Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-29 / 17. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. április 29.

sőt mindenre hajlandó és képes e sokkal eltagadhatatlanabb és kétségbe sem vont jogú követelményekért.

De e végtelen fontosságú intézmények megélhetése nem csupán a törvény meghozásától és kihirdetésétől függ. Hiába az önálló bolt, ha a polcok üresek- A nemzet ereje kényszeríteni fogja a lomha agrárius tőkét is, hogy indusztrializalódjék, vagyis ipari termelésre szánja életét.

A nép pedig, mely külömben Amerikába menne számunkra elveszni, oda fog állani a mi uj gépjeink közé.

Minden tényező, minden osztály, önként vagy akár kényszerből el fogja vállalni az újféle termelés uj föladatait és lesz magyar ipar. Mert lennie kell; mert a magyar nemzet élni akar, és csak így élhet meg.

De még nagyon kevéssé alkalmazkodik a nemzet, a társadalom, ez uj kor, ez uj föladatok elébe. A közigazgatási érzék az egyesekben és társulatokban oly csekély, az iparos-érzék is fejletlen, az ipari pályáknak nincs még eléggé növekvő anyagi s erkölcsi jövedelmezőségük. Ha csak ilyen ütemben haladnánk továbbra is az ipari-állammá való áttérésre, akkor a legsimább politikai megoldás mellett is veszedelmes társadalmi rázkódás szakadna a nyakunkba az önálló bank és vámterület fölállítása által.

De éppen ez átmeneti kor zökkenéseinek előzetes elsimítására vállalkoztak az országban alakúit Iparvédő Egyesületek. Ez irányban pedig a legeredményesebb munkálkodást fejtik ki a Sorompó Egyesületek.

A Sorompó, az ifjúság finom megsejtő ösztöneivel, érzékével, föl tudja ébresztgetni a társadalomban s főleg a jövő társadalmában, az ifjúságban az érzéket a jövő e nagy föladatai iránt. Máris jelentékeny a tényleges anyagi eredmény, melyet a tanszeripar megteremtésével s fölvirágoztatásával s pár rokon iparágban elért, de legjelentősebb sikereit mégis magának az iskolai ifjúság közszellemének iparosabbá, az ipari munkát megbecsiilőbbé nevelésében keresi.

Mindkét irányt méltó erővel és öntudatossággal kell művelnie e város egész társadalmának. Erezze magát minden polgár egyenként is a maga csekély ereje arányában felelősnek a nemzet jövőjéért. Állítson mindenki a maga lakása küszöbére sorompót, melyet nem szabad oly idegen gyártmányú iparcikknek átlépnie, mely helyett

délyesen illatozott egy szellőcske színes havazásra bírta az almafát ... Két kis egérke is játszott a bokor alatt. Talán a szerelem csalta ki őket is, de im leskelődött a jázminbokor mögött egészen közel a szerelmes párra az ellenség.

Miféle állati alak és mozdulatok?

Miféle szempár ?

Mekkora kegyetlenség, gyűlölet, vérszomj, sugárzik e szemekből ?

Tán féltékenység is?

De nem, féltékenység nem olvasható e vérben forgó szemekből.

Most!

Hah, megtörtént.

— Vér! Ott fekszik az áldozat.

— Gyávaság, gyávaság! — kiáltottam, - gyávaság, viszi az irháját, menekül !

Hamarjában meg se tudtam mondani, fiú vagy lány menekült' e ilyen gyáván ? De mindenesetre nagy gyávaság volt. Elmenekült, cserben hagyta a szerelme párját.

Szó nélkül ott hagyta a gyilkos dühének.

És én ? Az ablakhoz léptem, be akartam csukni.

Az ünnepélyes hangulat úgyis oda volt már. De a következő pillanatban a gyilkos egy ugrással ott termett a szobám közepén . . .

Nekem nem volt okom félni. Cirmos módra játszadozott az asztal alatt a szegény ártatlan teremtés tetemevei.

magyar iparcikk kapható. Minden kis idegen iparcikken legalább is egy csöppnyi magyar munkásvér szárad, mely Amerika felé fog elvérzeni. És Sorompó legyen mindenkinek lakása küszöbén a nemzetietlen és maradi gondolat ellen és az ipar és iparos megbecsülésének védelmére.

A nemzet neveléséről van szó. A társadalom az ifjúság fő nevelője, de viszont a társadalomnak is meg kell szívlelnie az ifjúságnak, e finom, kort-megérző szervnek tanulságait, uj eszméit. Hiszen hogyne is szeretnők őket és sorsukat, mikor ők a mi jövőnk, legdrágább örükösünk és örökségünk, a mi halhatatlanságunk. (B.)

Az Egyetemi Énekkarok hangversenye.

Orpheus, az ókor görög lantosa kezdetleges hangszerén zengte szive érzelmeit. Pár huros szerszám, fejletlen technika, aligha nagy igényű melódia és a monda szerint mégis óriási hatása volt zenéj nek. Az énekét kisérő lant pengésére átalakult a világ. Elhallgattak az erdők hangos fenevadjai, meglapultak vértszomjazó ragadozói s a lantos lábához húzódva hallgatták a varázserejű hangokat. A hegyek sziklái elmozdultak helyükből s az ének riíhmusára egymásra torlódnak, majd formákba tagolódnak ; itt merész Ívbe szökkennek, ott harmonikus egésszé kerekednek, — s a zenei hang életet kelt a holt anyagban s megindítja a képzőművészetek fejlődését.

Amilyen naivnak tetsző ez a mese, annyira szép és igaz. Az ősember vadságát, túlzásba csapongó indulatait a dal fékezte meg. A dal váltotta ki belőle lelke nemesebb érzelmeit, a szép iránti vonzódását, mely később a művészetek rajongó szeretetévé finomult. A dal indította meg az emberben a kulturális fejlődést, annak nyomán támadtak lelkében a magasabb rendű hiányérzetek, melyek fő sarkalói voltak a haladásra való törekvésében. Bizony a dal lehetett első nevelője az ősembernek.

S amilyen szükségszerű volt az ének alapozó munkája a kutíurember fejlődésének első stádiumában, épp oly nélkülözhetetlen annak léleküditő szerepe napjainkban, mikor az anyagiasság rohamosan tért hódítva rákényszeríti a sietve, dulakodva haladásra, a kenyérért való könyörtelen harcra korunk gyermekét. Csak a művészetekkel való foglalkozások őrzik meg attól, hogy lélek nélküli géppé váljon a ma őrült forgatagában.

A szépnek szeretete, a művészi ének értékének megértése egyesülve a komoly,^tartalmas honszeretettel vezette az Egyetemi Énekkarok alapitóit Gool Aladárt, Hackl N. Lajost és Kirchner Gyulát, mikor három évvel ezelőtt megindították akkor sokak által mosolygott, de ma már mindenki által becsült s művészi köreink által különösen elösmerésben részesített működésűket. Nem határozatlan tapogatózásból állott a kezdet munkája, s nem helytelen irányba térésből a tovább haladásé. Művészi igényű s minden izében magyaros férfikart akartak szervezni. S miként az eredmény mutatja, szerveztek is. Losonci éneklésükre ráillik a »tökéletes« jelző.

Köszönettel tartozik városunk közönsége az Egyetemi Énekkaroknak, hogy városunkat megtisztelte látogatásával. Köszönettel azért a művészi élvezetért, melyben hangversenyén részesítette. Köszönettel azért a hazafias tettéért, hogy támogatta látogatásával polgárságunkat a pánszlávizmus elleni küzdelmében, hogy kifejezést adott vezetősége utján azon elhatározásának, miszerint látogatásuk megnyilvánitása akar lenni annak a rokonszenvnek, mellyel a hazafiatlan tót túlzók elleni küzdelmünkben az egész ország közönsége viseltetik irántunk.

És köszönettel tartozunk Kirchner Gyulának és Kristóff Sándornak, a Sorompó Liga losonci tigyv. alelnökének, hogy meghívták városunkba az Egyetemi Énekkarokat, hogy fáradozásukkal lehetővé tették ennek a nagy értékű kulturális ünnepélynek megtörténtét.

Szombaton délután érkeztek meg hozzánk az Egyetemi Énekkarok tagjai. A városi vezetőség, a gimnázium és tanitóképző-intézet tanárai és növendékei s előkelő közönség jelenlétében folyt le a fogadtatás. A képző-intézet éneke után a losonci Sorompó részéről Dortsák Lajos főtitkár üdvözölte a vendégeket, melyre Hackl N. Lajos kar-igazgató lendületes válasza s az E. É. éneke (Jelige) következett. A bevonulás alkalmával Wagner Sándor kir. tan. polgármester lakása előtt magyar népdalokat énekeltek a dalosok s Hackl

N. Lajos üdvözlő szavai után Wagner Sándor polgármester köszöntötte az E. É.-at, a város vendégeit.

Az esti hangversenyre teljesen megtelt a Vigadó nagy terme. Előkelő, a művészet iránt érdeklődő közönség hallgatta végig a műsor számait. Fokozódó érdeklődéssel s nem remélt élvezettel. Az énekesek bevonulásakor fölhangzó udvarias tapsot az egyes énekszámok után kitörő lelkesedés váltotta föl. A várakozásunkat messze felülmúló művészi munka, a szabatos egyöntetűség, az előadás közvetlen melegsége magával ragadott mindenkit. Nem is lehetett máskép. Hiszen kiéleztük dalukból a lelket, azt a vélünk közösen érző, egyszerre hevülő, együtt búsuló szilaj magyar lelket. És a mód, ahogyan ezt megéreztük!

A hangárnyalatok finom tolmácsolása, a pianisszimó tisztasága, leheletszerüsége, a forték határozott, férfias ereje, a gyengébb és erősebb énekrészek sima áthidalása, az indulatok emelkedésének s az érzelmek hullámzásának erőteljes éreztetése volt a keret, melyben a szereplők és a közönség lelke találkozott. S e találkozáskor csak a szerető dicséret szava volt hallható. A csodálkozó dicséreté, mely méltán illeti az E. É. minden egyes énekszámát, minden tagját, az egész összevágó kart, kitűnő tárogatósukat, Hangos Istvánt, és különösen az egésznek lelkét, Hackl N. Lajos karigazgatót. Az övé az oroszlánrész a munkában, kell, hogy övé legyen a dicsőségben is.

Az egyes énekszámok közben szavalat, gordonka és zongora játék volt. Kohlener Edith Ábrányi Emilnek »Van a szegénynek is hazája«

c. költeményét szavalta. Meleg átérzéssel, nemes lendülettel, a drámai részek finom kidomboritásával. Dr. Deutsch Zsigmond gordonkajátékával brillírozott. Művészi készültsége s fényes játéktudása méltán kiérdemelte a közönség elismerését. A kíséretet Somló Károlyné látta el zongorán. Klasszikus finomság s nemes egyszerűség jellemzik kíséretét. Draskóczy Sárika és lzák Juliska is sok tapsot arattak játékukkal. Bámulatos biztonságuk, pontos egyiittjátszásuk s érzéssel teli előadásuk egyesülve ifjúi hevükkel újabb megérdemelt dicsőséget szerzett nekik.

A hangverseny után rövid vacsora volt a sarokteremben. Az É. É. tagjaihoz csatlakozott akkor már a budapesti Sorompó vezetősége is. Kedélyes hangulatban, vidám beszélgetés között telt el az idő Gool Aladár fölszólalásáig. Köszönte a szives fogadtatást s üdvözölte Losonc közönségét s annak fejét Wágner Sándor polgármestert. Wagner Sándor polgármester két Ízben is az egész város nevében magyaros szeretettel, szívélyes szavakkal üdvözölte az énekeseket s az

E. É. karigazgatójára Hackl N. Lajosra és a hangverseny előkészítőire Kirchner Gyulára és Kristóff Sándorra ürítette poharát. Biró Pál az E. É. elnöke fordulatos felszólalásában Kristóff Sándort üdvözölte. Majd Kirchner Gyula fejtette ki viharos hatás közben, hogy a művészi cél mellett hazafias érdeket is szolgálnak losonci látogatásukkal, mert ezzel is támogatják városunk küzdelmét a pánszlávizmus ellen. Beniczky Árpád tüzes szavakkal éltette jövő társadalmunk gerincét, az egyetemi ifjúságot. Hackl N. Lajos karigazgató »fiai«, az E. E. tagjai nevében is hatásos szavakkal köszönte a közönség szívélyes barátságát s bejelentette, hogy Wágner Sándor kir. tan. polgármestert, Beniczky Árpád orsz. képviselőt, Kirchner Dánielt és Kristóff Sándort a losonci Sorompó ügyv. alelnökét az E. É. tiszteleti tagjává választotta. Majd dr. Téglás Géza a budapesti Sorompó elnöke rámutatva arra a szoros baráti kapcsolatra, mely az E. É-at a Sorompóval egybefűzi, fejtette ki az ifjúság munkájának szükségességét közgazdasági téren. Jelszavak helyett a komoly, munkás hazafiságot kívánta s a haza boldogságára ürítette poharát.

A rövid vacsora után hosszú tánc következett. Oly lelkes, oly fesztelen hangulatban, oly vidám élénkséggel idult meg, s oly fáradhatatlan kitartással folyt még a reggeli órákban is, hogy méltán mondhatták rá: ez bizony »minta mulatság«. D. L.

A Sorompó közgyűlése.

A múltnak ismerete, a történelem s az ebből leszűrt tanulságok a jelen élet, ez ismét a jövő erősítésére, formálására szolgál. Ha a történelem ezt a célt szolgálja, joggal nevezhető az »élet mesterének«. A nemzetek jövő életének kialakulására vonatkozólag a népek történetéből fontos tanulságot menthetünk. Megbizonyosodhatunk : hogy a nemzetek jóléte, politikai sikerei egyedül a gazdasági tényezők mineműségétől függnek. Az ország vagyonosodá-