Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-26 / 34. szám

2. oldal. LOSONCI UJSAO 1909. augusztus 26.

hogy minő lázas munka folyik ellenünk. Erre pedig a felelet a viszont szervezkedés. Tömörülni, szervezkedni kell nekünk is, hogy végleg letörjük ezt a bandát, amely gálád népbolonditással, ocsinány hazudozással akar ellenségeket nevelni velünk szemben itt, az ország határain belül és künn, a művelt külföldön.

Szülők, diákok figyelmébe.

Közeledik az uj iskolaév, az 1909 — 1910. tanév. Még néhány napi szünet, néhány napig tartó beiratások s ismét szurkol a diák, sok esetben szüleivel együtt . . . Két hónap nagy idő . . a vége felé még a rest tanuló is örül a szünidő leteltének. (A pótvizsgázók kivételt tesznek, tisztelet nekik ! ?) Az előbbi állításomból egyáltalában nem következik az, hogy valamennyi diák szeptember közeledésével a „tanulásnak“ örül. Az örömnek ilyen fajával csakis a valóban szorgalmas és előretörő tanulónál találkozunk. Az egyik annak örül, hogy társait isrr ét viszontlátja; a másik annak, hogy szigorú szüleinek kezei közül tiz hónapra elszabadul ; az önteltebbek, hiúbbak, a valódi gyermekek alig várják a pillanatot, amikor mint már felsőbb osztályosok léphetik át az iskola küszöbét (különösen és mindenütt a IV. osztályosok); az újabb, felsőbb iskolába jövő diákok szintén örülnek az uj és ismeretlen helyzetnek. Szeptemberben s különösen ennek első napjaiban boldog valamennyi diák (a pótvizsgákon megbukottak már kevésbbé), az arcok s a kedély alaposan csak később változnak lényegesen s a tanuló hátrányára az első intés felé.

A szülőknek is van valamelyes örömük szeptember tájékán. Van azonban ok a komoly számvetésre is. Nem kis dolog évenkint 3—4 lurkót „kistafirozni.“ Majd minden évben uj könyv, egy csomó irka, füzet, néhány vonalzó, továbbá körző, festék, irón, toll stb.

Százezreket költünk évenkint ilyenkor rajzés írószerekre. Városunkban (elég sok az iskola) is nagy forgalmat okoz szeptember eleje. Egy éve megtettük, most sem mulasztjuk el — még pedig idejekorán — figyelmeztetni a szülőket s a diákokat, hogy a fenti beszerzéseknél csakis magyar árút, a hazai ipar termékeit vásárolják. A kormány sokat tesz az iparpártolás érdekéken, a kereskedők egyrésze szintén jóindulattal s hazafias lelkesedéssel igyekszik, e téren nemeset s a haza javára valót tenni, de ez mind kevés, legyünk róla meggyőződve, hogy a külföldi ipartermékeket csakis a hazafias, tehát magyar fogyasztó közönség szorithatja ki a magyar piacról.

A losonci papiroskereskedésekben eladásra kerülő írószerek javarésze magyar, mégis minden losonci boltban • találunk még idegent is. Hogy ezek is teljesen kiszoruljanak, rajtunk áll. Ne rösteljük visszautasítani a külföldit s ne szégyeljünk

helyébe magyart kérni. Vannak, akik nevetnek az effajta „tulipános erőlködéseken.“ Ok nélkül gúnyolódnak. Kérdezzék meg magukat a boltosokat, kereskedőket: azok maguk fogják megmondani, hogy 2—8 év alatt mennyire tisztult meg kereskedésük idegen árútól.

Ha lassan is, mégis haladunk.'Csak előre! A kis diáknak ott kezdődik első magyar iparpártolási cselekedete, amikor azt mondja: „Kérek magyar iránt/“ Erre s a hasonlókra a kicsiny gyermeket meg kell tanítani. A nagyobb diák már megteszi maga is, amit az egyetemi hallgató se resteljen megcselekedni ! (V.)

A F. M. K. E. évkönyve.

Honszerző őseink elfoglalták és magyarrá tették az Alföldet, de kifeledték, idegennek nagyták a Felföld népét, mely mostanában egyre gyakrabban lázad fel a magyarság és a magyar állameszme ellen. Uj honfoglalásra van szükség, amely végre hozzánkcsatolja, barátunkká, magyarrá teszi a Felföld népét.

Erre a magasztos munkára vállalkozott a F. M. K. E., mely huszonhétéves fennállása óta különböző eszközökkel folytatja eredményes munkáját a felvidéki tótság körében, a magyar állameszme, szellem és nyelv érdekében.

Az egyesület ez évben is derekas munkát végzett, amint erről a minap megjelent évkönyvéből részletesen értesültünk s amelyből a vármegyénket inkább érintő pontokat az alábbiakban ösmertetjük.

Az elnökség az Orsz. Közokt. Tan., továbbá községi papok és tanítók segítségével Nyitra, Bars és Hont nyelvhatárain Írástudatlanok részére a magyar Írásból, olvasásból és számolásból tanfolyamokat rendezett. Az eredményes oktatást 30 községben kb. 400-an hallgatták. Jövőre már ősszel kezdik a tanfolyamokat.

Működésének másik dicséretes eredménye a magyar istenitiszteletek behozatala, minek érdekében az egyesület, több felvidéki iskolának magyar énekes és imádságos könyveket ajándékozott.

Az egyesület nov. 28-án megalakulása emléknapján F. M. K. E.-napot rendez, nagyobb tanítói jutalomnap létesítése céljából.

Az egyesület az elmúlt évben is folytatta a tót iparostanoncoknak magyar városba, magyar mesterekhez való közvetítését. 500 tanoncot helyezett el igy s gondoskodott arról, hogy bennük a magyar nemzet és haza iránti szeretetet felköltsék és ápolják.

Jelentős eredményeket ér el az egyesület óvóival is. Újabban lehetővé tették, hogy évenként több óvót emelhessen a saját költségén, nagy hasznára a magyarosítás ügyének. Ez évben 34 óvót tartott fenn, amiből megyénkre egy esik (Málnapataka).

Még eredményesebben működnek a könyvtárak, mik közül a F. M. K. E. 137-et létesített. Ezekből megyénkben van 10 népkönyvtár, 5 ifj. könyvtár és egy honvédlegénységi könyvtár.

A magyar nyelv eredményes tanitásáért s a magyar szellemnek az iskolán kívül való terjesztésért a tanítókat, úgyszintén a magyar nyelv megtanulásában legjobban kitűnt idegenajkú tanulókat jutalomban szokta részesíteni az egyesület. (Az Én Újságomat e célra 176 példányban járatta.) A múlt évben erre 3720 kor.-t költött.

Az érdemes, igazi hazafias küldetést teljesítő egyesület tagjainak száma 7030. Vagyona 325772 kor., alapítványának összege pedig 28400 kor. jövedelmét nagy mértékben növelik a F. M. K. E. iparcikkek, főleg a gyújtó.

Egy zólyom megyei polgár 10000 kor.-t kötött le végrendeletileg az egyesületnek. Nálunk, Losoncon, ahol oly fontos lenne az egyesület működése s ahol csak az imént tartotta izgalomban a várost egy hírhedt bujtogató : sajnos, szó sincs ilyesmiről. Sőt: ugyan hány tagja van a F. M. K. E.-nek Losoncról?!

(K-s A-r.)

HÍREK.

Kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Kirchner Béla salgótarjáni ág. ev. elemi iskolai tanítót a salgótarjáni állami elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki.

Tanitóválasztás. A losonci izr. népiskolában Lendler Izidor tanító távozásával, ki betegsége folytán hagyta el állását, a tanítói állás megüresedvén, arra több mint 40 pályázat érkezett be, A megtartott próbaelőadások meghallgatása után az iskolaszék folyó hó 20-án tartott közgyűlésen Brackl Ignác pozsonyi tanítót választotta meg, aki állását már szeptember 1-én foglalja el.

Két protestáns egyházvezér 50 éves jubileuma. A dunáninneni evang. egyházkerület püspöke, Baltik Frigyes főrend, egyházi elnök és az egyházkerület felügyelője, Laszkáry Gyula főrend, világi elnök most töltötték be az egyház szolgálatában való működésüknek 50 éves jubileumát. Az egyházkerület, mely augusztus 26-án kezdi meg idei közgyűlését Pozsonyban, lelkes ünneplésben fogja részesíteni a két népszerű egyházvezért. A közgyűlésen a losonci evang. egyház képviseletében Draskóczy Zsigmond és Csonka Zsigmond egyházi tanácsosok vesznek részt.

Az O. M. K. E. közgyűlése. Az 0. M. K. E. Loson c-Salgótarján vidéki kerülete f. évi augusztus hó 29-én d. e. 7,11 órakor Losoncon, a városháza tanácstermében tartja évi rendes közgyűlését.

Ünnepelt tanító. Augusztus 20-án szép ünnepeltetésben részesült Kormos János Málnapatak nógrádmegyei nagyközség állami tanítója. Ugyanis e napon nyújtotta át nagy számú közönség jelenlétében a nevezett tanítónak Hrk János nógrádi ev. főesperes a Ferenc József-rend

Péter tréfásan vágott vissza:

— András barátunk úgylátszik nem tudja, mit jelent ez a szó: étikét, mert ha tudná, akkor nem vágna közbe, ha valaki beszél . . . Különben is, amit ő hangoztat, a csalódás, reménytelenség, nők rosszasága, mind értéktelen jelszavak, melyekből nem hordok magamban egyet sem. Aki igazán csalódott, avagy a reménytelenség jutott neki osztályrészül, az leugrik az emeletről, vízbe ugrik, vagy főbe lövi magát. Aki megél, az hazudik és bekerül az emberek egy kellemetlen osztályába, mely osztály agyon bosszantja embertársait örökös nyöszörgéseikkel. A nők rosszasága ? A nők nem mind rosszak, csak kikeressük a legalját és nekünk ez a jó, mert hasznát vesszük s mikor már azok sem kellenek — minek nekünk a jó ?

Különben egy olyan nőről fogunk beszélni, kit semmi okom sincs rossznak tartani. Huszonnyolc éves voltam, mikor megismertem. Egy kis baba, aki elfutott tőlem és véletlenül meglátva magát a tükörben, elszégyelte magát, mert észrevette, hogy elpirult. És sokáig került, tehát beleszerettem. Mikor másodszor volt alkalmam vele találkozni, már egy levelet csentem be egyik könyvébe. Ez volt az első levél, szólt egy szentimentális leánynak ... És a leány melegedett. Sokszor volt szóbeszéd köztünk. A leány éhező tekintettel leste tőlem a szót. És én beszéltem, majd megírtam a második levelet: az ideális leánynak. Ekkor hittem, hogy valaha boldog leszek. Kezdtem a jövőről csevegni a leánnyal. Mondtam, hogy feleségül veszem és ennek következményeiről értekezleteket mondtam. Mi volt a következménye? Feltűnt előttem az iménti szentimentális, majd ideális leány helyett az a leány,

kinek már nem küldtem el, csak megfogalmaztam : a reális leánynak szóló levelet . . . Nincs utálatosabb egy »reális« leánynál. Komoly és affektálva húzza össze homlokbőrét. Nem beszél másról, mint az életről, miből semmit sem látott, de titokban érzelgős regényeket olvas, megsiratja a romantikus hős halálát és azon az oldalon, hol a szerelmes férfi lehelete röpül el, virágot présel, megosztván gyászát a halott szerelmesével és mikor az bánatában kiitta a méregpoharat, a reális leány felsóhajt: »Mily jó is meghalni.« Eljártam hozzá öntudatlanul tanulmányozva és látva magam efőtt egy uj alakot, egy leányt, aki vár egy férfira. Ha megírtam volna a negyedik levelem, szólt volna : egy leánynak, aki filozofál.

És csak én előttem, csak én velem és mindig a szerelemről. Lenézte a szerelmet és a csókról csak annyit mondott, hogy az »a tapadás törvénytelensége.« Kezdtem csodálni ezt a lényt és csodáltam egészen addig, mig nem jött egy újabb fickó. Ez a fickó az a hizonyos átlag-ember volt, ki a leánynál való első vizitelés után órákig bandukol az utcán és keresi, hogy hol vegyen fel lakást, hova vezesse a feleségét . . . »Megkérte a leányt, az én Tanulmányomat, ki nemsokára én előttem magyarázta a vőlegényének: Kedves Gáspár, a csók a szív hőmérője.«

— Hát bizony a leány férjhez ment . . . .

Kelen Péter elhallgatott. A vendégek pedig

várták, hogy tovább szóljon, mert nem tartották befejezettnek a történetet, sőt azt hitték, hogy most jő a tulajdonképpeni történet. Aztán, hogy a házigazdának sehogysem volt beszélhetnékje, András, az előbbi fészkelődő, bosszankodó hangon mondta :

— A te meséd olyan, mint egy rosszul

égő szivar. Rágyújtunk és szívjuk türelmesen, mert azt hisszük, hogy majd csak szelei. Hallgattuk türelemmel a történetet, hittük, hogy majd csak megjavul. Fiam, a te meséd, mondom, egy rosszul égő szivar.

Nevetve békétlenkedett András. A többiek is szurkálták Pétert.

— Eh, nem értettetek meg. Nektek tanulságot is kell mondani, mint az iskolás gyerekeknek, kik máskép a tanító meséjét nem tudnák megérteni. Azt akartam magyarázni, hogy a nőnek csak addig van egyénisége, mig a legelső férfival nem találkozik.

Ezt láttam, látom most is és ezért nem házasodtam meg.

Szürkén hangzottak el Kelen Péter szavai és nem úgy tűntek fel, mintha valaki tisztán a meggyőződését mondaná el. A szavakból, a beszélő arcából olyasmi volt kiolvasható, mintha védné magát Péter.

És belopóztak a szavak a többiek leikébe is. Ott is maradtak. Persze, hisz ez érv. Érv, melyben van igazság is. Nagyszerűen lehet vele takaródzni: »Nem lehetünk boldogok, minek legyünk szerencsétlenek?« És úgy szerették volna elhinni semleges állapotukat.

De megint nagy füst volt a szobában, megint kergették a füstöt. A házigazda újra kinyitotta az ablakokat. A füst kiszállt, az emlékek ott maradtak ....

Felcihelődtek. Ballagtak le a lépcsőkön öten, agglegények. A hatodik, a házigazda világított nekik, mert sötét volt és az ő járásuk bizonytalan, fáj a térdük, hiszen ők agglegények.