Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-05 / 10. szám

meg a csúcs megközelítését: akkor az aggodalmaskodás el fog hallgatni.

És a lehetséges láttára velünk fog jönni mindenki, aki szereti az egészet, aki nem akar fél munkát végezni.

Mert a 67-es politikának művészien körülbástyázott berkei csak addig lehettek jók, amig menedéket nyújthattak a bizonytalanság veszedelmei ellen. De amikor e berkeken kívül sem fenyeget majd veszély: mindenki ki fog tódulni a falak közül, aki a szabadságra vágyódik.

Tisztujitás.

(rr.) Polgármesterünk 1000 908. szám alatt hirdetményt bocsájtott ki, melyben értesíti a városi közönséget, hogy a képviselőtestület által kiküldött választmány a választásra jogosult városi lakosok névjegyzékét összeállította, s az a közigazgatási iktató hivatalban bárki által megtekinthető.

Ezen polgármesteri hirdetmény előfutárját képezi a jövő hóban megejtendő tisztujitásnak, a tanács újra való megalakításának és a képviselőtestületből kilépő tagok helyébe újak választásának. Városunk életében ezen bekövetkezendő aktus, kell hogy döntő fontosságú nyomot hagyjon. Ezen választási eljárásnál kívánatosnak tartjuk, hogy a választók oly polgárokra adják le szavazataikat, kikben nemcsak az akarat van meg arra, hogy a közjóiét sárban megrekedt szekerét onnan kiemelve előre vigyék, hanem a képesíég és a tudás is, melynek segítségével megtalálva azt az okot, mely az eddigi hibákat okozta, azt jövőben kerüljék és a bölcs előre látással párosult önzetlen mérlegelés, mely azután ki fogja jelölni azt az utat, melyen tovább haladni kell a közjóiét és a közmegelégedés érdekében.

E lapok hasábjain már többször történt megemlékezés egy és más helytelen eljárásról, melynek végzetes következményeit azután a városi adózó polgárság viselte és viseli. Meggondolatlanul intézmények létesítettek, melyeknek elenyészően csekély előnyt nyújtó hatásai távolról sem állanak arányban azon terhekkel és veszélyekkel, melyek a pótadók emelésének, a közegészség, a köztisztaság és más közjóléti követelmény megsemmisítésének alakjában velők együtt bekövetkeznek.

Hiba és elfogult roszakarat lenne mai állapotainkért egyedül a tisztviselői kart okolni. A szemrehányás és a gáncs jogosult azonban mégis irányukban, de velők együtt a vezetőség, a tanács és képviselő-testület is ezen kritika alá vonandó. Távol áll tőlünk a szándék, hogy a vezetőséget akár azzal vádoljuk, hogy rosszhiszemüleg jártak el, akár azzal, hogy nem önzetlenül. Célunk csak az, hogy rámutassunk arra a tényre, hogy legjobb akaratuk mellett (előkészítés, előkészület) nem tudtak e város javára együttműködni, a tisztviselői kar, a tanács és a képviselőtestület.

A vezetőség munkáját mindeddig az jellemezte, hogy annak tagjai az egyes határoz Tok hozásánál nem mérlegelték saját gondolataik alapján a bekövetkezendő esélyeket, hanem egyik vagy másik tisztviselő, tanácsos vagy képviselő véleményét minden további nélkül elfogadták, megszavazták azt. Ezen jelenségnek okát nem akarjuk az érdeklődés, a komolyság hiányaival indokolni, — bár ilyen is akad — de azt hiszszük, az okot ott találjuk meg, ha azt m ndjuk, hogy a vezetőség tagjai — kivéve természetesen a szakférfiakat — kettő, három kivételével azért nem teljesitik közmegelégedésre és eredményesen hivatásukat, mert — kimondjuk a szót úgy amint van — ismeretek hiánya miatt nem képesek rá.

Az ismeretek hiánya magában véve nem hiba. Az életnek száz és százféle küzdelmei között bizony elég gondot ád a tisztességes megélhetés lehetőségének biztosítása. Erős agyú és akaratú embernek kell lennie annak, aki az örökös küzdelemből elcsigázottan még arra is időt rabol el a szükséges nyugalom és szórakozás óráiból, hogy magát a hivatása körébe nem eső ismeretekben is gazdagítsa és képezze. Ezt nem is kívánhatja senki. De miután a közélet porondján csak olyan férfiak állhatják meg helyüket, akik az ismeretek fegyverzetével vannak ellátva, méltán hibának kell tartanunk, ha ott olyanok jelennek meg, kiknek az folyó harcban való részvételre képességük nincs, s jog címük nem más, mint polgártársaik azon semmivel sem indokolható hiú kívánsága, hogy „ami emberünk is üljön ott benn a tanácsban vagy képviselőtestületben.« S mi lesz ezután ott a megválasztott? Semmi egyéb, mint belátás nélküli, igen könnyen befolyásolható báb, ki bizonyára maga is tudatában van annak, hogy a polgártársak bizalmából általa betöltött »nobile officium«-nak nem képes megfelelni.

A közérdeket igazán szivén viselő polgár tehát ne vállalkozzék a város ügyében való részvételre, ha erre virilizmus jogcíme nincs. S a választók is első sorban azt mérlegeljék szavazataik leadásánál, !i agy jelöltjeikben megvannak-e azok a kellékek, melyek képessé teszik azokat a városi ügyek beható bírálatára. Ezt kívánja az adósságokban fuldokló város jövője, mindnyájunk gazdasági érdeke, hisszük, hogy ez a szempont minden választónak szeme előtt fog lebegni.

De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szempont is kell, hogy érvényesüljön. Általában halljuk hangoztatni, hogy a városházán politikának helye nincs, mert az eltereli a községi ügyektől a figyelmet és ellenségeskedést szül. Pedig ez a nézet igen téves. Nemcsak hogy

— Hahaha! kacagott most már Rozsályi Kun István. Szaporán! Nyeregbe háromszáz vitézzel ! Hazahozzuk a renitens asszonyt!

— Micsoda? Fegyverrel akarod meggyőzni az asszonyt, mennyire méltó vagy ő reá? No hát ez uj dolog, fogjunk hozzá!

II.

Még aznap elindult a háromszáz vitéz, élén a férj is, meg a kapitány is Dévára.

A csábos menyecske, vigan élte ott világát és nem is álmodta, hogy második ura, akire rá unt, ily érdekessé akarja magát tenni előtte. Bolond egy gondolat, hogy haddal, háborúval szerezze őt vissza magának!

Éjjel toppant a vár alá a különös csapat.

Fönn a hegyen, ahol az erősség állt, sötét minden; de az alsó kastély ablakai fényesebbek. Persze, ott mulatoz a szép asszony, nekivaló társaságban ... Ott mosolyog rá mindenkire...

És a haragos férj szivében a bosszú gyilkos indulata háborgott.

— Megállj! — kiálltotta csapatjának.

— De tán közelebb mennénk, — vélekedett vitéz Antalffy Gáspár.

Aztán összedugta fejét férj és kapitány, hogy merről kezdjék a feleség lakhelyének ostromá'.

Egyszerre éles harangcsörgés, szakgatoit, vészjelentő bongás sivitott át a nyári éjen... Alig hangzott el a harmadik csöngés ... és ihol ni, az alsó kastély minden ablaka hirtelen elsötétült.

Mi történt? riadt föl a férj.

Vártak bennünket — súgta a kapitány.

De nem látták, amint a kastély hátsó ajtaján kisurran egy fehér lenge női alak, karcsú és

könnyed. Haja fölbontva, tekintete elszánt így siet föl a hegyi ösvényen, az erősségbe... nyomában egy pár szolga ... Néhány perc múlva már ott állt a lőrések előtt. Csak ezeket akarta elérni Széchy Mária. Mert ő volt, a feleség...

— Értem jöttél ? — kiáltotta lefelé az éjbe, a csillagos, a holdas éjbe. Rám akarod kényszeríteni a boldogságot, amit sohasem adhattál ? Hát ez a válaszom, ni:

Es sortüzet adott a fegyveres szerelemmel ostromló férj csapatára!

Csak úgy ropogott a puska, karabély és durrogott a mozsár, meg a kölyökágyu.

— Hah, aki áldója van ! — rikkant föl a kapitány, amint egy golyó átlyukasztotta fövegét. Ez aztán a menyecske!

Egy órahosszat tartott a tüzelés. Összecsődült Déva egész környékének népe. A városból fáklyás emberek sereglettek össze. A bitó az egész magisztrátus élén közeledett. Kacagott az egész /nindenség ezen a komédián.

És Rozsályi Kun István toporzékolt, amint látta, hogy háromszáz vitéze lassan, szépszerivel elszele!.. Szóiitgatta vitéz Antalffy Gáspárt, de a vérbeli atyafi nem felelt... Csak nagykésőre ugratott melléje a lovával.

— Asszony el>en hadakozzunk? Jobb lesz, ha szépszerivel odébb állunk, István. Nem akarok életem végéig csúffá lenni... Megyek is.

És elvágtatott. Rozsályig meg sem állt. A férj, az pedig követte. .. Élőbb azonban a kastély minden ablakán belőtt, hogy az üvegcserép csakúgy csörömpölt.

— Hadd legyen emléke a látogatásomnak ! Gúnyos hahotát hallott egész hazáig s

másnap már a fiskálist hivatta

nem helytelen, de szükséges nézetünk szerint vélemény nyilvánítás és állásfoglalás az országos ügyekben. Az önkormányzat alapján alakult testületek véleményének hatalmas ereje van, bár igaz, hogy ez csak erkölcsi erő, mely sohasem nézet, sem az országgyűlés feloszlatására, vagy a törvényhozási vagy kormányzati működés megakasztására, de mégis döntő fontosságú, mert az ilyen önkormányzati testületek tömegének állásfoglalásából alakul ki a közvélemény, mellyel a hatalom birtokosai mindig számot vetnek.

A mi érdekünk azt kívánja, hogy az egész vonalon a mi pártunk hívei, a 48-asok győzzenek olyképpen hogy teljes, vagy legalább is túlnyomó számban kerüljenek be a tanács és képviselőtestületekbe.

Gazdasági és politikai szempontot kell tehát összeegyeztetnünk a bekövetkezendő választási aktusnál s éppen azért az egyöntetű eljárás céljából tisztelettel kérjük a függetlenségi 48-as párt előkészítő bizottságát, hogy e tárgyban értekezletet hívjon egybe még pedig kellő időben.

Városi politika.

Lapunk múlt évi 2-ik számában, „Építkezési politika“ cimü cikkünkben kifejtettük azt, hogy a város vásároljon alkalmas és olcsó telkeket, hogy ezeket idővel épikezési célokra, — első sorban tisztviselői lakások és munkásházak építkezésére — megfelelő árban átengedhesse.

Azt is megírtuk, hogy a város nyittasson uj utcát a Szilassy-réten a Bég-utcával párhuzamosan ; kösse össze a Könyök-utcát a Kiskarával és csatornáztassa mindenekelőtt az uj városrészt, hogy ott az építkezési kedv emelkedjék.

Sajnos, városunk vezetősége, erre a tervre nem hederitett és azóta is, mint annak előtte is, folytatja struccmadárpoütikáját. Igen, ez az eljárás struccmadárpolitika! Mert a múlton okulni, a jövőbe látni a múlt alapján nem tudnak, nem akarnak városatyáink. Bizonyítékot nem is kell említenünk, elég az Erzsébet és Könyök-utca nyitására, a Kerekudvartér rendezésére rámutatnunk! Előrelátás, előre megállapított terv szerint való eljárás, következetesség nincs semmi téren!

Ugyanilyen bölcsesség mutatkozik a legujabbi terv készítésénél! Értjük a tugári vásártér parcellázásának ügyét. A város potom árért eladta két évvel ezelőtt a Petőfi-utcán lévő 500 Q-ölnyi beltelkét, amelyet a létesítendő tanítói internátusnak részben odaajándékozott, a Sterniichtgyárnak hat koronájávál U-ölenként lucernás földnek és most, mivel a tanító- és jegyző-egyesület újból kéri a tanítói internátus számára a már felajánlott háztelket, parcellázták a tugári piacot, hogy a tanitó-egyesület választhasson a tugári és a pakfongyári telkek közt.

Hogy a tugári piactérre kerül e az e y jó sereg ifjúságot magába fogadó tanítói internátus a városi közkórház mellé zajcsináló közintézménynek, vagy a korcsolyapályához, ifjúsági játszótérhez, ligethez, erdőhöz közelfekvő pakfongyári telekre, azzal mi most nem foglalkozunk. Csak egy tényt akarunk kiemelni, t. i. azt, hogy akkor, amikor a losonczi tisztviselők egy része pénzért kérte a tugári vásárteret háztelekül, a válasz az volt, hogy az a vásártér térnek tartatik fel, egy esetleges szobor céljaira s hogy parkiroztatni fog.

A tisztviselői csoportulat a választ zsebre vágta, és tovább haladt a maga utján és tömörült egyesületté, a maga jogos érdekeinek istápolására. Ám Losoncz városa, ugyanazon polgármester alatt, ugyanazon tanács és képviselőtestület mellett a legérthetetlenebb következetlenségbe esett. — Miért? — Azért, mert három évvel ezelőtt még nem volt eladó közgyűlési határozattal; ma már parcellázva van és maholnap kótyavetyére kerül. így akarják a tugáriaka- I.osoncz városához való csatlakozásáért kárpótolni! Mert hiszen Tugárnak ártalmára lett volna a tisztességes emberek lakta tisztviselői telep, de hasznára lesz a tanítói internátus.

Íme, város atyáim, ilyen az önök politikája két-három évi áttekintés mellett. Úgy csinálnak, mint a vizbefuló. Görcsösen belekapaszkodnak mindenbe, ami a köz hátrányára van és ami hasznára volna, annak útját állják. Avagy nem emlékeznek már a Busbak-ház eladási tervére, a villanygyár átvételi propoziciójára, stb. ?

A város jól felfogott érdekével, egy tervszerűen felépített város kialakításával, itt ugyan senki sem törődik. Ötlet és mindig csak ötlet az, ami a városi vezetőség ténykedését jellemzi.

Épen ezek alapján tiltakozunk az ellen, hogy a tugári vásártér és általában városunk terei, parcelláztassanak. Ellenkezőleg! Parkírozni kell