Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
1909. április 8.__________________________________LOSONCI ÚJSÁG_____________ 3. oldal. Miként lázit a Slovensky Tizsdenik? Ennek illusztrálására ide iktatjuk a Slovensky Tizsdenik cimü magyarellenes pánszláv lapnak a nógrádi ügyekre vonatkozó cikkétmagyar fordításban : »Nógrádban nekünk tótoknak van 65 ezer lelkünk. A magyaroknak van 67 ezer. A választó vonal húzódik Balassagyarmattól Losoncig és innét egyenesen keletre. A mi ezen vonaltól északra van, az tót, ami délre az magyar, csak itt-ott tót szigetecskékkel. Mint már tudjátok, a magyarositóknak erős reményük volt, hogy ezektől a nógrádi tótoktól könnyen lehet ellopni az anyanyelvűket és méltóságukat. A papok majdnem mind vadul magyarosítottak a templomban, az iskolában egy egész évtizeden át. A bankok csak magyarok voltak. A hivatalok moccanni sem engedték a népet. Attól az időtől azonban, hogy a nógrádi tótok kezébe került a Slovensky Tizsdenik, történt az, ami a mesékben történik a varázsvesszővel és az elátkozott királyleánnyal. Mert az a tót nyelv, az a tót vér, az a ragaszkodás a tót fajhoz, — és az a tudat, hogy a paraszt is ember és nem rabszolga — ez az a bűvös vessző és akit az megérint, annak azt át kell éreznie, ha olyan soviniszta is volna, mint az elátkozott. Hisz nézzétek meg a nógrádi tótságot ma! Ha eszembe jutnak azok az üde, erős tót parasztok ott Nógrádmegyében, isten bizony nem szeretnék a losonci csahosok (civach.) bőrében lenni. A losonci csahosok a tót népet lealázták a fekete földig. Nyelvüket megvették. Garasaikat szedték saját pénzintézeteikbe s a kölcsönök után nagy kamatokat szedtek. A tót nyelvet meggyalázták a hivatalban, az iskolában és a templomban. Én azonban azt mondom nektek, az ilyen bűnöket csak az isten bocsáthatja meg, ember soha, amig benne egy csep érzés és meleg vér van. Az lesz ám az ítélet napja! ! no nem szeretnék losonci csahos lenni. Újságok a Bazovszky-jéle bojkottról. A losonci csahosok és a magyar urak megszagolták az Ítélet napját, és elsütötték az utolsó ágyút is. Célba vették Bazovszkyt. Kimondták ellene a bojkottot. Beverték az ablakait, szétzúztak és bepiszkítottak a házon, amit szétzúzni, bepiszkítani csak lehetett. Lestek a feleségére és lovagias módon igy szóltak hozzá: »Hallgass te pánszláv kutya, felrúglak!« Ahol Bazovszky három kis gyermeke aludt, a hazafias magyar csőcselék éjjel beverte annak a szobának összes ablakait. Ti kérdezitek: »No és hol a rendőrség?« Avagy: , »És hol vannak a papok, az erkölcs őrei? »És hol vannak az iskolák, nevelve az intelligenciát, a nép hazafias virágait, amelyről Adrássy miniszter mondja, hogy már természeténél fogva is vezető szerep illeti az országban ?« Ej, ej! A rendőrkapitány maga is aláírta a Bazovszky ellenes plakátot. És az állami gimnázium és a lelkész urak külön-külön hasonlóképpen és pláne megengedték a tanulóknak egy nap és egy éjjel, hogy berúgjanak, bejárják a rossz házakat — és azután — no azután a tanulók mentek Bazovszky ablakait beverni. És ez mind azért, mert a nógrádi tót népben ébredezik az emberi, a polgári és tótnemzeti öntudat. A nép okosodik és az uraknak elesik az uzsorás jövedelem. A nép okosodik, és az urak helyett maga magának kezd szolgálni. A losonci urak Bazovszkyban látják a nógrádi tót nép vezérét. Azért adták ki a jelszót: Tegyük tönkre! A pánszlávokat tönkre tenni\ Hogy az ő és családja élete ellen törnek még nem elég. Bünfeljelentést tettek ellene. Kigondolták róla, hogy ügyvédi minőségében 4 évvel ezelőtt csalt,, hogy sikkasztott és hogy hütlenül manipulált. És vájjon ezeknek az uraknak miért nem jutott ez az eszükbe ezelőtt négy évvel ? Miért csak most? Miért éppen most, amikor a tót gazdák bankjuk direktorául Bazovszkyt választották. És ezek a mamlaszok valóban azt hiszik, hogy Nógrádban akad olyan ostoba, aki azt nekik elhigyje? Lesz-e leszámolás ? Olyan harc, mint amilyen Nógrádban, a tótságon kifejlődött, talán még nem is volt. Amint a nép kezdett ébredezni, a csahosok elvesztették a fejüket és minden érzésüket, és bojkottálnak, üldöznek, sőt életére is törnek azoknak, akikben a tót nép bizalmát helyezte. Mi egész hidegen konstatáljuk, hogy a losonci magyarok kezükbe vették a fegyvert, amely éles mindkét szélén. Embereink némelyikének rövid ideig ez kárára van, a mi emberenik ezt azonban kibírják mosolyogva hidegvérrel és szivósággal, mert tudják, hogy őrszemei a tót népnek. De ha eljön az idő, megmutatjuk, hogy ezzel az eljárásukkal a magyarok nekünk segítettek. Gyűlöletükkel felköltik még azokat a tótokat is, kik egészen mostanáig aludtak. Most már nem lesz Nógrádban egyetlen egy tót sem, aki nem volna meggyőződve arról, hogy a magyar ur bitang ellensége a tót nyelvnek és a tót népnek. Majd jön: szemet szemért, fogat fogért. A tótok már kezdenek visszafizetni. Betétjegyeiket már kiszedik^ a magyarok karmai közül. Már védekeznek. És fognak védekezni úgy, hogy ha a védelmet megkezdik, a magyarnak nem lesz mit ennie. Jaj azoknak, százszor jaj, akik a tót nép ellen akár szóval, akár tettel vétkeztek. 3—4 év előtt a tót Nógrád aludt. És ma, mint mondám: bizony isten nem szeretnék a losonci csahosok bőrében lenni.“ Nos »losonci csahosok« mit szóltok ehhez? Ti tetterős és önérzeles férfiak és becsületben megőszült öregek, — látjátok-e már fejeitek fölött tornyosuln a pánszlávizmus sötét fellegeit? Már előkészítik számotokra az Ítélet napját és leszámolással fenyegetnek ezek a hazaáruló gazemberek! Ilyen szemenszedett arcátlan hazugságokra és gonoszlelkü izgatásra mi lehet a mi válaszunk ? — Talán megint a türelem ? Óh, mért nem tudjuk a nembánomság és nemtörődömség átkos letargiájából tettre ébreszteni e város minden polgárát, hogy teljes együttérzéssel, mint egy férfiú sújtson le a hazaáruló csőcselékre, akik a mi legszentebb jogainkat és érzelmeinket őrjöngő magyargyűlöletükkel a sárba tiporják. Ássák a zsiványok Ássák a zsiványok a magyar haza vermét. Nem elégszenek meg azzal, hogy szegény tót testvéreinket hazug Ígéretekkel, ravasz fondorlatokkal a haza iránti hűségüktől eltántorítani igyekeznek, hanem bejárnak országot-világot s ahol csak ellenségeinkre akadnak, elkezdik szemtelen nyelvöltögetéseiket. Egy magyargyülölő osztrák lapban a Danzers Armee Zeitungban, amely laptól Magyarországon a postai szállítás kedvezménye is megvonatott, a következő tendenciózus hazug cikk látott napvilágot: »Kamatozó hazafiság. Losonc város patriótái bojkottálták Bazovszky ügyvédet, akinek meg volt a bátorsága, hogy a tótok többi vezetőinek társaságában ott egy tót bankot állítson fel. A losonci intelligenciának eljárása a budapesti napilapoknál természetesen teljes helyeslésre talált, melyek egy ilyen hazaáruló tett felett teljesen megbotránkoztak. A losonci honmentőknek mesterségesen szított lelkesedése nem soká tartott, mert kitűnik, hogy a Bazovszky ellen rendezett bojkott két zsidó-magyar bankigazgató műve volt, a kik az uj bank versenyétől épen úgy féltek, mint annak az alkalomnak az elvesztésétől, hogy a szegény tót népet tovább is kiszipolyozzák. A nevezett bankoknak 1906-ban az alaptőkéhez képest 40 százalék jövedelmük volt, s ugyanabban az évben 20 százalék osztalékot adtak. Egy ilyen óriási nyereséggel szemben, a mely nagy részt a szegény tótok zsebeiből folyt be, elhatározták ezen bankok igazgatótanácsosai, hogy a jövedelemnek egy egész percentjét jótékonycélra adják, mig annak legnagyobb részét a hazaszerő igazgatóknak szavazták oda, mint remunerációt. Persze nem lehet csodálni, ha az igazgató urak nem akartak eltűrni egy becsületes konkurrenciát, s ügyecskéjüket a hazafiság bő köpönyege alá rejtették. — Mert Magyarországon ez már igy szokás, kezdődik a kormánynál, s végződik a falusi bírónál: a hazafias üzérkedés.« Eddig a cikkecske. Ehhez még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy csodálkozásunknak kell kifejezést adni, miként ezt a Magyarországból kitilíott, magyargyalázó lapot a losonci 25-ik gy. ezred tisztikara zárt borítékban járatja. Ezt már igazán nem vártuk volna attól a tisztikartól, amely iránt a losonci társadalom mindenkor oly, előzékenységgel és szeretettel viseltetett. Erkölcsi holttányilvánitás. Az mondják egyes kishitüek, hogy Bazovszky a mi egész hazafias mozgalmunkra nem ad semmit s a markába röhög. Hát csak csak hadd nevessen, az nevet igazán, aki utoljára nevet. Annyi azonban szent bizonyos, hogy az ő kortesfogása nem sikerült. Az ő közismert ravaszságával mintegy üszköt dobott a közvélemény közé, hogy ő olcsó pénzt akar hozni a losonci piarcra s hogy az ő ellene indított mozgalom csak egy bankmanöver, melyet a losonci pénzintézetek és azoknak vezetői szítanak ellene. És ezt arra alapítja, hogy a mozgalmat ellene csak akkor indították meg, amikor a pánszláv bank alapításának hírét vették. Elismerjük, óh drága Bazovszky ur, hogy furfangja. ezúttal nem hagyta el és ez igen ügyes védekezési eszköze volt, — igenis csak volt, mert hisz nem oly naiv a magyar ember, mint amilyennek kendtek hirdetik, ha egy kissé türelmes és elnéző is. Most már mindenki átlátott a szitán, most már nem fog senki sem felülni a ravasz fiskális okoskodásoknak. Mindenki tudia már, hogy az ur pánszláv, a haza ellensége, gyűlöl bennünket, nem képzelhető tehát, hogy egy ilyen ember, a mi gazdasági és vagyoni jólétünk érdekébén csak egy lépést is tenne és tűrne annyi megaláztatást. Kiismertük már Bazovszkyí, fut, menekül előle mindenki, a mint egy bélpoklos elől. Egymásután zárják ki őt minden tisztességes társaságból. Itt közöljük a városi képviselőtestületnek egyhangúlag elfogadott indítványát. Indítvány. Tekintetes városi Képviselő- Testület! Mindannyiunk előtt köztudomású tény az, hogy Losonc rendezett tanácsú város hazafias közönsége 1909. évi március hó 2-ik napján kelt szózatával minden egyesületet intézetet, testületet, az egész társadalmat felszólította, hogy dr. Bazovszky Lajos ügyvédet, nemzetünk közismert ellenségét, a hírhedt pánszláv agitátort zárja ki kebeléből. Mindnyájunk előtt ismeretesek az 1886. évi XXII. t.-c. rendelkezései, igy mindannyian tudjuk, hogy Losonc rendezett tanácsú város képviselőtestületének nincs megengedve az a mód, melylyel szeretett magyar hazánknak e, nyíltan szemérmetlenül fellépő ellenségét kebeléből távozásra kényszerítené. Ismerve azonban a tekintetes képviselő testületnek minden időben egyöntetűen megnyilatkozó hazafias érzését, indítványozzuk, hogy dr. Bazovs/ky Lajos ügyvédet, testületünknek tagját, szavakkal eléggé nem rosszalható hazafiatlan működéséért, melylyel beigazolta azt, hogy nemzetünknek, városunknak szégyenére vált és reá szolgált arra, hogy más törvényes rendelkezések hiányában a társadalom tőle, mint minden magyarra veszélyt hozó mételytől forduljon el, a képviselő testület bélyegezze meg és ennek jegyzőkönyvében adjon kifejezést. Losonc, 1909. március hó 26-án. Aláírások. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület pedig a következő felhívást bocsátotta ki: Felhívás. Tisztelt Tagtársak! Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy dr. Bazovszky Lajos losonci ügyvéd ellen hazafiatlan pánszláv iizelmei miatt városunk polgársága és egész társadalma bojkott mozgalmat indított; fölösleges külön is kiemelnünk, hogy e mozgalomhoz mindnyájunknak csatlakozni erkölcsi és hazafias kötelesség. Dr. Bazovszky ezen mozgalmat »antitót« színezetben tünteti fel, holott mi nem vagyunk sem »antitőtok«, sem más nemzetiség ellenesei, hanem üldözni kötelességünk mindazon törekvéseket, amelyek a magyar államegységet megbontani célozzák; már pedig dr. Bazovszky Lajos pánszláv törekvései ilyeneket tartalmaznak s ezért kérem a vezetésem alatt álló egyesület tagjait, hogy feltétlenül, egész odaadással csatlakozzanak azon bojkotthoz, melyet a Nemzeti Intézet megindított s amelyhez Losonc város minden hazafias tagjának csatlakozni kell. Amidőn még Tagtársaink figyelmét felhívjuk arra, hogy a bojkott mozgalomhoz való csatlakozás végett az aláírási iveket a kiküldött bizottság e napok folyamán körözteti, egyúttal arra is kérjük, hogy az aláírási iveket, hazafias mozgalmunkhoz való csatlakozásuknak bizonyságául aláírni szíveskedjenek, vagyunk hazafias üdvözlettel: Dr. Hajós József Wohl Rumi Adolf titkár. (P. H.) elnök. Nógrádmegye közigazgatási bizottsága a következő határozatot hozta: 1., hogy mindenkit, ki dr. Bazovszkyval és érdektársaival tart, a nógrádvármegyei magyar
