Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-06 / 6. szám

Melléklet a Losonczi Újság 6. számához (1908.)

Épen erre való tekintettel az iparosoknak helyben is, országosan is szövetkezniök kell a közös érdekek istápolására, az idegen versenyáru bojkottálásra és arra, hogy — mint a régi céhrendszer idején — csak az nyithasson önálló műhelyt, üzletet, aki megfelelő forgó tőkét tud kimutatni. Ez a korlátozás nem lesz a szabad verseny korlátozása, de ellenkezőleg annak fejlesztője és előmozdítója.

Jelenlegi kereskedelmi kormányunk iránya határozottan olyan hogy a hanyatló ipart és kereskedelmet ismét talpra állíthatja, de azért ne várjunk mindent a kormánytól, — az önsegély is tevékenykedjék! »Segíts magadon, az Isten is megsegít!«

Scherer Lajos.

A főgimnáziumi segélyző

egyesület bálja.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Amikor, mélyen tisztelt szerkesztő ur, a főgimnázium február 1-én tartott báljáról levelet irok önnek, igazán hiába való dolgot cselekszem. Hiszen, szerkesztő ur, ott volt a bálon és végig táncolta abban a díszes, bár nem nagyszámú hölgykoszoruban az egész táncrendet s igy jobban tudhat mindent, mint én. De — és ez lesz önnek a legsúlyosabb érve, —- ön azt fogja mondani minderre, hogy olvasó közönsége nem volt a bálon, pedig ez nagy kíváncsisággal várja a referádát.

Érvének súlyos voltát én is érzem, mélyen tisztelt szerkesztő ur és ezért megkísérlem, bár erőm gyönge leírni az idei főgimnáziumi segélyző egyesület bálját.

Mindenek előtt konstatálnunk kell azt, hogy a bál minden tekintetben fényes, előkelő, nagyúri volt. A táncterem feldíszítése remek volt. A sok virág, lomb, délszaki növény, pompázó tavaszt varázslód szemünk elé és e pompázó szindus környezetben vígan mulatoztak a táncoló párok, negédes mosollyal szellemes bókot mondva egymásnak, örülve a jelen gazdagságának, a lét gondatlanságának és szürcsölve az arany ifjúság, a hamisítatlan jókedv minden örömét, a kedély elveinek kifogyhatatlanságát.

A megjelent közönség az idei bálnak arisztokratikus jelleget adott annak minden előnyével és minden hátrányával. Előnye mindenek előtt az, hogy együtt láthattuk vármegyénk, tehát a vidék előkelőségét is, amint a magyar és szegény diákság javára mulat és áldoz a jótékonyság örökmécsü oltárán. Ez az előkelőség igazi elit bállá tette e mulatságot és a jótékony célnak is szépen jövedelmezett. De ez az előkelőség, bár szerényen és az etikett legvonzóbb formájában jelent meg, ez az előkelőség azonban elvette a bálnak demokratikus jellegét és távoltartotta elsősorban a báltól azokat, akiknek köréből kerülnek ki a főgimnázium növendékei. A szülőknek és polgárságunknak távolmaradása képezi ennek az előkelő bálnak az árnyékát, a hátrányát, ami a társadalom és a főgimnázium közt levő bensőséges kapocs némi lazulását is jelenti.

A segélyző egyesületnek, mélyen tisztelt szerkesztő ur, első sorban pénz kell, ez igaz, de rászorul másra is! Kell, hogy a társadalmat rangkülönbség nélkül lobogója alá gyűjtse és ez által az anyagi siker mellett olyan erkölcsi sikert is biztosítson, amely társadalmunk teljes összhangját eredményezze. No de e felett elmélkedjenek a bál rendezői!

A lady patronesse-ek bevonulta után — 9 óra tájt — megkezdődött a tánc, amely a késő hajnali órákig tartott. Az első négyest 28 pár táncolta. Es bizony elmondhatjuk, hogy a táncosok és a jelenvoltak mind nagyon jól mulattak. Jókedv, fesztelenség hozta össze az embereket, ami eiső sorban a balanyák érdeme, akik mindenkivel szemben nyájasak, leereszkedők voltak. Egyébként a ruházatuk a következő volt:

Báró Buttler Ervinné. Fekete csipkeruha, fekete csillám-disszel.

Hubayné gróf Cebrián Róza. Reform ruha tompa fehér selyemből, rózsaszín rózsákkal díszítve.

Moys Dezsőné. Fehér alapon halványkék hímzett muszlin ruha, aranyhimzéssel.

Nagy Mihályné. Fekete selyemruha, fekete csillámhimzéssel és kék muszlin dísszel.

Szentivány Farkasné. Fehér alapon fekete musziin, gazdag fekete csillámhimzéssel.

Török Zoltánné. Fekete selyem ruha, fekete csipkével és csillámmal díszítve.

A jelenvolt hölgyek névsora, amennyire sikerült nevüket följegyezni, a következő volt: Basch Miksáné, Básthy Béláné, Beniczky Kálmánná, Báró Buttler Ervinné, Izabella és Lenke leányai, (Nándorkelecsény) Darkó Áronné, özv. Dobó Lajosné és Vilike leánya, Fábián Sárika (Bgyarmat), Ferenczy Dusi és Margit, György Lajosné, Galli Rózsi (Bcsaba), Harmos Gáborné (Bgyarmat), Hubayné gróf Cebrián Róza (P. Szalatna), Jamrich Gusztávné, özv. Jánoska Ferencné és Ella leánya, Kármán Zsigmondné, Kuhinka lstvánné íMálnapatak), Margócsy Józsefné és Lenke leánya, Malesevics Olga és Róza, Moys Dezsőné, özv. Mihalik Ferencné, Nagy Mihályné (Bgyarmat), Novek Dezsőné (Zlatnó), Ondrus Pálné, Reimlinger Ilona, Scheibnerné (Pincz), Szakáll Istvánná (Romhány), Solcz Endréné (Maskófalva), Szlávy Aranka, Szentivány Farkasné és Anna leánya (Bpest), Schnapp Margit (Fülek), Szilassy Porci (Bpest), Török Zoltánné és Sárii leánya (Romhány), Valovics Edith, Vladár Miklósné, stb.

, Ezzel báli referádánkat befejezzük. A táncolókat a vigság a késő hajnali órákig tartotta együtt. Igen kár, hogy társadalmunkban sokan nem az összekötő, de a szétválasztó pontokat keresik, ami — mint ebben az esetben is — mindig a közös érdek rovására történik. Reméljük, hogy ez jövőre máskép lesz. A szerkesztő urat pedig áldja meg az Isten jó egészséggel, vidámsággal, hogy még sok bált végigmulathasson.

Egy bálozó.

HÍREK.

Tudományos felolvasást tart vasárnap délután 5 órakor a polgári leányiskolában Winkler Anna, polgárisk. igazgató. Belépő dij nincs. Bárkit is szívesen lát a rendező bizottság.

Elismerés. Az országos vasúti szövetség losonczi kerülete technikai okok miatt a balassagyarmati kerületbe osztatott be. E téren Zsifkovics Antal állomás főnöknek nagy érdemei vannak, amit gróf Battyány Tivadar, szövetségi elnök, meleghangú levélben elismer és derék állomásfőnökünk ebbeli működéséért köszönetét fejezett ki.

A magyarság terjedése. Vettük a következő levelet. „Örömmel jelentem, hogy a losoncztamási elöljáróság, egy igén népes közgyűlésen, hol az inficialt elemek ugyancsak hangoskodtak, elfogadta a még múlt évben címére érkezett tanfelügyelői ajánlatot: egy állami magyar óvoda létesítését illetőleg. Legtöbb érdeme van e tekintetben Takács András esküdt, Oalód Mihály biró és Breznlczky János községi pénztárnok uraknak, akiknek közreműködése nélkül esetleg dugába dűlt volna a nemes eszme és az intelligentia sok évi fáradsága. A község adja a telket és az épületet, az állam a személyzetet és a bért, csak már most ne huznák-halasztanák a dolgot, hogy jövőre már elhívhassuk a szerkesztő urat is a felszentelés ünnepélyére, hogy örvendezzen, látva hazafias működésének ezen elsőszülöttjét“.

E hirt igaz örömmel vesszük tudomásul, s mi is a t. levélíró óhaját ismételjük akkor, midőn kérjük az illetékes köröket, tegyék lehetővé, hogy a magyar szó és hazafiság ezen oszlopa mielőbb átadassák rendeltetésének. Szerk.

A Bethlen Gábor Kör céljaira részint egyenes adomány, részint jegymegváltás cimén a következő összegek folytak be: Nagy Mihály 20 kor., Dr. Plichta Soma 10 kor., Kollmann Károly 10 kor. Az összegeket a kör nevében hálás köszönettel nyugtázza Baja Mihály lelkész.

Adókezelés. (Beküldetett.) A „Losoncz és Vidéke“ f. évi 6-ik számában Szabó Lajos adóügyi jegyző ur az adó kezelésére vonatkozólag egy hosszú cikket közöl. Erre a cikkre nagyon sok losonczi polgár csak a fejét csóválja. Kérem szerkesztő ur hallgassa meg az én adóm kivetésének történetét s mindjárt meggyőződik, hogy a cikkben közöltek és a tényleges adó kezelés nem fedik egymást. Az exlexben nem fizettem adót, 1907 év vége felé a végrehajtó megjelent a lakásomban és lefoglalta a bútoromat. Erre elmentem az adójegyzői irodába, ott kiírták az adómat s én fizettem. November hónapban írásban intést kaptam, hogy ha az adómat ki nem fizetem, záros időn belül, a lefoglalt bútoromat a zöldfa korcsma előtt elárverezik. Újból elmentem az adóügyi irodába s megkérdeztem, hogy az adó kiírásánál tévedés van, még egyszer annyi adót kell fizetnem, mind amennyi az adó könyvben van s azt ki is javították. Én protestáltam a sok adó ellen s az adóm egy részét lerovásba hozták. Az adómhoz egyszer hozzá írtak, egyszer leírtak belőle, felvilágosítást csak úgy adnak, mind mikor valaki nem tudja elhatározni, hogy kihuzassa-e a fájó fogát, vagy nem. Nem volt más hátra, mint

megtanulni az adó kiszámítását s arra az eredményre jutottam, hogy sokkal több adót Fizetek, mint amennyit tényleg fizetni kell. Újból elmentem az adóügyi irodába s kértem az adóm leírását. Másodszor is megtették, még pedig oly formán, hogy mind két leírást számítva körülbelül 20%-át írták le az összes adómnak. Kérem szerkesztő ur legyen szives engem felvilágosítani, ha a Szabó ur cikke szerint az adó hátrálék lefizetésére a határidőt 1907 év végére tűzte ki, miért akarták az én bútoromat november hónapban elárverezni, vagyis a kitűzött határ idő előtt ? Ha olyan nagy rend van az adó kezelés körül, miért csak az árverezés kitűzése után tudtam meg, hogy menynyi adót kell nekem fizetnem s miért Írtak le kétszer is az adómból? Hogy állításom igaz, szíveskedjék az adókönyvembe pillantani.

Egy adó fizető polgár.

A tanítóképző-intézetben lévő ifjúsági egyesület legközelebbi ülését január hó 9-én d. u. 3 órakor tartja, amelyen a Magas-Tátra kerül vetített képek kíséretében bemutatásra. Ezen felolvasásra az egyesület tagjai figyelmét ez utón is felhívja az elnökség azzal, hogy azon vendégeikkel minél számosabban megjelenjenek.

Gyász. Özv. Urbán Józsefné szül. Tollauer Johanna élete 84-ik évében folyó hó 2-án elhunyt. Temetése hétfőn délután a helybeli róm.-kath. templomból történt nagy részvét mellett.

A főigazgatói jog kiterjesztése. A középiskolák tanulóinak ezelőtt minden fontosabb engedélyért a kultuszminiszterhez kellett folyamodni. Magánvizsgákra, felvételi vizsgákra s más ehhez hasonló rendkívüli kérelmekre csak a miniszter adhatott koncessziót. Ezen most változás történt. A különleges vizsgákra adott engedély felett való rendelkezést a vallás- és közoktatásügyi miniszter átruházta a tankerületi főigazgatókra. Ily kérvényeket tehát ezentúl a tankerületi főigazgatóhoz kell címezni.

igazgatósági tag. A balassagyarmati takarékpénztár jan. 30-án tartott ülésén Wohl Rumi Adolfot igazgatóságába beválasztotta.

Nógrádmegye tanügye. Máthé Géza kir. tanfelügyelő féléves jelentése szerint ez idő szerint vármegyékben van 11 állami elemi elemi iskola 37 tanítóval, 11 községi 15 tanító, a! 172 róm. kath. 269 tanítóval, 100 ág; ev 107 tanítóval, 4 ev. ref. 5 tanítóval, 4 izraelita 14 tanítóval, 1 magániskola 1 tanítóval és 17 társulati iskola 34 tanítóval, tehát összesen 319 elemi iskola 481 tanítóval. Ezeken kívül van még a vármegyében 3 polgári leányiskola és 1 polgári fiú iskola, összesen 24 tanerővel és egy állami tanitóképző-intézet 8 tanerővel. Oklevél nélküli tanító van összesen 8, róm. kath. 2 és ág. ev. 6. De ez az áilapott is meg fog szűnni ez évben, amennyiben az illetők vagy képesítést szereznek, vagy el fognak mozdittatni állásaikról.

A tartalékos katonaorvosok. A hadügyminisztérium elhatározta, hogy az idei esztendőtől kezdve a tartalékos katonaorvosokat is behívja fegyvergyakorlatra, az egyévi önkéntesi szolgálat után következő második, negyedik, és hatodik esztendőben. Az újításnak az a célja, hogy valamennyire segítsenek a hadseregben már nagyon is érezhető orvoshiányon. Úgy a közös hadseregnél, mint a honvédségnél legfölebb négy hétre szól az orvosok behívása és nem csupán a nyári fegyvergyakorlatra hívják be a tartalékos katonaorvosokat, hanem egyrészüket tavasszal fogják behívni, hogy a sorozásnál közreműködjenek.

A derék losoncziak — irja a Gömöri Hírlap — elhatározták, hogy Kossuth Lajosnak a város főterén szobrot emelnek. A szomszédváros nemes polgárságának eme hazafias elhatározása nem csak azért okoz nekünk örömet, mert a nemzet atyjának érc alakjában örökítik meg a hazaszeretet eszményét, hanem azért is, mert a szobor megalkotását ottani polgár emberre: Csordás József szobrász művészre bízták. A művész Rimaszombat város szülötte, itteni polgár szülők gyermeke, aki itt városunk falai között néhai jó Martinéin Antal egykori szobrászunk műtermében Holló Barnabással együtt kezdte meg a szobrok mintázását, a sárgyurást. Csordás József tanulmányainak kibővítése céljából legközelebb Párisban járt és onnan haza érkezve már neki fogott a huszonnégyezer kprona költségbe kerülő szobor megalkotásához. Éljenek a derék losoncziak! E rövid hirt jóleső örömmel adjuk újra, hadd olvassák nálunk i~, hogy mit mondanak rólunk szomszédaink. Szerk.

Elszámolása losonczi áll. főgimn. segélyző egyesületének febr. 1-én tartott táncmulatságáról. Bevétel volt a sorsjegyekből 800.60 K, erkély-