Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-20 / 20. szám

1000. május 20.________________________________LOSONCI ÚJSÁG_________________________________________3. oldal.

áldozatot jelent úgy anyagi, mint kényelmi tekintetben. Hogy bennünket, kik a közönség részéről ezen áldozatok elvállalását sürgetjük, nem riaszt vissza jelszavainknak ez a természetes első tekintetre indokolt népszerűtlensége, annak oka az, hogy mi tudjuk, hogy a magyar ember szívesen ad egy-két fillérrel, vagy koronával többet egy pár iparczikkért, elszenvedi, hogy nem elsőrangú tolla néha megakad a nem legfinomabb papiroson, nem bánja, ha a ruhaja két héttel előbb kopik el: azon cél érdekében, melyért ősei vérüket ontották, életüket adták; a minden tekintetben és igy gazdaságilag is független, virágzó, magyar Magyarország kiépítése érdekében. A szegény munkás embertől ezt csak igen kis részben várhatjuk, hisz’ éppen az ő nyomoráról van szó; a középosztályra hárul tehát a feladat legnagyobb része. Ez azonban napjainkban már annyira meg van terhelve a mindenféle címen s ezerféle célra szedett „jótékonysági“ dijak által, hogy még ezeket is alig bírja. Ez a sok adakozás és csuda nagy jótékonyság, a „jótékony“ mulatságok hangos muzsikája, kisérve a nyomorgó és lázongó tömegek fenyegető kiáltásaitól, melybe szomorú akkordként vegyül olykor a kivándorlók panaszos búcsúszava : egész világos, azaz hogy nagyon is sötét képet nyújt a mai magyar társadalom ferde, erkölcstelen felfogásáról.

Tagadhatatlan tehát, hogy az iparpártolás iránti közöny főoka: a jótékony egyletek óriási száma. Világos tehát, hogy a két eszme harcot folytat egymással, mely harcban, minthogy erkölcsi jogosultsága egyedül neki van, az iparvédés kell hogy győzzön s hogy a társadalmat magának hódítsa.

Mintha csak ezt mondaná a mai társadalom a proletárnak: „Nekem te ne dolgozzál, ha dolgozol, nem veszem meg a kezed munkáját, hogy a munkaadó annál rosszabbúl fizessen téged, inkább leszek majd én jó: adok neked pénzt, menj a korcsmába, legalább míg részeg vagy s ha elbutulsz, nem vádolsz engem. Ne félj, hogy emiatt a gyermeked éhen vész, én adok neki tejet és meleg ételt; ha agyoniszod magad és megkapod a nyomor betegségét, fölösleges az árokban meghalnod : én majd beteszlek a szanatóriumba. Szóval én kényszerítlek, hogy ne élj becsületesen, emberhez méltóan!“

De eltekintve az alamizsna gyalázatos, lealázó, mindkét félre káros voltától, nincs is annak semmi értelme. Ha megfogadnék, hogy az emberiség másik felét, a henyét, el fogjuk tartani, szóval ha annyit tudunk és akarunk adni, amennyi nemcsak italra, hanem becsületes ételre elég és mindenkinek jut, úgy jól van, akkor nincs szükség iparvédésre és iparra, — de persze ez balgaság és lehetetlenség, — ha meg azért „jótékonykodunk“, hogy pénzt szagoltassünk a szegény emberre], mint vért a fenevaddal, s minden haszon nélkül csak az tűnjék ki, hogy nekünk van, neki meg nincs: akkor hagyjuk abba ezt a jótékonyságot! Sokkal hasznosabb, nemesebb, hatásosabb jótékonyság az, ha a szegény ember munkáját megbecsüljük. Ne pénzt, vagyis egy-egy ital pálinkát adjunk az éhezőnek, hanem munkát, ne elégedjünk meg avval, hogy kórházat adunk a betegek egy részének, hanem nyújtsunk módot az egészségeseknek, hogy ne legyenek betegekké.

"Alapjában véve tehát mi iparvédők is jótékonyságot gyakorlunk s csak a mód és eszközök tekintetében térünk el lényegesen az alamizsnaosztóktól. Mi ugyanis nem mega'ázzuk, hanem a munkával nemesitjük, felemeljük a nyomorgót; még pedig azon nyomorgókat, akik a mi hatáskörünkbe tartoznak, úgyszólván miránk vannak bízva, velünk alkotnak közjogi egységet: a magyarokat, illetőleg magyarországiakat.

Tehát a formális jótékonyaktól csak az eszközök tekintetében térünk el. Sőt annyira konciliánsak vagyunk, hogy nem rontunk neki egyenesen a sok jótékony egyletnek s nem is kívánjuk megszüntetésüket — csak lényeges megváltoztatásukat. Ha a mi intencióink szerint alakulnának a társadalmi tömörülések, minden városban, sőt községben megalakulna az iparvédő egyesület, melynek tagjai becsületbeli kötelességüknek vallanák az igazi, nemes értelemben vett jótékonyságot; a „jótékony“ egyesületek száma alaposan megfogynék, tagsági dijuk minimális volna, még kevesebb, mint a Sorompó-é (20 fillér évente) s inkább olyan munkaadó és szerző, továbbá a munkásügyet ellenőrző s a szociális bajokat tekintélylyel mértéklő szervezetfélékkó válnának.

Mindez azonban csak a jövő zenéje . . . De, hihetőleg a közel jövőé.

Az O. M. K. E egy esztendeje

Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyeülés most adta ki központi választmányának az egyesülés május 23-án Budapesten megtartandó közgyűléséhez intézett jelentését az O. M. K. E. működésének ötödik esztendejéről. Hü és illetékes tanúja ez a jelentés annak, hogy a kereskedők országos szervezete a legmostohább körülmények között is ritka eréllyel, nagy körültekintéssel és a legtöbb esetben eredményesen tudja képviselni és védelmezni a gondozására bízott érdekeket. Az O. M. K. E. munkássága a kereskedelmet közvetlenül érintő kérdéseken kívül felöleli gazdasági életünk minden fontosabb mozzanatát. A kereskedők országos szervezete súlyban és erőben egy sorba állva a mezőgazdaság és az ipar nagy országos érdekképviseleteivel, hasznos sőt nélkülözhetetlen tényezőjévé vált gazdasági életünknek, mert fontos közérdekek úgy kívánják, hogy a kereskedelem összessége is tömörült erővel vegyen részt abban a jogos érdekharcban, amely az egyes gazdasági ágak boldogulása és fejlesztése irányában folyik és amely annál inkább szolgál, hat a köz javára, minél erősebb és az általános gazdasági szempontokat is kellően figyelembevevő központok irányítják és fegyelmezik. Áz O. M. K. E. a lefolyt esztendőben több fontos kérdésben jelentős eredményeket ért el. így az adóreform kérdésben nagy országos mozgalmat indított és vezetett, amely nemcsak a közvetlenül érdekeltek körében keltett teljes elismerést, hanem méltó nagyrabecsülést szerzett az egyesülés agitálásának, súlyának és erejének a gazdasági és közélet egyéb számottevő tényezőinél is. Fokozott jelentőséget kölcsönöz az O. M. K. E. tevékenységének, hogy egyike azon kevés egyesületeknek, amelyek nemcsak címükben „országosak,“ hanem országos szervezetüket ki is építették, amely szervezet az ország több helyén napról-napra életjelt ad magáról és amelynek segélyével az O. M. K. E. minden kezdeményezését szükség szerint fel tudja karoltatni, ami aztán kellő súlyt ad fellépésének és eljárásának. Nem csoda, ha az egyesülés egyre nagyobb árányokban fejlődő és sikeres tevékenysége mindenképen nagy megelégedést kelt a hazai kereskedőség körében, hogy a kereskedők mindig nagyobb és nagyobb számban csatlakoznak az O. M. K. E.-hez, úgy hogy most kiadott jelentés is az egyesülés jelentékeny térfoglalásáról, nagymérvű megerősödéséről, a taglétszám számottevő szaporodásáról, az ügyforgalom rendkívüli emelkedéséről számol be. Az O. M. K. E. a múlt esztendőben az adóreform kérdésén kívül jóformán minden felmerült fontosabb gazdasági kérdéssel foglalkozott. Munkássága kiterjedt a külkereskedelmi szerződésékre, Boszniával való gazdasági összeköttetéseink megkönnyítésére, a konzuli hírszolgálat javítására, a közlekedési ügyek nagy komplexumára, az uj törvénytervezetek, mint az ipartörvény, a vasárnapi munkaszüneti törvény és más javaslatok előkészítésére, a törvényhozáshoz mar benyújtott javaslatok, mint a polgári perrendtartásnak, az uzsorajavaslatnak megbirálására és módosítására. Védelmezte a kereskedők jogait az adókivetésnél, továbbá több fontos jövedéki és közigazgatási ügyben. A szakminiszterek számos javaslatát vették figyelembe. Sikeresen járt el szállítási kedvezések ügyében, menetrendi ügyekben, posta- és telefonügyekben. A gabonakereskedők érdekeit külön szakosztály védelmezi az egyesületben teljes sikerrel. Tagjai részére díjmentesen jár el az O. M. K. E. minden, az ez egyesülés hatáskörébe tartozó ügyes-bajos dolgaikban. A 40 koronán aluli követelések beszedésének megkönnyítése végett külön szervezetet létesített. Díjmentesen küldi meg a tagoknak az egyesülés hivatalos közlönyét, továbbá a karácsonykor megjelenő Kereskedők Évkönyvét. A Dunagőzhajózási társaság és a magyar folyam- és tengerhajózási r. t. hajóin a tagok utazási kedvezésekben részesülnek, A május 23-án megtartandó közgyűlésre vasúti kedvezményeket is eszközölt ki a közgyűlésen résztvevő tagok számára.

HÍREK.

Lélekjárás.

Mikor a földön selymes éj pihen, A lelkem ködvirágra válva Mikéntha messze, messze járna Álomvilág sötétlő mélyiben.

Hol egy elsülyedt, néma tárna Öröktül ott sötétlik, vár, pihen . S viráglelkem előtt száz boltiven Kinyíl vén álomkapuk szárnya.

S ott benn, sötéten, bústitokba, Elrejtve mély homálynak mélyiben, Trónol a néma bánat szobra.

Körül csönd. Viráglelkek, árnyak A földön sötét, selymes éj pihen S a lelkek messze búcsút járnak.

Darvas J.

A király adománya. A füleki szent Ferencrendi kolostor templom tornyának javítására a király magánpénztárából 200 korona segélyt adományozott.

Az érettségi vizsgálatok az áll. főgimnáziumban már megkezdődtek. Az írásbeli rész í. hó 17-én, 18-án és 19-én folyt le s a szóbeli vizsgálatok junius hó 9-étől fognak kezdődni.

Az antialkoholisták szervezkedése. A losonci Good Templár antialkoholista páholy igen dicséretes buzgalmat fejt ki a szervezkedés terén. Most ismét arról értesülünk, hogy a páholy losonci vezetősége folyó hó 23-án Szinobányán rendez kiszállást s az ottani üveggyárban fogják embermentő munkájuknak alapjait lerakni. Örömmel látjuk e humánus intézmény térhóditásait s hisszük, hogy szorgalmas és komoly tevékenységeiket siker is fogja koronázni.

Automobil-verseny. Érdekes látványosságban lesz része városunk közönségének folyó évi junius 13-án. A magyar automobil club kezdeményezésére, Henrik porosz herczeg védnöksége alatt egy nagyszabású automobil-verseny rendeztetík. A versenyre eddig mintegy 250-en jelentkeztek. Á kiindulás Berlinből történik Budapesten és Kassán át vissza Münchenbe. így tehát a versenyzők Losoncon is keresztül fognak vonúlni, amely okból a kereskedelemügyi minisztérium az utak kijavítását is elrendelte.

A gimnáziumi Sorompó-egyesület f.

hó 16-án tartotta ez évi záróközgyűlését, melyen a vezetőség beszámolt azon szép és eredményes működésről, melyet derék ifjúságunk ezen jól szervezett egyesülete a losonci Sorompó-Ligával egyetértésben és együttesen kifejtett. Elismeréssel emlékezett meg Darvas János titkár a polg. Leányiskola és az áll. Tanítóképző-intézet igazgatóságának és növendékeinek hathatós támogatásáról és örömmel jelentette, hogy a Sorompó az egész országban terjed, s már több középiskolában megalakult. M -ijd megalakították a szünidei választmányt, mert az egyesületi élet folytonosságát még a nyári szünidőben is fenn akarják tartani. Majd Gedő Györgyöt, az egyesület eiőbbi ifj. elnökét, ki az intézetből s így az egyesületből távozik, érdemei elismeréséül dísztagjává választotta.

Gyászhir. Csordás József losonci szobrász, a ki a Losoncon felállítandó Kossúth-szobor elkészítésével bízatott meg — miként táviraton jelentik — f. hó 17-én Alcsuton hirtelen elhúnyt. A java férfikorában elhunyt művész halála kettős csapás Losonc városára, mert benne nem csupán jeles tehetségű szobrászunkat veszítettük el, hanem váratlanul bekövetkezett halála a Kossúth-szobor felállításának idejére is késleltető befolyással van.

Intézeti hangverseny. A helybeli tanítóképző-intézet ifjúsága szépen sikerült hangversenyt rendezett f. hó 16-án az intézet tornatermében. Nagyszámú közönség hallgatta végig az ügyesen összeállított, úgy összhatásában, mint részleteiben kiváló műsort s őszinte hálával adózott érte a szereplőknek s a hangverseny rendezőjének Izák János intézeti zenetanárnak, kinek szorgalmas munkája, nemes irányú vezetése meglátszott az ifujság által előadott ének és zeneszámokon. — Meyerbeer Próféta Indulójával vezette be a hangversenyt a zenekar Az énekkar által előadott Csatadal (Véglertől) után Kudlák Pál hegedű szólója késztette tapsra a közönséget. Szép előrehaladást sejtető precizitással tolmácsolta Beriot Hegedűversenyét. Az énekkar száma (A vén bogár Veittól) után Somló Károlyné zongorajátéka gyönyörködtette a hallgatóságot. Egy magyar ábrándot s nehány ráadásul előadott népdalt játszott el magyaros érzéssel s a nála szokásos művészi készséggel. Baranyai Ferenc Sztojanovics Bordalát (Ninon) énekelte énekkar s zongora kiséret mellett. Orgánuma igen kellemes, szövegkiejtése tiszta, de nem a dallamosság rovására. Dobó Vilike hangulatos költeményt szavalt a lírai részek finom érvényrejuttatásával. Erre az énekkar magyar dalokat énekelt élénk tetszés mellett. A helybeli vonósnégyes társaság (Wolf V., Schubert H., Thaisz L. és Mocsáry I.) Herout A. zongorakiséretével az “A dur“ zongoraötöst adta elő biztos együttjátszással s művészi precizitással, majd az énekkar szép kuruc nótákat énekelt a zenekar kísérete mellett. — Az intézeti ifjúság a közeli napokban Rimaszombaton s Q/.don is hangversenyt tart. Mostani szereplésük alapján bátran bizhatunk, hogy ott is sikert aratnak.

Elmaradt a tornaverseny. Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett valamennyi tanintézethez, hogy a f. évben hirdetett országos tornaverseny elmarad. A főgimnázium ifjúsága, mely úgy a csapatgyakorlatokat, mint a szertornázást illetőleg szép eredményeket remélt az országos tornaversenyen elérni, ebbeli készségét egy intézeti tornaverseny keretében vasárnap, f. hó 23-án fogja bemutatni a tornakertben.