) eleven temperamentumával. Kedves volt Halasi Mariska (Jesszi) s igen ügyes

M. Fekete Rózsi, jól megállotta helyét Kertész (Hegyi), Völgyi (Szentgróthy) és Parlagi (Keresztessy) Általában az összjáték méltóan reprodukálta Herczeg művészetét.

Szerdán, 22-én a „Szerencse malac' került színre, tömérdek malacság lapos szellemtelen mesébe csomagolva Stein és Lindau szerzőktől, Mérey A. színtelen fordításában. Kedvelni tudnok a szellemességet, bármilyen kacérul kétértelmű is, de ezek a szellemtelen utcasarki trágárságok igazán unalmasak s osak a karzat röhejére méltók. A muzsika is elég színtelen hozzá.

Az előadás az átlagos volt. Bébé-Bibi szerepe a darab középpontja, Tábori Frida temperamentumos elevenséggel töltötte meg, a két különböző neveltségü testvér két különböző szerepét művésziesen vezette egymás mellett. Szalóky (Jerom herceg) Fekete R., Várady s a többiek is egyébként jól megállották helyüket.

Csütörtökön, 23-án Tiers és Caillavet nemrég bejött vigjátéka, „Virraszt szerelem“ került bemutató előadásra. Magának a darabnak osztatlan kitűnő sikeréről számolhatunk be. A súlyos tételt, hogy a nőt csakis a szerelem védheti meg a kisértésekben, sőt még a férj hűtlensége okozta legveszedelmesebb válságban is : oly finom könynyedséggel tárgyalja, amilyenre csak a gall szellem képes. A helyzetek és jellemek pompázó komikuma ellenállhatatlan sikerre vitte a darabot, melynek újból való szinrehpzatalát is bátran merjük aján lani. A női főszerepet (Jacgneline) M. Fekete Rózsi minden dicséretet megérdemlőén játszotta meg. Ritkán volt még alkalma e közönségnek ilyen müvészlelküen megértett es tehetségesen tolmácsolt alakítást látnia. André szerepében Szakács Andor fásultságtól meglepettnek látszott, mintha szerepe nem eléggé érdekelte volna ; de hát nem lehetett volna-e a fiatal férj szerepét nálánál fiatalabb szerepvivőnek osztani ? Adolf (Magas B.) és Merlin abbé (Szalóky) igen jól sikerült alakítások voltak, a többiek is lelkiismeretes gonddal játszottak. Talán az összetanultság hagyott fönn itt-ott némi kívánni valót.

Pénteken, 24-én a „Varázskeringő“ került elő. A divatos muzsikáju operettnek a főmotivuma, melyet aztán ugyancsak ki is használ, a már untig közismert keringő maga. A darab elég elhasznált motívumokból szövődik; a nő, ki a hideg férjet az eltanult zenével megpuhitja és beveszi, már igen-igen sok formából ismeretes. A kihagyott részek igen sokat kitettek, a III. folvonásból csak egy-egy frázist árusítottak ki olyan lótással-kapkodással, mint az esőtől elvert vásárban. Az egész darab előadása agyon volt csapva, a függönyt mintha találomra eresztették volna le a III. fölvonásban valahol, — bátrán le lehetett volna előbb is ereszteni. Joachim (Kertész S.), Helena (Pozsonyi L), Lothár (Szalóky D.) mérsékelten voltak hangolva. Guszti (Cseh Ferenc) bizony egy cseppet sem imponált. Jól sikerült alákitást jóformán csak Franci, a primáskisasszony (Kassai Rózsika) mutatott be.

E kellemetlen előadás alkalmából újólag is nagyobb gondosságot és erélyt ajánlunk az igazgatóság és a rendezőség figyelmébe. A jóindulatát hiánytalanul éreztető közönséget semmiesetre sem szabad kellemetlen és illúziót rontó bánásmódnak kitenni. Ha deszkából van is összetákolva maga ez a színház, a művészet s a közönség nem engedheti meg, hogy méltóságát fegyelmezetlenséggel bántsák.

Szombaton, 25-én „Casanova“ Faragó J. és Barna I, pár éves komoly operettje került színre. Az elég vértelenül és rutintalanul megirt operettnek vannak jó jelenetei, kivált egy-egy drámaibb része, de a muzsika nem mindig tudja követni.

Casanova szerepét Várady M. adta, jól játszta meg, sok drámai erővel a III. fölvonást, ami szinte alig is fér el a könnyű operett-keretben. A női főszerepeket Tábori Frida igen ügyesen adta elő. Sok mondani való egyébként a darabról nincsen.

Vasárnap, 26-án d. u. a „Falu rosszát“ adták fél helyárakkal, a szokott vasárnap-délutánias előadással.

Este a jól ismert „Aranyvirág* ment telt ház előtt. A kedves, tiszta, de hamar elviruló operett még elég sikert tudott aratni. Aranyvirág címszerepét Tábori Frida adta temperamentumos kiforrott szerepjátszással, miből nem tudott levonni a díszletek szegényessége, sem az, hogy Tábori újra szőke vendéghajat volt kénytelen fölvenni, hogy nevének megfelelhessen. Igen jó játéktársa volt Pietro (Várady M.) is úgy az énekszámok, mint a megjátszás tekintetében. Kassay R. az angol miss, és vőlegénye, Szalóky is jól, elég diszkrétül formálták szerepüket. Az összejáték elég hiányos volt.

Hétfőn, szept. 27-én a régi, édes, romolhatatlanul bájos „Nebántvirág‘-ot láttuk jó előadásban. Kár volt, hogy olyan nagyon sokat ki kellett hagyni.

A címszerepben Tábori Frida a tőle megszokott kedves könnyedséggel adta a csintalan zárdanövendék szerepét. Érdekes vállalkozás lenne ugyanebben a szerepben pl. Fekete Rózsinak is bemutatkoznia. Floridor-Coelestin örökértékü szerepét Palásthy vállalta el és hatalmas elevenséggel játszta meg, de emellett több igazi lelket és kevesebb turnürt is fektethetne alakításába. Chateaux őrnagy (Kertész S.) jól menydörgött és keveset villámlott, Loriot (Szalóky) helyett talán lehetett volna egy jobb borízű hangot is választani. Champlatreux vicomt (Völgyi R.) bizony langyos limonádé volt.

Kedden, szept. 28-án Zsíros István „Fatum“ c. darabjának előadása alkalmából őszinte mély sikerről számolhatunk be. Zsúfolt házat hozott össze a városunkban máris legalább látásból s drámaírói híréből közismert iró-katona darabja iránti érdeklődés. És pedig annyira az intelligens elemekből álló házat, melyhez hasonlót aligha láttunk Losoncon. Hogyisne, hiszen a Nemzeti Szinházbeli komoly sikerén kívül az is izgatta a közönséget, hogy darabot, irodalmunk gazdagodé sát jelentő darabot lát ama katonai osztályból, mely már olyan rég nemcsak hogy nem gazdagította a magyar irodalmi életet, hanem épen ismeretlen világ lett a mi számunkra. És a darabon megérzik, hogy katona irta. a maga fajtájának lelke ismerője a maga osztályának is leikébe bevilágító meglátó erővel. A párbaj súlyos társadalmi problémáját veti föl e müvében az iró, a tisztulás, a megoldás útjára is rámutat, anélkül, hogy a De Brieux óta untig ismert társadalmi iránydrámák száraz programmosságába esnék. Cselekménye és alakjai hús és vér, úgy hogy a programm csak öntudatlanul kúszik belénk a művészi megoldás közben.

Hálára kötelezte közönségünket a szerző, hogy darabja rendezését fáradhatatlan buzgósággal maga vezette, még a díszletekről is gavalléros udvariassággal maga gondoskodott.

Az előadás maga bizony nem felelt meg eléggé a darab értékének. A szereplőkön eleinte nyomasztó lámpaláz féle ült, később sem igen vált egész egységessé. Vajkay László szerepében Magas Béla igyekezett a tőle telhető legjobbat adni, Ellának, a vasakaratu lánynak szerepe nem eléggé a Fekete Rózsi naiv báju egyéniségére találó. A k.ttonaszerepek nem voltak eléggé katonásan megjátszva, stb. De még igy is derekas volt az eredmény, a közönség őszintén behódolt az acélos koncepciójú darabnak. Szerette volna a szerzőt is látni, de mivel nem jelentkezett, csak közvetve juttatta hozzá hálás tapsait.

Szerdán a darabot megismételték.

HÍREK.

őszi gondok.

Már hullatják lombjaikat a iák, meghüvösödött az időjárás és véget értek a nyári pihenők is. A szülők beíratták gyermekeiket az iskolába és ezzel elkövetkezett az őszi munka ideje.

Az alvó politika is ébredezni kezd, azok, akik az ország sorsát intézik, szintén véget vetnek nyári pihenésüknek és nemsokára tele lesznek az újságok válsághírekkel.

Az őszi munkával egyidejűleg beköszöntenek az őszi gondok is. A munkával foglalkozó társadalomnak minden rétege most fokozott energiával fog a munkához

és bizakodik abban, hogy munkájának meg lesz a kívánt eredménye.

Kereskedő, iparos, hivatalnok és munkás egyformán érzi, hogy a hosszú és megélhetésre ugyancsak súlyos téli időszakot minél kevesebb gonddal akarja átküzdeni, úgy most, ősszel van itt a cselekvés ideje. Most kell munkához látni legigazábban, a tél viszontagságai ellen most kell magunkat biztosítani.

A politikusok is az őszi időszakra toltak mindent. Nyáron azzal váltak el: «Majd ősszel!» Most itt az ősz, itt a cselekvés ideje. Elégedett emberekről aligha lehet beszélni és az elégedetlenségnek szülőoka a bizonytalan politikai helyzet. A tőke, a vállalkozási kedv parlagon hever, hiszen bizonytalan a helyzet — tartják a tőkések — és ilyenkor jobb ha a pénz valahol biztos helyen elzárva fekszik, semhogy vállalkozzanak vele.

A nagy drágaságot, mely most szerte az országban dúl, szintén a rossz politikai helyzetre vezetik vissza és mindenki abban reménykedik, ha a borús felhő a politikai láthatárról eltűnik, az általános elégületlenség is nagymértékben csökkenni fog.

Sok a tennivaló minden téren. Azok, akik hivatva vannak a bajainkon segíteni, nyári pihenőjüket tartották és a munkát, a komoly, eredményes munkát őszre Ígérték. Itt az ősz, cselekedni kell. Szó sincs róla, egyszerre minden bajra orvoslást nem lehet nyújtani, de lehet, sőt kell is az orvoslást megkezdeni.

Cselekedni kell mindenkinek, aki komolyan fogja fel élethivatását. Elsősorban az ország sorsát intéző vezetőknek, a városok élén álló férfiaknak. Az idei ősznek a legkomolyabb munkával kell eltelnie, hogy elnémuljanak azok a panaszok, amelyek a magyar kereskedelem és ipar körében, a létért küzdő szegény osztályok sorában napról-napra mindsürübben hangzanak fel.

Az őszi gondok csak akkor fognak eltűnni, ha nem ideig-óráig, hanem eredményes munkával végérvényesen oszlatjuk el azokat. A hosszú stagnálás után végre valahára itt volna az ideje annak, hogy élénk, lendületes, egészséges és gondoktól ment élet kezdődjék az országban.

Forgách János gróf megválik állásától.

Jól értesült forrás nyomán közöljük, hogy Forgách János gróf belgrádi magyar-osztrák nagykövetünk legközelebb megválik állásától és szolgálat tételre a külügyminisztériumba megy, ahol az egyik ügyosztály vezetését veszi át.

A hadtestparancsnok nyugalomba megy. Mörk János a 6-ik hadtest parancsnoka legközelebb nyugalomba vonul. Utódja valószínűleg lovag Ziegler Alfréd altábornagy, a hadtest volt vezérkari főnöke lesz.

Az állami tisztviselők kongresszusa e hó 26-án folyt le Kolozsvárott. A losonci áll. tisztviselők képviseletében Thaisz Lajos áll. tanitóképző-intézeti tanár jelent meg a kongresszuson.

Esperanto előadás. Marich Ágoston, a „La verda Standardo“ esperanto lap szerkesztője, a losonci esperantisták meghívására f. hó 26-án, a városháza dísztermében magas színvonalon álló előadást tartott az esperanto világnyelv hivatásáról s annak különösen hazánkra való fontos jelentőségéről. Az előadást szépszámú közönség hallgatta végig s lelkes ovációkban részesítették ezen nagyjövőjü mozgalom lelkes bajnokát s tömegesen léptek be az esperantisták gárdájába. Itt említjük meg, hogy a magyar esperanto mozgalom fejlődésére való tekintettel a „La Verda Standardo“ esp. folyóirat és szervezet Budapesten uj tanfolyamot nyit. Ugyancsak megalakult az országban a L. V. St. konzulátusa 14 Fiókkal. Ezen hivatalok az idegenforgalom emelésére és az Esperantónak a kereskedelemben való terjesztésére alakultak főként. Meg fog jelenni egy kereskedelmi katalógus s egy budapesti útmutató. Aki a „La Verda Standardo“ szerkesztőségébe (Budapest, IX., Üllői-ut 59.) 50 fillért küld postautalványon, vagy bélyegekben, teljes nyelvtant, szórárt, mutatványszámot, az Esperanto történetét, célját es elterjedtségét tárgyaló füzetet stb. kap.