Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-24 / 25. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. junius 24. A gimnáziumi érettségi vizsgálatok. Mint már régebben előre jeleztük a szóbeli érettségi vizsgálatok az állami főgimnáziumban f. hó 9-től 14-ig terjedő idő alatt folytak le. A megejtett vizsgálat oly fényes eredménnyel jutalmazta diákjaink szorgalmát és derék tanári karunk fáradságos, nemzetépitő munkáját, amilyenre nemcsak a losonci gimnázium, de más középiskolánk is régen mutatott példát A megvizsgált 30 tanuló közül ugyanis 9 jelesnek, 10 jónak és 6 egyszerűen érettnek nyilváníttatott, s 4 (köztük 3 magántanuló) utasitatott egy-egy tárgyból (a Balassagyarmaton szeptemberben megtartandó) javító vizsgálatra Egyébbiránt ifjúságunk egészséges szelleméről és komoly gondolkodásmódjáról tesz tanúságot az a szűk családi körben f. hó 15-én délután tartott megható búcsúzó-ünnepély, melynek keretén belül az életbe lépő érett ifjak volt tanáraiktól elbúcsúztak. Läufer Sándor, az egyik abituriens, szeretettől áthatott beszédében fejezte ki társai háláját az intézet tanári testületé iránt, majd átnyújtotta s az intézet igazgatójának őrzésére bízta az ifjak következő nyilatkozatát: „Alulírottak, a losonci állami főgimnázium 1908/9. isk. évi abituriens növendékei, követve két év előtti társaink példáját, elhatároztuk, hogy az eladdig szokásos búcsúestély helyett annak költségeit (összegyűlt 105 kor.) mi is az 1096/7. évben a losonci Népbankban kamatozásra elhelyezett ipari tanulmányúd ösztöndíj alapjának gyarapítására fordítjuk. (Az illető alapítvány olyan Losoncon végzett ifjak segélyezésére van téve, kik az érettségi után ipari pályára lépnek. Szerk.) Ezen erős elhatározásra az az erős meggyőződés birt bennünket is, hogy szeretett hazánk javát boldogságát manap leginkább azzal mozdíthatjuk elő, ha lehetővé tesszük, hogy a hazai ipart és kereskedelmet intelligens egyének európai színvonalra emeljék s annak hitelét szolid és becsületes munkájukkal a művelt világ előtt elismertté és keresetté tegyék. Isten segitse enemű törekvéseinkben utódainkat is s áldja meg adományaikért őket. Ugyancsak most s ezen levelünkkel kötelezzük magunkat, hogy tíz év múltán az Alma Mater falai közt egymás viszontlátására megjelenünk s akkor is gyarapítani fogjuk újabb adományainkkal ezt a nemes és hazafias célt szolgáló alapítvány összegét. Isten hozzon össze bennünket teljes számban és életcélunkat elérten !“ Ez a nyilatkozat, azt hisszük, sokkal fényesebb érettségi bizonyítvány, mint akármi más, melyet az iskola adhat. Ez az ifjúság ajkáról elhangzó pár egyszerű szó, mely remélhetőleg hasonló munkára fogja serkenteni nemcsak a losonci gimnázium ez után következő minden nemzedékét, hanem az egész ország egész ifjúságát is, szép perspektívát nyújt az ifjúság köreiben (valószínűleg leginkább a Sorompó-Liga utján) terjedő új, egészséges, ideálisan gyakorlati szellemről s határozott, komoly Ígéret egy szebb magyar jövőre nézve. Az izr. Szentegylet ünnepe. A tanácsházban. A XX. század forrongó eszmeáradatában, a társadalmi kialakulás rendbontó harcaiban az emberszeretet és békét hirdető vallás igen sokszor megvetetten s legyőzötten hever a könyörtelenül vívott társadalmi élethalál tusák porondján. És akik aggódva nézzük a haladás jelszava alatt vívott eme küzdelmek szomorú elfajulását: mintha pihenést nyújtó hűs oázisra érkeztünk volna a sivatag tengerén, oly üdítő, oly lélek örömesítő hatást gyakorolt ránk az izr. Szentegylet ünnepsége. A hitből fakadó emberszeretet és jótékonyság ünnepe volt ez. És aki érző és aki gondolkodó ember, az meggyőződhetett arról, hogy a vallás, az istenimádás legigazibb és legméltóbb megnyilatkozása az, amelyet a losonci izr. Szentegylet (Chevra-Kadisa) feladatául kitűzött. Ezen magasztos és fenkölt célokat szolgáló egyesület életében egy jelentékeny esemény állott most be. Az egylet uj s céljainak megfelelőbb tanácsházat rendezett be, a temetőben uj és impozáns imaházat építtetett és amidőn ezen épületeket felavatja: emléket állít a Szentegylet megalapítójának Wohl Izráelnek és legelső és legnagyobb jótevőjének id. Szilassy Józsefnek. Mindezt megható, lélekemelő s mégis fényes ünnepségek keretében. Az impozáns ünnepségek e hó 2]-én folytak le. A Szentegyletnek a Kisbég-utcában lévő uj s felavatásra váró tanácsháza volt az ünnepély kezdetének a színhelye. D. e. 10 órakor már teljesen megtelt az Ízlésesen feldíszített és kivilágított díszterem a hitközség, a szentegylet, a tagok, valamint a meghívott hatósági képviselők és előkelőségek ünnepi díszbe öltözött tömegével. A megjelentek közül a következőket sikerült összeírnunk : Szilassy Aladár közigazgatási bírósági másodelnök és családja, Török Zoltán ny. főispán, Fáy Albert vármegyei főjegyző, Braun Rezső ezredes, Wagner Sándor kir. tan., polgármester, Beniczky Árpád orsz. képviselő, dr. Huszar Aladar, dr. Ottahal Antal, Sternlicht Lipót, Beniczky Kálmán, Kujnis Gyula, Porubszky Lajos, Básthy Béla, Brunovszky Rezső, Reiner Salamon (Bgyarmat), Matolcsy Kálmán, Kolmann Károly, a többi egyházak képviseletében dr. Valihora János, Margócsy Andor Mihály a fájdalom deliriumában volt e percen s szinte meg se lepte első feleségének jelenléte. Helyet csinált a kis ágyacska szélén s szó nélkül tűrte, hogy az, kiben kis fiacskájának vesztét tudta, szorosan mellette üljön s époly áhítattal lesse a kis szeretett pihegését, mint ő. S a gyermek e percben lázálmában mosolyogni kezdett. Majd örömujjongásba tört ki s kis kezeit vígan összeütögetve, valamit csendben, halkan, hogy értelmét ki sem vehettek, mormogott. — Haha! ... Jaj de szép . . Úgy, úgy csak csókoljátok, csak öleljétek egymást . . . E percben a két kétségbeesett, mintha a lelkekben olvastak volna, megértették kis fiuk álmát. Őket látta a gyermek, megint szeretetteljes közelségben. Ők ölelték, ők csókolták egymást. S ennek örült a kis haldokló. Most ismét sírásra görbül a kis Palkó szája: — Ne, ne hagyjatok itt egyedül . . Maradjatok velem mindaketten. Akkor megint szomorú leszek . . . Jaj, jaj Mamuska már megint elvisznek! Ne engedjen, ott én meghalok . . . Ekkor már mindkét szülő szemeit sűrű könnyek lepték el. Szivüket valami metsző fájdalom járta keresztül. Érezték, hogy mindketten hibásak a kis beteg haláltusájában. Mindketten e percben ösztönszerüleg lecsúsztak a kis ágyról s egymás mellett, porig alázva a földön térdeltek, hogy buzgó imát küldjenek ahhoz, ki a halottakat uj életre támasztotta s ki az élőket egészséggel megajándékozza. S ott térdeltek egymás mellett. Könnyűik összefolytak, imáik együtt szállt fel a magasba. A kis beteg deliriumának legmagasabb fokán állott. Felugrott ágyacskájából s az erős kezű Andor csak nagy nehezen tudta megakadályozni, hogy le ne ugorjon onnan. Takaróit lehányta magáról s mig kis szájából ömlött a tajték, verejtékes homlokát az?ágyba fúrta s úgy kapkodott levegőért. Emberfeletti küzdelmet folytatott a sárga rémmel 1 Nem, nem akarok . . . Hagyjanak itt Itt akarok maradni . . . Csúf, csúf bácsi . Megfuladok ... Ne szorítsa a torkomat . . Apa, apa ne hagyjon . . . Maradjunk együtt . . . S ekkor megtört a küzdelemben. Á verejtékes homlokra reáfagyott az izzadtság, csapzott haja halvány homlokára dűlt s lehanyatlott párnái közzé. A két megtört szülő a javulás jelének tekintette a pihenést, nem vették észre a halál angyalának keresztül lebbenesét a szobán. A kis fiúcska arca e percben egész szederjessé vált. Kis keble nem pihegett s a láz festette rózsák eltűntek megszokott helyükről. Irtózatos csend állott be. Andor ocsúdott fel először a valóra. Irtózatos, fuldokló zokogással borult a kis tetemre. Első felesége, ki e percben átérezte a történteket, jajszó nélkül terült el a földön. Andor Mihály csendesen, óvatosan emelte fel az elaléltat s mig a kis halott kezeit imára kulcsolta keble felett, első feleségét a nagy, közös fájdalomban hatalmas mellkasához szorította. Ismét a régi volt. A régi szerelmes. A nagy fájdalom eltüntette kettőjük között a múlt félreértéseit s szerették egymást, mikor elvesztették az egyetlen összekötő kapcsukat.. S amint átölelve, a régi idők emlékein tűnődve álltak a kis halott ágyacskája előtt, úgy tűntek fel, mint két ifjú szerelmes pár eljegyzésük pillanatában. A szemközti ajtó függönye fellebbent s azon szelíden, óvatosan betekintett a második feleség. Andor Mihályt e látvány magához térítette, lassan eleresztette első felesége átkarolt termetét s most kétszeresen érezte a jelen soha be nem heggedő fájdalmát. József, Greifenstein István, Sörös Béla, továbbá Gáber Gusztáv, Havas Gyula, Draskóczy Ede, Kimer József, Hodlik Imre és még igen sokan részint a vidék; részint pedig a városi képviselő testület s egyházi hatóságok részéről. Az emelvényen foglaltak helyet: Wohl Rumi Adolf, a Chevra-Kadisa elnöke, tőle jobbra Szilassy Aladár közigazgatási bírósági másodelnök, Schneller Károly hitközségi elnök, Kohn József a Chevra Kadisa alelnöke, Ausländer Vilmos az egylet legrégibb választmányi tagja; a másik oldalon foglaltak helyet a losonci, az aranyosmaróti és a besztercebányai rabbik és dr. Keszler Lipót hitközségi alelnök. A felavatási ünnepet dr. Vajda Béla rabbi költői gondolatokkal telt s megható imája nyitotta meg. A gyönyörű ima után beállott áhitatos csöndben felállott Wohl Rumi Adolf elnök s emelkedett, ünnepies hangon előadott beszéddel megnyitván a díszközgyűlést, szívélyesen üdvözölte a megjelenteké', majd névszerint is megköszönte a jelenlévő előkelőségeknek megjelenésüket. Magasszárnyalású és tömör, magvas beszédét a következő szavakkal vezette be : Felavatjuk a tanácsházat, mely hivatva lesz tanácskozási teremül szolgálni a Chevra-Kadisa tagjainak, hogy minél behatóbban gyakorolják azon erényeket, melyeket a régi zsidó bölcsek a zsidó erénynek neveztek: szerettei gyakorolni jótékonyságot, segíteni a szűkölködőkön, ápolni a betegeket, vigasztalni a gyászolókat, tisztelni az élőket és kegyelettel emlékezni az elhunytakról. Beszéde további során kiemeli, ho^y a kegyelet adóját is akarják leróni egy fenkölt gondolkodású, nemes érzésű, felekezeti türelmet tanúsított férfiú emlékezete iránt és ekként folytatja : Ezen nemes ősnek méltó unokáját, méltóságos Szilassy Aladár urat és tisztelt csalátját öröm mel és tisztelettel van szerencsém üdvözölni. Hasonló érzéssel üdvözlöm Wohl Izrael jelenlévő leszármazottjait, a Wohlok, Fráterek, VVeisz, Kohn, Kemény és Rothmann-családok tagjait, valamint a Chevra egykori alapítóinak még ma is itt lévő tagjait, a Fischer, Bőhm, Klein és Sacher még mindig Losoncon élő családok tagjait Még üdvözli a tagul jelentkezőket, őket testvéreiül fogadja s inti, buzdítja, hogy legyenek erősségei ők is a szeretet művének. A szónoki hévvel előadott szép elnöki díszbeszéd után Kohn József alelnök emelkedett szólásra s a Chevra-Kadisa választmányának következő javaslatait terjeszti a díszközgyűlés elé: A Chevra Kadischa megörökíteni óhajtja az idők végtelenségéig, pilisi és szilasi idősb- Szilassy József a magyar szent korona őre, Tornavármegye főispánja, a dunántúli református egyház gondnoka Losonc-tugári földbirtokosnak azon fenkölt gondolkodásról tanúsító nemes cselekményeit, midőn nagy adományával telket adva, templom, tanácsház, rituállis fürdő és temetőnek és ezen nagylelkű adományozása által nemcsak jóltcvője, de alapitója lett a losonci izr. hitközségnek és Chevra Kadischának. A losonci Chevra Kadischa választmánya javasolja, hogy idősb. Szilassy József iránt halála és kegyelete emlékéül, létesítsen saját vagyonából pilisi és szilasi idősb. Szilassy József név alatt egyezer koronás alapítványt, mely alapítványnak kamatai fele részben református szegényeknek s fele részben izr. szegények között lesz évenkint téli idő beállta előtt kiosztandó, az alapítvány néhai pilisi és szilasi idősb. Szilassy József nevét viseli örök időkre, az alapítványi oklevél később kiállítandó és Szilassy Aladár Öméltósága által is aláírandó. Továbbá örök időre óhajtja megörökíteni a Chevra Kadischa választmánya a Chevra alapitóját, Wohl Izraelnek emlékét, e férfiú nemes egyszerűségében csak az általa alapított hitközségének és Chevrának az érdekeit tartotta szem előtt és méltán illeti őt a kegyelet azon emléke, melyet a választmány javasol: Wohl Izrael név alatt egyezer koronás alapítvány alapitassék az egylet vagyonából, melynek kamatai télviz idején évenkint a szegények között kiosztandok. Az alapítvány örök időkre a Wohl Izrael nevet viseli, és a Chevra Kadischa örök hála és kegyelete emlékéül szolgál. A közgyűlés ezen javaslatot egyhangú lelkesedéssel határozattá emelte s erre egy igen megható jelenet következett, amidőn az alapitó levelek felolvasását az egész díszközgyűlés felállva, néma csöndben hallgatta végig. Ezen megható jelenetnek a párja pedig a a dr. Keszler Lipót hitközségi alelnök indítványa után következett be, aki az alábbi javaslatot terjesztette elő : A Chevra Kadischa alapvető célja nemcsak a halottak iránti kegyelet, hanem az élők iránti tisztelet kifejezése is. Elismerését kifejezni azokkal szemben, kik a közügy vagy felekezetek iránt kiváló érdemeket szereztek s ezen elismerését és
