Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
IV. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN^____ LOSONC, 1909. ÁPRILIS 8. _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK JÉ|||k jjwÉ ál Ä A jttj SZERKESZTŐSÉG : HELYBEN: H TjBr fH |j|S| H jHw Losonc, Kubinyi-tér 11. Egész évre 8 kor fii. Hl ^B ^H H tflw ^B HMZ hBhI SSS (EB «B W m}4 SuM BB BB MB jHjS H H hová a lap szellemi Felévre 4 kor fii H| HB ?SH iSB M| WB KglK ígS HU MB f»§§ WbS MB Hjfl HM 88BBR ^9 ^B részét illető minden Negyedévre 2 kor. fii. ^B MS *£» BB SH gig» rag aHI B KB BS MM ■§ ^H MH |S SB közlemény intézendő. vidékre: H B B wí B B Hl 191 If B B BLTMS V .— Egész évre 10 kor. fii. B B B fik B H BÜB B 9B HR M % *1® m KIADÓHIVATAL: Felévre 5 kor. fii. ^H ^B ^B TjaUK agg M Hglwnßl BMI HB Bj fflf. MB M SHl, HB Losonc, Kubinyi-tér II Negyedévre 2 kor. 50 fii. ^H ^H HB flffl jj|gS |j|v| jjttl lijlj»llt BK hová az előfizetések, ■} ■ ■ W# Hh É& hIí^ Hk «Kl HS-S sí®S HB WH I® Wat 059 'SHB nemii pénzkűldeiné-Közsegek, egyesületek, Hj H ^B BB ■ H BBgüMI HB SH EBgí 3S3 A H __ H |8B RR BB nyék és a lap szétkiil továbbá nógradmegyei ^H ^B ^B M BB Bfi Btt HM fS&Sm «H BB «8S BH HM ■§ ffffl WKg B BH désére vonatkozó feltanitók és kór.iegyzők ^H H| HB W T'í] H| HSj SS fgíil 1B SH flSÍ| BsSj HB BH HB BB tayK H IB szőlnlások intézendffk. egyesülete tagjai részére flH ^ A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Húsvéti áldozat. Ami a tavasz a természetnek, az a feltámadás ünnepe a szellemi világnak. Bölcsen intézte azt úgy a gondviselés, hogy a kettő egymás közelébe essék, mintha csak ezáltal is arra utalt volna, hogy a kettőt senki el ne különítse, aki az ő teremtett világát érteni akarja. «Egy Isten nyújt nekünk kezet, A célhoz egy törvény vezet S minden egy cél felé tör.» Ez az egy törvény a fejlődés törvénye. Ez az egy cél az örök Isten által kitűzött tökéletesség. E törvény egyformán uralkodik a természet és a szellem világában. E célt egyező igyekezettel törekszik megközelíteni mind a kettő. A szerény cserje és a magasztos sudár fa elhullatta a nyári nap által leperzselt levelét. Megnőtt ágaira uj díszt s egyúttal uj fegyverzetet keres az ujuló levélben. Minden tavasz egy uj lépcsőfok. Minden ujulás emelkedés a cél felé. A gyermekkor ábrándjait igy váltja nálunk és az ifjúkor készülete s ezt a férfiú tettereje. A természet rendjéhez kötött testünk átalakulásával lelki életünk is újabb vágyakat és reményeket termel, amelyek ép úgy függenek a környezet befolyásától, a szellemi élet Összeköttetéseitől, mint a miképpen a növény élete a talaj minőségtől s a napfény áldásától. E különböző hatások alatt visz előre bennünket a fejlődés törvénye, hogy megközelítsük a célt: az isteni élet tökéletességét. Ami emberi intézményeink magukon viselik az ember jellegzetes vonásait s velünk együtt hódolnak a törvénynek, amely fejlődést kíván. Fejlődés pedig nincs áldozat nélkül. A lesárgult levélnek meg kell halni, eltűnni a gyermek ábrándoknak, higgadni az ifjú hevületnek, engedni a bölcsebb tanácsoknak. Mily sok halál . . . mily tenger áldozat! Az az acélos piros buzaszem is feláldozza magát, mikor elvettetik újra. Alkatrészei felbomlanak, hogy belőle uj kalász növekedjék. Elvetése előtt egymaga volt. Felbomlása, feláldoztatása után pedig az uj kalász már megsokszorozta életét és képét. Áldozatával igy hoz dicsőséget a teremtett világ nagy és hatalmas törvényének a fejlődésnek. A mindenség e hatalmas törvényét ünnepli a keresztény világ husvét ünnepében. Az ó-világ külsőségekben élő vallásos életének fonnyadt leveleit, amelyek nem szolgálhatták többé a szellemi Izráel fényes dicsőségét, a Jézus ceremóniák nélkül való istenfélelemmel a lélekben és igazságban való Isten imádással akarta helyettesíteni, mint a vallásos életnek egy magasabb fokon álló uj lombozatával, amely méltó folytatása és törvényszerű fejlődése az iktatott próféták nemes munkájának. Annak a gyümölcsnek, amelyet ezáltal saját életében érlelt, le kellett hullani, hogy mint a buzaszem feláldozza magát. Ennek az áldozatnak pedig éppen a természet törvényei szerint kellett megdicsőittetni azzal, hogy a buzakalász példájára az ő életét és képét megsokszorozza a tanítványok között. Husvét ünnepe nem csupán a Jézus feltámadásának, hanem a szellemi szabadság diadalának, a természeti és szellemi világ egységes törvényének, a fejlődés törvényének is ünnepe, amelyre az ő megáldoztatásával egy újabb dicsőséget hozott. Megtanította a világot a fejlődés érdekében áldozat hozatalra. Nemcsak az erdő egy-egy makacs fáján látjuk a múlt év elaszott levelét, hanem a lelkeket is makacsul ülik meg a százados előítéletek, az ósdi hagyományok, az értéknélküli sallangok és az élettelen ceremóniák. Várjuk az uj tavaszt, hogy szabadítson tőlük. Várjuk a feltámadásnak azt a nagy ünnepét, amidőn a belénk plántált szabadságvágy a fejlettebb élet uj rügyeit hozza. Várjuk, hogy közintézményeinkben, nemzeti és állami életünkben, de meg városi társadalmunkban is vétkes téli tespedésünk után mikor jönnek elő a jobb jövő biztató rügyei, virágai és gyümölcsei ? Husvét ünnepe! kiáltsd be e sovárgó tömeg leikébe, hogy az meghallja és egyszer valahára meg is fogadja azt: hozzatok áldozatot, mert nincs másként diadal, nincs másként fejlődés. Tartalékosaink feláldozták a családi tűzhelynek nyugalmát, meghozták a békét Politikusaink feláldozták a szertehuzó pártszenvedélyeket, munkához foghattak. Társadalmunk feláldozta kényelmes türelmét, s a hazafias kötelességekre tömörülni tudott. A tavasz szelét már közelről érezzük ... Mintha megindult volna bennünk is az élet. Mezőinket munkás kezek lepik el. Mennyi, óh mennyi mag száll a föld ölébe, melyeknek mindegyike áldozatul hull a TÁRCA. JOVO. ) (Folytatás.) Ez a tanítónői tulprodukció mutatja, milyen kiforratlan és még alakulóban levő társadalom vagyunk. A megélhetésnek azt az eléggé kedvező módját látva magunk előtt, ész nélkül rohanunk felé, — nem nézünk sem jobbra, sem balra nem nézünk, — nem kutatjuk, észszerü-e az ma, ami évtizedekkel ezelőtt jó volt és kedvező, — nem vetünk számot azzal, hogy a képesítés alkalmazás nélkül a megélhetésre mit sem ér, csak hajszoljuk azt a szerencsétlen diplomát ! Itt nem hagyhatom megemlítés nélkül gr. Apponyi Albertnénak igen figyelemre méltó cikkét, mely a »Nemzeti nőnevelésben« jelent meg és mely ezzel a kérdéssel az igaz jó indulat hangján és bár kevés szóval, de behatóan foglalkozik. Valószínűleg a kegyelmes asszony is megsokalta már azt a sok kérést és zaklatást, melyben férje az állásért folyamodó tanítónőktől részesül és meggyőző hangon fejtegeti, tanácsolja, hogy lássuk be már ennek a helyzetnek tarthatatlanságát és keressük a megélhetésnek egyéb forrásait is. Hogy milyen magas pártfogás szükséges pl. egy állami tanítói állás elnyerésére, arra megfelelő mértéket nem találok, de hogy miképpen *) Ezen nagyérdekü felolvasást március hó 28-án tartotta Vinkler Anna polg. leányiskolái igazgató az ág. ev. nőegylet ünnepélyén. lehet valamelyik állami tanitónőképzőbe bejutni, — arra jellemző egy ismerősöm esete, aki leánya részére a minisztérium megfelelő ügyosztályában pártfogást kért és a dolgokat intéző hivatalnok kihúzta a fiókját és megmutatta, hogy az ott levő iratok szerint egyetlenegy magasrangu ur — aki mellékesen miniszter volt — egymaga több folyamodót pártfogolt mint a mennyi abba az intézetbe általában felvehető volt. Minapában igen kedves és fölöttébb naiv hangú levelet kaptam egy teljesen ismeretlen fiatal leánytól, aki arra kér, hogy segítsem őt meg, hogy elhagyatott, zord helyen levő állását jobbal cserélje fel. (Nekem, mint olyan régi tanítónak bizonyára van protekcióm.) Egyedül álló fiatal leány, a falutól messze, egy félreeső telepen tanit, intelligens embert hónapokig sem lát, mivel maga rá nem ér a főzésre, meleg ételhez alig jut, stb. stb. — Erre én Michaelisből plágizáltan és megírtam neki, hogy akár azt is kérhette volna: legyen földrengés, vagy napfogyatkozás, hogy holnap a nap ne keljen fel, — éppen úgy teljesíthettem volna ezt a kívánságát is. De egyúttal apróra megírtam neki mindazt, amit a kilincselés és antichambrirozás elméletéről életemben csak hallottam, — megírtam, ha ilyen vallásu, ehhez, ha olyan vallásu ahhoz, ha se ilyen, se olyan, a harmadik államtitkárhoz forduljon kérésével. Harmadnapra aztán kiviláglott, hogy biz én a tanácsaimmal alaposan elgaloppiroztam magamat és az én kis Katóm nem is olyan járatlan, mint hittem, mert válaszában, melyen — igaz sajnálatomra — erősen érzett a belőlem való kiábrándulás -- tudatta, hogy ő az én tanácsaimat már mind kipróbálta, (természetesen sikertelenül) és tőlem eredményre vezetőbbet remélt. Országosan ismert, nagynevű emberek kicsinyeknek bizonyultak arra, hogy számára nem is kinevezést, csupán egy kis erdélyi falucskába való áthelyezést kieszközöljenek! Milyen jó lenne, ha azok, akik még mindig nem hiszik a hihetetlent, megszívlelnék ezt és nem áldoznák fiatalságukat, idejüket, nehezen összegyűjtött filléreiket arra, hogy tanítónőkké, vagy óvónőkké legyenek. Talán egyedül az előkészület hosszadalmassága az, ami némelyeket visszariaszt és igy aztán azok, akik kevesebb fáradtsággal és rövidebb idő alatt akarnak célhoz jutni, a postai alkalmazáshoz fordulnak. Itt is óriási az áramlat, — jóllehet 1000—1200 korona fizetésnél és megfelelő lakbérnél a postakezelőnő többre nem viheti, — ami — tekintve a hivatali munka intensiv és fárasztó voltát — a vele járó nagy felelősséget, fényesnek éppen nem tekinthető és úgy ehhez, mint a vasúti pénztár-kezelőnői állásokhoz is csak nehezen lehet hozzáférni. Ez utóbbi téren sokakat megtéveszt az, hogy a gyakorlat megszerzésére szükséges engedélyt bárki könnyen elnyeri, de ez kevesebb a semminél — mivel a 2 K, 2 K 50 fillér napidijjal kezdődő és 2000 K fizetésig emelkedő alkalmazáshoz jutni fölöttébb nehéz (és vasúti alkalmazottak özvegyei és árvái előnyben részesülnek. Ezekkel a nagyon protekciós állásokkal szemben eléggé könnyen megszerezhető ügyesség a gépírás, utóbbi időben igen kedvelik; kis városban havi 30—40 esetleg 50 K díjazással
