Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-09 / 36. szám
1909. szeptember 9. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. kedése kívánatossá teszi s a fenállókat egyáltalán nem veszélyeztetné, ennélfogva az 1876. évi XIV. te. 134, §-a alapján Arad városában a tizedik gyógyszertár felállítását engedélyezem s annak helyéül a Kelemen-teret jelölöm ki. A felállítás jogát Szokoly Sándor oki. gyógyszerészmesternek adományozom. Erről a város közönségét a fenti szám alatt kelt jelentéssel felterjesztett s itt nélkülözhető iratok visszazárásával további eljárás végett azzal értesítem, hogy a jogot nyert oki. gyógyszerészmestert figyelmeztesse,' hogy gyógyszertárát egy év leforgása alatt felállítani tartozik, különben jogosítványa elévül. A gyógyszertár megnyitásakor felveendő vizsgálati jegyzőkönyv ide annak idején felterjesztendő lesz. Végül az aradi gyógyszertártestület értesítendő, hogy a két felterjesztésben felhozottakat figyelembe nem részesíthettem. Budapest, 1909 évi julius hó 13-án. Andrássy s. k. A hivatalos másolat hiteléül. (P. H.) stb.1 Ezen végzésből, illetőleg jogadományozási tényből kifolyólag Losonc városa is remélheti a harmadik gyógyszertár engedélyezését. Reinhardt József, A magyar iparpártolás. Orsz gszerte hangzik a panasz, hogy kisiparosok helyzete egyre rosszabbodik a mindig súlyosbodó megélhetési viszonyok miatt. Mindenfelé azt a szomorú kijelentéseket hallani, hogy a kisipar veszendőben van és kérlelhetetlenül elpusztul, ha gyors segítség nem érkezik. Legtöbben a gyáripar rohamos fejlődését kárhoztatják, mely a kisiparosnak kiveszi a szájából a kenyeret. A magyar kisiparosok helyzetének rosszabbra fordulását azonban nem a gyáripar idézte elő, hanem az, hogy városaink fejlődésükben megakadtak s hogy a fogyasztók ahelyett, hogy szaporodtak volna, egyre fogynak. De leginkább annak tulajdonítható a kisipar hanyatlása, hogy a közönség a kedvező közlekedési utak segítségével inkább idegenben szerzi be szükségleteit, mint idehaza. Pedig nem is olyan régen a legszebb hazafias erények közzé tartozott a magyar iparpártolás és fennen hangoztatták a felbuzdult honfiak és honleányok, hogy a magyar ipar pártolása szent kötelessége minden magyarnak, még ha drágább és silányabb is a magyar árú, mint a külföldi. Ma már nyomát is alig találjuk ennek a hazafias lelkesedésnek. Ellobant mint a szalmaláng, mint minden magyar törekvés és a magyar ipart, ha az olyan versenyképes mint a külföldi és ráadásul még olcsóbb is. Ez azonban ma még keresztülvihetetlen törekvés és csak arra jó, hogy az álhazafiak kibújhassanak a magyar iparpártolás alól. Szóval ma ismét ott tartunk, mint évtizedekkel ezelőtt. Újból a külföldi árú hódit az egész magyar piacon, ugyanannyira, hogy a magyar emberek kilenctized része tetőtől-talpig külföldi ruházati cikkeket visel. S ezek a külföldi cikkek csak azért árulhatok, mert nagy közönségük van az országban, amely keresi és vásárolja azokat. A lapok hirdetési rovatában ott találhatjuk a külföldi hirdetők egész sorát, akik bizonyára nem hirdetnének Magyarországon, ha nem tapasztalnák, hogy az itteni fogyasztás az ő részükre kitűnő hasznos talaj. S ez a szomorú jelenség legfőképpen a magyar nembánomságnak tulajdonítható. A lelkes és hazafias beszéd csak kiáltó szó volt mindig a pusztában, amely sohasem bírta a közönséget hosszabb időre magával ragadni. Pedig aki a külkereskedelemi forgalmunk árústatisztikájában lapozgatna, olyan adatokat találhatna benne, amelyek valósággal megdöbbentenék, Milliók és milliók mennek külföldre olyan árúcikkekért, amelyek itthon is ugyanolyan árban és minőségben kaphatók. Akárhányszor hozatnak messze idegenből olyan iparcikket, amelyet itthon is, talán éppen a szomszéd utcában, hasonló vagy még jobb kivitelben készít valamely itt adózó magyar iparos. Még jó szerencse, hogy vannak a magyar iparcikkeknek is pártfogói, akik nem dobálóznak se a pénzzel, se a hazafias frázisokkal, hanem mint magyar emberek pártolják a magyar ember munkáját. Ez a kicsiny, de lelkes tábor tartja bennünk a reményt, hogy eljön az idő, amikor a magyar közönség is tudtára ébred annak, hogy valóságos hazaárulást követ el, amikor idegen népek termelését pártolva, idegen országok vagyonát szaporítja szülőhazájának a rovására. Csakis ha tudtára ébred ennek, remélhetjük az ország boldogulását, melynek egyetlen biztos feltétele a magyar iparpártolás. Színészetünk. (Z. G.) Thália múzsáit végre mégis megihlette, s meghódította ami — szinésztársulatok megválasztásában, s szinügyek vezetésében eddig elég szerencsétlen — Losonc városunk. Mezeiék minden jóizlést kiirtó, s minden türelmünket próbára tevő, fásult korszaka letűnt. Uj élettől pezsgő, lelkesedéstől hevülő szinészévadra virradtunk. Ismét hangosak a megihletett berkek ; napnap után zsúfolásig telt házban kiváncsi, mulatni, kacagni vágyó közönség várja nagy érdeklődéssel az előadásokat, s valósággal tüntet nagyszámban való megjelenésével. És ez a nagy lelkesedés nem a vigadó szemetestelkén épült primitív fapajtájának szól — de igen szól Palásthy Sándor il'usztris színházigazgatónak és derék társulatának, akik művészetük legjavával kedveskednek a közönségnek, s ákik egységes, fegyelmezett, közvetlen és természetes játékukkal már is teljesen meghódították, és magukkal ragadták a publikumot. Losonc város közönsége valóban fényes tanujelét adta ez alkalommal is annak, hogy tud lelkesedni a színészetért, ha az a közönség fejlett fokon álló műizlésének megfelel, s alaposan rácáfolt azon vádakra, amelyek a közel múltban a művészetek iránti elfásultsággal, nemtörődömséggel, lanyhasággal vádolták. E minden tekintetben kiváló társulat, s az a nagy igyekezet, melyet az igazgató kifejt, valóban megérdemlik, hogy értük lelkesedjünk, s anyagilag és erkölcsileg támogassuk. Sőt támogatni kötelességünk is. Hiszen tudjuk, hogy a színészet hatalmas kulturtényező, s egyben csodáserejű magyarosító intézmény, melyre itt, a magyarság ezen végvárában bizony igen nagy szükség van. A színészet pártolása tehát közös ügyünk. De magánügye is mindenikünknek, mert hiszen mindanyian kultúremberek volnánk. Különös gondjaiba kell azonban fogadnia a színészetet városunk vezetőségének, sőt anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadnia ép az elébb említett körülményeknél fogva. Nézzük milyen intézkedés történt ez irányban ? Van a városi vigadónak egy gyönyörű, tágas, jól szellőztethető színházi terme, melyben a színészek is meg a közönség éveken keresztül a legkellemesebben elhelyezve, semmi kényelmet nem nélkülözve áldozhattak a művészeteknek. Nagy későre azonban, épen akkor, amikor mindenki azt hitte, hogy a terem kitünően bevált kiderittették, hogy tűzveszélyes, s azért színi előadások tartására (dacára annak, hogy ép ezen cél szolgálatában kellene legelső sorban állania) nem használható. Mennyivel kevesebb költségbe került volna aránylag a teremnek a fent említett célból a város által való rendbehozása, mint amennyi áldozatot az ambiciózus színtársulat igazgatója a maga jószántából az ezerszerte tűzveszélyesebb fabódé, „aréna“ fölépítésével hozott. Bár nagy hálára kötelezett bennünket a színigazgatónak ez az áldozatkészsége, mégis pironkodva érezzük, hogy az az arénának nevezett összerótt deszkabódé — örök szégyenfolt marad Losonc színészetének annáleseiben. Azután a kiimát sem szabad átn itt a felvidéken nyári színkör építésénél egészen figyelmen kívül hagyni! Aréna szellős deszkafakból Losoncon szeptember hónapban ! Önkénytelenül is eszembe jutnak a meterologiai följegyzések, s velük .együtt két végzetes név közvetlen egymás mellett: Botfalu és Losonc!!! — Adja Isten, hogy a színtársulat, s közönség jó egészsége, no meg a jó időjárás alaposan rácáfoljanak aggodalmaimra. Losonc pedig jusson minnél hamarabb állandó színházhoz, melyre már igen nagyon megérett! Kedden, augusztus 31-én, Herczeg Ferenc hires történelmi színművével : Ócskái brigadérossal nyílt meg az előadások sora. A hazafias darabot zsúfolásig telt ház nézte végig, mely a jól sikerült, gondos összjátékot minden felvonás végén lelkes tapssal honorálta. Ocskay brigadéros (Szakács Andor) mindjárt az első pillanatban magához hódította a közönséget, s a kitűnő kuruc alakításban valóban hivatásos, talentumos színésznek bizonyult. Tisza Ilona (Szász Ann) meleg közvetlenségével és temperamentumos játékával szerzett elismerést. Kitünően alakítottak még Szörényi (Várady M) és Dili (Parlagi B ) s derekasan oldották meg nehéz szerepüket. Szerdán, szeptember 1-én, „Mary-Ann“, a kitűnő angol operette került színre, ismét teljesen megtelt nézőtér előtt Az ügyesen előadott összjátékban a legnagyobb tetszést Máry-Ann (Tábori Frida) aratta feledhetetlen alakításával. Az a közvetlenség, s az a keresetlen báj, melyet a címszerepbe belevitt, mindenkit magával ragadott. Kitünően alakított Lancelot szerepében Palásthy Sándor, s valóban igaz vérbeli színésznek bizonyult. A zenekartól azonban több precizitást és gondosabb játékot várunk. Csütörtökön, szeptember 2-án Fényes Samu kitűnő vigjátékát a: „Csöppség“-et játszották. Az előadás mintaszerűen sikerült. Megkapóan bájos volt a címszerep alakitója M. Fekete Rózsi finoman rutinozott játékával. Méltán rászolgált elismerésünkre Dengelegi (Szakács Andor) aki dicséretes avatottsággal ‘játszotta a tönkrement földesur sok előtanulmányt igénylő nehéz szerepét. Pénteken, szeptember 3-án Lehár Ferenc népszerű operett-je a : Vig özvegy került színre. Az összjátékról ezúttal is csak dicsérettel emlékezhetünk meg. Daniló (Palásthy) és Hanna (Tábori Frida) a temperamentumos vig özvegy most is a tőlük megszokott kitűnő játékkal vezették a darabot. Ugyancsak rászolgált a közönség tapsaira Rossilon (Cseh Ferenc) kitünően előadott énekszámaival és szépcsengésű tenorjával. Igen tehetséges és képzett színésznek mutatkozott be Koós Viktor Nyegus szerepében. Játékából mindenütt a gondos tanulmány érződött. A mellék szerepek megjátszói bizony egy kevés apáthiával mozogtak, mely a játék vége felé a közönségre is átplántálódott. Szombaton, szeptember 4-én. Heltai Jenőnek az : Édes teher cimű énekes vígjátéka került színre szorongásig telt nézőtér előtt. A finom és diskrét előadást igénylő darab összjátékához semmi kifogás nem férhet. Magas Béla (Kékes Tamás) teljes odaadással játszotta az újra legényszabadság után vágyódó, de azért mégis féltékeny férj szerepét. Palásthy Sándor (Szerencs Gyuszi) finoman kidolgozott alakítása teljesen magával ragadta a közönséget. Szalóky Dezső kitűnő volt a kártyás és iszákos Pakracz Tóni szerepében. Tábori Frida (Babér Böske) gyönyörű hangjával és otthonos játékával érdemelt ki elismerést. Az irói könnyüvérűséget, mulatni vágyó bohémiát képviselő Kartács Sándor szerepe kitűnő mesterre talált Just Gyulában a társulat fiatal gárdájának egyik legképzettebb tagjában. Vasárnap, szeptember 5-én délután Follinusz Aurél népszínműve: „Náni“ került színre. Este a már külföldön is előnyösen ismert „Tatárjárás‘-t Bakonyi és Kálmán nagy operettjét adták telt nézőtér előtt. A teljesen egyöntetű, igazán praecis összjátékot ez alkalommal is meg kell dicsérnünk. Az az elismerésre méltó ambitió, mellyel az egyes színészek szerepük tökéletesítésére törekedtek, igen gyakran ragadta meg a közönséget, mely percekig szívből tapsolt és ünnepelt. A fő férfi szerepet Várady Márton (Lőrentey) igaz művészi átgondolással keltette életre. Hű segítője volt ebben Sz. Pozsonyi Lenke, aki meglepő jó qualitásokkal játszotta Riza bárónő szerepét. M. Fekete Rózsi (Treszka) bájos kis bakfis volt. Kasssi Rózsika pompás Mogyoróssynak bizonyult, s valóban kiérdemelte a játék közben kapott gyönyörű virágcsokrot. Szalóky Dezső a tőle megszokott könynyedséggel adta Wallestein csász. és kir. tartalékos hadnagy szerepét, bár néha túlságba vitt mókái gyakran a groteszkbe csaptak át. Különösen aktuális kupiéi tetszettek a közönségnek. Hétfőn, szeptember 6-án Planquette Róbert világhírű operettjét : Rip van Winklét játszották gördülékeny előadással. A legnagyobb tetszést és elismerést Váradi Márton (Rip Wik) aratta gondos tanulmányra valló természetes játékával, s szép szólószámaival. Sz. Pozsonyi Lenkének (Lisbet) egyre jobban-jobban izmosodó alakitó képessége, Parlagi Béla finom humorú Van der Bilt-je s Magas Béla Nick fogadósa nagyban elősegítették az előadás sikerét. Kitűnő és talentumos színésznek bizonyult Szalóky Dezső is Derrick polgármester szerepében. Kedden, szeptember 7-én Parker nagyhatású drámája a Bíboros, szerdán a Hajdúk Hadnagya kerül előadásra. Erről a jövő számban. Sajtóper. Lapunk múlt számának hírrovatában helyt adtunk egy, a közönség köréből felhangzott panasznak. A kis hir beküldője panaszt emel Palásthy Sándor színigazgató ellen, amiért szinlapjait a pánszláv bank szállítójánál nyomatja. Most, meglepetésünkre, arról értesülünk, hogy Werner Ernő helybeli nyomdász sajtópert indított lapunk ellen ezen hírünk miatt. Ha ezen értesülésünk csakugyan valónak bizonyul, akkor nagyon kellemetlen helyzetbe kényszerülünk, mivel kénytelenek leszünk a magunk igazolása végett firtatni a Werner Ernő Bazovszkyval való összeköttetését. Ennek pedig csak Werner Ernő adhatja meg az
