Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. augusztus 5. Amit évtizedekkel ezelőtt lehetetlennek tartottak, amin gúnyos mosolylyal siklottak tova s ami csupán a gyermekek és regényírók fantáziájában élt, az ime megvalósult: Francia mérnök átröpül erőmüvi gépen a La Manche csatornán s igy francia földről átszáll a brittek birodalmába. A repülés problémája megoldatott s a haladás uj perspectivája szédületes arányokban tárul szemeink elé. Blériot példája egymásután megtenni a sikeres röpülési kísérletek sorozatát s utána Latham, Wrigt, Zeppelin nagy eredményeiről számol be a táviró. Minden országban lázas izgatottsággal olvassák a kísérletekről szóló tudósításokat s lélekzet visszafojtottan várják a percenként érkező újabb híreket, melyek mind a levegő meghóditásáról beszélnek. Mindenütt siker, mindenütt haladás, előmenetel. Csak épen a magyar lángész hever parlagon, vagy ha korszakos találmányokkal gazdagítja is a világot, annak gyümölcseit nem ő élvezi. Tekintsünk csak kissé vissza s lapozzunk a hires feltalálók életrajzában, történetében. Vájjon mit fogunk tapasztalni?! A legnagyobb praktikus találmány, a gyújtó feltalálója, magyar ember. A varrógép konstruktura magyar, de találmányát az amerikai Howe szabadalmaztatja s a magyar lángész nyomorban fejezi be életét. A Röntgen sugarakat évek előtt magyar tudós fedezi fel, de miután kellő anyagiak fölött nem rendelkezett, kísérleteit nem tökéletesítheti s igy e korszakot alkotó találmány alkotása idegen nemzet fiának dicsőségét öregbítette. S igy egymásután egész légióját a magyar hires találmányoknak felsorolhatnók. Mind a magyar genialitás szüleményei, de egyben áldozatai a magyar élhetetlenségnek is. A külföldön ismerik a magyar elme találékonyságát s Edison, Tessla (ki különben is magyar ember) műhelyeikben nagyrészt magyar mérnököket foglalkoztatnak. De a dicsőség, az anyagi előny mindenkor az idegeneké, mert mi magyarok nélkülözzük mindenben az erkölcsi és anyagi támogató erőt s a feltalálók nagyrésze saját erejével pótolni ezt nem tudja. A francia Akadémia nemcsak hatalmas dijakkal jutalmazza a világraszóló találmányokat, hanem megfelelő szakosztályokban szervezett vizsgálóbizottságok jelentése alapján, jónak látszó eszmék kivételéhez, hatalmas anyagi erővel segédkezet nyújt. így történt ez a legutolsó időkben is, mikor a radium kutatói és feltalálói, a világhírű Currie házaspár bemutatta tapasztalatait, mely még csak körvonalaiban jelezte egy uj elem felfedezését. A francia Akadémia azonnal rendelkezésükre bocsájtott oly nagy anyagi tőkét, hogy a tudós házaspár nyugodtan, gondtalanul szentelhette minden idejét kutatásainak abban a tökéletes laboratóriumban, mely ugyancsak a francia Akadémia jóvoltából állott szolgálatukra. S igy jött létre azután a radium felfedezése a francia Akadémia segítségével, a francia nemzet örök dicsőségére. Pasteur, a veszettség szérumának felfedezője szintén a francia Akadémia segítségét vette igénybe kutatásainál. S igy sorra, rendre felsorolhatnók mindama korszakalkotó találmányokat, melyek a francia névhez fűződnek, hol az Akadémia játszotta mindenkor azt a fontos szerepet, melynek végeredményképen a találmány létrejöttét köszönhette. Most is egész raja a búvárkodó elméknek foglalkozik a francia Akadémia segítségével a tüdővész elleni szerűin felfedezésén s bizonyos, hogy csupán idő kérdése, hogy ez is a megvalósulás stádiumába lépjen. Csak a magyar Ikarusok, a hiába erőlködők szárnyai olvadnak fel a részvétlenség, a közöny s anyagig támogatás hiányának forró sugaraiban. Ok hiába lángelmék, hiába törik fejőket, sokszor eredménnyel a nagy problémákon, senki sem akad, ki őket kísérleteikben támogassa. Sőt ellenkezőleg! A múlt példái csak igazolják, hogy még a neves magyar találmányok gyümölcseit is idegenek élvezik. A magyar Ikarusok sorsa szánalomra méltó. De ugylátszik, hogy legújabban barátságosabb szellők lengedeznek e téren. A magyar tudományos Akadémia legutolsó nagygyűlésén az alelnök indítványára elhatározták, hogy a magyar feltalálók ügyét előmozdítani figyelemmel kisérik, a magyar találmányokat, az arra érdemeseket anyagi támogatásukban részesítik. Ugyanezt a célt szolgálja a magyar szabadalmi hivatal elnöke is, mikor levélben közli a tudományos Akadémiával, hogy birótársaiból bizottságot alakított, mely bizottság féléves gyűlésein a beérkezett magyar találmányokat felülbírálja s az arra méltókat az Akadémiának pártolásra előterjeszti. így mint látjuk, a magyar Ikarusok, kik eleddig a tőkehiány s járatlanságuk következtében nem élvezhették találmányaik gyümölcseit, most a magyar tudományos Akadémia és Szabadalmi hivatal jóvoltából találmányaik értékesítését remélhetik. S ennek épen legfőbb ideje is volt. Mert utóvégre egy nemzet sem nézheti tétlenül a többi ország hatalmas törekvését, arra ügy az emberiség s egyben saját javukat szolgálják. S a nemes versenygésben a magyar nemzet minden szép és jó dolognak lelkes hive, nem maradhat szerényen a háttérben. Fel tehát magyar Ikarusok a küzdelemre ! A pályabér nagy s a hírnév és dicsőség legszebb jutalma a tehetségnek. Válasz a „Rovancsolás“-ra. Vettük az alábbi levelet, melyet az abban kifejezett kérelemhez képest teljes egészében adunk közre: Tekintetes Szerkesztő úr! A Losoncon 1909. év aug 1 én megjelent Polgár Őr „O“ aláírással Rovancsolás című cikkében foglalkozik csekély személyemmel. Minthogy az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak a közérdekében kérem a tek. szerkesztő urat, hogy méltóztassék levelemnek nagybecsű lapjában helyt adva, azt az igazságnak megfelelőleg egész terjedelmében közzé tenni. Kijelentem, hogy protekció hajhászó sohasem voltam s igy a lap ezen és már előzőleg közzétett meggyanusitást a leghatározottabban visszautasítom. A választás előtt éppen úgy, mint tette azt Károlyi (Künsztler) Sándor és a többi pályázók, személyesen megjelentem a kér. munkásbistositó pénztár igazgatósági tag uraknál és kértem szives támogatásukat. Nekem legkevesebb kilátásom és reményem lehetett a többi pályázókkal szemben, akik közül nem egy teljesen biztosra vette megválasztatását. Hogy pedig a könyvelői és számfejtői állásra 11 szavazattal mégis én lettem annak idején megválasztva, azt köszönhettem az igazgatóságban ülő és nem önálló tag uraknak. Mert bár a szavazás titkos volt, mégis ma köztudomású, hogy a nem önálló igazgatósági tag urak majdnem egyhangúlag szavaztak csekély személyemre. Miért gyanúsít tehát a cikkíró úr protekció hajhászással és miért gyanúsítja és vádolja a sokszor virradtig. Kezébe vette könyveimet, lapozgatott bennük és szégyenkezve csukta be azokat, mert nem értette meg. Aztán elkezdte csúfolni a tudományokat. Ennek már örültem. Íme felsőbbségem: annyira nem ért a tudományhoz, hogy csúfolja .... Én örültem, ő -pedig gyűlölt. Aki pedig gyűlöl, az mindig megkeresi a módot, hogy vérig bántsa a gyűlöltet. Az én édes unokabátyám egyszer csak kinyitja előttem a szekrényét és rámutatva az üres fogasokra, zord hangon mondja: »Ha nem is fogadsz el tőlem pénzt és egyebet, az nem jogosít fel arra, hogy a ruhatáram kifosszad !« Ránéztem .... Tekintetéből kiolvastam, hogy tolvajnak tart, de nem a kabátja, hanem sokkal értékesebb dolog elorzójának .... Ez az ember elvesztette önbecsülését ... Ez az ember szégyenli magát az én lelkierőm előtt . . . Gyűlöl engem. Nagyon jól emlékszem rá, hogy ezt mondtam neki: »Értéktelen ember vagy te, ha az önbecsülésed a kabátoddal téveszted össze . . . . De nemcsak önbecsülésed hiányzik, hiányzik belőled még a legolcsóbb jellem is!« Ott hagytam a gyalázót és szükségtelennek tartottam becsületem keresni .... Azontúl magam nyitottam fel vaságyamat, mert mikor lefeküdtem, a szállásadónőm már aludt. Nekem pedig a vaságy volt az Íróasztalom, mert a szobában nem volt asztal . . . Nem fért meg a sok ágytól .... De könnyű is volt akkor meséket Írni! Öthat alvó között. Öt-hat megnyomorult között. Bunda-, pálinkaszag .... Rekedt köhögés . . . Álomsóhajok .... Ez volt a milieu .... Csak elő kellett vennem egyiket a szalmazsákon hánykolódók közül és Írni róla őszintén .... Könynyű jellemeket festeni, mikor előttünk a jellem. Azok a lakótársak igazi egyéniségek voltak. Ma nem találkozom ilyenekkel, ma csinálom az egyéniségeket. Azóta elmúlt csinos pár esztendő . . . Szép esztendők voltak .... Szerelmes is voltam . . . Úgy voltam a szerelmemmel, mint az a szegény ember, aki sorsjegyet vesz részletre és valahányszor kifizet egy részletet, boldogan sóhajt fel: „nemsokára birtokomban lesz a tulajdonom!“ Elmondtam a leánynak, hogy küzdenem kell. Ma még csak a megélhetésért, holnap már a névért, aztán a biztos, egyedül boldogító tűzhelyért. A leány türelmetlen volt — férjhez ment. Ma ott volt a színházban és tapsolt. Ott volt az unokabátyám is és ő is tapsolt .... Kárpáti Sándor lakása elé ért. A házmester derűs arccal nyitott kaput és a lépcsőkön haladó iró után kiáltott: — Nagyságos úr! Köszöni a feleségem a jegyet. Negyon tetszett neki a darab. Épen most meséii azt a rossz asszonyt .... Kárpáti megállt az elismerő hangokra. Kinézett a lépcsőház ablakán és látta, a mint a házmester becsukta maga után lakása ajtaját. Darabig nézett a gyéren világított ablak felé, aztán valami ösztöntől indítva indult le a lépcsőkön .... Megállt a házmester ablaka alatt. Beláthatott .... Az asszony mesélt. Az ember tenyerébe hajtva állát, hallgatta Ezek boldogok — gondolja — mert ketten vannak. Csak azért! Valami nehezet érez mellén, mikor ballag fel a lépcsőkön .... Érzi, amit minden ember érez, ha elmulasztotta életének egyik kötelességét .... Nincsen asszonya .... Nem várja senki, csak a szolgája, a kinek fizet és a kutyája, a kinek ennivalót dob az asztal alá ... . Nyitva találja ajtaját. Mérgelődik a szolgájára. Holnap el iogja csapni .... És a hogy belép a szoba ajtaján, mosolyogva áll meg. Tetszik neki, a mit lát. Az inasa a szőnyegen ül, mellette a kutya és a legértelmesebb hallgatóként figyeli a szolga beszédét uruk sikeréről .... Közben magyaráz: — Látod, kutyusom, a nagyságos ur hires ember .... Tiszteld ezentúl urunkat. Ha látod, hogy jön, ne várd, mig megkér, hogy hozzad el a papucsait. Szívesen elhoznák ám neki a papucsait szép, fain asszonyok is ... Te csak vigyázz, hogy ne ugass, mikor a nagyságos úr alszik, mert agyonütlek. A kutya csak hallgatott és megfeledkezett kutyaságáról is, mert nem vette észre gazdája érkeztét. Kárpáti csak állt a küszöbön és hallgatta az inas beszédét. Ünnepélyes hangulatot érzett . . . Ünnepélyes hangulatot érzett. Valamit ki is gondolhatott, valami naiv dolgot, mert hisz az öröme is naiv volt .... Megszólalt: János ! Tegyen fel teát és terítsen három személyre
