Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-19 / 33. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. augusztus 19. A cél, melyet a F. M. K- F. követ, nemcsak a Felvidék érdeke tehát, de érdeke az egész nemzetnek. Huszonhatéves fenállása óta 58 kisdedóvodát alapított. Ma is harmincnégy óvodát tart fenn a saját erejéből. Évenkint 2000 vagyontalan tót gyermeket részesít magyar nevelésben. Megjutalmazza a magyar nyelv tanítása körül érdemeket szerzett tanítókat. Népszerű olvasmányokkal ajánkékozza meg az ifjúságot, mely az iskolából az életbe kerül. Nemzetiségi vidékeken magyar dalosköröket szervez, amelyek a magyar dalt es magyar zenét kultiválják. Nép- és közkönyvtárakat dilit fel a magyar-tót nyelvhatáron. Szemmel tartja a nemzetiségi izgatókat s a magyar kultúra hatalmával ellensúlyozza törekvéseiket. Vagyona alig több mint háromszázezer korona, évi szükséglete ellenben meghaladja a nyolcvanezer koronát. Nagyon reá van utalva tehát a magyar társadalom anyagi támogatására. A F. M. K■ F. hivatássa: egy második honalapítás Magyarország felső megyéiben, az elszegényedett, vagyontalan, nyomorral küzdő tót lakosság között. Ez a szerencsétlen, megtévesztett, de becsületes és erkölcsi alapjaiban megbízható nép még nincs elveszve a magyarságra nézve, ha megmentésében a magyar társadalom segítségére siet a F. M. K- F.-nek. Magyar véreink, akiktől sohasem kért áldozatot hiába semmiféle hazafias ügy, bizalommal fordulunk hozzátok. Iratkozzatok be egyesületünk alapitó, örökös, rendes vagy pártoló tagjai közé! Járuljatok filléreitekkel hazafias nagy munkánkhoz 1 Minden fillér, amelyet adtok, egy-egy tégladarab, amellyel hozzájárultok a magyar nemzeti állam kiépítéséhez. Nyitra, 1909. évi julius hó 25-én. Dessewjfy Emil gróf, a F. M. K- E. elnöke. Baross Jusztin, Dr. Gyürky Géza, a F. M. K. E. alelnöke. a F. M. K. E. tb. elnöke, ügyvezető alelnök. Clair Vilmos, a F. M. K. E. főtitkára. Pénzintézeti tisztviselők mozgalma. A balassagyarmati pénzintézetek fiatal és agilis tisztviselői elhatározták, hogy a többi megyék, illetőleg kerületek mintájára Nógrád- és Hontvármegyék területére kiterjedőleg „Nógrádi és Honti pénzintézeti tisztviselők egyesülete“ cimű kerületet alakítanak. Az alakítási munkálatok most folynak, s a b.-gyarmati tisztviselők e napokban küldték szét az első meghívót az összes intézetek főkönyvelőinek, melyben információt kérnek tőlük a tisztviselők hangulata felől, s egyben kérik az ő támogatásukat. Mindnyájan örömmel fogadjuk ezt a hirt. Pénzintézeti tisztviselőink társadalmunk intelligenciájának számottevő részét képezik, közgazdaságunk hathatós támaszai, s hivatásuk a legmagasabb fokú képzettséget és szaktudást követeli tőlük. S mégis úgyszólván mostoha gyermekei a társadalomnak és törvényhozásnak. Nyugdíjügyük a legtöbb helyen most is rendetlen, sőt számtalan példa mutatja, hogy jövedelmük és existenciájuk biztos alapja a vezetőség kénye-kedvének van kiszolgáltatva. A legtöbb, különösen vidéki pénzintézet vezetősége sajnos még most sem látja be, hogy tisztviselője csak akkor végezhet első sorban a pénzintézetre, de közvetve hazánk nemzetgazzaságára is kiható áldásos tevékenységét, ha a bázis, amelyen egész existenciája nyugszik, szilárd, megélhetése összehasonlítva a többi pályákkal s tekintetbe véve az egész világ közgazdaságának szociális irányzatát, legalább annyira biztosítva van, hogy az illető tisztviselő anyagi gondoktól menten végezhesse a közre áldásos munkáját Örömmel vesszük tehát a hirt s a magunk részéről csak annyit fűzzünk hozzá, hogy reméljük és elvárjuk, miszerint a két megye összes pénzintézetének vezetősége és tisztviselői az esz nét magúkévá teszik, s hathatós támogatásukkal előmozdítják az egyesülés nemes és önzetlen hivatásának minél előbbi keresztülvitelét HÍREK. A király születésnapja. Augusztus 18-át, a király születése napját, miként az egész országban, úgy nálunk is megünnepelték. Az ünnepség jobbára katonai színezetű volt, mert a polgári hatóságok képviselői is a katonai tábori misén jelentek meg. Egyházmegyei hirek. Vince Alajos salgótarjáni r kath. segédlelkész a süveti plébániára áll indó adminisztrátorként áthelyeztetett. A nógrádvármegyei gazdasági egyesület folyó hó 14-én Hanzely Gyula elnöklete alatt tartotta augusztus havi válaszmányi ülését. Az ülés főtárgyát a mezőhegyesi gépverseny és az azzal kapcsolatos tanulmányi kirándulás részleteinek megbeszélése képezte. A legközelebbi ülés szeptember 3-ára tűzetett ki. Vizsgálat a gyermektelepen. Ruffy Pál min. tanácsos, az országos gyermekmenhelyek főfelügyelője e hó 13-án hivatalos vizsgálatot tartott a losonci gyermektelepen. A főfelügyelőt Maróthy Sándor városi közig jegyző vezette el a tápszülőkhöz, majd felkereste a mezőgazdasági gépgyárba kihelyezett gyermekmenhelybeli tanulókat, ahol kinallgatta őket sorsuk s kereseti viszonyaik felől. Itt említjük meg, hogy a losonci gyermektelepen, amely a rimaszombati gyermekmenhelynek fiókját képezi, több mint 170 gyermek van elhelyezve. Uj artézi kút. Városunk nevezetessége ismét szaporodott eggyel : a Rakottyay-gyár uj artézi kútjával. Sok munkába, faradságba került és végtelen türelmet és kitartást igényelt ezen artézi kút fúrása. Leféber Ágoston kútfúró mérnök még múlt év április havában kezdte meg a kútfúrást s bizony nem nagy szerencsével, mert a fúrója háromszor is beletörött a kemény földrétegekbe. Reményét azonban nem adta fel s minden akadályt legyőzve, fáradhatatlanul folytatta a munkát. S ime fáradozását fényes siker koronázta. 352 méter mélyen járt már a fúró, amidőn folyó hó 12-én hajnalban egy erőteljes és hatalmas vizsugár szökkent fel a föld mélyéből. A kút vize olyan bőséges, hogy 4—500 litert ad percenként, melyhez fogható tehát kevés van az országban. Ezen szerencsés artézi kút fúrása általános örömet keltett városszerte, mert a losonci vízvezeték artézi kutak fúrásával való megoldását ezen szerencsés körülmény valószínűleg siettetni fogja. Szerencsétlenség? Az egész megyében elterjedt annak a hire, hogy a Nagyszalatna környékén tartott tüzérségi lövőgyakorlatok alkalmával az egyik miskolci származású tüzérönkéntest egy rosszul irányított srapnel súlyosan, némelyek szerint halálosan megsebesítette, amennyiben a golyó szóró löveg épp a feje fölött robbant volna szét. A hirt katonáék megcáfolták, mégis oly szavahihető polgári egyének állítják a hir igaz voltát, hogy azt nagy fenntartás mellett — a nyilvánosság elé hozzuk. Ha igaz a hir, egy percig sem fogunk véleményünk kimondásával késlekedni, ha nem volna igaz, úgy mi örülnénk neki a legjobban. Az illetékes tényezőknek bizonyára módjukban lesz mindkét esetben nyilatkozni. Mégis jönnek a színészek. Lapunk múlt számában erősen kifakadtunk a losonci színészet kérdésének rendezetlensége miatt. A mi panaszos sorainkra mintegy válaszként megjelent Palásthy Sándor színházigazgató Koós Tibor titkárával s az aréna felépítésére egy helybeli vállalkozóval teljesen megállapodásra jutott. Az aréna építése már kezdetét is vette s Palásthy direktor előadásait a jövő hét folyamán szándékozik megkezdeni. Az előleges színházi jelentés szerint Palasthy Sándor színházig izgató színi idényét a vidéki színészet legjelesebb erőiből szervezett 75 tagú dráma, vígjáték, népszínmű, opera és Operette színtársulatával és saját 16 tagból álló színházi zenekarával a városi Vigadó kertjében, sajat költségén felépített nyári színkörben f. hó 28-án szombaton megnyitja. A színtársulat névsora a következő : Nők: Tábori Frida szubretteprimadonna, Sz Pozsonyi Lenke opera és operette coloratur primadonna, Miske Aranka operett szub. . . Bosszant még mindig, hogy nevetsz rajtam. Talán ketten nevettek. Te és még valaki, akinek szintén nincs bajusza, talán van: talán szeret beszélni, talán nem. Csak tudnám, miért nevettek rajtam. Kivált az a másik. Az a szőke. Érzem, hogy szőke! Összebújtok és nevettek . . Velem sohasem bujkál össze, véle igen. Talán azért,, mert ő beszél ? Lehet, de nem gondolkozik. Én igen., Ha ő is, ne mondja neked azt, amit gondol. Én legalább nem csalok . . . Miről is jutott ez eszembe? Arról, amit mondtál. Amit mondtál, az igaz. Hogy ne lenne igaz, ha annak érzem egy el nem csókolt csóknál is. Annál, amit te Ígértél, de nem adtál. Egy csók, az a csók, amit Ígértél, de meg nem adtál, ád erőt gondolkozni. Rólad gondolkozni. Talán az a csók, ha meg nem adta volna, eltemetett volna. Talán . . . Érzem, azért a csókért elmennék hozzád, elmennék térden csúszva, de ha Istent ismersz, ne hívj, ne add meg .... Ne Minden éjszaka egy újabb állomás Golgotámon ! Minden állomás leszedi rólam a vámot. Egyik az arcom pírját, másik a szemem tüzét. Mindenhol kell valamit hagynom. Mikor hagylak, felejtelek el már téged, a szemed kékját, fekete hajad! meg a szemöldököd. Mikor nem vágyódom már keskeny, sápadt kezed után, hogy megsimogassam. Vagy mikor törik meg a fátum, hogy nem kell többé gondolkoznom. Mikor nem kínoz már többé a te szavad : ha nem dolgozom, miért beszélek ? Ha nem beszélek, miért gondolkozom ? S ha nem gondolkozom, miért élek ! ? Feküdtem nyugodtan, mereven s már gondolkozni is alig tudtam. Láttam, hogy jössz felém megtörtén, puhán ; tubavirág volt a kezedben. Nagyon megöregedtél; te is megelégelted már az embereket és menekültél hozzám. Oda ültél deszkaágyam szélére s nem tudtalak megölelni. Fölém hajoltál s nem csókolhattalak meg. Beszéltél hozzám és én nem mondhattam, még mindig szeretlek. Volt, egyszer volt — igy kezdted — hol nem volt egy szerelmes troubadour, még egy hiú kis leány. Különös egy lantos volt ez. A szerelem, a maga szerelme nem tudta dalra ihletni. Talán azért, mert nem közönséges utcai dalnok volt, mert egész leikével szerette a leányt. A leány boldogságát az rontotta meg, hogy a fiú nem dalol róla, nem szövi dalba őt. Talán nem elég szép! Talán nem elég kék a szeme: tisztább, mint az éther. Vagy a haja nem elég fekete: feketébb, mint a sátán lelke. Talán nem elég karcsú: a nád pironkodna miatta. Akkor miért nem ! Miért ?! . . . Azon az utón, melyen az első jött, jött egy második troubadour is — messziről. Az énekelt róla, amit minden buksi leány előtt százszor eldalolt már. Glóriával fonta körül a fejét. S ez kellett a leánynak, hogy Istennek nézze. Annak is nézte, mig mást nem talált, méltóbbat a trónra. A trónt a méltóbb foglalja el mindig. Le onnét, aki a szokás jogán ül azon, vagy aki a múlt emlékeire hivatkozva, akarná bitorolni 1 — gondolta a troubadour II. ... S a leány trón nélkül maradt. Búsan nézett a távozó lantos után és csodálatoskép eszébe jutott a másik, az első. Az mennyire különb volt, mint ez. Nem is fájt néki a csalódása. A másik, az első, nézte messziről, fájón a leányt, de nem mondta ismét azt, amit egyszer: Jöjj, kárpótollak az elveszett trónért. Nem ültetlek ugyan trónra, csak székre, de magam mellé. Nem is foglak megdalolni, — a dal a nyomorultaké! de megtanitlak imádkozni a dal gazdáihoz. Nem mondta ezt, talán mert büszke volt, talán másért. De nem mondta. És ha nem mondta a troubadour, hát eljött az egyszeri lány az egyszeri énekeshez, akinek nem volt éneke hozzá, megkérdezni: üres-e még az a szék s tanitanak-e még imádkozni ? Ezt mondtad, azután elhallgattál és szorongva néztél rám nagy, kék szemeiddel: sohar sem felejtem el. Én meg egy szót sem tudtam szólni, csak néztem rád szomorúan, panaszosan. Kiolvastam a szemeidből, ha azt mondanám, maradj nálam, mégsem maradnál. Te is szemembe néztél, de már büszkén, megelégedetten: Még mindig szeret, még mindig kész meghalni értem ! olvastad ki onnét. Még mindig áll rendületlenül a Bálvány! — szerettem volna belekiáltani a szobába, de nem tudtam, pedig akartam. Pedig nagyon is akartam. S ekkor mint a mesében, mikor a királykisasszony megtudta azt, amit tudni akart, ködbe burkolódzik s eltűnik: te is kezdtél ködbe oszlani. Intettél, mintha mondtad volna : Sok minden valóra válhat, csak várni kell megtanulni! Ijedten hördültem fel, a kétségbeesés meghozta a szavam! De én nem tudok várni. A türelem csak a gyávák erénye. Nem emlékszem már, hogy ez tegnap vagy tegnapelőtt tönént-e velem. Az is meglehet, hogy niég régebben. Azóta azonban sokat gondolkoztam azon, vájjon meghallottad-e, amit utánad kiáltottam
